A gleccserek fertőzés veszélye
Talán érdekesnek tűnik első ránézésre a cím. Mi lehet fertőző egy gleccseren? Hát nézzük. Az emberek igen régóta törekednek arra, hogy olyat tegyenek, ami látványos, sportos, szép. A sok lehetséges lehetőségek közül most a hegymászás, ami érdekel. Melyek azok a területek, hegyek, amelyeket az ember meg akar hódítani? Európában a Mont Blanc a nyerő. Az Alpokban található, magassága 4808,7 méter. Először 1786. augusztus 8-án ért fel a csúcsra Jacques Balmat és Michel Paccard. Éves átlagban 20 000-en jutnak fel a legmagasabb pontra. Amerikában a Sziklás-hegység vonzza a turistákat, köztük a hegymászókat is. Legmagasabb pontja a Mount Elbert, 4401 méter. Dél-Amerikában az Andok hegység található, a második legmagasabb hegység. Legmagasabb pontja Aconcagua 6962 méter. 1897. január 14-én mászta meg először egy Matthias Zurbriggen nevű svájci ember. A hegymászók Mekkája a Himalája, ezen belül is a Mont Everest. Magassága 8848 méter. Első meghódítása 1953. május 29-én történt, Edmund Hillary, és serpája, Tendzing Norgaj személyében. A négy említett nagy hegységen kívül még meg kell említeni az Ural hegységet, a Kaukázust, az Etióp-hegységet. Még megemlítendő Japánban a Fujiyama nevű hegy. Magassága 3776 méter, az első mászás 663-ban történt egy ismeretlen szerzetes által. Ami még érdekes, hogy ezeken a hegyeken hogyan változik a hóhatár. A hóhatár az a pont, ami fölött már a hó és a jég uralkodik.
Néhány hegyvidék hóhatára
Ezeken a területeken alakulnak ki az egyes gleccserek. A világon számtalan található. A szomorú közös bennük, hogy a 90 százalékuk olvadó fázisban van. A legveszélyesebb olvadó gleccserek a Himalája lejtőin vannak. Nagyon sok ember léte, vize függ ezektől a jégfolyamoktól. Ezekből a képződményekből nagyon sok víz nyerhető ki. A tisztaságuk hihetetlen. Vagy mégsem annyira? Vajon miért? Ha maradunk a Himalája lejtőin, akkor be kell látni, hogy a világ minden pontjáról számtalan hegymászó próbálkozik csúcsot mászni. Ez természetesen a Mont Everest. A feljutás nem egyszerű. Különböző állomások vannak. Ezek magasságai a következők.
Alaptábor: 5180 méter, és 5344 méter
- tábor 6065 méter, és 7000 méter
- 6500 méter, és 7500 méter
- 7300-7400 méter, és 8300 méter
- 7980 méter
Ide érkeznek, illetve ezekből a pontokból indulnak tovább a hegymászók és a segítőik. 2017-ben 698, 2018-ban 346, 2019-ben 885, 2023-ban 478 mászási engedélyt adtak ki. Általában a segítőkkel együtt, a serpákkal kb. 750-2000 főből áll a csapat. 10 olyan tábor van, ahol pihennek, illetve felkészülnek. Egy csúcsmászás időtartama 75-90 nap. Ha csak egy átlagot veszünk úgy 1500 főben, akkor is ezen a helyen ennyi ember nagyon sok. Az egyes táborokból legutóbb 2019-ben 13 tonna szilárd hulladékot gyűjtöttek össze. Ami a döbbenetes. A 2023-as mászási szezonban 54 238 kilogramm, azaz, több mint 54 tonna hulladék keletkezett a Mount Everesten. Bevezették, hogy bizonyos összeget letétbe kell helyezni, és csak akkor kapja vissza, ha bizonyos mennyiségű hulladékot visszahoz. Ennek ellenére elég sok ott marad, ahogy jeleztem. A legfontosabb, hogy az emberi tevékenység által keletkező széklet anyag ne kerüljön a gleccserpatakokba. Erre különleges biotasakokat gyártanak, amiben ezt az anyagot tárolni lehet, így védve van a természet. Úgy is védik a környezetet, hogy üveg és műanyag flakonok helyett fémdobozokban viszik magukkal az enni és innivalót, mert ezek a dobozok könnyen összepréselhetők, kisebb helyet foglalnak el, könnyebb kezelni. 2015-ben 40 000-en keresték fel az alaptábort a kínai oldalon. A nepáli erdészeti és talajvédelmi minisztérium 2016-2017-es időszakban 45 000 látogatóról számolt be. A mászó engedéllyel nem rendelkező turisták, hegymászók csak az 5200 méteren lévő alaptáborig mehetnek, illetve az alá. Sajnálatos módon az ottani hatóságok jelezték, hogy emberi ürüléket is gyűjtöttek be egy akció során. Mindig vannak olyan emberek, akik nem veszik figyelembe az előírásokat. Ennek révén veszélybe is kerülhet a gleccserpatakok víztisztasága, magyarul a hihetetlen sok ember közül óhatatlanok azok, akik nem veszik figyelembe az előírásokat, és a szükségüket az erdőben, alacsonyabb magasságban, vagy a gleccser tetején végzik el. Ez a szennyeződés belekerülhet a patakokba, mely fertőzésveszélyes. Az egyes utak néha két hetet is igénybe vesznek az alaptáborig, amíg mehetnek. Nem szeretném ecsetelni, de el lehet gondolni az ottani állapotokat. Csak megjegyzem, hazánkban is vannak nagyon felelőtlen emberek a fertőző hulladék illegális elhelyezését illetően. Remélhetőleg a különböző természetvédelmi intézkedések meghozzák a hozzájuk fűzött reményeket, és nem lesz annyi szemét, semmilyen formában a világ egyik legszebb területén. Sajnos egy új jelenség is felütötte a fejét. A gleccserek vizében kimutatható a Csernobil-i, és a Fukusima-i reaktorbaleset által levegőbe került radioaktív anyag.
