Űrszemét okozta problémák

    Talán ma már nem elhanyagolható az a tény, hogy irdatlan mennyiségű űreszköz kering a Föld körül. A legfrissebb számok szerint több mint 26 000. Ez nem kis szám. A földi megfigyelő eszközökkel figyelemmel kísért objektumok mérete a maroktelefonnál nagyobb darabok. Az ilyen telefonok mérete 14x7x0,8 cm. Egy ilyen telefon átlagos súlya 140-150 gramm. Miért fontos ez? A válasz egyszerű. Ehhez viszont egy kis segítség.

     Ahogy látható, egy mindössze 1,6 gramm tömegű anyag 39,1 KWh energiát termel. Ez hétköznapi nyelvre lefordítva annyit jelent, hogy 390 darab 100 wattos izzót egy órán keresztül fénylésben tart. Egy egyszerű számítással, ami történetesen egy átlagos telefonra vonatkozik, ami 140-150 gramm, 3421,2 KWh energia termelődik. Úgy 11 000 tonna űrszemét kering a Föld körül, ami egyszer be fog kerülni a légkörbe, és el fog égni a jelentős része. A nagyobbak el fogják érni a felszínt is. Van még egy jelenség, amely energiát termel a légkörben. Ezek nem mások, mit a meteorok. Jelentős részük 0,001-1 gramm közötti súlyúak. Földünk naponta több ezer tonna kozmikus eredetű anyaggal gyarapszik. Nagy részük a légkör felsőbb rétegeiben elég, de vannak nagyobbak, melyek elérik a felszínt. Ezek nagyon látványos égi fényjelenségek, azonban igen nagy energiát közvetítenek a légkörben. Ha ezeket a tényezőket összevonjuk, akkor láthatjuk, hogy igen nagy energiák kerülnek kapcsolatba a légkörrel. Ahogy említettem, több mint 26 000 darab, valamilyen méretű űrszemét kering a Föld körül. Ezek egymásra is veszélyesek, hiszen egy ütközés alkalmával igen nagy energiák szabadulnak fel, melyeknek komoly következményei lehetnek. Addig nincs baj, amíg szemét a szeméttel ütközik. A baj ott kezdődik, amikor esetleg egy fontos műveletet végző műhold sérül, és problémát okoz a földi eszközöknek, vagy egy embereket hordozó űreszköz, vagy űrállomás szenved ilyen balesetet. Visszatérve az alaptémához, látható, hogy milyen nagy energiák szabadulnak fel, melyek a légkört melegítik. Talán elenyésző, talán nem. Bele lehet gondolni, hogy egy apró egy grammos anyag milyen energiával bír. Én úgy gondolom, nem elenyésző mennyiségről beszélünk.  

Valós vagy vélt veszély?

     Az emberiséget mindig is izgatta, miképpen hódíthatja meg a magasságot. Rengeteg kísérlet, sok kudarc, de eredmény is kísérte a vállalkozásokat és a vállalkozókat. A fejlesztők, a találmányok kitalálói arra törekedtek, hogy uralják a magasságokat. Ennek csúcsa 1957-ben következett be, amikor első alkalommal egy ember alkotta berendezést kijuttattak a világűrbe. Ez volt az első mesterséges műhold, a Szputnyik-1. Nagy eredmény volt. Ezután aztán több ország is elérte azt, hogy a saját űreszközét föld körüli pályára küldje. Majd távolabbi területekre is eljutottak. A Hold, a Merkur, a Vénusz, a Mars, aztán a távolabbi bolygók közelébe is sikerült megfigyelő űreszközöket küldeni. Elérkezett egy időszak, amikor műholdakat bocsátottak föld körüli pályára, majd űrállomásokon is dolgoztak, sőt dolgoznak jelenleg is asztronauták. Az első műhold kilövésével kezdetét vette az űrkorszak. Ez a fejlődés. Az ember igyekszik egyre jobban megismerni azt, ahol él, illetve annak közelebbi és távolabbi tartományait. A megismerés fontos és hasznos. Van azért valami, ami igazából egy kicsit aggasztó. Talán ma már nem elhanyagolható az a tény, hogy irdatlan mennyiségű űreszköz kering a Föld körül. Ez azért lényeges szempont, mert egy idő után ezek az eszközök visszahullnak a Földre. A kisebb darabok száma felbecsülhetetlen. De miért is fontos ez? Az egyik szempont, hogy mekkora energia szabadul fel, amikor egy aránylag kis darab bekerül a légkörbe, és elég. A másik, ami talán még érdekesebb, hogy ezek a darabok mit hordoznak? Ugyanis vannak olyan nagyobb alkatrészek, amik elérik a felszínt. Most lehetne azt mondani, hogy a légkörbe kerülve olyan magas hőfok keletkezik, hogy semmi nem marad meg. De mi maradhatna meg, ami esetleg gondot jelentene? A szennyeződések, amik átvészelhetik ezt az állapotot. Mindig is gond volt, hogy megfelelő csírátlanítás után kerüljön egy űreszköz valahová. A leszállt egységek a Holdra, a Vénuszra, a Marsra vihettek magukkal a földi körülménynek között megtalálható baktériumokat, vírusokat. Ez azért gond, mert az ottani állapotok teljesen másak. De inkább fordítsuk meg az irányt. Amik visszatérnek a Földre űreszközök, mindig sterilek, csíramentesek? Az Univerzum végtelen. Mi csak egy kis egységet képviselünk ebben a rendszerben, de részesei vagyunk. Ebből fakad, hogy bárhonnan érkezhetnek ilyen mikrobák a Világegyetem bármely részéről, amelyek megtapadhatnak akár a műholdakon, akár az űrállomásokon, akár az űrszemét valamelyik darabján, ami aztán lehullik, és talajt ér. A világegyetem anyaga mindenhol azonos. A szupernóvák robbanásai alkalmával keletkező anyagok egyformák az Univerzumban. A csillagközi térben is található szervetlen, illetve szerves anyag. Nem is kevés. Ezek találomra szerveződhettek bármilyen formában. Valójában mi lehet veszélyes? Az így keletkezett baktériumok és vírusok. Ezek közül a vírusok azok az anyagok, amelyekre gyakorlatilag nem hat semmi, ugyanis nem élő szervezetek. Akkor aktiválódik, ha olyan közegbe kerül, ami számára kedvező a szaporodáshoz. Ennek egyik lehetséges formája az egyes visszatérő űreszközök, illetve a Föld körül egyre nagyobb számban keringő műholdak felületei.  Jelenleg így néz ki a Föld körül keringő űrszemét.

    Ahogy említettem, több mint 26 000 darabról van szó. A vírus egy rendkívül ellenálló anyag. Viszont arra is kell figyelni, hogy az ember ne fertőzzön meg más területeket, ahová eljut. Talán ez lenne a kisebb baj, hiszen ezeken a helyeken nincs olyan élő szervezet, amely veszélybe kerülne. Nem úgy a földi élet. Tapasztalható volt, hogy elég sok olyan járvány alakult ki a történelem során, amely komoly gondot jelentett az emberiségnek. Ha kicsit szabadjára engedjük a fantáziánkat, akkor beláthatjuk, hogy talán el is képzelhető, hogy valamilyen formában az Univerzum rejtett zugaiból egy meteor becsapódása révén idekerülhetett, és megfelelő közegbe kerülve elkezdett szaporodni, és szedte az áldozatait. Sajnos az is előfordulhat, hogy a laboratóriumokban kifejlesztett különböző anyagok onnan kikerülve okoznak bajt. Ez is kikerülhet egy űreszközzel valahova, ahonnan esetleg mutáció formájában évek múltán visszakerül a Földre. Egy biztos és nagyon fontos. Mindenre alaposan oda kell figyelni, hiszen ma már rengeteg eszközt juttatnak ki a világűrbe, és várhatóan ezek egy része vissza is fog kerülni a Földre, esetleg szennyezetten, aminek beláthatatlan következményei lehetnek. Ennek fényében a vélt gond nem is tűnik nagyon annak, hiszen minden darab űrszemét lehet fertőző is. Sajnos a vírusok törzsei mindig a gyógyítás előtt járnak.

    Ui: az emberiség is vírusként viselkedik. Talált egy gazdatestet, ahol szaporodhat, és tönkreteheti azt. Ez sikerült. Bárhová is jut el az emberiség, mindig így fog viselkedni. Lásd: kilépett a Földről, és 60 év alatt a körülötte lévő területeket is telerakta szeméttel. Sok idő kell ahhoz, hogy ez megváltozzon. Sőt! Már a Holdon is fellelhető a földi élet bizonyos apró változata.

      A fent említett 26 000 darab űrszemét 10 cm-nél nagyobb méretű. Továbbá kb.130 millió egy milliméternél nagyobb, valamint egy millió 1cm-nél nagyobb törmelék kering a Föld körül. Együttes tömegük úgy 11 000 tonna. Az elkövetkezendő időszakokban példátlan mennyiségű űreszközt akarnak Föld körüli pályára állítani. Ezzel megnőnek bizonyos veszélyek az emberekre nézve.  

Furcsa hangok a világon

      Időnként felröppennek hírek arról, hogy furcsa hangokat lehet hallani, ami nem mindennapos, sőt, igen vészjósló. Több elképzelés is van ezzel kapcsolatban, de megnyugtató válasz ez idáig nincs. A hangok bárhol fellelhetők a világon, sőt, még hazánkban is hallható volt több alkalommal is. Az ok ismeretlen. Vannak, akik azt mondják, hogy a repülők hangját lehet hallani. Aki már hallott ilyet, egyértelműen kijelentheti, hogy repülő ilyen néha szabályos hangot nem ad ki. Nem beszélve arról, hogy ez nem kis területet érint, illetve a repülők hangja csak néhány kilométerről hallható. A következő elképzelés a tengermozgás, illetve a tengerek, óceánok hullámzása, hullámverése. Ennek egy szépség hibája van, hogy nem csak tenger, illetve óceánok partján, illetve annak közelében lehet ezt a hangot hallani, hanem a szárazföld belsejében is. Szóba került a fölcsuszamlás. Igaz, ez a jelenség is hatalmas robajjal jár, de aránylag rövid ideig tart. Nem beszélve arról, hogy az ilyen vidékektől messze is lehet hallani. A meteorok feltűnése, és a légkörbe kerülése alkalmával elég ritkán hallani hangjelenséget. Nincs kizárva, de az időtartam igen rövid, amíg egy meteor átsuhan a légkörön. Az erős szél, és annak hangja egy kicsit közelebb van ehhez a jelenséghez, de a szélnek igen jellegzetes és folyamatos hangja van. Aztán az égzengés is szóba kerülhet. Ebben is van egy szépséghiba. Ott is hallani, ahol nincs semmilyen mennydörgés. Röviden ezek a jelenségek kerültek szóba egy, illetve több cikk kapcsán. Tudom, lehet sokkal több és extrémebb is, de ez innentől kezdve a fantázia témaköre. A magam részéről egy teljesen más elméletet szeretnék elmondani. A Föld kialakulása után az egyes földrészek, óceánok úgynevezett kéreglemezeken pihentek meg. A későbbiekben ezek a lemezek elkezdtek vándorolni, ezt a jelenséget nevezzük kéreg- mozgásnak. A lemezek mentén árkok, repedések, torlódások, gyűrődések alakulnak ki. Ennek oka a lemezek saját mozgása. Az ábrán lehet látni ezeknek a mozgásoknak az irányát. Ezek a mozgások okozzák azt, hogy a földrészek vándorolnak. A mozgás alkalmával hol közelednek, hol távolodnak egymástól. Ez a mozgás hasonló a világegyetemben megfigyelhető csillagok saját mozgásához.

     A Földön 7 nagylemez, és 6 kisebb lemez van mozgásban állandóan. Valószínűsíthető, hogy ezeknél sokkal több kisebb kéreglemez is van, melyek folyamatos mozgásban vannak. A földrengések éppen ott pattannak ki ahol ezek a lemezek találhatók, illetve ahol ezek a lemezek találkoznak, összeérnek. Az én elképzelésem itt találkozik ezen kis kitérő után. A lemezek, ahogy látható, az egész Földön megtalálhatóak. Azt gondolom, hogy a különleges hangokat ezek a kéreglemezek adják ki akkor, amikor olyan feszültség alakul ki, ami már hallhatóvá válik. Talán egy szemléltetés. Amikor két rozsdás lemezt, aminek azért van vastagsága is, egymással szembe tolunk nagy erővel, valamelyik lemez elhajlik, és vagy fölé kerekedik a másiknak, vagy alá. Mivel a rozsdás felület nem egyenletes, így nem simán, hanem szaggatottan tud egymáson elcsúszni. Sőt! Amikor a két erő közül az egyik gyengébbnek bizonyul, erőlködik, felhalmozódik benne a mozgási energia, és hirtelen változtat irányt. Ekkor alakul ki földrengés. A talaj kövekből, igen kemény sziklákból, és más összetevőkből áll. Egyszóval nem egyenletes felületű. Könnyen el lehet képzelni azt az állapotot, amikor ezek a lemezek súrlódnak, és ezzel együtt igen furcsa, szinte földön kívüli hangot hallatnak. Ezeket a hangokat lehet hallani időnként a világ különböző pontjain, éppen ott, ahol a lemezek között feszültség alakul ki. Nagyon erősen hangsúlyozom, hogy ez egy saját elképzelés. Lehetne azt mondani, hogy a föld alól hogy lehet hangokat hallani? Egy földrengés alkalmával sok esetben felszíni torzulások is kialakulnak. Repedések, kiemelkedések, hasadékok is keletkezhetnek. Még valami. Egy személyes tapasztalat. Ez idáig az Alföld homokos területén laktam. Aztán a sors úgy hozta, hogy egy kissé dimbes-dombos területen lakom most. Egy teljesen véletlen folytán a telek kissé lejtős oldalán lépkedtem, amikor igen furcsa hang ütötte meg a fülemet. Mivel eső után volt, így csizmában voltam. Azt hittem, hogy a csizma adja azt a furcsa hangot. Amikor tovább léptem, ismét hallottam egy igen érdekes hangot. Teljesen olyan volt, mint a mennydörgés. Mivel a lábam alól jött, így egy kicsit félelmetes is volt, de egyben valami érdekesség is. Sőt! Kissé felugrottam a levegőbe, és visszaesve még erősebben lehetett hallani a villámszerűen futó hangokat. Olyan erős volt, hogy telefonnal fel lehetett venni a morajlást. Kicsit belegondolva, a sok eső okozta ezt a hanghatást egy felülről jövő nyomás miatt. A talaj lazábbá vált, így a talaj, a víz együttes hatása adta ezt a hangot. A nyomás a testsúlyom volt. Ezt már több alkalommal is megtapasztaltam. A hanghatás, a hang időtartama, erőssége, hangszíne nagyon változó. Egy közös van benne, az igen furcsa, és félelmet keltő hang. Hogy mi a valódi oka ezeknek a hangoknak, azt még nem tudni. A kérdőjel a fejünk fölött van.

Adalékanyagok

  Az már eléggé köztudott, hogy minden élelmiszerben található valamilyen adalék anyag. Ez lehet élelmiszeripari termék, táplálék kiegészítő, étrend kiegészítő, vagy bármilyen ital. Már a sokféle tápanyag egymásra való élettani hatása is vitatott, hátha még bennük különféle kémiai tulajdonságú szermaradványokkal, adalékanyagokkal keverednek. Itt feltétlen ki kell emelni egy mondatot. „Már a sokféle tápanyagok egymásra való élettani hatása is vitatott”. Hát nem furcsa? Mi nem lehet annyira természetes, hogy változatosan étkezünk, mert ez az alapja annak, hogy megfelelő mennyiségű vitaminokat, ásványi anyagokat és sókat vigyünk be a szervezetünkbe. A tápanyagok egymásra való élettani hatásán alapul a szervezet egészséges állapota. Ezen mit nem lehet érteni? Mi az, amit vitatni kellene? Az adalékanyagokat kellene inkább vizsgálni, mintsem a természetes élelmiszeripari anyagokat kritizálni, és szinte ártalmasnak állítani. Az adalékanyagok egytől-egyik kémiai, azaz vegyi anyagok. Szinte jóságosnak állítják be a vegyi anyagokat. Idézem: „Az allergiásoknak segíthet „kinyomozni”, hogy a jövőben melyik adalékanyagtól kell tartózkodnia”. Ebből fakad a következő következtetés: a becsült adatok szerint a magyar állampolgárok kb. 40%-a allergiás. Lehet, hogy az adalékanyagokat kellene megszüntetni, és akkor nem lenne ennyi allergiás? Talán nem is buta kérdés. De menjünk tovább. A Fogyasztóvédelem által kiadott írásból idézek:

Az adalékok használata elsősorban a gyártóknak szükséges. Számukra hasznos is, hiszen az adalékok:

• a terméket tetszetőssé, jobban eladhatóvá teszik (színezékek, fényező-, zseléző anyagok),
• új termékcsoportokat juttatnak a piacra ("light"-termékek) - segítenek leplezni a minőségi hibákat (ízfokozók, édesítőszerek, aromák),
• olcsóbbá teszik a termelést, hiszen a vegyipar szintetikus adalékaival drága alapanyagokat lehet kiváltani,
• növelik a termék elállóságát, térfogatát (tartósítószerek, tészta-kelesztőszerek, pelyhesítők),
• a termékbe építve vághatóvá teszik a vizet (pl. a parizer)

Igaz, hogy a friss, vegyszermentes élelmiszer-alapanyagok egészségesebbek és olcsóbbak, mint az agyon feldolgozott, agyoncsomagolt társai - az iparnak és kereskedelemnek azonban ez utóbbiak hozzák a nagy forgalmat (hasznot). Logikus, hogy a reklám milliárdjaikat is erre költik.

Fő  szabályként: egy élelmiszeripari terméknél annál több adalékanyaggal számolhatunk, minél messzebbről érkezett, minél több feldolgozási műveleten esett át, és minél kívánatosabbra, tartósabbra csinálták.

Óvatosságot igényelnek tehát:

• a több ezer kilométeren át utaztatott (nálunk csak érleltetett) déligyümölcsök,
• a félkész- illetve készételek (konzervek, mélyhűtött áruk)
• és a magas feldolgozottságú termékek (egyes tejipari és húsipari készítmények, édességek, "üdítő" italok).

Forrás: Dr. Kalas György írása Élelmiszer-adalék anyagok-azaz  a misztikus E-számok

Egy érdekes hírt olvastam. „Kideríthették, miért növekszik az autizmus gyakorisága. A feldolgozott élelmiszerek fogyasztása lehet az oka annak, hogy növekszik az autizmus gyakorisága- vélik amerikai kutatók. Forrás: Origo

Az ok:” felfedezték, hogy a polifoszforsav, amelyet a feldolgozott élelmiszer tartósságának növelését biztosítja, és akadályozza a sajt és a kenyér penészesedését, csökkenti a magzat agyában az idegsejtek fejlődését”. Forrás: Origo

     Mi is az a polifoszforsav? Polifoszforsav: a 70-es évek elején növényvédőszerként forgalmazták.  A szomorú, hogy semmiféle információ nincs arról, mióta alkalmazzák az élelmiszerekben a polifoszforsavat. Vélhetően számos nagyon ártalmas vegyi anyag kerül szervezetünkbe adalékanyag formájában, melynek hatásai sok-sok év elteltével fejtik ki hatásukat. A sok-sok év itt van, hiszen az sem tudott, mióta használnak ilyen termékeket. Vajon az egyes érzékenységet, glutén, laktóz, nem az élelmiszerekbe kevert adalékanyagok okozzák? A gluténérzékenység /cölikália/ régi szóhasználattal lisztérzékenység, egy autoimmun betegség. Kiváltója az elsősorban a gabonafélékben megtalálható sikérfehérje, a glutén. Úgy 50 év távlatába visszagondolva ilyen állapotról nem is hallottunk. Nem hallottunk a laktóz érzékenységről sem. A laktózérzékenység vagy laktózintolerancia a laktóz, és egy a tejben és a tejtermékekben megtalálható cukorféle lebontásának a képtelensége. Világszerte a felnőtt népesség 75%-a nem képes teljes egészében lebontani a tejcukrot.

Forrás: Wikipédia

    Valamit nem értek. A gabonafélék és tej fogyasztása szinte egyidős az emberiséggel. Valami oknál fogva eddig nem okozott semmiféle problémát. Most a XXI. században hatalmas elánnal bélyegzik meg ezeket a termékeket. Vajon eddig miért nem okozott ilyen mértékű gondot? Esetleg nem az adalékanyagok szervezetre gyakorolt hatását kellene alaposabban megvizsgálni? Biztos vagyok benne, hogy azok az anyagok okozzák az egyes érzékenységet, amelyeket belekevernek az élelmiszerekbe. Ezek hatásait egyáltalán nem vizsgálják. Nagyon valószínű, hogy az évtizedek óta használt adalékanyagok teszik tönkre a bélrendszert, mely úgy reagál, hogy nem funkcionál normálisan. Jelzést küld a külvilágnak, hogy valami nem stimmel. Az adalékanyagok kis mértékben évtizedek alatt kifejtették romboló hatásukat.

        Az élelmiszer feldolgozó ipar az 1970-es évektől kezdve alkalmazza az adalékanyagokat minden élelmiszerben. Nem is az évszám a lényeg, hiszen pontosan ezt nem lehet meghatározni. Ennek lényege, hogy évtizedek óta etetik velünk a különböző eljárásokkal kezelt élelmiszereket. Az egyes termékek ellenőrzésére ugyan vannak előírások, de az összhatást mégis a fogyasztók szervezete jelzi vissza kellőképpen. Ez a visszajelzés az egyes újszerű betegségek sorozata. Erről van szó. Sajnos megfigyelhető, hogy sok újszerű betegség üti fel a fejét mostanában. Ezek mind a sokat használt vegyi anyagok következménye. Ezek az anyagok jelen vannak a minden napi életünkben. Mindent nem lehet ellenőrizni, hiába is hivatkoznak erre. Egyszerűen képtelenség. Tökéletesen érthető, miért hangsúlyozzák egyre jobban, hogy természetes alapanyagokat használjunk. Ha átgondoljuk, talán helye van annak az elméletnek, mely azt mondja, hogy az élelmiszeripari termékekbe kevert adalékanyagok okozzák az újszerű betegségek döntő többségét. Miként lehetne ezen változtatni? Visszatérni a természetes alapanyagokhoz. Talán furcsa egybeesés és véletlen, de én személy szerint nem tartom annak, hogy  az 1970-es évek előtt nem hallottunk sem laktóz, sem glutén, sem ilyen mértékű cukorbetegségről. Lehet furcsa véletlen, hogy az adalékanyagok megjelenésével, és az azt követő évtizedek elmúltával új betegségként jelentek meg az említett betegség típusok. Én meg vagyok győződve, hogy ezek az adalékanyagok okozzák a glutén, laktóz és cukorbetegségek ilyen mértékű emelkedését. Ezt miért nem vizsgálják? Elkönyvelték, hogy ilyen betegségek vannak, kialakultak, és ráépítették a gyógyszeripar és egyes alternatív ágazatok termékeit, és sulykolják az emberekbe ezeknek a termékeknek fogyasztását. Meg vagyok győződve róla, ha elhagynák az adalékanyagokat, megszűnne mindhárom betegség típus. Úgy látszik, hogy a korábban említett dolog, nevezetesen az, hogy az ember nem számít, nagyon is megállja a helyét. Hogy miért? Mert ismét az ember a kísérleti nyúl. Az ételek, italok olyan vegyi anyagokkal vannak kezelve, melyek emberek millióit betegítik meg. Az adalékanyagokra vonatkozó megállapítás igaz, semmiféle kutatási, kísérleti alappal nem rendelkezik. Tapasztalással viszont igen. Ez a tapasztalati idő most már néhány évtized. Ennyi idő után már alaposan feltételezhető, hogyha kis adagokban is kapják az emberek ezeket a vegyi anyagokat, hatással van a szervezetre. Ez a „kis adag” rengeteg ember mindennapi életét keseríti meg azzal, hogy egyre többen szenvednek az újszerű betegségek valamelyikében. Hol tartunk most? Ugyanúgy jelen vannak ezek az adalékanyagok az élelmiszeripari termékekben. Sőt! Ellenőrzött és engedélyezett termékekről van szó. Akkor miképpen lehetséges, hogy ilyen drasztikusan emelkedett az újkori betegségek aránya? A négy betegség típus 7,4 millió embert érint kis hazánkban. Félelmetes szám! Feltennék egy kérdést így a végén. Talán nem is cél, vagy érdek, hogy ez megváltozzon? Mindenki, aki ezzel foglalkozik, elfelejtette a megelőzést, elfelejtette az ok feltárását? Vagy ez senkit nem érdekel? Inkább egyenek az emberek még több vegyi anyagot az újszerű betegségek ellen, és legyen fenntartható több olyan ágazat, mely erre telepedett rá? Ebből fakadóan az emberi szervezet még gyengébb, immunrendszere romló, ellenálló képessége erősen csökkenővé válik. A szörnyű az, hogy a gyerekek is ebben a csapdában vannak. Náluk még intenzívebben jelentkeznek ezek a hatások, mert kisebb test fogadja be, bár kisebb adagokban, de a szülőtől már kap egy alapot. Mi várható ettől az állapottól? Sajnos egyre több olyan ember lesz, aki valamilyen újkori betegségtől fog szenvedni, ezáltal egyre több vegyi anyag bevételére lesz kényszerítve. Ez egy beláthatatlan spirál, melynek a végét nem lehet látni.  

Az alábbi felosztásban lehet megtalálni ezeket az anyagokat.

Színezékek: E-100-E181

Tartósítószerek: E-200-E297

Antioxidánsok: E300-E386

Emulgeálók, stabilizálók, sűrítők és zselésítők: E400-E495

Savanyúságot szabályozó anyagok és csomósodást gátló anyagok E500-E585

Ízfokozók: E600-E671 ezek arra valók, elnyomják az ízbeli hibákat.

Antibiotikumok E700-E772

Egyéb E900-E999

Kiegészítő anyagok E1105-E1510

 Forrás: Wikipédia

   Az emberek ízvilágát nagyon torzítják. A felnőttek nagy része még tudja, hogy mely természetes anyagoknak milyen valódi ízük van. A gyerekek már ezzel a torz világgal találkoznak. Ez odáig mehet, hogy nem ismerik meg az adott gyümölcs valódi ízét, és nem is hajlandóak megenni vagy meginni. Talán egy vicces hasonlat. A gyerek azt hiszi a tehénről, hogy az lila, mert még nem látott valódi tehenet. Vagy ami még furcsább, hogy honnan van a tojás? Egyszerű a válasz, a boltok polcairól. Valami ilyen torzulás fog bekövetkezni azáltal, hogy az egyes adalékanyagok eltorzítják a valódi ízeket. Ezért hangoztatják, a természetes alapanyagok a nagyon fontosak, és én is e mellett vagyok.

    Úgy gondolom, a feltüntetett számok önmagukért beszélnek. Emellett az újfajta betegségtípusok mellett igen komoly a számszerű adat. Lehangoló, míg korábban több feltüntetett betegségtípus szinte ismeretlen volt, ma már, ahogy látni igen sokan szenvednek valamelyikben.

Szén-dioxid

    Az emberi élet három alapvető eleme: a talaj, az iható víz, és az oxigén. Ha valamelyik hiányzik, akkor az élet nem sokáig tart. Korábban jelentek meg filmek, melyekben bemutatták, hogy mi lesz, ha nem lesz elég szárazföld, mi lesz, ha nem lesz elegendő energia, mi lesz, ha nem lesz elegendő iható víz. Érdekes, hogy egy elemet kifelejtettek. Emberek háborúznak majd ezekért a nélkülözhetetlen anyagokért. Hogy miért? Mert egyre kevesebb lesz belőlük. A talaj esetében tengerszint emelkedéséből adódó szárazföldek eltűnése, az élelmiszerek hiánya, az iható vizek esetén a gleccserek, jégtakarók hihetetlen gyors olvadása következtében az édes víz eltűnése, az energia hiánya esetén az emberek egymással szembeni háborúskodás. Alapvetően mindegyik tétel erőszakhoz fog vezetni, hiszen ezek nélkül nincs élet. Az egyre nagyobb viharok, az egyre nagyobb szelek, az egyre szélsőségesebb időjárás komoly károkat és aggodalmat kelt. Aztán jönnek olyan hírek, melyek jégkorszakról, túlmelegedésről, járványokról, stb. szólnak. Sajnos elég nehéz megjósolni, illetve kimutatni, hogy mi várható. Ma már nem lehet meghatározni szinte semmit pontosan. Ez abból adódik, hogy az éghajlat túlnőtte azt az állapotát, amikor mérések által meg lehet mondani az időjárási helyzeteket. Ma már nincs ilyen forgatókönyv. A megfelelő tudományág is elismeri, hogy képtelenség előre megmondani, mi várható a légkörben, amely kihat mindenhova. Ma már az egyes évszakok, éghajlati övek teljesen másképpen működnek, mint korábban. Vajon ennek mi lehet az oka? Ezt bizonyára már nagyon sokan tudják, hiszen rengeteg hír jelenik meg róla. A légkör bizonytalan viselkedése. És mi okozza a légkör bizonytalan viselkedését? Igen, pontosan a légkörbe juttatott töméntelen mennyiségű szennyező anyag. Ennek egyik, és talán legfontosabb eleme a szén-dioxid. Érdekes módon a légszennyezettség méréskor, ami korábban nagyon jól működött, a szén-dioxid értékeket nem mérik. Érdeklődtem ez után, és igen érdekes válaszokat kaptam. Az egyik ilyen, hogy „hát az mindig is itt volt a légkörben”. Ezen alaposan meglepődtem, pedig mindennek a forrása a szén-dioxid feldúsulása a légkörben.

     A diagramon a ppm azt jelenti, hogy egymillió részecskéből hány részecske a szén-dioxid. Ez 2023-ban 423,68 darab. Ez csak a szén-dioxid, mely mellett sok más egyéb szennyező anyag is megtalálható. Így ki lehet jelenteni, hogy a légkör egyre inkább hígul, ami az oxigén csökkenését eredményezi.

     Ez a gáz, a szén-dioxid okozza a légkör melegedését. Szokták mondani: globális felmelegedés. Bizonyára mindenki megtapasztalta már, hogy moziban, színházban, értekezleteken egy idő után „nehézzé” válik a levegő. Ez az állapot nem más, mint az emberek által kilehelt szén-dioxid feldúsulása a teremben. Ilyenkor ki kell nyitni az ablakot, mert komoly egészségügyi gondot is jelent. Na, ezt nem mérik, holott egyre több van a levegőben. Egy fontos dolog sok más egyéb mellett. A levegő nem azonos az oxigénnel. A levegő egy keverék, az oxigén pedig egy éltető elem. Az emberi egyszerre 0,5 liter levegőt szív be. Ebből 1,05 deciliter az oxigén. Percenként 1 liter oxigénre van szüksége a szervezetnek, hogy jól működjön. Ez a minimum.

      Ma már mindenért fizetünk. Élelmiszerért, iható vízért, energiáért. Csak egy érdekes kérdés. Lehet, hogy egy idő után az oxigénért is fizetni kell? /Csak zárójelben említem, hogy van már olyan automata, ahol oxigént árulnak/. Csak gondoljunk bele. Igaz, hogy évezredekben gondolkodva, de az ember abban az időben semmiért nem fizetett. Lehet, hogy furcsa az összehasonlítás, de így van. Ma már semmi sincs ingyen. Ezt a szót el kell felejteni. Innen válik kicsit érdekessé a dolog. Napvilágot látott egy érdekes hír, miszerint a szén-dioxid csak bizonyos töménységi szint felett káros. Ez az érték 4500-5000 ppm-es értéknél van. Ilyen szinten okoz egészségügyi károsodást. Újabban ez az érték 950-1000 ppm-es érték között mozog. Mivel ma már szinte semmi sem biztos, így a mai ütemet tekintve érdemes rátekinteni a diagramra.

     Itt lesz fontos szerepe az új mérésnek. Ugyanis előre láthatólag, ha ilyen ütemben nő a szennyezés, akkor már 2060 előtt a levegő olyan telített lesz szén-dioxiddal, amelyik már az egészségre ártalmas. Kicsit, ha távolabbra gondolunk, és követve az ember gondolkodását és gonoszságát, könnyen elképzelhető, hogy nagyüzemileg fogják árusítani az oxigént, hiszen ártalmas lesz. Sőt! Igen, de honnan veszik majd az oxigént? Hát persze a levegőből. Ez azt eredményezi, hogy még jobban csökken a levegő oxigén tartalma. Ha továbblépünk, mert az ember ilyen, akkor egyre több oxigént fognak kivonni, mondván, hogy majd újratermelődik. A baj az, hogy nem lesz, ami termelje. Bekövetkezik egy olyan állapot, amikor ténylegesen nagymértékben csökken a levegő oxigénszintje, ami azt is eredményezi, hogy a felszíni vizek egyre jobban fognak párologni, mivel csökken felettük a nyomás. Így hatalmas mennyiségű víz kerül a légkörbe, ami igen nagy viharokat fog generálni. A károk beláthatatlanok lesznek. Gondoljunk a most pusztító tornádókra vagy ciklonokra. Ezek a mostani éghajlati viszonyok közepette alakulnak ki. Mi lesz, ha a jelenlegi viharok erősségének az 50-60-szorosa pattan ki. Belegondolni is szörnyű. Ez egy jövőkép. Ne legyen így. Vigyázzunk Földünkre. Nincs más lehetőség.

   Egy kicsit még érdemes tovább fokozni a dolgokat. Általában csak az energiahordozók által keletkezett szennyezéssel foglalkoznak. Mivel szén-dioxid a téma, így kövessük le az útját tüzetesebben. A fosszilis energiahordozók által a légkörbe kerülő szén-dioxid mennyisége 2023-ban 40,9 gigatonna volt. Viszont van még más is. Az üdítőitalok, a sör, az ember, az állatok szintén szén-dioxidot termelnek. Ha az összes szén-dioxid kibocsátást vesszük, akkor adjuk össze.

Az a „bűnös” szén

    Ma már egyre divatosabb lesz, hogy az emberek az időjárásról, az éghajlatról, a klímaváltozásról beszélnek. Nem véletlen, hiszen napi hírként jelennek meg különböző írások, cikkek, nyilatkozatok. Lassan már ott tartunk, hogy „foci” szinten kezelik a kérdést, miszerint mindenki ért hozzá. Pedig ennél jóval fajsúlyosabb dologról van szó. A tét: több mint nyolc milliárd ember sorsa. Sajnos azt is el kell fogadni, hogy két nagy tábor alakult ki ebben a témakörben is. Az egyik azoknak a csoportja, melyek aggasztó adatokat, információkat tudnak prezentálni. A másik azoknak a csoportja, aki azt hangoztatja, hogy ez csak egy „hiszti”, semmiféle változás nincs, ez egy természetes folyamat eredménye. Na, akkor most kinek van igaza? Egy biztos. Olyan emberek tesznek nyilatkozatokat, akik egyáltalán nem rendelkeznek semmiféle képzettséggel, semmiféle információval, semmiféle kutatási eredménnyel, semmiféle tapasztalattal, semmiféle szakértelemmel. Ezek az emberek a politikusok. Ők a döntéshozók. Mégis akkor ezek hiányában hogy nyilatkoznak? A tanácsadóikon keresztül. Mert azok vannak bőven. Az ilyen szakértői gárda nyílván azt képviseli, amit elvárnak tőle, amit a politikai felettese előír neki. Erre számtalan példát lehetne mondani. Országok vezetői tesznek olyan kijelentéseket, melyeket nem ők, hanem a szakértők adnak a szájukba, függetlenül attól, hogy igaz vagy sem. Ez talán válasz arra is, hogy miért alakult ki ez a két nagy tábor. A szomorú, hogy mindkettő mögött komoly szakemberek álnak, komoly kutatási eredményekkel. Mégis, akkor mi okozza ezt a nagy eltérést? Mert ugye az volna normális, hogy egy irányt mutassanak, hogy aztán ezek mentén próbáljanak megoldásokat találni. Valójában az történik, hogy nem történik semmi. A politika felülír mindent. A számtalan konferencia, rendezvény, összejövetel teljesen felesleges, hiszen semmiféle döntés ezeken a fórumokon nem születik. Mindenki elmondja a magáét, megkapja a tapsot, aztán minden megy tovább, ahogy előtte. Na, ennek semmi értelme. E miatt emberek milliói szenvednek. Azok, akik azt mondják, hogy ez egy természetes folyamat, és nem kell „hisztizni”, valószínűleg valamiről megfeledkeznek. Ők aszerint döntenek, amit tőlük elvárnak. Ennyi. A pozíciót, a fizetést, a ragsorban való elhelyezkedést politikai főnökei határozzák meg. Ha nem így lenne, akkor egyet tudnának érteni. De nem. Néha homlok egyenest mást állítanak, mint amit a józan ész és az adatok mutatnak. Mire gondolok? Egyszerűen arra, hogy vannak fizikai, kémiai törvények, amiket nem lehet semmissé nyilvánítani csak azért, mert a helyzet úgy kívánja. Itt arra gondolok, hogy bizonyos mérési, kutatási, tapasztalati tényeket nem lehet kihagyni. Vagy talán arról van szó, hogy a két tábor szakértői más mérőeszközöket, más adatokat használnak? Én ennyit mérek, tehát a tied nem jó. Ebből állna az egész? Ez megkérdőjelezi az adott területen végzett műszerek hitelességét. Ugyanis minden berendezésnek ugyanazt az értéket kellene mutatnia. Ezek szerint ez nem így van. Ez az oka annak, hogy teljesen más elméletek, nyilatkozatok kerülnek napvilágra. Vagy ez a cél? A valóság elhallgatása? Az az állítás, mely szerint ez egy természetes változás folyamata valahogy nem stimmel. Ez viszont tapasztalat. A természet évezredek alatt változik, közben maga is átalakul, mutálódik az adott helyzethez. Korrigálni tud, és kijavítja a keletkező hibákat, és minden megy tovább, természetes úton és minőségben.

     A változás, a komoly változás úgy 50-60 éve kezdődött. Már akkor voltak tudósok, akik ezt megmondták, hogy komoly változás fog bekövetkezni. Valószínű, azok tényleges szakértők, tényleges kutatók voltak. Ma már érdekek mentén történik minden, még a klímaváltozás is. Hogy mi lesz a végeredmény, senkit nem érdekel. Addig, amíg ez a két tábor vitatkozik egymással, addig Földünk szépen tönkremegy.

    Milyen konkrét változásokat lehet észlelni? Sajnos elég sokat, de most egy dologgal szeretnék foglalkozni. Ez pedig a légkör. Az ember a légkör legalján él. Az éltető oxigént kb. két méter magasságig használja. Az emberek testmagassága kb. eddig ér. Ebben a közegben él több mint nyolc milliárd ember. Ha az elmúlt 60 évet nézzük, akkor hatalmas mennyiségű szennyező anyagot juttatott az ember a légkörbe. Ennek jó része ma is itt van. Miért csak jó része? Mert a növények, az óceánok besegítenek ennek semlegesítésébe. Vajon meddig? Hát ez nagy kérdés. Biztos mindenki tapasztalta már, vagy hallotta, hogy vannak olyan helyek, ahol aránylag tiszta levegőt lehet belélegezni. Igen, ezek a magasabb helyek. Vajon miért? Nagyon egyszerű. A szennyező anyagok nehezebbek a levegőnél és a talaj közelében halmozódnak fel. A magasabb területeken ezért tisztább a levegő. A légkör összetétele 78% nitrogén, 21% oxigén, 1% egyéb gázok. Ez már több összetevőre is szét van bontva, de most minket ez az arány érdekel. Pontosabban, minket most a szén jelenléte érdekel. Arról szólnak a híradások, hogy a szén-dioxid kibocsátás okozza a Föld melegedését, és az ezzel járó egyéb változásokat. A másik oldal azt mondja, hogy nincs semmiféle változás, ez csak egy „hiszti”. Hát akkor nézzük. Szokták mondani, ha józan paraszti ésszel gondolkodunk, akkor hova lett az az iszonyú mennyiségű szén-dioxid és szén-monoxid, ami ez idáig keletkezett, és keletkezik a mai nap is? Itt milliárd tonnányi mennyiségről beszélünk. Igen, egy részét a zöld növényzet, másik részét az óceánok nyelik el. Óhatatlanul felmerül a kérdés. Vajon mennyit képes elnyelni? Mennyi marad abban a közegben, ahol az ember tevékenykedik? Mert ugye marad, hiszen már mérik. Vajon a mérési eredmény helyes, helytálló? A mérési eszközök a szén-monoxidot mérik. A szén-dioxidot nem. Vajon mért nem? Ez a gáz is nehezebb a levegőnél, tehát itt tartózkodik a talaj közelében. Csak gondoljunk egyre. Ha egy zárt helyen több ember tartózkodik, egy idő után azt mondják, nehéz a levegő. Igen, elhasználódik az oxigén. Ablakot kell nyitni. Ugyanez a jelenség van jelen kint a szabadban, szerencsére még nem akkora koncentrációban, hogy érezhető legyen. A szén-dioxid ugyanolyan veszélyes, mint a szén-monoxid. Miért különböztetik meg? Ahogy említettem, a légkör összetétele 78, 21, 1 arányú. Vajon a szennyező anyagok mennyire hígították fel ezt az arányt? Képzeljünk el egy 1 köbméteres tartályt. Benne az arány elviekben az említett 78, 21, 1. Mi van akkor, ha ebbe a tartályba beleengedjük a szennyező anyagokat, mégpedig nem is keveset. Már azért is nem kevés, mert kimutatható, ha nem is folyamatosan, de jelen van. Az történik, hogy az alapgázok aránya megváltozik. Annyira, hogy hígul. Több szennyező részecske lesz jelen, a tápláló részecskék, az oxigén mellett. Ez olyan helyzetet teremt, mint amikor felmegyünk egy magas hegyre. Minél magasabbra megyünk, annál kevesebb az éltető oxigén. Vajon most  az összetétel hol tart? Ezt még nem mérte meg senki. A levegő szén-dioxid tartalmát többféleképpen adják meg. Mikrogramm/köbméter, ppm, mikrogramm/liter. Ezek így nem mondanak semmit, illetve nem érthető a hétköznapi embernek. Sokat lehet hallani, hogy jelenleg elért egy magas szintet a szén-dioxid koncentráció. Ennek értéke 423,68 ppm. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy egymillió molekulában 423,68 molekula szén-dioxid van. Ez szintén nem mond semmit az embereknek. Annyi van megadva, hogy mennyi az egészségügyi határérték mikrogramm/köbméterben. Ezt valahogy át kell váltani olyan értékre, amit az emberek megértenek. Mennyi ez az érték? Röviden: a 423,68 ppm érték azt jelenti, hogy egy köbméter, azaz ezer liter levegőben, aminek súlya 20 Celsius fokon 1,2kg,  423,68 mikrogramm szén-dioxid van. A mikrogramm a kilogramm egymilliárdod része. Ez első ránézésre nem tűnik soknak, de ha hozzávesszük, hogy még ezen kívül számolni kell a szén-monoxiddal, a kén-dioxiddal, a nitrogén-dioxiddal, az ózonnal és a szállóporral. Ha ezek értékeit összeadjuk, márpedig ezek itt vannak a talaj közelében, akkor már elég komoly szennyezés található az élettér magasságában. Nem véletlenek a szmogriadók, melyek sok városban egyre sűrűbben fordulnak elő. Ezek az értékek mérhetőek. Hogy kicsit csavarjunk a dolgokon, vajon ténylegesen ekkorák az értékek? Vagy ennél már sokkal magasabbak? A műszerek a valós értékeket mutatják? Tudom, ezek furcsa kérdések, de óhatatlanul is fel lehet tenni, hiszen sok helyen találkozunk nagyon eltérő adatokkal, és mindegyiket műszerekkel végzik. Innen adódik az egyes szakértők eltérő véleménye is egy ugyanazon esetről, helyzetről, állapotról. Innen eredeztethető az, hogy nincs egyhangú vélemény, nincs egyöntetű adat, nincsenek azonos értékek, nincs egyhangú vélemény. Ez a vita meddő, mert nem vezet semmire, és nem vezet sehova. A politikusok ezeket a rossz, valóságot mellőző információkat kapják, és ennek alapján próbálnak valamit dönteni. A szakértők, tanácsadók még mindig a politikai hovatartozást és az érdekeket teszik előtérbe. Innen származnak a rossz döntések, az elhamarkodott intézkedések. Többször említettem már. Közel nyolc milliárd emberről van szó. Ezzel nem szabad játszani, nem szabad úgy kezelni, mint a gyerekek az óvodában a játékokat, hogy duzzogok, mert nem én játszom azzal, amivel szeretnék. Ez sokkal nagyobb jelentőségű, mint hinnék. De vajon a vezető emberek mikor fogják belátni ennek fontosságát? Meddig kell még várni arra, hogy tényleges döntést hozzanak annak érdekében, hogy ne veszélyeztessük, ne szennyezzük tovább azt a helyet, ahol élünk? Ezt ennyire nehéz megérteni? Vagy nem is akarják megérteni?

    Nézzünk körül, minden romlik, köztük a legfontosabbak, a levegő, a víz, a talaj, az emberek egészsége. Ez is csak „hiszti”, mondják sokan olyan emberek, akiknek jobban kellene tudni azt, hogy valami nem stimmel. Vagy tudják, de nem érdekük mást mondani? Ez a világ erről szól? Ha igen, akkor szomorú jövő elé néznek a gyerekeink, az unokáink, és az azt követő generációk.  A szén-dioxid okozza a Föld klímájának változását. Az viszont túl bonyolult, hogy ezt így ki lehessen jelenteni. Nincsenek kellő mennyiségű biztos adatok, nincsenek elfogadható információk, nincsenek kellő mennyiségű kimutatások erre vonatkozóan. Innentől kezdve csak tapogatózni lehet, hogy vajon az egyes hírforrásokból megtudott közlésekből vajon melyik az igazi. Ez csak egy dolog. A másik, ami még érdekesebb, hogy annak ellenére, hogy van valamilyen megállapodás, egyezség, vagy ki tudja mi arra vonatkozóan, hogy csökkenteni kellene a szén-dioxid kibocsátást, éppen az ellenkezője történik.

 Nézzük csak!

    1990-ben a szén-dioxid kibocsátás mennyisége 20,52 milliárd tonna, 2023-ban 40,91 milliárd tonna. Közel a duplája 33 év alatt. Most akkor miről beszélünk? Érdekel egyáltalán valakit, hogy milyen döntések születnek az x-edik konferencián? Úgysem tartják be. Senki nem tartja be. Akkor milyen színjáték zajlik? Mert nagyon úgy néz ki, hogy csak beszélnek róla, de érdemi döntés egyik alkalommal sem született. Ez pedig 1970 óta tart.

Azt hiszem, ez a diagram önmagáért beszél

    Különböző százalékok, viszonyítások, elméletek, értékek, kimutatások, és még lehetne sorolni, mi minden jelenik meg a témával kapcsolatban. Előre lépés semmi. Ez olyan, mint amikor a diák folyamatosan egyest kap egy adott tantárgyban, de ellenőrzés híján az adott tantárggyal semmi baj nincs. Az ellenőrzéskor derül ki, hogy semmi sincs rendben. Így van ez a Földön jelenlévő szén-dioxiddal is. Folyamatosan kerül egyre nagyobb mennyiség a légkörbe, majd amikor ellenőrzik, akkor derül ki, hogy baj van, méghozzá nagy baj van. Csak egy óvatos kérdés. Az a sok szakértő, aki rendszeresen részt vesz olyan rendezvényeken, ahol tudják már, hogy nagyon sok az egyes, és tényleg kellene valamit tenni, mert a diák megbukik, éppen azok nem tesznek semmit, mert döntésképtelenek, illetve politikai nyomás alatt állnak. Akkor meg miről beszélünk? Nagyon sok hozzáértő mondja, hogy nagy a baj, de semmit nem tesz senki. Most tényleg, ennyire ostobának nézik az embereket? Vagy ennyire nem értenek hozzá? Vagy ennyire befolyás alatt állnak? Ennyire függnek a hatalomtól, hogy nem mernek semmit tenni? Még most is a kozmetikázás uralja a világot, annak ellenére, hogy komoly veszély fenyegeti a Földet? Lehet, hogy furcsának tűnik, de azért van egy részemről érdekesnek, sőt elgondolkodtatónak mondható dolog. Ez nem más, mint a szén-dioxid és a szén-monoxid légköri jelenléte. Hogy miért? Azon egyszerű oknál fogva, hogy a Föld légköre eredetileg 78 százalék nitrogén, 21 százalék oxigén, és 1 százalék nemesgázok. Az egyszerűség kedvéért maradjunk a régi iskolai tanultaknál, mint értékarány. Azt lehet mondani, hogy az összetevők bővültek. De ne fussunk ennyire előre. Ha megnézzük a Föld korai légkörét, akkor mondhatjuk, hogy a fent felsorolt összetevőket tartalmazta. Egy keveréket. Az állatvilág kialakulásával létrejött egy folyamat, mely növelte a légkör szén-dioxid mennyiségét, hiszen az állatok kilégzése során ez kerül a levegőbe. Ami nagyon is jelentős, hogy akkor egyensúlyban volt a légkör. Megvoltak az arányok. Az idő előrehaladtával, az iparosodás megjelenésével a káros anyagok jelenléte növekedni kezdett. Mivel „hígult” a légkör? Szén-dioxid, szén-monoxid, kén-dioxid, nitrogén-dioxid, ózon, szálló por. Ezeknek a koncentrációját ma már mérik. Ezek közül a szén-dioxid mértékét nem mérik, mint szennyező anyag. Ugyanis a szén-dioxidot a légkör felmelegedésével hozzák összefüggésbe, ami igaz is. De vajon szennyezőként nem jelentős? Nézzük csak? A szén-dioxid színtelen, szagtalan gáz, nehezebb a levegőnél. A tiszta levegő 0,04 százalék szén-dioxidot tartalmaz. A tiszta. A CO₂ is mérgező gáz. Ha a levegőben 10 százalék fölötti koncentrációban van jelen, akkor eszméletvesztést okoz. Vajon mit okoz ennél alacsonyabb mennyiségben? Na, ezt nem mérik.

