Oxigénellátás a folyókban, tavakban
Sajnos a hőmérséklet és a kevesebb csapadék annak ellenére, hogy lokálisan sokszor igen komoly mennyiség hullik le rövid idő alatt, felvet egy komoly problémát. A folyók, tavak oxigénhiányos állapotát. Időnként lehet hallani, hogy komoly halpusztulás következett be. Az egyik ok az oxigén hiányos víz. Hazánkban 1200 természetes, illetve mesterséges vízfelület van. Az ország felszíni vizeinek 95%-a a szomszédos országokból érkezik. A Kárpát-medence egy katlanként működik, így a meleg szinte megszorul, és jelentősen kihat a párolgásra, ami a vízfelületek apadását, melegedését okozza. Ennek révén az algaképződés felgyorsul, és még inkább oxigén hiányos állapot alakul ki sok helyen, ami az adott folyó, tó növény- és állatvilágát jelentősen veszélyezteti. A halállomány érzékeny ezekre a változásokra. A melegedés tovább fokozza a talajvízszint csökkenését, ami igen jelentős, főleg az alföldi területeken. A felszíni vizek által táplált tavak is veszélyben vannak, mert nem érkezik megfelelő mennyiségű utánpótlás, hiszen egyre kevesebb vízmennyiséggel rendelkeznek. Ebből ismételten az következik, hogy túlmelegszik az adott víz, és kialakul az oxigénhiányos állapot. Személyes tapasztalat, hogy a kisebb tavakban, amelyek valamikor rendelkeztek vízutánpótlással, és volt kifolyása is, azaz, cserélődött a víztömeg, akkor a benne lévő élővilág szépen élt, fejlődött. Az általam látott tóban már nem volt vízutánpótlás, a halállomány jelentősen felszaporodott, így látni lehetett a halakat, hogy a felszínen úszkáltak, és vették a levegőt. Több helyen ezt az oxigén hiányos állapotot szellőztetéssel oldják meg. Vizi járművek tulajdonosait kérik fel, hogy egy ideig közlekedjenek a tó felszínén, hogy a hullámok és a felkevert víz által oxigén kerüljön a vízbe. