A légkör

II.rész

   Érdekes dologgal találkoztam. Azt emlegetik, hogy a szárazföldek és az óceánok elnyelik a kibocsátott szén-dioxidot. Akkor mitől emelkedik a hőmérséklet? Sokan azt mondják, hogy ez egy folyamat, ami ismétlődik. Ez is rendben van. De régen nem volt ekkora szennyezés. Sőt! Nem volt szén-dioxid kibocsátás, hiszen nem voltak gyárak, erőművek, gépjárműforgalom és olyan tevékenységek, melyek termelték volna a szén-dioxidot. Akkor hogy is van ez? Valami érdekesség még van, több más egyéb mellett. A jégkorszak kialakulásának három tényezője van.

• a légkörösszetétele (általában azt mondják, főleg a szén-dioxid és metán mennyisége, de nagyon jelentős még a vízgőz)
• a kontinensekelhelyezkedése
• a bolygó pályájának vagy forgástengelyénekmegváltozása (Milanković-elmélet), esetleg a Nap helyzete a galaxisunkban

Forrás: Wikipédia

A három közül kettőt egyértelműen ki lehet zárni. A kontinensek maradtak a helyükön, Földünk semmiféle változáson nem esett át, a Nap helyzete sem változott, hiszen egy rendszer szerint mozog a naprendszer. Marad a légkör összetétele. A leírásban viszont az áll, hogy a szén-dioxid és metán mennyisége okozza a jégkorszak kialakulását. A jégkorszak viszont hideggel jár. Most pedig azt emlegetik, hogy a szén-dioxid felelős a felmelegedésért. Akkor most, hogy is van ez? Valami nagyon nem stimmel. Jó lenne egységes álláspontot foglalni, vagy én nem értem. Lehet, hogy érdemes lenne egy átfogó mérést eszközölni a Föld különböző pontjain, hogy vajon mennyi lehet most a légkörben jelen levő szén-dioxid koncentráció? Itt én arra gondolok, hogy mennyi lehet az emberek életterében fellelhető szén-dioxid? Ugyanis, ha évtizedek óta emelkedik a káros anyag kibocsátás, akkor meg kell változni a légkör összetételének is. Ha valamit hígítok, vagy töményítek, annak az összetétele változni fog. Ez kicsiben ugyanúgy működik, mint nagyban. Úgy is fel lehetne tenni a kérdést, vajon az emberek életterében mennyi az oxigén aránya? Változott-e? Ha igen, mennyivel?  Sajnos azt kell tapasztalni, hogy most már bármilyen fórumon zajlanak is az egyes konferenciák a klímavédelemmel kapcsolatban, rá kell jönni, hogy semmit nem tudtak elérni ez idáig, és nagyon valószínű, hogy ezután sem fognak. Mondom ezt mindazért, mert jelenleg is nő a szén-dioxid kibocsátás, annak ellenére, hogy különböző megállapodások, egyezségek, döntések születtek, születnek. Ezek senkit sem érdekelnek, mert nem tartják be. Minden úgy zajlik, ahogy eddig. Összejönnek, majd döntenek a semmiről, aztán mindenki megy a maga útján tovább. Akkor miről beszélünk?  A hab a tortán, hogy az „elmúlt négy évből háromban jegyezték fel a légköri szén-dioxid-koncentráció legmagasabb szintű növekedését. Egyértelműen nő az a szén-dioxid mennyiség, amelyet kibocsátunk a légkörbe, közben arról beszélünk mindenhol, hogy hogyan csökkentsük a kibocsátást. Nem véletlen egybeesés, hogy az elmúlt négy évben volt a legmagasabb a szén-dioxid kibocsátás.

Forrás: Élőbolygónk online, a NOAA globális megfigyelő részlegének kutatója Pieter Tans

Hát nem érdekes?

        Mi az a szén-dioxid, szén-monoxid? Ezek okozzák, illetve ezek közül a szén-dioxid okozza a Föld klímájának változását. Az viszont túl bonyolult, hogy ezt így ki lehessen jelenteni. Nincsenek kellő mennyiségű biztos adatok, nincsenek elfogadható információk, nincsenek kellő mennyiségű kimutatások erre vonatkozóan. Innentől kezdve csak tapogatózni lehet, hogy vajon az egyes hírforrásokból megtudott közlésekből vajon melyik az igazi. Ez csak egy dolog. A másik, ami még érdekesebb, hogy annak ellenére, hogy van valamilyen megállapodás, egyezség, vagy ki tudja mi arra vonatkozóan, hogy csökkenteni kellene a szén-dioxid kibocsátást, éppen az ellenkezője történik. Most jön a dolog lényege.

    A diagram jól szemlélteti a szén-dioxid kibocsátás mennyiségét, annak fényében, hogy volt három nemzetközi konferencia a szén-dioxid mennyiségének csökkentése érdekében. Most akkor miről beszélünk? Érdekel egyáltalán valakit, hogy milyen döntések születnek az x-edik konferencián? Úgysem tartják be. Senki nem tartja be. Akkor milyen színjáték zajlik? Mert nagyon úgy néz ki, hogy csak beszélnek róla, de érdemi döntés egyik alkalommal sem született. Ez pedig 1970 óta tart. Különböző százalékok, viszonyítások, elméletek, értékek, kimutatások, és még lehetne sorolni, mi minden jelenik meg a témával kapcsolatban. Előre lépés semmi. Ez olyan, mint amikor a diák folyamatosan egyest kap egy adott tantárgyban, de ellenőrzés híján az adott tantárggyal semmi baj nincs. Az ellenőrzéskor derül ki, hogy semmi sincs rendben. Így van ez a Földön jelenlévő szén-dioxiddal is. Folyamatosan kerül egyre nagyobb mennyiség a légkörbe, majd amikor ellenőrzik, akkor derül ki, hogy baj van, méghozzá nagy baj van. Csak egy óvatos kérdés. Az a sok szakértő, aki rendszeresen részt vesz olyan rendezvényeken, ahol tudják már, hogy nagyon sok az egyes, és tényleg kellene valamit tenni, mert a diák megbukik, éppen azok nem tesznek semmit, mert döntésképtelenek, illetve politikai nyomás alatt állnak. Akkor meg miről beszélünk? Nagyon sok hozzáértő mondja, hogy nagy a baj, de semmit nem tesz senki. Most tényleg ennyire ostobának nézik az embereket? Vagy ennyire nem értenek hozzá? Vagy ennyire befolyás alatt állnak? Ennyire függnek a hatalomtól, hogy nem mernek semmit tenni? Még most is a kozmetikázás uralja a világot, annak ellenére, hogy komoly veszély fenyegeti a Földet? Egy korábbi cikket szeretnék még a figyelmükbe ajánlani. Biztos tudják, hogy ezek a szennyező anyagok a légkörben. Van még több is, de maradjunk ezeknél, mert ennek arányait mérik. Van még a szálló por, de az egy másik téma lesz. Lehet, hogy furcsának tűnik, de azért van egy részemről érdekesnek, sőt elgondolkodtatónak mondható dolog. Ez nem más, mint a szén-dioxid és a szén-monoxid légköri jelenléte. Hogy miért? Azon egyszerű oknál fogva, mert a Föld légköre eredetileg 78 százalék nitrogént, 21 százalék oxigént, és 1 százalék nemesgázt tartalmaz. Az egyszerűség kedvéért maradjunk a régi iskolai tanultaknál, mint értékarány. Azt lehet mondani, hogy az összetevők bővültek. De ne fussunk ennyire előre. Ha megnézzük a Föld korai légkörét, akkor mondhatjuk, hogy a fent felsorolt összetevőket tartalmazta. Egy keveréket. Az állatvilág kialakulásával létrejött egy folyamat, mely növelte a légkör szén-dioxid mennyiségét, hiszen az állatok kilégzése során ez kerül a levegőbe. Ami nagyon is jelentős, hogy akkor egyensúlyban volt a légkör. Megvoltak az arányok. Az idő előrehaladtával, az iparosodás megjelenésével a káros anyagok jelenléte növekedni kezdett. Mivel „hígult” a légkör? Szén-dioxid, szén-monoxid, kén-dioxid, nitrogén-dioxid, ózon, szálló por. Ezeknek a koncentrációját ma már mérik. Ezek közül a szén-dioxid mértékét nem mérik, mint szennyező anyag. Ugyanis a szén-dioxidot a légkör felmelegedésével hozzák összefüggésbe, ami igaz is. De vajon szennyezőként nem jelentős? Nézzük csak? A szén-dioxid színtelen, szagtalan gáz, nehezebb a levegőnél, tehát mélyebb helyeken gyűlik össze. A tiszta levegő 0,04 százalék szén-dioxidot tartalmaz. A tiszta. A CO₂ is mérgező gáz. Ha a levegőben 10 százalék fölötti koncentrációban van jelen, akkor eszméletvesztést okoz. Vajon mit okoz ennél alacsonyabb mennyiségben? Na, ezt nem mérik. A borospincékben, vagy zárt helyen, ahol több ember tartózkodik, egy idő után azt mondjuk, „nehéz” a levegő. Igen, az emberek elhasználták az oxigént, és szén-dioxidot fújtak ki, aminek töménysége rosszullétet is okoz. Enyhe mérgezési tünet is fellép egyes személyeknél. Mivel nagyon sok ilyen anyag kerül a levegőbe, és inkább az alacsony helyeken gyűlik össze, azaz, az emberek magassága körül, akkor vajon miért nem mérik? Mondhatják, hogy a savas italokban is szén-dioxid van. Ez nem vitás. Csak ott a koncentráció olyan kicsi, hogy észre sem lehet venni, és fogyasztás után távozik is. Legjobban számokkal lehet érzékeltetni a szén-dioxid mennyiségét a légkörben. Minden mért szennyezőanyagot mikrogramm/köbméterben adnak meg. Ezt az értéket könnyebben lehet értelmezni, mert tömeg és térfogat arányt mond. A levegőbe kerülő szén-dioxidot ppm-ben. Ezt már nehezebb értelmezni. Mit is jelent ez? Azt jelenti, hogy egy millió levegő részecskében hány szén-dioxid részecske van. Jelenleg ennek mértéke 423,68 ppm. Vajon miért nem mérik a szén-dioxid mennyiségét, hiszen ugyanolyan szennyező anyag? Mit jelent ez köznapi nyelven? Előtte annyit, hogy 10 százalék fölötti szén-dioxid koncentráció veszélyes. A 423,68 ppm telítettség azt jelenti, hogy 0,0423 százalék szén-dioxid van a légkörben, tehát egyelőre nem veszélyes. Szerencsére. Az viszont aggasztó, hogy egyre többször alakulnak ki nagyobb városokban és azok környékén szmog helyzetek. Ez a leülepedő szennyező anyagok miatt van. Az alaplégkör egyszerűsége bonyolultabbá vált. A klímaváltozásban, mint ahogy tapasztaljuk, egyre jelentősebb változást okoz a szén-dioxid jelenléte.  A légkör CO₂ tartalma az ipari forradalom kezdetén /a XVIII. század második fele/280 ppm értéket mutatott, 1960-ban 316 ppm, 2006-ban 380 ppm, 2023-ban 423,68 ppm az érték. Szerencsére a földi életben még nem következett be ennek a növekedésnek súlyosabb élettani hatása. Még nem. Van még valami, ami most már szorosan ide tartozik. Ez nem más, mint a metán jelenléte a légkörben. Az ezzel kapcsolatos első hírt úgy a 70-es évek végén olvastam. Sokáig nem volt téma, sőt, semeddig sem. Egy kis cikk az akkori Élet és Tudományban, ha jól emlékszem. Azért is említem, hogy nem mai keletű a metán jelenléte. De honnan? Érdemes néhány szót ejteni a fagyott talajok olvadásáról. Nemcsak a szén-dioxid jelenlétéről van szó. Ma már világossá vált, hogy van egy másik nagyon nagy probléma. Ez a fagyott talajok felolvadása. A permafroszt, azaz, az állandó fagyos talaj a hőmérséklet emelkedése kapcsán kezd egyre jobban érvényesülni, lazulni. Ezek a területek főleg az északi régiókban találhatóak. A melegedés kapcsán ezek a talajok kezdenek kiengedni. Ennek következtében már jelentős változások álltak be olyan területeken, ahol a lakóépületeket a fagyott talajba ágyazták. Ezek az alapok kezdenek megolvadni, kiengedni, és veszélybe kerül az épület stabilitása. Egyes helyeken a talaj felmelegedése kapcsán metán gáz szabadul fel.  A metán színtelen, szagtalan szénvegyület, mely a levegővel keveredve robbanó elegyet alkot. Ez nem más, mint a bányakatasztrófáknál ismert sújtólég. Ha emlékeim nem csalnak, úgy a 90-es évek környékén már voltak figyelmeztető jelek. Néhány tudós kimutatta a metán légkörbe jutását. Mennyiségét tekintve komoly értékről van szó. Mivel a melegedés egyre intenzívebb, a fagyos talaj olvadása is felgyorsul, ennek révén a metán kiszabadulása is gyorsabbá válik. A metán jelenlétét a befagyott tavakban is kimutatták. A jég alatt keletkezett buborékokat meg lehet gyújtani. Vannak olyan területek, ahol a fák is elvesztik a biztos talajt, és megdőlnek. A metán kisebb sűrűségű a levegőnél, ezáltal a felsőbb légrétegekbe kerülve még jobban elősegíti a légkör melegedését. Aztán nagyobb melegedés, nagyobb gázkiáramlás. Ennek folyamata beláthatatlan. A mocsaras vidékek, a belvizek, az erdőtüzek, a vulkánok természetes forrásai a metánnak. Lehet, hogy furcsán hangzik, de van még valami, ami emeli a metán mennyiségét a légkörben. Ezek a kérődző állatok. Több millió van belőlük.

   Jelenleg a világon több mint száz helyen mérik a metán koncentrációt. Ezen kívül műholdakról is figyelemmel kísérik a gáz jelenlétét. Nagyon úgy néz ki, hogy a jövőben ezzel a gázfajtával is számolni kell akkor, amikor a légkör összetételét vizsgáljuk. A lenti diagram önmagáért beszél. Az aggasztó dolog, hogy 80-szor erősebb az üvegházhatás kialakulásáért a metán, mint a szén-dioxid. Magyarázat: a diagramban feltüntetett „ppb” azt jelenti, hogy egy egész milliárdod része. Jelen esetben azt jelenti, hogy egymilliárd részecskében, hány darab metán részecske van. 

A légkör

I.rész

A Föld légkörének tömege: 5,6x10¹⁵ tonna

     Nagyon fontos a légkör összetétele, mert ettől is függ az élet a Földön. Ha nem lenne oxigén, akkor élet sem lenne. Ezért nagyon fontos, hogy megfelelő módon figyeljünk oda erre az állapotra. Éppen aktuális, hiszen számtalan hír jelenik meg, hogy milyen erdőtüzek alakultak ki a világ különböző pontjain, és azok mennyire károsak. Sajnos ebben az esetben is sok olyan cikk jelenik meg, ami nem feltétlenül tárja fel a valós helyzetet. Igen sokat kell olvasni ahhoz, hogy aránylag reális képet kapjunk arról, vajon mi is történik ezeken a helyeken. Tény az, hogy sok tűzfészek alakult ki az egyes földrészeken. Van, amelyik nagyobb hírként jelenik meg, van olyan, amit egyáltalán nem is említenek. Szerencsére vannak műholdak, melyek aránylag pontos felvételeket készítenek ezekről a helyekről. Sajnos azt nem tudni, hogy ezek a gócok mekkora kiterjedéssel rendelkeznek. Tudjuk, hogy hihetetlen részletes felvételek is készülnek, szinte egy házhelyet is meg lehet különböztetni az egyes képeken. A légkör klasszikus összetétele:

Nitrogén: 78 % Oxigén: 21 % Egyéb gázok: 1 %

   A mai pontosabb mérések szerint, a szennyező gázok mennyiségi jelenléte nőtt. A légkör más egyéb gázai: neon, hélium, kripton, xenon, hidrogén, dinitrogén-oxid, szénmonoxid. Mivel ezeknek a gázoknak a mennyisége nagyon kevés, így egy más mértékegységben az un. ppm-ben adják meg az értékeket.

    Mit jelent a ppm? Röviden úgy lehetne leírni, hogy vegyél egyet az egyikből, és vegyél hozzá a másikból 999 999-et, azaz, a ppm azt jelenti, hogy egy millió egységben, 1 darab más részecske van. Ne tévesszenek meg senkit a kis értékek. Ezek is jelentősek, hiszen el lehet képzelni az egy millió részecskét egy adott térfogatban. Kiterjesztve az egész légkörre már számottevő. Megtalálható egy erősen romboló hatású gáz a légkörben, ez pedig a metán. Azért veszélyes, mert állandósul a levegőben, ugyanis a képlete CH₄, azaz, pontosan olyan súlyú, mint az oxigén, így erőteljesebben hozzájárul az üvegházhatású gázok okozta változásokért. Legnagyobb veszélyforrás a tundraövezetek kiolvadása következtében kiszabaduló metán. Minden egyéb gáz erőteljesen hígítja a légkör oxigén tartalmát. Egy legutóbbi mérés szerint a légkör oxigén tartalma annyival csökkent, amennyivel a szén-dioxid mennyisége nőtt. Értéke 0,0423 százalék. Nem jelentős? Lehet, de érdemes odafigyelni rá, hiszen a szennyező anyagok egyre nagyobb mértékben kerülnek a légkörbe, annak ellenére, hogy különböző megállapodásokat kötnek annak érdekében, hogy kevesebb szennyező anyagokat bocsátanak a levegőbe. Ez egy nagyon is figyelmeztető jel. Az oxigén jelenléte biztosítja a földi életet. Most ne foglalkozzunk azzal, hogy milyen volt a földi légkör a korábbi időszakokban. A jelenlegi a lényeges. Annyi bizonyos, hogy amióta élőlények vannak bolygónkon, hasonló összetételű légkört lehet feltételezni. Azt azért meg kell jegyezni, hogy a változás a fent írtaknak megfelelően elindult, és rohamosan tart a módosulat. Nézzük meg, hogy ebben a légköri óceánban milyen töménységű éltető oxigénnel találkozunk. Miképpen változik ennek mennyisége a különböző magasságokban? Miért lényeges ez? Azon egyszerű oknál fogva, mert az élőlények által használt nélkülözhetetlen oxigén tartós hígulása komoly gondot jelent. Az oxigén tartalom a szerint változik, hogy milyen magasságban vagyunk. A légköri oxigén nyomása 3000 méteres magasságban 31%-kal, 5000 méteres magasságban 44%-kal, 8000 méteres magasságban 65%-kal csökken. A tengerszinten a légkör oxigén tartalma 20,946%.

    Miért fontos ez? Az emberi test tengerszinti magasságon működik a legjobban, ahol a légnyomás 1 atmoszféra. Jelenleg a mérőeszközökön hPa /hektopaszkál/ formájában adják meg, ami 1013hPa van feltüntetve. Ezen a nyomáson a vérben található hemoglobin megköti az oxigént, és elszállítja a test minden részébe. A magasság növelésével az oxigén nyomás csökken, ami azt eredményezi, hogy szaporábban kell levegőt venni ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű oxigén kerüljön a test minden pontjára. Fontos megjegyezni, hogy a  levegő nyomása a lényeges, hiszen az emberi test 1 atmoszféra nyomáson működik tökéletesen, ha ez csökken, akkor csak több levegővétellel tudjuk biztosítani a szállítandó oxigén mennyiségét. Csak gondoljunk bele. Több mint nyolc milliárd ember él a Földön. Ehhez jönnek még az állatok. Itt merül fel egy lényeges kérdés. Vajon hol van még szükség oxigénre? Hát persze, az égés során. Mivel az oxigén nemcsak a létfenntartást biztosítja, hanem az égést is, ezért igen sok oxigén fogy el. Mik a nagy oxigén fogyasztók? Erdőtüzek, repülők, hordozó rakéták, járművek, vulkánkitörések, háztartási tüzelő berendezések, stb. Az ipar évente 100 millió tonna oxigént állít elő. Valamit érdemes tisztázni. Az égés során nem a levegő biztosítja az égést, hanem a levegőben található oxigén. A levegő egy keverék, melyen több összetevő van. Csak egy példa. Egy kilogramm szén elégetéséhez 2,6kg /12köbméter/ oxigénre van szükségünk, ami 60köbméter levegőben található. A végtermék 2,6kg /12köbméter/ szén-dioxid. Amint látható, igen nagy mennyiségű oxigén fogy el az égés során. El lehet képzelni, hogy mennyi oxigén fogy el a Földön egy nap. Kísérletet sem teszek a kiszámolására. Rengeteg. A bioszféra a Föld kőzetburkának, /litoszféra/, a vízburkának, /hidroszféra/, és levegőburkának, /atmoszféra/ azon része, ahol van élet, és biológiai folyamatok mennek végbe. Ha a Föld levegőburkának azt a részét vesszük, ahol még lehetséges az élet /maximum 10km-es magasságig/, azaz, van annyi oxigén, hogy életben lehessen maradni, akkor érdekes szám jön ki. Ez a szám 5,1 milliárd km³. Hangsúlyozom, ez a szám az oxigén mennyiségét jelöli, nem a levegőét. A fennmaradó kicsivel több, mint 8milliárd km³-t, a többi gázok foglalják el. Egyáltalán nem szabad elfelejteni, annak ellenére, hogy aránylag kis számokról beszélünk a levegő alkotó részeivel kapcsolatban, ezek aránya rohamosan nő. Ez azért is veszélyes, mert legtöbbje olyan helyen koncentrálódik, ahol az ember is él. Legnagyobb ilyen veszély a járművek által keletkező gázok, illetve a háztartásokban fellelhető fosszilis tüzelőanyagok még jelenleg is nagy mennyiségű felhasználása. Addig nincs baj, amíg a természet gondoskodik arról, hogy ezeket a szennyeződéseket valahogy semlegesítse. A baj akkor kezdődik, amikor olyan töménység áll elő, lásd azokat a helyzeteket, amikor szmogriadót jelentenek be, hogy a légkör nem képes megújulni, vagy csak nehezen. Ezek mellé még fontos megemlíteni egy másik szennyező anyagot, amely mindenhol jelen van. Ez nem más, mint a szálló por. Ennek is az un. PM_2,5-es változata. Ugyanis ez a por már annyira finom, hogy bekerül az emberek tüdejébe, és ott is marad. A következménye légúti megbetegedés. Sajnos ezekkel a betegségekkel egyre több ember küszködik a világon. Hazánkban is jelentősen megnőtt az ilyen egészségkárosító szennyező anyagok által okozott megbetegedések száma.