    Zárt helyen, ahol több ember tartózkodik, egy idő után azt mondjuk, „nehéz” a levegő. Igen, az emberek elhasználták az oxigént, és szén-dioxidot fújtak ki, aminek töménysége rosszullétet is okoz. Enyhe mérgezési tünet is fellép egyes személyeknél. Mivel nagyon sok ilyen anyag kerül a levegőbe, és inkább az alacsony helyeken gyűlik össze, azaz, az emberek magassága körül, akkor vajon miért nem mérik? Mondhatják, hogy a savas italokban is szén-dioxid van. Ez nem vitás. Csak ott a koncentráció olyan kicsi, hogy észre sem lehet venni, és fogyasztás után távozik is. Legjobban számokkal lehet érzékeltetni a szén-dioxid mennyiségét a légkörben. Minden mért szennyezőanyagot mikrogramm/köbméterben adnak meg. Ezt az értéket könnyebben lehet értelmezni, mert tömeg és térfogat arányt mond. A levegőbe kerülő szén-dioxidot ppm-ben. Ezt már nehezebb értelmezni. Mit is jelent ez? Azt jelenti, hogy egy millió levegő részecskében hány szén-dioxid részecske van. Jelenleg ennek mértéke 423,68 ppm. Vajon miért nem mérik a szén-dioxid mennyiségét, hiszen ugyanolyan szennyező anyag? Mit jelent ez köznapi nyelven? Előtte annyit, hogy 10 százalék fölötti szén-dioxid koncentráció veszélyes. A 423,68 ppm telítettség azt jelenti, hogy 0,0423 százalék szén-dioxid van a légkörben, tehát egyelőre nem veszélyes. Szerencsére. /Nem keverendő össze a szén-dioxid melegítő hatásával/Az viszont aggasztó, hogy egyre többször alakulnak ki nagyobb városokban és azok környékén szmog helyzetek. Ez a leülepedő szennyező anyagok miatt van. Az alaplégkör egyszerűsége bonyolultabbá vált. A klímaváltozásban, mint ahogy tapasztaljuk, egyre jelentősebb változást okoz a szén-dioxid jelenléte.  A légkör CO₂ tartalma az ipari forradalom kezdetén /a XVIII. század második fele/280 ppm értéket mutatott, 1960-ban 316 ppm, 2006-ban 380 ppm, 2023-ban 423,68 ppm az érték. Az 1997-ben aláírt egyezmény évében 6,68 milliárd tonna volt a szén-kibocsátás a légkörbe, 2004-ben tehát hét évre rá 7,57 milliárd tonna, vagyis csökkenés helyett növekedés következett be. Szerencsére a földi életben még nem következett be ennek a növekedésnek súlyosabb élettani hatása. Még nem……

      A ppm azt jelenti, hogy egymillió légköri részecskében hány más egyéb részecske van. Jelen esetben szén-dioxid. Sajnálatos módon a szénkitermelés újra fellendült, ami tovább növeli drasztikusan a légkör szén-dioxid tartalmát, ami a hőmérséklet további emelkedését idézi elő.  Valami nagyon fontos. Korábban meg lehetett keresni, és sok mérőállomás volt országszerte, ahol az egyes szennyező anyagokat mérték. Melyek ezek: szénmonoxid, kén-dioxid, nitrogén-dioxid, nitrogén-oxid, ózon, szálló por PM₁₀, PM_2-5. Ma már csak a szálló port mérik. Elég nagy a szórás a világ különböző pontjain a szennyező anyagok tekintetében. Van ahol igen magas, más helyen szinte semmi. Egy biztos. A szennyező anyagok aránya, mennyisége, fajtája alaposan megváltozott. Sőt! A legnagyobb szennyező anyagot nem is mérik. Ez a szén-dioxid. Ez a gáz is ugyanolyan mérgező, mint a szén-monoxid. Valami miatt ezt nem veszik figyelembe. Mi az, ami közvetlenül hat az emberekre? Az élettér két méter alatt zajlik, és a szennyező anyagok legnagyobb részt itt koncentrálódnak, mivel mindegyik fajsúlya nehezebb az oxigénnél. A levegőben minden ezer liter, tehát egy köbméter levegőben 210 liter oxigén van. A többi a nitrogén 780 liter, egyéb gázok 10 liter. Nekünk az oxigén a lényeges, mivel ezt lélegezzük be. A baj az, hogy ebben a keverékben jelen vannak a szennyező anyagok, mégpedig köbméterenként 0,46 centiliter mennyiségben. Sokan azt mondhatnák, hogy ez nagyon kevés. Valóban így van. Ha egy kicsit tovább megyünk, akkor azt mondhatjuk, hogy percenként 0,0085 centiliter szennyező anyagot lélegzünk be. Ne feledjük, hogy percenként 54 liter levegőt fogyasztunk el. Ez valóban még kis szám, de annál nagyobb a jelentősége. Ugyanis ez a szinte elenyésző mennyiségű szennyező anyag felelős az egyre növekvő légúti megbetegedések emelkedéséért.

Oxigénhiány a vizekben

   Azzal kezdeném, hogy minden vízben élő állatnak, legyen az tó, folyó, tenger, vagy óceán, ahhoz, hogy életben maradjon, oxigénre van szüksége. Most igazán nagy szükség van oxigénre a folyókban, tavakban, mert a nagy meleg hatására csökken a vízszint, illetve nem tud kellőképpen keveredni a víz, így oxigénhiány lép fel. Magát az oxigén felvételt a halak egy különleges szervükön keresztül veszik fel. Ez nem más, mint a kopoltyú. Fiatalként magam is megtapasztaltam, hogy mit okoz az, ha a halak nem jutnak megfelelő és elegendő oxigénhez. Amikor a 60-as évek elején volt egy árvíz, ez éppen a nyári időszak kezdetén volt, igen magas volt a Duna vízszintje. Az ár levonulása után a víz cseréje miatt leengedték a vizet a Duna ágából. Jött az akkor még melegnek mondott nyári időszak, és a halak kezdtek pusztulni. Vajon mitől? Igen, az oxigén hiánytól. Hogy lehet ez? Egyszerűen úgy, hogy a szokásosnál nagyobb meleg jobban felmelegítette a vizet, mert alacsony volt a vízszint. A halmennyiség hamarabb felemésztette az oxigént a vízben, azaz, elfogyasztotta, és egyszerűen megfulladtak. A horgászok jelentették az első ilyen jelenséget, ami ellen nem tudtak tenni semmit. Várták az esőt, és nagyobb vízszintet. Volt olyan személyes tapasztalatom, hogy egy tóban nem engedték a horgászatot, és a halak annyira felszaporodtak, hogy lehetett látni, amint kibukkannak a vízből és próbálnak oxigénhez jutni közvetlen a levegőből. Semmi nem táplálta a tavat, mert nem volt eső, így a patak sem adott friss oxigéndús vizet. Később mikor már a Dunát télen is látogathattam, láttam, hogy a horgászok lékeket vágnak a jégbe. Ezt nem csak azért tették, mert horgásztak, hanem azért is, hogy a halak friss oxigénhez jussanak. Volt olyan év, hogy a jégtörő hajó ment végig a Dunán azzal a céllal, hogy szintén feldúsítsák a pangó víz oxigén szintjét. Ugyanis a jég lezárja a vízfelületet, és így nem jut friss oxigén a vízbe. Két példa arra, hogy mi az, ami bajt okozhat a vízben élő állatoknak. Mondom mindezt azért, mert egyre inkább hallani olyan hírekről, hogy halak sokasága pusztult el egy adott területen. Én nem azt mondom, hogy minden esetben ott is a víz oxigén hiánya okozza, okozta a halpusztulást, de azt figyelembe kell venni, hogy a hőmérséklet emelkedésével a vizek oxigén szintje csökken. A felszíni vizek oldott oxigén tartalma 0-30 mg/dm³ között van. Van egy kritikus érték, ami alatt a vizek oxigén hiányáról beszélünk, ez pedig 4mg/dm³. Mit jelent az oldott oxigén? Az oldott oxigén azt jelenti, hogy mekkora mennyiségű oxigént tud a víz megkötni. Ez nagyban függ a víz hőmérsékletétől.

    A vizek oxigénszintjét még nagyban befolyásolják a vízben lévő anyagok lebomlása, mely szintén oxigént emészt fel. Sok esetben látni már, hogy valamilyen eszközzel bolygatják meg a víz felszíni részét, elősegítve a víz oxigén felvételét. Van még más tényező is, ami befolyásolhatja az egész rendszert. Ez nem más, mint a vizek savasodása. Ez egyaránt vonatkozik az édesvizekre és a tengervizekre. Sőt! Ma már egyre inkább foglalkozni kell a világtengerek sótartalmának változásával is. Ugyanis a hatalmas gleccserek olvadása, valamint az egyre többször leszakadó több száz négyzetkilométernyi nagyságú jéghegyek, melyeknek tömege már igen jelentős, valamennyire hígíthatja a tengerek sótartalmát. Persze az is elképzelhető, hogy ennek üteme nagyon lassú, oly annyira, hogy a tengeri élővilág alkalmazkodni tud a változásokhoz. Ami viszont eléggé gyors, az a melegedés. A nagy koralltelepek egyre inkább megsínylik ezt a változást. Itt megint jelentkezik az az érdekes következtetés, mely szerint a természetben minden összefügg mindennel. 

2023 augusztusában a floridai partoknál a tengerfelszín hőmérséklete 38,44 Celsius fok volt.

Forrás: Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA).

   A vízhőmérsékleti adatok mínusz 1,84, és plusz 31,1 Celsius fok között változnak. Sajnos már mértek ennél melegebb tengervizet is. Ahogy látható a diagramból is, 30 Celsius foknál már közelít az érték a kritikushoz, azaz, a 4mg/dm³ értékhez. Egy érdekes összefüggést még meg szeretnék említeni. A Föld légköre különböző gázokkal kezd megtelni. Ez azt jelenti, hogy megváltozik a levegő, a légkör összetétele. Ez mérhető is. Ha egy adott térfogatú levegőbe plusz szennyezőanyagot adagolunk, akkor az a légtömeg felhígul. Nagyon könnyen el lehet képzelni, hogy a világtengerek vizében hasonló folyamatok játszódnak le, azaz, minél több szennyező anyagot köt meg a víz, annál inkább felhígul, így kevesebb oxigént tud tárolni. Ebből fakad, hogy könnyen lehetséges, hogy az egyes halfajok időnkénti pusztulása az oxigén hiány jelenléte.

Oxigénhiányos területek

    Talán furcsának tűnik ez a megfogalmazás, de sajnos már kialakultak a Földön olyan pontok, melyeknek környezetében nincs, vagy kevesebb az oxigén, mint kellene. Az elmúlt 50 év kutatása feltárta, hogy több mint a négyszeresére nőtt a holt, oxigén nélküli övezetek nagysága a világ óceánjaiban. Ez azért is fontos, mert az oxigén megközelítőleg 50 százaléka a tengerekből és az óceánokból származik. A part menti vizek oxigénhiányos térségei több mint tízszeresére nőttek az elmúlt 70 év alatt. Az oxigén csökkenése egyértelműen az emberi tevékenység következménye.

„A klímaváltozás és a vízszennyezés együttesen nagyban növeli a holt övezetek számát és méretét, mind a nyílt óceán, mind a part menti vizekben, ahol az oxigén túlságosan alacsony a tengeri élethez”.

