Vízvesztés
A csapadék körforgásának egyik formája a pára. Ennek megtapasztalására legjobb példa a konyhai tevékenységek során megfigyelhető gőz képződése. A párolgás mindenhol jelen van. A vizek ugyanúgy párolognak, mint a szárazföldek. Sőt! Magunkon is észrevehető nehezebb fizikai munka, vagy sportolás közben, hogy folyadékot vesztünk. Ez egy természetes folyamat. Van viszont egy ennél sokkal fontosabb része a párolgásnak, és ez nem más, mint a folyók, tavak folyadékvesztése. Az aszály kialakulásában döntő szerepe van. A köd, a harmat képződés fontos része az élővilágnak, növényeknek, állatoknak egyaránt. A párolgás egyben folyadék vesztés is. Hazánkban a tavak, tározók felületét mutatja a diagram.
Hogy ez mennyire sok vagy kevés, nem tudni. A lényeg teljesen máshol keresendő. Ehhez kicsit távolabbra kell nézni. Központi csillagunk, a Nap 1361 W/m2/s energiát biztosít. Ez azért is fontos, mert nagyon nagy hőmennyiségről, energiáról beszélünk. Tapasztaljuk most már az évek során, hogy emelkedik a hőmérséklet. Egyre melegebbek az egyes évszakok. Ez azért is fontos, mert a párolgás nemcsak magas fokon történik. Elméletben 0 Celsius fok felett már van párolgás. Mitől is függ ez az állapot? A párolgó felület nagyságától, a hőmérséklettől, és a víz hőmérsékletétől. Van még egy tényező, ez pedig a szél. Tudják, ha meleg a leves, fújni célszerű. /Az elnyelt napenergia évi 3 850 000 exajoule (3,85 × 1024 J). Ez a hatalmas szám azt jelenti, hogy egy óra napsugárzással több energia jut a Földre, mint amennyit az emberiség egy teljes év alatt felhasznál/. A víz plusz 4 Celsius fokon 1kg. Egy liter víz egy köbdeciméter térfogatban fér el. Ahogy említettem, a párolgás egyik feltétele a felület. Ez az egy liter vízmennyiség egy négyzetméteren 1mm vastag folyadékot jelent. Ennek nagy jelentősége van. Van egy általános szabály, mely kimondja, hogy októbertől-márciusig napi 0,32-0,52mm víz párolog, átlagban 0,42mm/nap, míg áprilistól-szeptemberig 3-5mm naponta, átlagban 4mm/nap, mindkét esetben egy négyzetméterre vonatkozik. A párolgással elvesztett víz mennyisége a 4 Celsius fokos vízre értendő. Ugyanis, ahogy említettem, a párolgás 0 Celsius fok felett jelen van. Azért lett választva a 4 Celsius fokos víz, mert ezen a hőmérsékleten a legsűrűbb. Ehhez igazítjuk az évszakos párolgási mennyiséget. A párolgási felület 1287km2. Ez 1,287 milliárd négyzetméter. Ekkora felületről van szó. Van még egy paraméter a párolgási folyamatban, ez pedig a levegő hőmérséklete. Ugye azt érezni lehet, hogy vízparton enyhébb az idő. Ez valóban így van. Viszont a levegő hőmérséklete mindenhol jelen van. Extrém hőmérséklet esetén, amely 35 Celsius fok felett van, ugrásszerűen megnő a párolgási sebesség. Itt érvényesül igazán a hármas hatás, felület, vízhőfok, levegő hőmérséklet. A nagy meleg hatására a levegőből egyre gyorsabban elillan a pára, ezáltal még intenzívebb páraképződés alakul ki.
Nem szabad megfeledkezni azokról a helyekről, melyeket erdő borít. Bizonyára sokan sétáltak már nagy melegben, erdőben. Ugyanaz az érzet keletkezik, mint a vízparton, sőt még jobban. Érezni az enyhébb időt, mely elérheti a 4-6 Celsius fokot is. Ez kb. ötszáz méterig értendő. E fölött már a magasság is szerepet kap. Visszatérve. Az erdők fáinak lombozata szintén párologtat, és ezért érezhető a hűvösebb levegő. Ugyanis a párolgás hőelvonással jár, így csökken a hőmérséklet is. Természetesen ez érvényes a vízfelületekre is, csak ezeken a helyeken sokkal kisebb mértékben, hiszen szabad területeken történik a párolgás, a napsugárzás behatása sokkal intenzívebb. Bár a fák igen nagy mennyiségű vizet képesek megforgatni, előáll az a helyzet, amikor egyre kevesebb az a vízmennyiség, amelyet forgatni tud. Ekkor kezdődik az aszály jelensége. Természetesen ez minden növényre vonatkozik. Az erdőségek annyival kedvezőbb körülmények között vannak, hogy szinte egymást segítik ki az árnyékukkal, csökkentve a párolgás sebességét. Ez nyílt területen nem lép fel, hiszen a növény is védekezik azáltal, hogy a meleg miatt igyekszik egyre több vizet felvenni, egyre többet párologtat, és előáll, amikor már nincs mit. Az aszály jelensége hamarabb jelentkezik ezeken a területeken. Jelenleg hazánkban az aszállyal érintett terület 12 100km2. Sajnos ez emelkedő tendenciát mutat. Ez főleg az alföldi részeket érinti, de már a Duna nyugati területein is érezhető az aszály hatása. Bár itt csak párolgás folyamatát feszegettem, mely az állóvizekre vonatkozik. Ha távolabbra tekintünk, akkor azt is meg kell említeni, hogy a folyók vízhozama is csökkenőben van.
Ez betudható a gleccserek igen gyors olvadásának, a vízgyűjtő területek csapadékban szegényes állapotának. Lehetne joggal azt kérdezni, hogy mégis hová tűnik a rengeteg elpárolgott víz? Természetesen felhőzet lesz belőle, amiből idővel eső hullik. Hát akkor mégis ebben a formában visszakerül, ahonnan elpárolgott. Ma már ez sem ilyen egyszerű. Meg lehet figyelni, hogy az utóbbi években az a jellemző, hogy kis területen, rövid idő alatt, igen nagy mennyiségű csapadék hullik. Ezzel nincs semmi baj. A baj ott kezdődik, hogy nem ott hullik az eső, ahol kellene. A magasabban lévő helyek alaposan befolyásolják a csapadék eloszlását. Ez azt vonja maga után, hogy hazánkban éppen a nagy mezőgazdasági művelésre alkalmas helyek nem kapnak elég esőt. Történetesen az Alföld. Ez az oka, hogy egyre nagyobb területek válnak aszályossá. Sajnos ma már van egy félsivatagos terület is hazánkban, ez pedig a Homokhátság. Az előrejelzések szerint egyre nagyobb a valószínűsége, hogy nagyobb hőmérsékletek lesznek, a csapadék eloszlása, terítése nem lesz nagy kiterjedésű, a hirtelen lezúduló víz nem áztató jellegű, hanem leszalad egy mélyebb területre, ahol vagy semmi sincs, vagy tönkreteszi az ott lévő termést. A megoldás? Több víztározó építése, és új csatornarendszer kialakítása, amivel át lehetne hidalni a száraz időszakokat.