   Hogy mi lenne a megoldás arra, hogy továbbra is megfelelő mennyiségű és minőségű oxigén álljon az emberiség rendelkezésére? Nemcsak elfogadni, hanem be is tartani azokat a rendelkezéseket, melyek arra irányulnak, hogy kevesebb szennyező anyag kerüljön a légkörbe. Többször elgondolkodtam már azon, hogy vajon a légkör korábbi összetételéhez képest  változott-e a mostani összetétel? Kérdezem mindezt azért, mert nagyon sok más anyag került az idők során a légkörbe, ami az emberi tevékenység nyomán keletkezett. Ha sorra vesszük, akkor a szén-dioxid, a szén-monoxid, kén-dioxid, nitrogén-dioxid, ózon, nitrogén-oxidok, és ne hagyjuk ki a szálló port. Ez hét olyan összetevő, amelyek az idők során keletkeztek, melyek korábban nem voltak jelen ilyen nagy arányban. Ezek hígítják a levegő oxigén tartalmát, mert ezeknek az anyagoknak is hely kell. Mik okozzák ezeknek az anyagoknak a feldúsulását a levegőben? Az emberi tevékenység során a fosszilis tüzelőanyagok közül a kőszenet ipari mértékben kb. 400 éve, a kőolajat kb. 100 éve használják. Csak gondoljunk bele. Ennyi ideje, hogy jelentősebb mennyiségű szennyező anyagok kerülnek a légkörbe. A világon a bányákból 5 milliárd tonna szenet bányásznak, és 2,5 milliárd tonna kőolajat égetnek el évente. Ez hatalmas mennyiség. Ennek a hatalmas mennyiségű fosszilis anyagnak a felhasználói a gépjárművek, repülők, a mesterséges holdakat pályára állító hordozórakéták, az erőművek, háztartások, stb. A szennyezéshez hozzájönnek még a vulkánkitörések, erdőtüzek, a metán a permafroszt következményeként.  Az itt felsoroltak csak a legnagyobbak, amelyek szennyeznek. Csak gondoljunk bele. Igaz, hatalmas a légkör köbtartalma, de hatalmas a szennyező anyagok mennyisége is. A földi légkör legalsó rétege a troposzféra. Ebben a rétegben található a teljes légkör tömegének 80 százaléka. A bioszféra a Föld kőzetburkának, /litoszféra/, a vízburkának, /hidroszféra/, és levegőburkának, /atmoszféra/ azon része, ahol van élet, és biológiai folyamatok mennek végbe. Ha a Föld levegőburkának azt részét vesszük, ahol még lehetséges az élet, azaz, van annyi oxigén, hogy életben lehessen maradni, akkor érdekes szám jön ki. Ez a szám 5,1 milliárd km³.

Egy adott gáz parciális térfogata egy gázelegyben az adott gáznak a térfogata az elegyben.

Forrás: Wikipédia

   A magasság növekedésével az oxigén térfogat százaléka csökken. Ez azt jelenti, hogy 10 000 méter felett már annyira kevés az oxigén térfogat százaléka a légkörben, hogy az ember már nem tud annyit levegővétellel felvenni, amennyire szüksége lenne. Mondhatjuk, hogy az életfenntartásra alkalmas légréteg kb. 10 000 méterig terjed. Ez a levegőmennyiség szennyeződik. Ennek legnagyobb százalékát a szén-dioxid teszi ki. 2023-as adat szerint ez az érték 423,68 ppm. Ez annyit jelent, hogy egy millió molekulából 423,68 molekula szén-dioxid.  Ez csak egy anyag részegysége a levegőben. Érdekes módon a mért értékek /mérőállomások/ között nem szerepel a szén-dioxid, holott ez a gáz van jelen legnagyobb százalékban a légkörben.

     Miket mérnek? Kén-dioxid, nitrogén-dioxid, nitrogén-oxidok, ózon, PM₁₀ szálló por. Ha ezeket összeadjuk, igen jelentős mennyiségű szennyező anyag érték jön ki.  A grafikonon van egy összesített érték. E szerint 1061,97 gigatonna szén-dioxid hiányzik. Valószínű, hogy a többi anyagra is el lehet mondani ugyanezt. Figyelemre méltó a szálló por jelenléte a légkörben. Viharok alkalmával ennek a mennyisége jelentősen megnövekedik. Legveszélyesebb egysége a PM_2,5. Ez már komoly károsodást okoz a tüdőben, hiszen méreténél fogva le tud jutni erre a szintre.  Valamikor úgy tanultuk, hogy a légkör összetétele 78 százalék nitrogén, 21 százalék oxigén, 1 százalék nemesgázok. A mostani kimutatás szerint a légkör főbb összetevői: 78,084 százalék nitrogént, 20,946 százalék oxigént, 0,934 százalék argont, és 0,0423 százalék szén-dioxidot tartalmaz. Jelentős az argon jelenléte. Ennek fényében a többi nemesgáz elenyésző. Ami figyelemre méltó, az a szén-dioxid jelenléte. Minden gáz, ami a légkörben van, nehezebb az oxigénnél. Ez azt jelenti, hogy pontosan az a réteg a legszennyezettebb, ahol élünk, és amit belélegzünk. Vajon mennyire hígult föl az oxigén töménysége, vajon mennyivel csökkent az oxigén jelenléte a légkörben? Felhívnám a figyelmet a következő értékre és az idézetre. Ausztrál kutatók eredménye.  

„Húsz év alatt az oxigén tartalom 0,03 százalékkal csökkent”.

Forrás: Természet Világa

    Van egy általam érdekesnek tűnő összefüggés. A szén-dioxid 0,0423 százalékkal nőtt, a levegő oxigén tartalma 0,03 százalékkel csökkent. Véletlen? Lehet. Csak azért gondoljunk bele. Mennyi ideje engedjük ki ezt a gázt a levegőbe, nem beszélve arról, mekkora mennyiségben. Ennek valahol el kell férnie, még akkor is, ha a természet nagy részét elnyeli. Ugyanúgy, a többi gáznak is hely kell. Van még valami, ami igazából a közelmúltban került a figyelem középpontjába. Ez a gáz a metán.  A metán részegysége a légkörben 1980-ban 1630 ppb, 2019-es értéke 1874,7 ppb, vagyis egymilliárd légköri részecskéből ennyi a metán molekula. 2023-ban ez az érték 1908,2 volt. Talán a szám szerint nem nagy emelkedés, de a mennyiségét tekintve igen jelentős. Honnan kerül a légkörbe ez a gáz? A klímaváltozással, és a vele járó hőmérséklet emelkedéssel a sarki vidékek fagyott talaja kezd felengedni. Kialakulnak az ingoványok, lápok, és ezek alól kiszabadul a felgyülemlett metán gáz. Aztán a kérődző állatok is jelentős mennyiségű metánnal dúsítják a légkört. A metán erősebb szennyező, mint a szén-dioxid. Jelenléte még jobban fokozza a légkör szennyezését, illetve a melegedés ütemét. 

   Összefoglalva. A légkörben fellelhető szennyező anyagok hígítják a levegőben lévő oxigén mennyiségét. A részecskék jelenléte a légkörben, amiket igen nagy számhoz viszonyítunk, csak emlékezzünk, hogy egymillió, illetve, egymilliárd részecskékkel számolunk, akkor is jelentős, ahhoz képest, amennyi volt. A kibocsátás üteme sajnos nem igazán lassult. Sőt! Valószínűsíthető, hogy a gazdaságok növekedésével, ami energia igény növekedésével is jár, ez a szám emelkedni fog. A több mint nyolcmilliárd embernek nagy igényei vannak, igen nagy a fogyasztás. Az energia kiváltás nem olyan ütemű, mint amennyi az energia igény emelkedési üteme. Ezáltal a szennyező anyagok jelenléte fokozódik. A másik ok az emelkedésre, hogy nincsenek megfelelő döntések annak érdekében, hogy csökkenjen a káros anyag kibocsátás. Ennek ékes bizonyítéka, hogy már kimutatható az oxigén csökkenésének mértéke. Persze ez még messze van attól, hogy veszély fenyegesse a légkör oxigén tartalmát. Emlékeznek a magasság növekedésével csökkenő oxigén térfogat egységére?  Ez jelenleg még nem áll fenn itt a talaj közelében, de intő jel, hogy fogy az oxigén. Nem is igazából a térfogat százalék a lényeg, hanem a szennyező anyagok egyre nagyobb jelenléte. Ugyanis a levegő hígul, éppen olyan formában, mint a magassággal. Utóbbinál az oxigén térfogat százaléka csökken, hígulás alkalmával a szennyező anyagok térfogat százaléka nő. Tehát egységnyi térfogatban több a káros anyag, amit belélegzünk. Talán érdemes lenne jobban odafigyelni arra, hogy jóval kevesebb szennyező anyag kerüljön a légkörbe, és ezáltal az emberek szervezetébe. Okos döntéseken múlik minden. Ideje lenne megtenni, addig, amíg nem késő.   

     A grafikonból is látható, hogy az elkövetkezendő időkben számolni kell a metán jelenlétével a légkörben.

    Csak egy megjegyzés. A mérések szerint jelenleg a légkörben található CO₂ mennyisége 0,0423 százalék. Viszont az alábbi diagram egy kis meglepetéssel szolgál. Ahogy látják a százalékos érték 100 fölött van, ami nem lehetséges. Akkor, hogy értelmezzük ezeket az adatokat? A saját véleményem az, hogy a százalékos értékek az idők során alaposan megváltoztak. Egy tizedessel eltolódtak balra. A szén-dioxid értéke jelenleg 0,370 százalék. Hangsúlyozom, ez saját vélemény. Tudom, merész kijelentés. Viszont a légkör térfogata, valamint a légkörbe kerülő szén-dioxid aránya ezt mutatja. Ne feledjük el, hogy igen sok más összetevő is befolyásolja a légkör összetételét, nemcsak a szén-dioxid. Látható, hogy 3,56 százalék a többlet. Van egy tétel, ami nagyon bizonytalan. Ez a vízgőz, magyarul pára. Ennek értéke 0 és 4 közötti. Érdekes módon a légkör összetevői közül a nitrogén, és a metán van megadva gigatonnában, a többi összetevő nem. Sőt! A legfontosabb sincs feltüntetve, mégpedig az oxigén. Pedig ez lenne a fontos. Ha elvégzünk egy számolást, természetesen ez csakis az én elméletem, akkor 20,58 százalékos jelenleg a Föld légkörének oxigén tartalma. Ez azt jelenti, annyira hígult a levegő oxigén mennyisége az elmúlt idők alatt, mintha 88,78 méter magasan élnénk. Nem számottevő, szerencsére.