Forrás: MTI

    A legismertebb holt övezet a Mexikói-öböl térsége. Itt olyan alacsony az oxigénszint, hogy az állatok megfulladnak. Ez a terület élőlény mentes. A klímaváltozás következtében az óceánok felszíne egyre jobban melegszik, ennek következménye az algavirágzás, ami elfojtja az oxigént, amikor az algák elpusztulnak és lebomlanak. Ekkor elvonják az oxigént a környezetükből. Így oxigénhiány lép fel. A korallfehéredés is ennek a következménye. Van egy másik oxigénmentes övezet az Atlanti-óceán trópusi vizeiben is. A korábban említett algásodás másik fő oka a műtrágyák nagyfokú elterjedése. Ugyanis a nitrogén alapú műtrágyákat a csapadék a folyókba mossa, onnan pedig a tengerekbe, óceánokban kerül, melynek következménye, hogy elszaporodnak az algák. Ez pedig oxigén elvonással jár. Nagy kiterjedésű oxigénmentes övezetek találhatók a Balti-tengerben, az Adriai-tengerben, a Fekete-tengerben, az Atlanti-óceán nyugati partvidékein, az Arab-tengerben

    Ez a szennyezés azt vonja maga után, hogy ezekből a térségekből eltűnik az élővilág, legfőképpen a halak. Ez viszont fontos emberi tevékenységet veszélyeztet, mégpedig a halászatot, mely az ezzel foglalkozó emberek megélhetését veszélyezteti. Tudják, a természetben minden összefügg mindennel.  A fő szennyezőanyag a műtrágya. Ennek összetétele jelentősen nem változott az évek alatt. 60 százaléka nitrogén, 24 százaléka foszfor, 16 százaléka kálium. A felszín alatti vizekben is kimutatható a nitrát, pontosan a műtrágya hatalmas elterjedése és használata miatt. Jelenleg megközelítőleg 200 millió tonna nitrogén tartalmú anyag kerül a világtengerekbe. A klímaváltozást kísérő jelenség a melegedés, a tengereket és az óceánokat sem kíméli. Ennek következménye, hogy a melegebb vízben kevesebb az oxigén, ugyanis a melegebb víz kevésbé tudja megtartani az oxigént. A legfrissebb adatok szerint az óceánok oxigéntartalma 50 év alatt 2 százalékkal csökkent. A Nemzetközi Környezetvédelmi Ügynökség adatai szerint az 1960-as években 45 alacsony oxigéntartalmú területe volt az óceánokban, ma ez már 700. Drasztikus emelkedés. A felmelegedő óceán oxigénvesztesége felborítja a víz alatti élet egyensúlyát. Van még egy tényező, ami növeli ezeknek a helyeknek a kialakulást, illetve gyakoriságát. Ez nem más, mint a szennyvíz jelenléte. Ez az elegy a benne lévő anyagokkal, melyek bomlása kis mértékben még hőt is termel, és amiben el tudnak szaporodni az algák, szinte ugyanazt az állapotot produkálják, mint a műtrágya. Ez a kétféle állapot alakítja rossz irányba azokat a régiókat, ahol oxigénhiányos területek alakulnak ki. Talán nem meglepő, ha azt mondom, hogy sok érdekes esemény fog még történni bolygónkon a szennyezések miatt. Itt is sok esetben kémiai változások zajlanak, melyeknek hatása kiszámíthatatlan, és előre nem lehet számítani rá. Az egyes kutatások eredményeképpen fognak ezek a nem várt változások a felszínre kerülni.   

Oxigénellátás a folyókban, tavakban

    Sajnos a hőmérséklet és a kevesebb csapadék annak ellenére, hogy lokálisan sokszor igen komoly mennyiség hullik le rövid idő alatt, felvet egy komoly problémát. A folyók, tavak oxigénhiányos állapotát. Időnként lehet hallani, hogy komoly halpusztulás következett be. Az egyik ok az oxigén hiányos víz.  Hazánkban 1200 természetes, illetve mesterséges vízfelület van. Az ország felszíni vizeinek 95%-a a szomszédos országokból érkezik. A Kárpát-medence egy katlanként működik, így a meleg szinte megszorul, és jelentősen kihat a párolgásra, ami a vízfelületek apadását, melegedését okozza. Ennek révén az algaképződés felgyorsul, és még inkább oxigén hiányos állapot alakul ki sok helyen, ami az adott folyó, tó növény- és állatvilágát jelentősen veszélyezteti. A halállomány érzékeny ezekre a változásokra. A melegedés tovább fokozza a talajvízszint csökkenését, ami igen jelentős, főleg az alföldi területeken. A felszíni vizek által táplált tavak is veszélyben vannak, mert nem érkezik megfelelő mennyiségű utánpótlás, hiszen egyre kevesebb vízmennyiséggel rendelkeznek. Ebből ismételten az következik, hogy túlmelegszik az adott víz, és kialakul az oxigénhiányos állapot. Személyes tapasztalat, hogy a kisebb tavakban, amelyek valamikor rendelkeztek vízutánpótlással, és volt kifolyása is, azaz, cserélődött a víztömeg, akkor a benne lévő élővilág szépen élt, fejlődött. Az általam látott tóban már nem volt vízutánpótlás, a halállomány jelentősen felszaporodott, így látni lehetett a halakat, hogy a felszínen úszkáltak, és vették a levegőt. Több helyen ezt az oxigén hiányos állapotot szellőztetéssel oldják meg. Vizi járművek tulajdonosait kérik fel, hogy egy ideig közlekedjenek a tó felszínén, hogy a hullámok és a felkevert víz által oxigén kerüljön a vízbe. Van úgy, hogy mesterséges szökőkutat működtetnek a tóban, ezáltal előidézve az oxigén pótlást. Eső alkalmával is ugyanez történik. A vízcseppek szinte „beleverik” az oxigént a vízbe. Még egy személyes tapasztalatot szeretnék megosztani. A gyerekkorom a Duna mellett zajlott. Telente a jeget kitermelték, és vermekben tárolták, de ami lényegesebb, hogy időnként jégtörő hajó ment végig a folyón, hogy megfelelő oxigént kapjanak a halak. A víz elég nagy utat tesz meg körforgása során. Ha csak azt említem, hogy a talajvíz csökkenése egyes helyeken eléri a 6-8 métert az 1970-es évekhez képest. Ez nagyon sok. A természetes tavak egyik fontos eleme a talajvíz megléte. Így is tud cserélődni a víz, tehát az oxigén is nagyobb százalékban van jelen ezeken a helyeken. Sajnos az is megfigyelhető, hogy sok olyan természetes tó van, kisebb, nagyobb, melyeket elhanyagolnak, így a növényzet elburjánzik, és az oxigén szinte teljesen eltűnik a vízből. Itt nem is beszélhetünk halállományról. Összegezve: sajnos a melegedés növekedésével csökken a felszíni vizekben található oxigén mennyisége, mely kihat minden élőlényre, melyek ezekben a vizekben élnek. Egy természetes folyamatot is megszakít, hiszen a vízben és vízpartokon élő növények és állatok természetes egyensúlyát is megbontja. Talán érdekesnek tűnik, de ez is tapasztalati tény, hogy a patakok, folyók, tavak környezetében megnő a páratartalom. Úgy vélem, ez nem véletlen. Ahogy a lakásokban, úgy a természetben is nagyon fontos, hogy megfelelő egyensúly legyen a hőmérséklet és a páratartalom között. Hőérzetünket jelentősen befolyásolja a páratartalom. Ugyanis a páratartalom a közvetítő közeg. Talán hallottak róla, hogy a sarkvidékre utazók, illetve a hideg égövön tartózkodók legnagyobb ellensége a víz. Vajon miért? Mert abban a pillanatban, hogy testük bármely pontját víz éri, azonnal megfagy. Ez akkor nagyon veszélyes, ha folyóba, tóba, vagy a sarki befagyott vizekbe beszakad valaki. Rögtön csonttá fagy, hiszen nemegyszer mínusz 35-40 Celsius fok van. A légkör melegedése miatt egyre nagyobb mennyiségű pára képes a légkörben megmaradni. Miért baj ez? Egyszerűen azért, mert ezáltal nagyobb mennyiségű víz tud a felhőkben megmaradni, így nagyobb mennyiségű csapadék tud lehullani lokálisan, azaz, egy kis területen. Sajnos már nagyon is tapasztalható, hogy egy hirtelen lehulló eső komoly károkat tud okozni. Az eddig szelíd patakok megduzzadnak, szinte folyókká válnak, és jelentősen veszélyeztetik az ott lakókat. Ez a jelenség főleg a hegyes vidékeken okoz komoly gondot. Tehát azzal, hogy a hőmérséklet emelkedik, megnő annak a veszélye, hogy nagyobb mennyiségű csapadék fog hullani, sok esetben kis területen.

   A táblázat azt mutatja, hogy mennyi párát tud megtartani a levegő különböző hőfokokon. Látszólag nem jelentős, de gondoljunk bele, hogy mekkora egy zivatarfelhő. Hatalmas. Ez pedig jelentős vizet jelent, ami valahol le fog hullani. Vajon mennyi az a jelentős? Talán hihetetlennek hangzik, de egy méretes zivatarfelhő 1 milliárd liter vizet is tartalmazhat. El lehet képzelni, hogy ez mennyi víz. Hogy ez területileg mit jelent, tehát a felhő mérete, akkor azt mondhatjuk, hogy valamivel több, mint Bács-Kiskun megye területe, ami 8443 km². Így talán jobban el lehet képzelni, hogy amikor egy zivatarfelhő átvonul az országon, mennyi vizet „cipel” magával. Ez az érték 30 Celsius fokos hőmérséklet mellett valósul meg. El lehet képzelni, a hőmérséklet emelkedésével ez mekkora mennyiséget jelent. 35 Celsius foknál ez 12,2 grammal több köbméterenként. Ez rengeteg. Ezt csak azért említettem, mert így világosabbá válik, hogy a természetben minden összefügg mindennel. A páratartalom, a párolgás, a lehulló eső, amely elősegíti az oxigéndús víz kialakulását. Hogy egy kicsit még tovább lépjek, a patakok, folyók, tavak egyik nagyon is jelentős mércéje a vízszint. Nagyobb vízszint esetén nagyobb a víztömeg, tehát nagyobb az oxigén jelenléte. Ki lehet jelenteni, hogy folyóink vízállása kezd apadást mutatni. Ez nagyon sajnálatos, mert az egyik vízbázisunk éppen a Duna. Visszatérő jelenség az alacsony vízállás.  Csak gondoljunk vissza, hogy volt idő, amikor teljesen megszűnt a folyami teherszállítás. Hatalmas kiesés az ezzel foglalkozó cégeknek akkor, amikor egy uszály 50 kamion árut képes továbbítani. Hogyan is mérik a vízállást, illetve mikortól, és mi a kiindulópontja, azaz, a „nulla” vízállás? A dunai vízállást 1823 óta mérik Pozsonyban és Budán, a tiszai vízállás mérőállomását 1833-ban állították föl Szegeden. A vízmérce „0” pontját az eddig mért legkisebb vízálláshoz határozzák meg, és ehhez mérten centiméterben adják meg. Ez a Duna esetében 1843-ban, a Tisza esetében 1842-ben volt. Természetesen a folyók medre nagyon változó, ezáltal a vízmélység is változik. A több pontoni mérés azért nagyon fontos, mert ezzel el lehet kerülni az imént említett változó vízmélységet. Ugyanis míg az egyik ponton a „0” jelen van a mérce és a folyófenék ez alatt 2 méterrel van, addig néhány száz méterrel arrébb csak a folyófenék 10 centire van a mérőjel alatt, ezáltal nem hajózható. Ennek oka a meder egyenetlenségei. A „0” pont feletti érték pozitív, az ez alatti érték negatív előjelű. A negatív előjel nem minden esetben jelzi azt, hogy ott nincs víz, csak annyit, hogy a mérce alatt van a vízszint. Az adott vízmérce „0” pontját a tengerszint feletti magasság értékével is rögzítik. Ez a Balti-tenger közepes vízszintjéhez viszonyított tengerszint feletti magasság. Jele: mBf. Sajnos egyre sűrűbben előfordul, hogy kevés a víz a Dunában.

   Persze ez nem azt jelenti, hogy egész évben ilyen mértékű volt a vízszint. Viszont jelzés értékű, hogy egyre sűrűbben előfordul az igen alacsony vízszint. Ez azt is jelenti, hogy kevesebb csapadék hullik a Duna vízgyűjtőiben. Mint ahogy említettem, ez kihat minden felszíni vízre, és annak oxigén tartalmára. A természet nagyon jól ki van találva. Mindennek megvan az értelme és a pontos helye, ideje. Ha valami sérül, akkor elindul egy láncreakció, aminek nem látni a következményeit, csak hosszú idő után. Akkor pedig már elég nehéz visszafordítani a folyamatot.  Ez így van a vizek oxigén tartalmával is.  

   Jelenleg a világon 156 olyan tó van, amelyek területe az 500km²-t meghaladja. 100km³ víztérfogatnál nagyobb tó 27 van, melyeknek összvíz térfogata 91 919km³. A legjelentősebb tavaink víztömege itt látható.

   Hazánkban 244 tó található, 1170,993km²-es vízfelülettel. Ebbe beletartoznak a Holt-Tisza részei, a víztárolók, halastavak.