 Forrás: ELTE Meteorológiai Tanszék

Az ember környezetromboló szerepe

    Sajnos a környezetvédelemmel mindig is kellett, kell, és a következő időkben egyre többet kell foglalkozni. Igen rossz tapasztalatok vannak hazánkban az emberek környezetük iránti igényét illetően. Bárhol hazánk területén lehet találni illegális hulladéklerakó helyeket. Sok esetben olyan körülmények között, amire azt hinné az ember, hogy na, itt aztán nem lehet semmiféle szemét. Van, és nem is kevés. Sőt! Mivel sokat túrázok az erdőkben, igen sűrűn lehet találkozni műanyag palackokkal, eldobott papírzsebkendővel, sörös dobozokkal, stb. Olyan is előfordul, hogy autóabroncsok is landolnak a patakokban. Mivel hazánkban nincs olyan szervezet, amely ezt a témát kezelné, így nagyon sok esetben lakossági akciók keretén belül kerül előtérbe hulladékszedés. Hihetetlen mennyiségeket szednek össze azok az emberek, akik tenni szeretnének a környezetükért. Talán most sokan legyintenek, hogy. Mindenki tehet egy keveset annak érdekében, hogy ne annyi, és legfőképpen ne ott landoljanak a szemétkupacok, ahol semmi helyük nincs. A magyar ember egyáltalán nem törődik ezzel, tisztelet a kivételnek. Ez könnyen lemérhető, és látható például egyes szemétszigetek környékén, vagy az utcán sétálva. Ha nem sikerül eltalálni a zsebkendővel, a csokis papírral a kukát, nehogy már lehajoljon az illető, és beletegye a kosárba. Nem, az már ott marad a földön. Itt kezdődik, kezdődne a környezettudatos viselkedés.  A szomorú az, hogyha az ember szól érte, ne tudják meg, mit kap az ember. A mai ember gondolkodása nemcsak ezen a téren, de szinte mindenhol igen alacsony. Ez a terület ráadásul minden esetben visszaüt az emberekre. Csúnya látványt, büdös levegőt, fertőzésveszélyt hordoznak ezek a helyek. Vannak, voltak szabályok, melyek arról szóltak, hogy tisztább, szebb legyen a környezetünk. Meg lehet nézni egyes vidéki portákat, utakat, vasutak melletti területeket, erdőszéleket, stb, hogy milyen őrült szemétmennyiség kerül illegálisan ezekre a területekre. Sajnos vannak még olyan vidékek, ahol jelentős mennyiségű veszélyes hulladék van felhalmozva. Meglepődtem egy szabály változásán, igaz ez korábban volt már. Ez arról szólt, hogy ezentúl megváltozik a szelektív hulladékgyűjtés szabálya. Ez csak annyit jelent, hogy eddig kék kukába dobott karton italos dobozokat a sárga kukába kell dobni. Erre az apró változásra egy év türelmi időt adtak. Azt hittem nem hallok jól. Ezek szerint az embereknek egy év kell ahhoz, hogy egy ilyen változást megtegyenek. Szomorú. Talán ez is magyarázat arra, hogy ma hol tart a környettudatos viselkedés. Sehol. Sok esetben már szinte kínos mondani ezzel kapcsolatban valamit, mert úgy fogadják, hogy már megint erről van szó. Ezt úgy említik, mintha minden tökéletes működne, és ő, mármint a beszélgető partner tisztában lenne ennek fontosságával. Nem, egyáltalán nincs tisztában. Csak egy példa. Végeztek egy felmérést, hogy milyen szabály vonatkozik a vasúti átjárón történő áthaladással kapcsolatban. A megkérdezettek mindegyike helyesen válaszolt. Majd egy helyszínen a gyakorlatban 52 autóból, 50-en nem tartották be a szabályt. Még mindig rengeteg hulladék landol az erdőkben, erdőszélen. Van egy kis telkünk, és egyszer egy szeméttel teli műanyag szatyrot találtunk az út másik oldalán, a telkünkkel szemben. Biztos voltam benne, ha nem viszem el, akkor néhány nap múlva 5-10-szer akkora kupac alakul ki. Így is lett. Ugyanis azt hiszik az emberek, akkor oda le lehet tenni a szemetjüket. Vajon ez milyen gondolkodás? Ostoba. Az erdőbe került szemét ugyanígy működik. Az apuka összeszedi a ház körül felgyülemlett szemetet, válogatás nélkül mindent, felteszi az utánfutóra, szól a fiacskájának, hogy segítsen elvinni a hulladékot. Beülnek az autóba, és irány az erdő. Lepakolnak, és mint aki jól végezte dolgát, hazamennek. Meg van magával elégedve, hogy elintézett egy fontos dolgot. A kisfia ezt látja, és ő is alkalomadtán így fog tenni. Sőt! Iskolában, utcán, bulikban egyáltalán nem törődik azzal, hogy szemetel. Ezt látta, ezt másolta, hogy így kell viselkedni.

     A környezetvédelmen világszerte alaposan kellene változtatni. Persze vannak helyek, ahol már jelentős előrelépés tapasztalható. Annak ellenére, hogy hazánk hol áll a nemzetközi porondon, egyáltalán nem ad okot arra, hogy ne foglalkozzunk ezzel a témával egyre többet. Nagyon nagy mennyiségű szemetet termel az ember világszerte. Ennek kezelése nem kis feladat. Az újrahasznosítás egy alternatív megoldás a keletkezett hulladékok eltüntetésre. Ezen a területen is van bőven mit tenni. Van egy igen veszélyes anyag, amely manapság már mindenhol fellelhető, még a csapvízben is. Ez nem más, mint a műanyag. Nincs a világon olyan hely, ahol ne lehessen megtalálni. Igen hosszú a bomlási ideje, ami csak növeli a veszélyességét.

    Sokfajta hulladék van, amelyeket valahogy kezelni kell. Látható, hogy nem lehet kis feladat az egyes hulladékok megsemmisítése. Ami talán minket embereket érint, és a mindennapok része, az az élelmiszer hulladék.

        Látható a diagramon, hogy igen nagy mennyiségű élelmiszer kerül a szemétbe. Talán sokan azt mondják, hogy vannak országok, ahol sokkal több. Nem mások példáját kell elővenni, hanem azzal foglalkozni, hogy tehetjük még tisztábbá, szeméttől mentesebbé a környezetünket. A szemléletünket alaposan meg kell, meg kellene reformálni, mert ha így marad, akkor egy koszos, szemetes, környezeti ártalmaktól terhes világ fog körülvenni. A gondolkodás elengedhetetlen része annak, hogy megváltozzanak a mostani körülmények. Tenni kell érte, mert unokáink is látni szeretnék bolygónk szépségeit. Az emberek környezet romboló szerepét le kell vetkőzni. Csak ilyen formában őrizhetjük meg a természet egészségét és szépségét. Én is teszek a magam módján valamit azért, hogy változás történjen. Talán másoknak is ezen kellene gondolkodnia. Higgyék el, megéri.

Ui: valamikor, úgy a 2000-es évek elején elindult egy környezetvédelmi magazin. Konferenciákat, fórumokat tartottunk, alkalmanként 50-60 résztvevővel, szakirányú tematikával, megvalósítható ötletekkel, újdonságokkal. Népszerű volt a lapunk, legfőképpen az általános környezeti, napi szinten hasznosítható írásai miatt is. Sajnos, tönkrement. Egyszerűen nem volt, aki meg akart volna jelenni a lapban. Érdektelenné vált ez a terület. Azóta a helyzet még rosszabb.

Alternatívák

     Mindig is igyekeztem az új dolgokat megérteni, elfogadni, hasznosítani, ha tudtam. A tudományt mindig is előtérbe helyeztem. A természettudományi vívmányok ágazatai, egy csodálatos világot nyitnak meg az emberek előtt. A fejlődés egyik alapvető mozgatója. Ezeken a területeken is voltak, és lesznek is olyan tudósok, akik ragaszkodnak bizonyos tanokhoz. Azt viszont be kell látni, hogy a világ rohamosan fejlődik, halad előre. Ezt el kell fogadni, mert ha nem, akkor sok esetben nagyobb kárt okoznak, mint gondolnák. A tudományos tételek, tapasztalatok előreviszik a fejlődést, és ezt most már más dolgokkal is ötvözni lehet, illetve sok esetben ötvözni kell. Mire gondolok? Az alternatív megoldásokra. Három ilyen területet szeretnék megemlíteni. Vallás – természeti törvények, alternatív energia – olajkitermelés, gyógyszergyártók – természetgyógyászat. Az emberiség mindig is kötődött valamilyen, számára megmagyarázhatatlan eseményhez, jelenséghez. Ezt sokan ki is használták, és hatalomra tettek szert. Ilyenek voltak a régmúlt időkben a sámánok, jósok, jövendőmondók. A későbbiekben vallás néven, egy ember maga mellé gyűjtött másokat azzal, hogy elhitette velük, hogy az a jó, amit ő mond, és azt kövessék, amit ő állít. Aki ilyen tapasztalatra tett szert, és ki tudta használni, és ki tudott használni másokat, sok esetben százezreket, azok tekintélyt is szereztek. Hallgattak rá az emberek, sőt, sok esetben féltek tőlük. Ezzel hatalomra tettek szert. Sok esetben kihasználták az emberek butaságát, tanulatlanságát. Ezzel korlátlan lehetőségek szereztek maguknak, hogy uralkodjanak mások felett. Nézeteik, tanaik voltak. Ezeket minden áron védelmezték. Semmi nem számított. A hitvilág nagyon erőssé vált az évszázadok alatt. Voltak olyanok, akik más utat választottak. A hitvilág helyett, a tudomány világát. Figyeltek, tapasztaltak, változásokat kerestek, összefüggéseket kutattak, egyszerűen kíváncsiak voltak a fizikai valóság valós működésére. Ebből sok konfliktus kerekedett a hitvilágot hirdetői, és a tudományos tételek megalkotói között.  Ez utóbbiakat üldözték, mivel látták bennük, hogy az általuk, azaz, a vallás által felállított dogmatikus rendszer, kezd megbomlani. A hitvilág a menny, a túlvilág fogalmát erőltette, a tudomány mást állított. Nagyon sok neves tudóst ehetne felsorolni, úgy, ahogy különböző vallásokat is. Egy a lényeg. Ennek a sok áldozattal járó küzdelemnek egyik sarkalatos pontja volt Kopernikusz 1543-ban megjelent korszakalkotó műve, a „Az égi szférák körmozgása” címmel. Ő volt, aki megalkotta a heliocentrikus világképet, az addig elfogadott, és a vallás által hirdetett geocentrikus világképpel szemben. Hogy milyen erős volt a papság ereje, félt a vallás meghurcolásától. Ennek ellenére munkája megjelent. Ezt aztán tovább fokozta Galilei 1610-ben bemutatott távcsöves megfigyelései, mely rámutatott a Földön kívüli más égitestek mozgására, fizikai valójukra. Hogy mennyire messzire elért a vallás keze, az általuk megalkotott inkvizíció betiltotta munkáit, sőt, tanainak megtagadására kényszerítette. Ami érdekes, hogy a katolikus egyház 1992-ben érvénytelenítette az ellene megalkotott ítéletet. Látszik, hogy a hitvilág mennyire ragaszkodott az ő elképzeléseihez, hogy nem riadt vissza semmitől, még attól sem, hogy saját törvényeit megsértse. Magyarázat mindig volt, a javukra. Szerencsére a vallás, és a természettudományok a mai világban megvannak egymás mellett. Mindenki szabadon eldönti miben, kiben hisz.

     Alternatív energia –olajtermelés. Egy kissé más a helyzet a mai világot szervesen érintő energiáról. Itt már komoly érdek, és nézetkülönbségek vannak, az emberek kárára. Amióta az ember felfedezte, hogy a hús főzve, sütve jobb, mint nyersen, és a fa éghető anyag, ami meleget is ad, használja a természet adta kincseket. Váraikat, házaikat fával fűtötték. Később már más éghető anyagokat is felfedeztek, és elindult azoknak kitermelése. Hatalmas mennyiségekről van szó. Először ugye a fa, később a szén különböző fajtái, majd a kőolaj, és végül az atommaghasadásból nyert energia. A mai világ egyre nagyobb energia igénnyel lép fel. Hihetetlen mennyiségű kőolajat termelnek ki nap, mint nap. Ez mozgat szinte mindent. Üzemeket, gyárakat, intézményeket, járműveket, háztartásokat. Van egy energiafajta, ami láthatatlan módon szennyez. Ez az atomenergia. Addig nincs gond, amíg valami nem történik. Sajnos két esetben igen nagy baj történt. Az egyikről sajnos elég sokat tudunk, hiszen itt történt a közelünkben. Mindenhol energiát használunk. Időközben felmerült egy lényeges kérdés. Vajon a sok elégetett anyag, ami a levegőbe kerül, mit okoz? Ma már tudjuk, hogy mit. Kezdett kialakulni egy más energianyerő ágazat, az úgynevezett alternatív energiaforrások. Mik ezek? Napenergia hasznosítás, szélenergia hasznosítás, geotermikus energia hasznosítás. Ezen belül is vannak egyéb megoldások. A lényeg, ezek olyan energiaforrások, melyek nem, vagy csak kismértékben szennyezik a környezetüket. Ezzel nagyon jó dolgot lehet elérni.              Csökken a levegőbe kerülő szennyező anyag. Gondolhatnánk, ezzel megoldódott a szennyezés kérdése. Hát sajnos nem. Ugyanis még most is erőteljes az ellentét a kőolajtermelők, és az alternatív energiaforrást szorgalmazók között. Addig, amíg a kőolaj kitermelés hihetetlen profitot termel, addig nem beszélhetünk jelentős megújuló energiaforrások előretöréséről. A váltás viszont sürgős lenne. Biztos vagyok benne, hogy azok, akik a kőolaj kitermelésben érdekeltek, olyan helyen élnek, ahol még nem lehet érzékelni a változásokat, illetve nem igazán törődnek azzal, mi történik a nagyvilágban. Csak egy hasonlat. Tudom, hogyha sokat eszem egészségtelen ételeket, akkor hízok, nehezebb a mozgás, különböző betegségek lépnek fel, stb., de azért eszem. Tudom, hogy a túlzott kitermeléssel jobban szennyezem a légkört, de azért növelem a termelést, hogy több pénzem legyen. Ez a történet erről szól. Sok minden háttérbe szorul, még az is, hogy az emberek egészsége kárt szenved. A XXI. században még nem megoldott a háztartások megfelelő fűtése, még nem megoldott a szilárd tüzelőanyagok teljes kiváltása, még nem megoldott a kőolaj kiváltása, még nem megoldott a természet által nyújtott szinte korlátlan energiaforrások kihasználása. A technológiák rendelkezésre állnak. Akkor mi a gátló tényező? Hát a pénz. Ha csökken egy energiahordozó kitermelése, csökken a bevétel. Ez a lényeg, itt van a kulcs elrejtve. Szerencsére vannak komoly próbálkozások, és komoly eredmények a megújuló energiahordozók piacán. Csak ne legyen túl késő! Már csak azért sem, mert egyre több olyan betegség üti fel a fejét, amelyekért többek között ezek az energia hordozók a felelősek. Mire gondolok?  Főleg a légúti megbetegedésekre, és a sugárfertőzésre. Nagyon megnőtt ezeknek a száma az utóbbi időben. Vajon miért? A levegő telítettsége elért egy kritikus értéket, illetve a korábban történt nukleáris katasztrófák hatása most érzékelhető. Ezek ellen sokféle képen próbálnak védekezni. Az első ilyen dolog, a gyógyszeres kezelés. A gyógyszergyártók, és forgalmazói hatalmas haszonra tesznek szert. Ez a haszon évről, évre egyre csak nő. Nem beszélve arról, hogy komoly orvosi ágazatok nőnek ki ezekből az újkori betegségekből. Ha egy kicsit visszamegyünk az időben, a korai időszakban is voltak az embereknek különböző betegségeik. Vajon hogy próbálták gyógyítani ezeket? Mivel vegyi anyag még nem volt, így a természet adta lehetőségeket használták ki. Híres területei voltak ennek az ázsiai országok. Korea, Kína, Japán, hogy csak a fontosabbakat említsem. Gyógynövényeket, és azok különböző módokon történő keveréséből, főzeteiből, szárított állagából, nyersen való fogyasztásából, és ezek hosszan tartó alkalmazásából vontak le következtetéseket egy adott betegség gyógyítására. Igen komoly eredményeket értek el ezzel. A mai napig is használnak ilyen eszközöket, illetve egyre jobban elterjed a gyógynövények használata. Túl sok vegyi anyag, és vegyi ártalom éri az embert. Sok esetben a modern gyógyászat tanácstalan ezekkel szemben. Egyre gyakoribb, hogy olyan eljárások felé nyitnak, melyeket évszázadokkal, sőt évezredekkel ezelőtt hatásosan alkalmaztak, és használt. Mit szólnak ehhez a gyógyszergyártók? Mindent megtesznek annak érdekében, hogy elnyomják, és lehetetlen helyzetbe hozzák azokat, akik megpróbálnak természetes úton gyógyítani. Ez a természet gyógyászat, illetve az alternatív gyógyászat ága. Nem ismerik el, annak ellenére, hogy egyre több orvos alkalmazza. Hihetetlen mennyiségű gyógyszert dobnak a piacra, azt sugallva, hogy az egészségre ez a megoldás. Aztán jönnek a problémák, illetve olyan betegségeknél, ahol már nem tudnak tenni semmit, egyszerűen átlépnek rajta. Ők semmiért nem felelősek. Olyan leírások vannak az egyes gyógyszerek mellett, hogy az rémisztő. A profit a lényeg. Egy sokkoló adat. A hazai gyógyszerpiac értékesítése 2023-ban 1445 milliárd forint. Ez nagyon sok. El lehet képzelni, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy ez a tendencia, és bevétel ne szenvedjen csorbát. Szerencsére a másképpen gyógyítók is kezdenek teret nyerni. Valami olyasmi van ezen a piacon, mint régen az inkvizíció idején. Ezt kell venned, és nincs más módszer, nincs más megoldás, mert az a káros. Egyre többen jönnek rá arra, hogy nemhogy káros, de nagyon is használ. Nem véletlen, hogy a gyógyítás területén egyre jobb eredményeket érnek el az alternatív gyógyászattal. Talán érdemes lenne megfontolás tárgyává tenni a két gyógyítási mód békés, egymás mellett élését. Ezt kellene inkább elősegíteni. Ez csak álom? Lehet, de lehet tenni ellene. Tudom sok esetben hasznos a gyógyszer, sőt, nagyon is. Nincs ezzel semmi baj. A baj ott kezdődik, amikor úgy akarnak eladni vegyi anyagokat, hogy ez az egyetlen megoldás a problémára. Emberek, én vagyok a megoldás. És az emberek veszik, eszik a gyógyszereket, vegyi anyagokat, melyek még nagyobb egészségügyi problémát okoznak, sok esetben. Egyszer hallottam, hogy az jó beteg, aki rendszeresen orvoshoz jár. Ha így megy sokáig, tényleg beteg társadalom lesz hazánk, ha már most nem az.   

A meleg itt van

   Úgy gondolom, ez a megállapítás nem újdonság senkinek sem. Mindenki érzi minden nap a hőség hatását. Nem egy kellemes állapot, de azt hiszem meg kell barátkozni valahogy azzal a ténnyel, hogy ez még fokozódni fog. Sajnos ez az állapot nemcsak az emberekre van nagy hatással, hanem gyakorlatilag mindenre. Itt legfőképpen a mezőgazdasági területekre gondolok. Ezek a hőmérsékleti viszonyok egyáltalán nem kedveznek a termesztésnek. Ma már igen sok helyről érkeznek hírek, negatív hírek, hogy egyre nagyobb a szárazság, egyre nagyobb az aszály. Ez egyértelműen a hőmérséklet emelkedésének tudható be. Itt kell megemlíteni, hogy az átlagszámítást el kell felejteni. Azok a hőmérsékletek, amik kialakulnak, közvetlenül érik az embereket, és mindent. Az egyes maximumokat kell figyelembe venni, hiszen az ér bennünket is. A diagram világosan megmutatja, hogy a növekedés, ha nem is látványos, de folyamatos. Egy valamit viszont ki kell emelni. A negyven Celsius fokos tartományt. Ez már eléggé aggasztó. Sajnos ennek a hőfoknak a jelenléte nagyon úgy néz ki, hogy állandósul. Az is megfigyelhető, hogy a havonta megjelenő 30 Celsius fok feletti napok száma is növekszik. Ennek van egy következménye, hogy egyre sűrűbbek lesznek a hőhullámok. Tehát voltak olyan hőhullámok, melyek minimum 3 napig tartottak, de inkább ennél több egymást követő nap volt, amelyiket hőhullámnak nevezünk.