  Ebbe a számba beletartoznak a természetes és mesterséges tavak is. Vizi túrázásra, fürdésre ezek a tavak alkalmasak, természetesen azokon a helyeken és azokban a tavakban, ahol ez engedélyezett. Gyönyörű környezettel rendelkeznek ezek a helyek. Igazi kikapcsolódásra ad alkalmat. Érdemes felkeresni, és akár séta formájában is szemlélni a tavak csodálatos hangulatát. Növényeket, madarakat, és magát a természetet. Persze a tavak környezetében is sajnálatos módon nagyon sok hely van, ahol az emberi felelőtlenség elrontja a szép látványt. Igen, a szemetelést említeném. Ez sajnos minden vizes környezet közelében megtalálható, még az erdei kis patakok mellett is. Talán érdemes lenne jobban odafigyelni ezekre. Hogy ez mennyire aktuális, mi sem jelzi jobban, hogy a Velencei-tó két év alatt elvesztette vizének 44 százalékát. A jelentős halpusztulás annak tudható be, hogy túlmelegedett a víz, és kevés volt benne az oxigén. A tó környéki területek egyszerűen kiszáradtak. A tó vízszintjének160 centiméter körülinek kellene lenni. Ez lenne az ideális. E helyett egy friss mérés szerint ez 84 centiméter. Ez nagyon kevés. Úgy gondolom, a túlzott melegedés itt is megmutatja romboló hatását. A tavak vízszint csökkenése az egész ország területén jelentkezni fog, ugyanis a hőmérséklet tartós extrém szintje naponta képes 1 centimétert elpárologtatni a tavakból. Utánpótlás pedig nincs. A kiszáradás komoly gondot jelent. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a jelenlegi éghajlati változások mellett, hogy kis területen, rövid idő alatt, nagy mennyiségű csapadék hullik, azt elvezetni azokra a helyekre, ahol szükséges. Ezt a módszert több száz évvel ezelőtt már alkalmazták, sikerrel. Jelenleg a többlet víz csak úgy elfolyik valahova. Érdemes lenne odafigyelni, hiszen egyre kevesebb az édesvíz.

Vízvesztés

    A csapadék körforgásának egyik formája a pára. Ennek megtapasztalására legjobb példa a konyhai tevékenységek során megfigyelhető gőz képződése. A párolgás mindenhol jelen van. A vizek ugyanúgy párolognak, mint a szárazföldek. Sőt! Magunkon is észrevehető nehezebb fizikai munka, vagy sportolás közben, hogy folyadékot vesztünk. Ez egy természetes folyamat. Van viszont egy ennél sokkal fontosabb része a párolgásnak, és ez nem más, mint a folyók, tavak folyadékvesztése. Az aszály kialakulásában döntő szerepe van. A köd, a harmat képződés fontos része az élővilágnak, növényeknek, állatoknak egyaránt. A párolgás egyben folyadék vesztés is. Hazánkban a tavak, tározók felületét mutatja a diagram.

    Hogy ez mennyire sok vagy kevés, nem tudni. A lényeg teljesen máshol keresendő. Ehhez kicsit távolabbra kell nézni. Központi csillagunk, a Nap 1361 W/m²/s energiát biztosít. Ez azért is fontos, mert nagyon nagy hőmennyiségről, energiáról beszélünk. Tapasztaljuk most már az évek során, hogy emelkedik a hőmérséklet. Egyre melegebbek az egyes évszakok. Ez azért is fontos, mert a párolgás nemcsak magas fokon történik. Elméletben 0 Celsius fok felett már van párolgás. Mitől is függ ez az állapot? A párolgó felület nagyságától, a hőmérséklettől, és a víz hőmérsékletétől. Van még egy tényező, ez pedig a szél. Tudják, ha meleg a leves, fújni célszerű. /Az elnyelt napenergia évi 3 850 000 exajoule (3,85 × 10²⁴ J). Ez a hatalmas szám azt jelenti, hogy egy óra napsugárzással több energia jut a Földre, mint amennyit az emberiség egy teljes év alatt felhasznál/. A víz plusz 4 Celsius fokon 1kg. Egy liter víz egy köbdeciméter térfogatban fér el. Ahogy említettem, a párolgás egyik feltétele a felület. Ez az egy liter vízmennyiség egy négyzetméteren 1mm vastag folyadékot jelent. Ennek nagy jelentősége van. Van egy általános szabály, mely kimondja, hogy októbertől-márciusig napi 0,32-0,52mm víz párolog, átlagban 0,42mm/nap, míg áprilistól-szeptemberig 3-5mm naponta, átlagban 4mm/nap, mindkét esetben egy négyzetméterre vonatkozik. A párolgással elvesztett víz mennyisége a 4 Celsius fokos vízre értendő. Ugyanis, ahogy említettem, a párolgás 0 Celsius fok felett jelen van. Azért lett választva a 4 Celsius fokos víz, mert ezen a hőmérsékleten a legsűrűbb. Ehhez igazítjuk az évszakos párolgási mennyiséget. A párolgási felület 1287km². Ez 1,287 milliárd négyzetméter. Ekkora felületről van szó. Van még egy paraméter a párolgási folyamatban, ez pedig a levegő hőmérséklete. Ugye azt érezni lehet, hogy vízparton enyhébb az idő. Ez valóban így van. Viszont a levegő hőmérséklete mindenhol jelen van. Extrém hőmérséklet esetén, amely 35 Celsius fok felett van, ugrásszerűen megnő a párolgási sebesség. Itt érvényesül igazán a hármas hatás, felület, vízhőfok, levegő hőmérséklet. A nagy meleg hatására a levegőből egyre gyorsabban elillan a pára, ezáltal még intenzívebb páraképződés alakul ki.

     Nem szabad megfeledkezni azokról a helyekről, melyeket erdő borít. Bizonyára sokan sétáltak már nagy melegben, erdőben. Ugyanaz az érzet keletkezik, mint a vízparton, sőt még jobban. Érezni az enyhébb időt, mely elérheti a 4-6 Celsius fokot is. Ez kb. ötszáz méterig értendő. E fölött már a magasság is szerepet kap. Visszatérve. Az erdők fáinak lombozata szintén párologtat, és ezért érezhető a hűvösebb levegő. Ugyanis a párolgás hőelvonással jár, így csökken a hőmérséklet is. Természetesen ez érvényes a vízfelületekre is, csak ezeken a helyeken sokkal kisebb mértékben, hiszen szabad területeken történik a párolgás, a napsugárzás behatása sokkal intenzívebb. Bár a fák igen nagy mennyiségű vizet képesek megforgatni, előáll az a helyzet, amikor egyre kevesebb az a vízmennyiség, amelyet forgatni tud. Ekkor kezdődik az aszály jelensége. Természetesen ez minden növényre vonatkozik. Az erdőségek annyival kedvezőbb körülmények között vannak, hogy szinte egymást segítik ki az árnyékukkal, csökkentve a párolgás sebességét.  Ez nyílt területen nem lép fel, hiszen a növény is védekezik azáltal, hogy a meleg miatt igyekszik egyre több vizet felvenni, egyre többet párologtat, és előáll, amikor már nincs mit. Az aszály jelensége hamarabb jelentkezik ezeken a területeken. Jelenleg hazánkban az aszállyal érintett terület 12 100km². Sajnos ez emelkedő tendenciát mutat. Ez főleg az alföldi részeket érinti, de már a Duna nyugati területein is érezhető az aszály hatása. Bár itt csak párolgás folyamatát feszegettem, mely az állóvizekre vonatkozik. Ha távolabbra tekintünk, akkor azt is meg kell említeni, hogy a folyók vízhozama is csökkenőben van.

     Ez betudható a gleccserek igen gyors olvadásának, a vízgyűjtő területek csapadékban szegényes állapotának. Lehetne joggal azt kérdezni, hogy mégis hová tűnik a rengeteg elpárolgott víz? Természetesen felhőzet lesz belőle, amiből idővel eső hullik. Hát akkor mégis ebben a formában visszakerül, ahonnan elpárolgott. Ma már ez sem ilyen egyszerű. Meg lehet figyelni, hogy az utóbbi években az a jellemző, hogy kis területen, rövid idő alatt, igen nagy mennyiségű csapadék hullik. Ezzel nincs semmi baj. A baj ott kezdődik, hogy nem ott hullik az eső, ahol kellene. A magasabban lévő helyek alaposan befolyásolják a csapadék eloszlását. Ez azt vonja maga után, hogy hazánkban éppen a nagy mezőgazdasági művelésre alkalmas helyek nem kapnak elég esőt. Történetesen az Alföld. Ez az oka, hogy egyre nagyobb területek válnak aszályossá. Sajnos ma már van egy félsivatagos terület is hazánkban, ez pedig a Homokhátság. Az előrejelzések szerint egyre nagyobb a valószínűsége, hogy nagyobb hőmérsékletek lesznek, a csapadék eloszlása, terítése nem lesz nagy kiterjedésű, a hirtelen lezúduló víz nem áztató jellegű, hanem leszalad egy mélyebb területre, ahol vagy semmi sincs, vagy tönkreteszi az ott lévő termést. A megoldás? Több víztározó építése, és új csatornarendszer kialakítása, amivel át lehetne hidalni a száraz időszakokat.

Az idő problémája

     A magam részéről a pontosságot, a korrekt tájékoztatást, a mérési értékeket, a pontos adatokat helyezem előtérbe. Ennek ellenére vannak olyan pontok, olyan események, melyekkel nem igazán tudok mit kezdeni.  Sajnos ilyenekből egyre több van. Az egyik ilyen dolog, az idő. Szerte a világban minden ember küzd az idővel. Kinek gyorsan, kinek lassan telik ez a furcsa valami. Nagyon sokat foglalkoztak, és foglalkoznak a mai napig is az idő fogalmával, de igazából nem tudják hova tenni. Miből indult ki mindez? Hát igen, az Univerzum keletkezése indította el ezt az egészet. Mindent, mindenhol az időhöz igazítunk. Mondhatnánk, hogy amióta világ a világ, ez így történik. A magyarázat pedig az, hogy addig, amíg nincs idő, nincs semmi. A rendszer, a téridő rendszer úgy épül fel, hogy van előre-hátra, fel-le, jobbra-balra. Ugye ez a három dimenzió. Ehhez társul, illetve szorosan kapcsolódik az idő, mint negyedik dimenzió. Bizonyos elméletek azt emlegetik, hogy az a kérdés, hogy mi volt előtte, mármint az Ősrobbanás, a keletkezés előtt, nem értelmezhető, mert a keletkezés pillanatától van csak idő. Valami azért megfogalmazódik az emberben. Vegyük azt, hogy ez igaz. Ettől függetlenül van valami, ami azt sugallja, hogy a semmi az nem sok.  Azaz, valaminek kellett lennie mindenek előtt, hiszen annak is valamiből ki kellett alakulni. Talán ez olyan zsákutca, amire soha nem lesz magyarázat. Van viszont más, sok olyan dolog, melyet a mindennapi életünk alkalmával használunk, illetve olvasunk. Ezek az egyes elméletek. A napi használat a karunkon található szerkezet, az óra. Manapság ez határoz meg mindent, ehhez igazítanak mindent. Most tekintsünk el az egyes időzónáktól, melyek átszövik a Földet. A Világegyetem kutatása során számtalan új magyarázat került napvilágra, és sok tézis, melyet a korábbi nagy kutatók, fizikusok, csillagászok  alkottak meg. Különböző számítások vannak az időt illetően, és eléggé különbözőek. Az időt összekötik a fénnyel, illetve annak mozgásával. Ez azt mondja, hogy minél közelebb kerülünk a fénysebességhez, annál lassabban telik az idő. Valószínű ez is azok közé a tételek közé tartozik, melyet nem tudunk érzékelni. Mármint ha lelassul az idő, nem öregszünk. Az ember a kor előre haladtával egyre több tudásra tesz szert. /erre még később visszatérek/. Érdeklődik, tapasztalatokat szerez, stb. Sajnos a túlságosan nagy gondolati szabadság igen sok esetben téves, mondhatni káros gondolatokat ébreszt. Minél jobban haladunk a korban előre, annál komplikáltabb, és annál elképesztőbb dolgok látnak napvilágot. A szomorú az, hogy számtalan eset mögé komoly tudósok is csatlakoznak. A sokszínűség nem árt. A szélsőségek és végletek azok, amelyeket kerülni kellene. Ezek ugyanis a nagyközönség számára is károsak. Van egy valami, ami mindenek felett áll. Ez nem más, mint a bizalom. Higgyek és bízzak abban a valakiben, aki olyan elméleteken gondolkodik, melyeknek van tudományos alapja. Ilyen alap nélkül nincs hit. Kérem, ne keverjék össze ezt a szót a hitvilággal, azaz, egyházak bármelyikével. Ezt én úgy értem, hogy higgyem el azt, amit nekem mondanak, viszont a mai tudásunk mellett, amivel rendelkezünk, adjuk helyet a rendszerben az elméletnek. Az idő is egy ilyen elméleti rendszer mentén halad. Az idő egy megfoghatatlan valami, egy viszonyítási alap, mely minden helyen az Univerzumban más és más. Az időt bármihez viszonyíthatjuk. Keringéshez, forgáshoz, stb. Egy biztos, viszonyítási alaphoz kötött. Korábbi elméletek bizonyos idővel kapcsolatos magyarázatokat olyan területre is kivetítették, mint a Világegyetem. A tudósok körében sem egyértelmű az idő fogalma. Sok elmélet van ezzel kapcsolatban, de úgy gondolom, hogy az a tény, mármint a tudósok szerint, hogy az Univerzum át van szőve időzónákkal, időkapukkal, és más hasonló dolgokkal, fontos része a Világegyetem megismerésének. Ebből mit tapasztal, mit érzékel az olvasó? Déli tizenkét óra van, megebédelek. Ennyi. Az egyes elméleti rendszerek egyáltalán nem befolyásolnak semmit az időt illetően. Ebben sem, mint sok más egyéb témában sem lesz változás, ugyanis egy mindentől független rendszer nem sorolható be egy olyan rendszerbe, ami állandóan változik. Az idő ilyen. Nem szeretnék példákat emlegetni, mert bizonyára Önök közül is sokan olvastak hasonló írásokat. Tény. A Bolygónkon lakó több mint nyolc milliárd ember gondolatvilága nem egységes. Nem is lenne jó, ha egységes lenne. Egy valamit azért szögezzünk le. A másféle gondolkodás még nem jelenti azt, hogy olyan elméletek lássanak napvilágot, amelyeknek semmi közük a realitásokhoz. Na, ilyenek már vannak bőven. Az ember próbál okos lenni. Túl okos. Na, itt a baj. Az okosságot ne keverjük semmivel. Van egy régi mondás: lehet okosan hülyéskedni, illetve hülyén okoskodni. Ez utóbbi kezd igen nagymértékben eluralkodni az embereken. /erre utaltam korábban, hogy még visszatérek/.  Ugyanis az a helyzet, hogy a sok elméletek mellett, melyikben higgyen? Bár már említettem, hogy ezt a hitet ne keverjék össze az egyházak hitvilágával. A tudás, az ismeretek szerzése, a tájékozódás esélyt ad arra, hogy reálisan lássunk. Mit igen, és mit nem. Mi az, ami még belefér abban a tudáshalmazba, amit eddig megszereztünk. Vajon az idő fogalma is még kérdéses? Bizonyos értelemben igen. Az idő események, történések sorozata. Nem igazán van sok értelme bonyolítani, sem ezt, sem mást. Ebben a rendszerben élünk, ezt kell elfogadni, mert egyelőre nincs más. Ha majd egyszer egy más rendszerben gondolkodunk, akkor ahhoz kell igazítani az időt. Ha nagyon leegyszerűsítjük, akkor az idő egy illúzió. Egy kicsit tovább megyek. Az egész emberiség az illúzió világában él. Miért mondom mindezt? Azon egyszerű oknál fogva, hogy ilyen kegyetlen, erőszakos, közömbös, hazugságokkal teli, bizonytalan, bizalmatlan világ nem lehet valódi. Az idővel foglalkozunk, mikor számtalan más, az emberiséget foglalkoztató dolgokkal kellene törődni? Az ámítás világát éljük. Ez így zajlik minden másodpercben. Miről beszélnek néhányan? Az egész világon az erőszak az úr, az egész világon a közömbösség az úr, az egész világon a hazugság az úr. Ezeket a dolgokat igen sokan kihasználják a maguk javára.