    Úgy gondolom, hogy sokan nézegetik az előrejelzéseket. Sajnos egyre inkább lehet látni, hogy elképesztő anomáliák vannak kialakulóban. Ezek az állapotok is rendszeressé fognak válni.  Mivel hazánk egy medencében helyezkedik el, a jövőben még inkább jelentkezni fog a melegedés, hiszen megszorul a meleg. Már most is kimutatható, hogy míg világszerte az 1,5 Celsius fokos globális melegedést emlegetik, amit már túlléptünk, addig hazánkban ez már több mint 3 Celsius fok. Sőt! Az 1979-2010-es évek átlagaitól 8-12 Celsius fokkal melegebb a légkör, alkalmanként. Az alkalom pedig egyre több. Innentől kezdve a modellezés elveszti értelmét, mert erre nincsenek alapinformációk, alapadatok. Ez a terület ismeretlen. Ebből az is fakad, hogy egyre szélsőségesebb időjárási tényezők fognak kialakulni. Ez rosszat is jelent. Ezt még az is tetőzi, hogy a meteorológusok sincsenek könnyű helyzetben. Egyre jobban látszik, hogy nincsenek pontos, vagy a pontosságot megközelítő előrejelzéseik. Ez mondjuk nem is csoda, de azért mégis őket tartjuk szakembereknek. Talán jó lenne behatóbb jelzéseket adni, mert sok esetben sok minden függ tőle. Az viszont egyenesen bosszantó, hogy olyan jelzést adnak, aminek semmi köze a jelzett, az adott időjáráshoz. Ez persze nemcsak az utca emberét érinti, hanem a mezőgazdaságot is. Sajnos igen komoly tényezők alakultak ki hazánkban. Több hír, videó, tudósítás szól arról, hogy milyen károk érik a termelőket. Ez most már helyrehozhatatlan. A jövő az érdekes. A meleg, a hőség egyre inkább jelen van a minden napokban. Ez tény. Visszautalnék a fenti diagramra. Sok klímakutató még mindig csak ötletel. Ma már elég sokan el tudnák mondani, hogy mit kellene tenni, csinálni. Az ma már nagyon kevés, hogy egy klímakutatónak nevezett valaki, vagy valakik olyan szinten beszélnek erről a súlyos dologról, ami sok esetben nevetséges. Arra gondolok, hogy olyan valamik kerülnek elő, mint házszigetelés, a légkondicionálók használata, a szellőztetés, stb. Úgy látszik, hogy nincs kellő befolyásuk arra nézve, hogy az általuk problémának vélt dolgokat hangsúlyosan közvetítsék, melynek eredménye valamilyen változás a döntéshozók részéről. Sajnos azt is el lehet képzelni, hogy csak addig jut a hangjuk, amennyit engedélyeznek nekik. Magyarul, elmondhatják az aggályaikat, aztán vége. Biztos vagyok benne, illetve remélem, hogy ennél több tudással rendelkeznek, csak egyszerűen nem adhatnak neki megfelelő hangot. Hogy mennyire lenne jó a szakemberekre, hangsúlyozom, a szakemberekre hagyatkozni, és hallgatni. Ez már valóban katasztrófa. Pont az a terület a legveszélyesebb, ahol az igazán nagyüzemi termelés folyna, főleg a gabona termelés területén. Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy hazánk 90-95%-a aszállyal sújtott. Igen, a meleg itt van szigorúan. Éppen ideje, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon az ellene való védekezés. Fel kell készülni rá, hogy a meleg időszakok egyre hosszabbak, a csapadékos időszakok egyre rövidebbek, illetve egyre inkább kis területeket érintenek. A megoldás ugyan már többször elhangzott, de vajon mi fog belőle megvalósulni? Érdemes lenne visszanyúlni egy kicsit a korábbi mezőgazdasági művelési módozatokra. Ismét említem: a meleg itt van. Sőt! A meleg már hőségnek is mondható. A hőség viszont ismétlődő jelenség lesz hazánk területén, egyre fokozódó intenzitással. Az ember munkálkodik. Sajnos rossz irányba, és a természet ellen. Ez a legnagyobb baj.

A melegedés egyik következménye

   Bár még nem tartunk ott, hogy megnevezzük a másfél Celsius fok hőmérséklet emelkedést, de így is hatalmas károkat okozott már eddig a klímaváltozás. Évek óta halljuk a híreket, kapjuk az információkat, hogy mit kellene tenni a klímaváltozás miatt. A hírek legnagyobb részt arról szólnak, hogy minden nő, aszály, viharok, árvizek, erdőtüzek, stb. Megoldások nincsenek. Jósolnak, találgatnak, számolnak, konferenciákat szerveznek több ezer szakértővel, de konkrét eredmény nincs. Elnézést, volt, de szinte senki nem tartotta be. Egyet jó volna leszögezni. Jósolgatni ebben a helyzetben már inkább ne. A talán, ha, mégis, elképzelhető, valószínű, feltételezhető szavak már kevesek. Ezeket már el kellene felejteni. Nevén kell nevezni mindent, hiszen nagyon sok ember élete függ a döntésektől.

   A diagram elég egyértelművé teszi, hogy a károk összege hatalmas. Ezt az összeget védekezésre,  korszerűsítésre, jobb környezeti állapotokra lehetne fordítani. Nagyon fontos lenne a lakosság kellő felvilágosítása. Ebből a tevékenységből nagyon kevés van. Sok esetben látni is, hogy milyen környezetvédelmi állapotok uralkodnak egyes területeken. A gyárak, üzemek, a feldolgozóipar rengeteg hulladékot termel, nagy energiafelhasználással dolgozik, és sok káros anyagot bocsát a levegőbe.  A légkör ezáltal melegszik, és mindennek a hőmérséklet emelkedés az oka.

    Van egy érdekes kérdésem. Vajon meddig kell várni arra, hogy azok az emberek is komolyan vegyék a változás veszélyeit, akiknek módjuk és lehetőségük van arra, hogy változtassanak? Senkinek nem lehet elbújni majd valahova, ahol nem érinti valamilyen szinten a klímaváltozás. Persze, azt nem lehet tudni, hogy milyen technológiák vannak a háttérben, melyeket nem hoznak nyilvánosságra, amelyek ellenállnak a változásoknak. Ebben a romlott világban ma már minden elképzelhető. Nem szeretnék találgatásokba keveredni, de lehetséges, hogy ez a forgatókönyv? Viszont földi értelemben minden véges. Így előbb-utóbb gondok támadnak abban a gépezetben, melyeket valakik, valamilyen formában működtetnek a túlélés szempontjából. Egy biztos. A változás elindult, a változás jelen van, a változás már komoly gondot, és károkat okozott. Meddig várnak a döntéshozók? Van egy határ, ami után már nincs visszaút. Nem kell sok idő ennek elérésére. Túl sok olyan statisztikát készítenek, melyekkel el lehet homályosítani a valóságot. Utalnak sok mindenre, csak arra nem, hogy ki, kik, mit akarnak tenni. Egy legutóbbi, bár lehet, hogy már van még újabb, azt feszegetik, hogy a következő öt évben elérjük, illetve meg is haladhatjuk a 1,5 Celsius fok emelkedést. Lehet jósolgatni, lehet különböző dolgokat magyarázni, lehet tudni, hogy mit kellene tenni. De vajon ki, vagy kik fognak valamit is tenni? Van egyáltalán ilyen elképzelés? Van valamilyen terv? Aki egy kicsit is odafigyel ezekre az eseményekre, nem kell hozzá sok, hogy összerakja, mi várható. Azzal, hogy valaki, vagy valakik kijelentenek dolgokat, esetleges történéseket, azzal még nem történik semmilyen változás. Legfőképpen nem pozitív irányba.

    Ehhez a diagramhoz sok magyarázat nem kell. Ezek tények, ezek adatok. 13 év alatt 321 millió ember vándorolt el valahonnan, valahová, mert az életterük alkalmatlanná vált a létfenntartásukhoz. Ennek nagyon sok egyéb következményei is van. Társadalmi, egészségügyi, gazdasági, biztonsági, pénzügyi, stb. Érdemes lenne sokkal komolyabban venni ezt a nagy változást, addig, amíg ténylegesen nem késő. Vagy már elkéstünk?

A gleccserek fertőzés veszélye

   Talán érdekesnek tűnik első ránézésre a cím. Mi lehet fertőző egy gleccseren? Hát nézzük. Az emberek igen régóta törekednek arra, hogy olyat tegyenek, ami látványos, sportos, szép. A sok lehetséges lehetőségek közül most a hegymászás, ami érdekel. Melyek azok a területek, hegyek, amelyeket az ember meg akar hódítani? Európában a Mont Blanc a nyerő. Az Alpokban található, magassága 4808,7 méter. Először 1786. augusztus 8-án ért fel a csúcsra Jacques Balmat és Michel Paccard. Éves átlagban 20 000-en jutnak fel a legmagasabb pontra. Amerikában a Sziklás-hegység vonzza a turistákat, köztük a hegymászókat is. Legmagasabb pontja a Mount Elbert, 4401 méter. Dél-Amerikában az Andok hegység található, a második legmagasabb hegység. Legmagasabb pontja Aconcagua 6962 méter. 1897. január 14-én mászta meg először egy Matthias Zurbriggen nevű svájci ember. A hegymászók Mekkája a Himalája, ezen belül is a Mont Everest. Magassága 8848 méter. Első meghódítása 1953. május 29-én történt, Edmund Hillary, és serpája, Tendzing Norgaj személyében. A négy említett nagy hegységen kívül még meg kell említeni az Ural hegységet, a Kaukázust, az Etióp-hegységet. Még megemlítendő Japánban a Fujiyama nevű hegy. Magassága 3776 méter, az első mászás 663-ban történt egy ismeretlen szerzetes által.  Ami még érdekes, hogy ezeken a hegyeken hogyan változik a hóhatár. A hóhatár az a pont, ami fölött már a hó és a jég uralkodik.

                                                       Néhány hegyvidék hóhatára

      Ezeken a területeken alakulnak ki az egyes gleccserek. A világon számtalan található. A szomorú közös bennük, hogy a 90 százalékuk olvadó fázisban van. A legveszélyesebb olvadó gleccserek a Himalája lejtőin vannak. Nagyon sok ember léte, vize függ ezektől a jégfolyamoktól. Ezekből a képződményekből nagyon sok víz nyerhető ki. A tisztaságuk hihetetlen. Vagy mégsem annyira? Vajon miért? Ha maradunk a Himalája lejtőin, akkor be kell látni, hogy a világ minden pontjáról számtalan hegymászó próbálkozik csúcsot mászni. Ez természetesen a Mont Everest. A feljutás nem egyszerű. Különböző állomások vannak. Ezek magasságai a következők.