     Mi van az idővel? Semmi. Telik ugyanúgy, mint eddig. Semmi nem fog változni, mármint ezen a területen, az idő területén. Illúzió marad az emberiség számára, mint sok más. Az okosságot, a tudást, a megoldásokat, az elmét arra kellene fordítani, hogy szebb, gazdagabb, élhetőbb világ alakuljon ki. Nézzünk körül. Minden pusztul. Ámítják az embereket, hogy nincs semmi baj, majd ez és ez lesz. Most ezt komolyan gondolják? Ja, igen. A mai modern ember tudás szintje már annyira alacsony, ami nem véletlen, hogy mindent elhisz, még a legképtelenebb dolgokat is. Van mivel foglalkozni, tovább adni a valótlanságokat, hogy okosabbnak tűnjenek. Nem akar a dolgok mögé látni. Nem is érdekli. Csak még egy mondat. Dél van, 12 óra, ebédidő!!!!!!!!!!

Érthetetlen, avagy az a csúnya napsugár

    Itt a szép napsütés, és kellemes meleg vesz körül. Ilyenkor szoktak megjelenni a különböző cikkek a napsugár „káros” hatásairól. Sajnos, de itt tartunk. Az én korosztályom régebben azért kente be magát különböző napbarnító olajokkal, mert azt szerette volna, hogy szép, egyenletes barna legyen a bőre. El is értük, nem beszélve arról, hogy egy alapvető vitamin, a D-vitamin termelődik napfény hatására, ami jelentősen kihat a szervezet egészséges működésére. Ma már óvják, féltik a gyerekeket a napfénytől, oly annyira, hogy még fürdőzés előtt bekenik a gyereket valamilyen napvédő krémmel, aztán irány a medence. Arra már nem gondolnak, hogy a fürdőzés azzal is jár, hogy az ember szája is érintkezik a vízzel. Sőt! A gondtalan pancsolás közben óhatatlanul is nyelünk abból a vízből, ha nem is sokat. Itt jön az érdekes dolog. Ugyanis, amit rákentek a gyerekre, egyszer nem használ semmit, mert vízben van. A másik viszont már elgondolkodtató. A bekent gyerek testéről a vegyi anyag bemosódik a medence vizébe, és a másik ember ezt a szennyezett vizet óhatatlanul is lenyeli. Hogy ez mit okoz a szervezetben, nem tudni. Egy biztos. Nem tesz jót. Annyira nem, hogy ezek a vegyi anyagok már a bőrön keresztül is bekerülnek a véráramba, olyan agresszív tulajdonságokkal rendelkeznek. Meg lehet nézni, hogy milyen anyagok vannak feltüntetve a flakonon, és véletlenül mit hagynak ki. A megoldás az lenne, hogy zuhanyozás, fürdés, száradás, bekenés, ha már annyira szükséges az a fránya kemikália. Azt is meg kellene gondolni, hogy vajon szükséges-e a naptej, vagy más egyéb anyag. Ugyanis a mérsékletesség elve alapján elérhető, hogy a gyerek vagy felnőtt szép barna legyen, megfelelő mennyiségű D-vitamin termelődjön, ezáltal immunrendszere erősödik. Ma már sajnos előírják a nagy dózisú D-vitamin bevitelét. A napsugár ugyanazt teszi, csak természetes úton. Nem kell órákat a napon tölteni, elég 15-20 perc. Ennyi idő alatt nincs leégés. Nagyon eltérő írások jelennek meg ezzel kapcsolatban is. Gondolom, nem kell mondani, hogy miért. Hát persze. Az érdek. Minden terület érdekek mentén húzódik. Ez a terület sem kivétel. Kérem, olvassák el figyelmesen az alábbi sorokat.

     „A melanin hatékonyan nyeli el a fényt, a bejövő UV-sugárzás 99,9% abszorbeálja^[1] és képes megvédeni a sejtek DNS-ét a káros sugárzástól, csökkentve ezzel a bőrrák kialakulásának esélyét”.

Forrás: Wikipédia

Melanin= a melanin határozza meg a bőr, a haj, és a szem színét

Abszorbeálja= elnyeli

       „A „Nők Lapja” hasábjain jelent meg a következő „Nyári hajkárok” című írás. Idézem: „A hableányoknak elsősorban vízálló védelemre van szükségük. Mielőtt elmerülnének a habokban, érdemes édesvízzel leöblíteni a frizurájukat, mert ez segít megakadályozni, hogy a só és a klór a hajszálak mélyére hatoljon. A sókristályok úgynevezett gyújtóüveget képezhetnek a hajban. Ezért ahogy partra érnek, azonnal öblítsék le a hajat újra, és fújják be UV-védelmet adó ápoló készítménnyel”.   

Forrás: Nőklapja magazin 2019. július 3. 36. oldal

Miről beszélnek?

Először határozzuk meg azt, hogy egyáltalán mi az az UV-sugárzás. Az UV-sugárzás az emberi szem számára láthatatlan a 100, és 400 nanométer közötti sugársáv.

UV-A (315–400 nm): a földfelszínre beeső sugárzás legnagyobb része. A többi UV-sugárzáshoz hasonlóan károsítja a kollagén rostokat, hozzájárulva így a bőr öregedéséhez. Roncsolja a bőrben levő A-vitamint is. Korábban kevésbé veszélyesnek tartották, de közvetve képes károsítani a DNS-t reaktív gyökök létrehozásával, így a bőrrák kialakulásában is szerepet játszhat. A bőr barnulását csak ideiglenesen, a melanin oxidálásával idézi elő.

UV-B (280–315 nm): a Napból érkező sugárzás nagy részét elnyeli a Föld ózonrétege. Jótékony hatású az emberi szervezetre, mert elősegíti a csontképződést (D-vitamin-képződést), aminek hiányában angolkór lép fel. Közvetlenül károsíthatja a DNS-t (a DNS-molekulát gerjeszti, ennek hatására a molekula kémiai kötései átrendeződnek, a szomszédos citozin-bázisok dimerizálódnak), így bőrrákot okozhat. Az erős napsugárzás a szemet is károsíthatja. A szervezet ez ellen védekezik melanin-pigment termelésével, ami a bőr barnulását eredményezi. A melanin UV-A és UV-B tartományban is elnyeli, és ártalmatlan hővé alakítja a sugárzást. A napvédő faktor csak az UV-B sugárzás elnyelését mutatja, mivel az UV-A gyakorlatilag nem okoz barnulást.

UV-C (100–280 nm): teljesen elnyeli a földi légkör, csak az űrbe kilépő embereknek kell az UV-C elleni védelmet biztosítani. Baktériumölő, sterilizálásra használják.

Forrás: Wikipédia

    Ha figyelmesen elolvassák, a szövegben van egy figyelemre méltó mondat. A következő: „a melanin UV-A és UV-B tartományban is elnyeli, és ártalmatlan hővé alakítja a sugárzást”. Nem érdekes? Aztán van még valami.

„A 220–320 nm hullámhosszú ibolyántúli sugarainak (UV) hatására az O2 molekula gerjesztődik, majd felbomlik, két egyatomos oxigén szabadgyököt hozva létre, amelyek egyesülnek a kétatomos oxigénmolekulákkal. Az így létrejött háromatomos oxigénmolekula az ózon. A folyamatban megjelenő fölös energiát a semleges nitrogénmolekulák (N2) veszik fel, ezek biztosítják az energiamérleg egyensúlyát. Az ózon elbomlik két- és egyatomos oxigénné. Mivel a napsugarak folyamatosan érkeznek a légkörbe, ez a kémiai reakció folyamatos. Az ózon keletkezése és elbomlása egyensúlyi folyamat, egyidejűleg megy végbe, ezért természetes körülmények között az ózon mennyisége a légkörben állandó. A sztratoszféra ózonrétegének elvékonyodása okozta negatív hatások elleni védekezés a fokozatos napozás és a napozás időpontjának kiválasztása. Ennek folytán a hám megfelelő sejtrétege 3–5-szörösére megvastagodik, és elzárja az utat a mélyebb rétegeket károsító ibolyántúli sugárzás elől”.

Forrás: „Korunk” folyóirat

Mi az az UV-index?

Az UV-index egy becslés, amely a Napból a Föld felszínére érkező maximális ultraibolya-sugárzás mértékét adja meg. Ez a becslés sokkal pontosabban jelzi a bőrégés, a sugárzás mértékének veszélyét, mint egy átlagos hőmérséklet-előrejelzés.

Az UV-index értékei nullától indulnak felfelé egy skálán, amely 1-től 10-ig jelzi a veszély fokát. Minél magasabb az index számértéke, annál nagyobb az UV-kockázat, vagyis adott idő alatt annál gyorsabban következhet be a szem vagy a bőr károsodása.

Európában, hazánkban is az index jellemzően nem haladja meg a nyolcat, de bizonyos tényezők együttállása esetén azért lehet magasabb, például vízparti üdülőhelyeken vagy magasan fekvő területeken.

Forrás: life online portál

   Így a végére van még valami. Az idősek mondását tudom csak kiemelni, ami mindre vonatkozik. Mindent lehet, mindenből lehet, csak mérsékletesen. Ez vonatkozik a napsugárra is. Ha odafigyelünk arra, hogy folyamatosan érjen a nap, akkor nincs semmi baj sem. Régen mi úgy emlegettük a napsugarat, hogy az éltető napsugár. Ma már úgy emlegetik, az a káros napsugár. Úgy gondolom, egy kissé túllőttünk a célon ezzel a megfogalmazással. Gyakorlatilag mindent a Napnak köszönhetünk. Itt is az ember a fő láncszem, hiszen maga az ember tette olyanná a környezetet, amilyent most minden nap megtapasztal, jóságával, rosszával együtt. A fejekben kellene rendet tenni. Foglalkozni a valós, értelmes dolgokkal, és nem folyamatosan a rossz dolgokat közölni az emberekkel. Ja, hogy ez is már egy üzletág? Valóban.