Alaptábor: 5180 méter, és 5344 méter

1. tábor 6065 méter, és 7000 méter
2. 6500 méter, és 7500 méter
3. 7300-7400 méter, és 8300 méter
4. 7980 méter

Ide érkeznek, illetve ezekből a pontokból indulnak tovább a hegymászók és a segítőik. 2017-ben 698, 2018-ban 346, 2019-ben 885, 2023-ban 478 mászási engedélyt adtak ki. Általában a segítőkkel együtt, a serpákkal kb. 750-2000 főből áll a csapat. 10 olyan tábor van, ahol pihennek, illetve felkészülnek. Egy csúcsmászás időtartama 75-90 nap. Ha csak egy átlagot veszünk úgy 1500 főben, akkor is ezen a helyen ennyi ember nagyon sok. Az egyes táborokból legutóbb 2019-ben 13 tonna szilárd hulladékot gyűjtöttek össze. Ami a döbbenetes. A 2023-as mászási szezonban 54 238 kilogramm, azaz, több mint 54 tonna hulladék keletkezett a Mount Everesten. Bevezették, hogy bizonyos összeget letétbe kell helyezni, és csak akkor kapja vissza, ha bizonyos mennyiségű hulladékot visszahoz. Ennek ellenére elég sok ott marad, ahogy jeleztem. A legfontosabb, hogy az emberi tevékenység által keletkező széklet anyag ne kerüljön a gleccserpatakokba. Erre különleges biotasakokat gyártanak, amiben ezt az anyagot tárolni lehet, így védve van a természet. Úgy is védik a környezetet, hogy üveg és műanyag flakonok helyett fémdobozokban viszik magukkal az enni és innivalót, mert ezek a dobozok könnyen összepréselhetők, kisebb helyet foglalnak el, könnyebb kezelni. 2015-ben 40 000-en keresték fel az alaptábort a kínai oldalon. A nepáli erdészeti és talajvédelmi minisztérium  2016-2017-es időszakban 45 000 látogatóról számolt be. A mászó engedéllyel nem rendelkező turisták, hegymászók csak az 5200 méteren lévő alaptáborig mehetnek, illetve az alá. Sajnálatos módon az ottani hatóságok jelezték, hogy emberi ürüléket is gyűjtöttek be egy akció során. Mindig vannak olyan emberek, akik nem veszik figyelembe az előírásokat. Ennek révén veszélybe is kerülhet a gleccserpatakok víztisztasága, magyarul a hihetetlen sok ember közül óhatatlanok azok, akik nem veszik figyelembe az előírásokat, és a szükségüket az erdőben, alacsonyabb magasságban, vagy a gleccser tetején végzik el. Ez a szennyeződés belekerülhet a patakokba, mely fertőzésveszélyes. Az egyes utak néha két hetet is igénybe vesznek az alaptáborig, amíg mehetnek. Nem szeretném ecsetelni, de el lehet gondolni az ottani állapotokat. Csak megjegyzem, hazánkban is vannak nagyon felelőtlen emberek a fertőző hulladék illegális elhelyezését illetően. Remélhetőleg a különböző természetvédelmi intézkedések meghozzák a hozzájuk fűzött reményeket, és nem lesz annyi szemét, semmilyen formában a világ egyik legszebb területén. Sajnos egy új jelenség is felütötte a fejét. A gleccserek vizében kimutatható a Csernobil-i, és a Fukusima-i reaktorbaleset által levegőbe került radioaktív anyag.

A jég fogyása

    Sajnos azt kell mondani, hogy az egész Földön nagy gondot jelent az olvadás. Normális körülmények között ennek üteme ritmikus. Nyáron csökken a fagyott területek nagysága, télen viszont növekszik. Ezek így váltakozva kiegészítik egymást, kialakul egy egyensúly. Van azonban egy igen jelentős értékű hőemelkedés, amely mára már erősen és jelentősen befolyásolja ennek az ütemnek a normális menetét. Ennek kezdete az ipari forradalom idejére tehető. A nagymértékű szénkitermelés, és az ebből fakadó szén-dioxid kibocsátás hatalmas mennyiségének légkörbe juttatása ekkor vett nagy fordulatot. Persze korábban is voltak olyan emberi tevékenységek, amelyek szennyezték a levegőt. Ez a tűz megismerésének és használatának idejében indult el. Régen is voltak igen nagy erdőtüzek, vulkán kitörések, melyek jelentős mennyiségű káros anyagot juttattak a légkörbe. Azt a mennyiséget, ami régen keletkezett, a természet tökéletesen fel tudta dolgozni. Képzeljünk el egy 1 köbméteres  tartályt, ami átlátszó. A benne lévő levegő átlátszó. Ha ebbe a tartályba beleengedünk mondjuk 1 liter kék színűre festett levegőt, semmi nem történik. Ha viszont beleengedünk 100 liter festett levegőt, az már meglátszik. Ez történik akkor, amikor a túlzott mennyiségű szén-dioxid kerül a levegőbe.  Elérkezik egy töménység, ami már elkezdte hígítani a levegőt, és már a természet nem tudta abban az ütemben semlegesíteni, amennyi termelődött. Kezdett a légkör feldúsulni szén-dioxiddal. A szén-dioxid elnyelést a zöld növények és az óceánok, tengerek végzik. Viszont van egy határ, ami után ez az elnyelési folyamat lelassul, ami azt eredményezi, hogy egyre több káros anyag marad a légkörben. Ennek az a következménye, hogy a Földet körülvevő levegőréteg egyre inkább telítődik szén-dioxiddal, és ennek hatására melegszik. Mennyi szén-dioxid termelődik a szén elégetésekor? Egy vödörnyi, úgy 12kg szén elégetéséhez 32kg, 24m³ oxigén, /120m³ levegő/, szükséges, és 44kg /24m³/ szén-dioxid keletkezik. A légkörbe került szén-dioxid hőmérséklet emelkedést idéz elő.

  Látható, hogy milyen mértékű a hőmérséklet emelkedés az ipari forradalmat követő évtizedekben. Természetesen ennek igen erőteljes kihatása van az éghajlatra. Az alábbi diagramból ki lehet olvasni a változás mértékét. Iszonyú emelkedés.

    A hőmérséklet emelkedése nemcsak a légkört terheli, emeli, hanem az óceánok, tengerek vizét is. Ennek azért van hatalmas jelentősége, mert a sarki part menti vizek melegedése felgyorsítja a jég olvadását. Ennek hatása a szárazföldi területekre is érvényes, mivel a hóhatárok is egyre feljebb kerülnek. Vannak olyan helyek, ahol már a korábbi időszakokban szinte állandó hótakaró mára teljesen eltűnt. Ennek a legnagyobb vesztesei a gleccserek.

    Nézzük meg, hogy milyen jégállomány áll rendelkezésre a Földön? Itt elsősorban a szárazföldi területeken található gleccserek állapota és mennyisége érdekes. Ezek a jégfolyamok látnak el több százmillió embert iható vízzel. A sarki jég és hóveszteség a tengerek szintjét emeli. Ennek mértéke is egyre jelentősebb. Már mutatkoznak azok a jelek, melyek a vízszint emelkedés miatt egyes partszakaszok lakhatatlanná váltak, illetve veszélyeztetik az ott lakókat. Ennek mértéke jelentősen fel fog gyorsulni a következő években. Csak néhány adat, hogy mit okoz a légkörbe kerülő szén-dioxid. Szibériában mértek 38 Celsius fokot, Finnország északi része 28 Celsius fok, az Antarktiszon közel 21 Celsius fokot is mértek, Grönland hőmérséklete 4,7 Celsius fok, a part mentén néhol eléri a 8-12 Celsius fokot.

    A fenti diagram rávilágít az egyes területeken található jégmennyiségre. Annyit szeretnék hozzátenni, hogy elég nehéz megállapítani ezt az értéket. Egy biztos. Hihetetlen ütemben és mennyiségben olvad a jég a Földön.

   Ezek a számok önmagukért beszélnek. Hatalmas veszteségek. Sajnos ennek üteme fel fog gyorsulni, ugyanis megjelent egy újabb üvegházhatású gáz, a metán. Ez a gáz még inkább fel fogja gyorsítani a melegedést, mivel sokkal agresszívebb gázról van szó. A melegedés miatt a fagyos talajok egyre inkább megolvadnak, és ezáltal egyre nagyobb mennyiségű metángáz szabadul fel, és kerül a légkörbe. Ez pedig még inkább serkenti a hőmérséklet emelkedését. Olyan furcsa olvasni időnként egyes nyilatkozatokat. Ezekben előfordul az a kifejezés, hogy még meg lehet állítani a romlást. Ez úgy hangzik, mintha egy kapaszkodó lenne, hogy emberek nincs még veszve semmi, meg lehet oldani. A szomorú az, hogy nem történik semmi. Oldalakat lehetne írni, hogy milyen intézkedések születtek az évtizedek alatt, és lehet látni az eredményt. Az eredmény elkeserítő. Szinte semmi változás. Sajnos úgy látszik, hogy Földünk megmentése ezen a szinten is várat magára. Vajon meddig?  

A klíma mint ellenfél

 Sajnos a klímavédelem ma már szinte napi téma. Sokat beszélnek róla, de azt kell észrevenni, hogy annak ellenére, hogy bizonyos dolgokban döntések születnek, nem történik változás. A megállapodások ugyan papírra kerülnek, de senki nem tartja be. Ebből fakad, hogy minden marad a régiben, sőt, még ki lehet azt is jelenteni, hogy még nagyobb romlás áll be. Hogy ez meddig tart így, nem tudni. Egy biztos. Ha hamarosan nem történik valami drasztikus változás, akkor komoly gondok keletkeznek a Földön. Már most is jelentős romlás tapasztalható mindazokon a területeken, amelyek döntő fontosságúak az emberiségnek. Ez a három fő terület a talaj, a légkör és a víz. Bár nem könnyű már jelentősen szétválasztani ezeket a területeket, mert mindegyik hatással van a másikra. Tudják, a természetben minden összefügg mindennel. Most nézzük a légkört, illetve az éghajlat változásait. Azt hiszem, elég mélyről kell elindulni ahhoz, hogy részben valamilyen általános képet kapjunk arról, hogy mi történt eddig, mi változott meg eddig  legjobban az éghajlatban. Az emberiségnek mindig is szüksége volt energiára. Az ipari forradalom hozta el azt a nagy változást, amely most is tart, csak jóval nagyobb mértékben. Csak egy érdekes meglátás. Úgy több mint 250 évvel ezelőtt kezdődő iparosodás már az 50-es években éreztette hatását. Már akkor történtek olyan mérések, ami azt vetítette előre, hogy valamilyen változás kezdődött, illetve, hogy azok a változások, amelyek elindultak korábban, már éreztették hatásukat. Milyen változásokról beszélünk? Az ipari termeléssel egy időben elindult a légkör terhelése az elégetett irdatlan mennyiségű szén formájában, majd később kőolaj formájában. Ez a szennyező anyag nem más, mint a sokat emlegetett szén-dioxid.

Látható, hogy mekkora emelkedés következett be a kibocsátás miatt. Ha megnézzük a diagramot, akkor csak hüledezni lehet, hogy mekkora szén mennyiség került a légkörbe. A légkörben zajló eseményeket nyugodtan lehet együtt emlegetni az éghajlattal. A szoros összefüggés itt is megállja a helyét. A számok önmagukért beszélnek. Említést szeretnék tenni az energia felhasználással kapcsolatban is. Egyszerűen hihetetlen az emelkedés. Persze, ha figyelembe vesszük a népesség növekedését, akkor nem lehet rajta elcsodálkozni. Energiára szükség van. 

     Azzal, hogy ilyen mértékű az emelkedés, óhatatlan a légkörbe juttatott szennyező anyag mennyisége. A feltüntetett adatok csak a szén-dioxidra vonatkoznak. Minden hírforrás, és az egyes környezetvédelmi konferenciák, valamint a klímavédelemmel foglalkozó szakemberek fő témája a föld légkörében lévő szén-dioxid mennyisége. Ez immár 274 éve folyamatosan nő. El lehet képzelni azt a hatalmas mennyiséget, amely ugyan számszerűen is ki van mutatva, de szinte elképzelni sem lehet ezt a nagy mennyiséget. Sokan emlegetik, hogy a természet megoldja ennek az anyagnak a semlegesítését. A tapasztalatok és a valóság azt mutatja, hogy nem, és egyre inkább nem. Sajnos azt kell mondani, hogy van még valami, ami még inkább veszélyt jelent a következő időkben. Mindez egy folyamatnak a következménye, mely abból indul ki, hogy melegszik a légkör. Az egyes régiókban, az egyes égöveken is változik a hőmérséklet, amit úgy hívunk, globális felmelegedés. Ennek egyik újabb veszélyt hozó hatása, hogy olyan területek, ahol eddig csak fagyos talajjal találkoztunk, kezdenek felolvadni. Az alatt a fagyos talaj alatt egy sokkal nagyobb mértékben melegedést előidéző gáz található, ez nem más, mint a metán. Talán kissé nevetésre fakasztó az a kijelentés, melynek értelmében a metán nemcsak az említett helyekről, hanem a földön található milliós nagyságrendet számláló kérődző állatoktól származik.

    E feltüntetett értékek komoly számok. Ehhez még hozzájön az emberi tevékenységből származó további metán termelés. Ez a gáz, ahogy említettem sokkal veszélyesebb a szén-dioxidnál, mert jobban elősegíti a légkör melegedését. Ez pedig nagyon sok más változást is magával vonz. Aszályok, sivatagok rohamos terjedését, ezzel együtt mezőgazdasági termelésre alkalma területek szűkülését. 

   Azzal, hogy a melegedést előidéző anyagok egy jelentős résztvevővel szaporodtak, érezhető a hőmérséklet emelkedése. Lehet azt mondani, hogy a feltüntetett különbség sok, plusz 3,4 Celsius fok. A valóságban és a természetben sajnos, de egyértelműen észrevehető változást okoz. Ugyanis ez olyan szélsőséges viszonyokat vált ki, mint például a sarkvidéken plusz 30 Celsius fok feletti hőmérséklet. Ennek következtében a gleccserek rohamos olvadását idézi elő. Az is számottevő, hogy megnő a hőségnapok száma. Ez az a hőmérséklet, amikor tartósan plusz 30 Celsius fok feletti hőmérsékleteket mérünk. Ez egyre inkább, és egyre sűrűbben fordul elő. Ez viszont hőhullámokat is okoz. 

    Az említett hőhullámok, amik nagyon veszélyesek. A klímaváltozás egyik jelentős, és érezhető jellemzője az említett több napon át tartó meleg. Az emberi szervezetet nagyon megterheli, és van még egy jelentős változás, amely nem más, mint az energia túlzott fogyasztása a háztartások klímaberendezései miatt. Ez az állapot több szennyező anyagot juttat a légkörbe, és szinte kialakul egy kör, ami egy végtelen kört eredményez.

    Ha mindent összevetünk, akkor kijelenthetjük, hogy a légkör szennyezése melegedést okoz, a melegedés pedig jelentős változásokat a klímában. A szélsőséges időjárási viszonyok megszaporodnak. Több lokális csapadék, ennek következtében több árvíz, nagyobb intenzitású viharok, növekvő, az emberekre veszélyes hőhullámok. Ezekkel a helyzetekkel a jövőt illetően egyre gyakrabban fogunk találkozni. A klímaváltozás során nem szabad megfeledkezni, hogy a melegedés, a hőmérséklet emelkedés a mozgató rugója mindennek. A klasszikus értelembe vett hőmérséklet emelkedés úgy történik, hogy a nap sugarai felmelegítik a talajt, és az onnan visszaverődő hőhullámok melegítik a levegőt. Ez egy kicsit most megváltozott. Ugyanis a légkörben megjelenő szennyező anyagokat is felmelegítik a napsugarak, ami annyit jelent, hogy a két érték összeadódik. A levegőben lévő nagy mennyiségű szén-dioxid részecskék, valamint az egyre gyakrabban jelen lévő szálló por anyagán, ami nem kis mennyiség, a napsugarak megakadnak, felmelegítik azt, és így még inkább elősegítik a légkör melegedését. A klímaváltozás, az éghajlat megváltozása több tényező együttes hatása, amit az említett jelenség is csak fokoz. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, igen jelentős lépéseket kell, kellene tenni, amire azt hiszem, még nagyon sokat várni kell. Az idő viszont elég kevés. Az időben meghozott döntések most tényleg életbe vágóak. Akik ezzel foglalkoznak, nagyon jól tudják ennek a jelentőségét. Vagy mégsem?  

A sivatagok terület hódítása

    Talán sokan emlékeznek még arra, hogy már korábban is volt rá példa, hogy sárga por lepte el a járműveket az utcákban. Igen, jól tudják, a szaharai homok került ide. A szél idáig hozta. Ha megnézzük a térképet, elég nagy sivatagos területeket találunk. Több mint 20 millió km² a területük a Földön. Ezek csak a nagyobb részek. A sivatagok terjeszkedése a határaik mentén a legintenzívebb. Igen jelentős. Sajnos itt is találkozunk a pontatlanság fogalmával. Talán most tekintsünk el ettől. Miért fontos az, hogy mekkora a sivatagos terület?  Először nézzük meg, mi okozza? Legfőképpen az erdőirtások gyors üteme, a mezőgazdasági termelés fokozódása, túllegeltetés, valamint a hőmérséklet emelkedése.  Az elsivatagosodás nem mai keletű. Már a 70-es évektől erőteljesen szorgalmazták, hogy valamit kellene tenni. Ez olyannyira sikerült, hogy több kis tó is eltűnt, valamint egy igen nagy vízfelület szinte teljesen megsemmisült. Ez az Aral-tó. Ma már csak nyomai vannak a régi felületének. Ilyen veszély fenyegeti a Csád-tavat is. Hazánkban a Homokhátság már félsivataggá lett nyilvánítva. A sivatagos területek elősegítik a szálló por mennyiségét a levegőben. Sajnos jó néhány esetben az emberek megélhetését is veszélyeztetik, sőt, tömeges elvándorlást is eredményeznek. Aszályt, vízhiányt, termőföld hiányt, erdőhiányt okoznak. Azt kell mondani, hogy a melegedéssel együtt a sivatagok is egyre nagyobb ütemben fognak terjeszkedni. A sivatagos területek nagysága erősen befolyásolja egy adott terület hőmérsékleti viszonyait. Minél nagyobb egy puszta, növényzet nélküli terület, annál inkább tud terjeszkedni a homokos, sziklás felszín. A szél a finom részecskéket nagy távolságokra el tudja szállítani, ezáltal olyan helyekre is eljut, ahol jelentős károkat tud okozni. Ilyen például egy tó, egy patak, egy kisebb vízfolyás. Egyszerűen betemeti, és attól kezdve megszűnik az a kis vízforrás is, ami esetleg a környéket ellátta vízzel. Erre több példát is lehet mondani, főleg nagyobb mértékben. Utalok itt a nagyobb tavakra. Igaz, itt más egyéb körülmény is közrejátszott. Az eredmény sajnos ugyanaz. Nő a sivatagos területek nagysága. A légáramlatok elviszik a felső termőréteget, ezáltal a növényzet, ami még esetleg képes lenne megtelepedni, az sem tud. Kialakul a teljes sivatag. A fentebb említett 20 millió km²-es terület nagyon sok. Ez azt jelenti, hogy az amúgy is termőterülettel bajlódó mezőgazdaság még inkább területet veszít.

     A népesség növekedése több élelmiszert kíván. Ez csak akkor lehetséges, ha rendelkezésre állnak olyan részek, ahol meg tudják oldani a szántóföldi termesztést. Az öntözés elengedhetetlen. Ez egyre inkább előtérbe fog kerülni. Ezzel viszont jelentősen megemelkedik a vizek fogyasztása. Elég bonyolult helyzet. Itt is érvényesül, hogy a természetben minden összefügg mindennel. A hőmérséklet emelkedése, a kevesebb csapadék, a kisebb mennyiségű talajnedvesség mind elősegíti a sivatagos területek térhódítását. A folyók vízhozamának csökkenése, a víztárolók alacsony szintje, a talajvíz csökkenése és mélyebbre szállása is gátolja az öntözéses rendszert. Előtérbe kerül a légköri aszály. Ez főleg 30 Celsius fok fölötti jelenség, amikor a levegő páratartalma szinte teljesen eltűnik. A hatás a talajt is nagymértékben igénybe veszi, hiszen párolgás híján az egyre nagyobb fokú szárító hatás lép elő. A kiszáradás miatt a talaj vízmegtartó képessége is csökken. Sajnos elég nagy a félsivatagos területek nagysága is. Amint említettem már, hazánkban is van ilyen terület. Ezeknek a területeknek a fő kialakulási oka a túllegeltetés és az erdőirtás. Nagyobb figyelmet kellene fordítani arra, hogy ne növekedjen ezeknek a területeknek a nagysága. Néhány adat a nagyobb sivatagokról.

    Ezen kívül még sok olyan sivatagos területet találunk, amelyeknek ugyan 80 000km² alatt van az értékük, de mégis jelentős az adott régióban. Ahogy említettem, a hőmérséklet emelkedésének egyenes következménye a sivatagok kialakulása. Van még valami. Nemcsak azt a területet vesszük sivatagos részeknek, ahol a köznyelv szerint homok van. Ha meg akarjuk határozni a sivatag fogalmát, mondhatjuk, hogy azok a területek ahol a vízháztartás állandóan veszteséges, és az éves csapadék nem éri el a 250mm-t. A szárazság miatt a talaj terméketlen. A sivatagok lehetnek kő-, kavics-, homok-, agyag- és sósivatag. Ezek a területek meddők, semmi nem terem meg benne. Éves viszonylatban, bár pontos adatok nincsenek, a Föld sivatagai megközelítőleg 4 800km²-rel lesznek nagyobbak. Nagy probléma, hiszen a népesség nő, a mezőgazdasági területek pedig ennek révén is fogynak. Érdemes komolyan megfontolás tárgyává tenni azt, hogy miképpen lehetne visszahódítani, és termőtalajjá tenni ezeket a sivatagokat. Vannak ígéretes kezdeményezések. Az egyik ilyen egy erdősáv, ami átszelné a Szaharát. Hatalmas munka, de úgy gondolom, hogy szükség van erre a lépésre, hiszen egyre nagyobb az igény az egyes terményekre, melyekkel ellátják a Föld lakosságát. Hosszúsága: 7 775 km, területe: 11 662 500 hektár. A másik, hogy a tengervizet öntézéses célra fel tudják használni. Ennek alapja a sivatagba telepített napelempark, mely ellátná energiával ezeket a berendezéseket. A másik lehetséges feladata, hogy kellő mennyiségű iható vizet állítsanak elő.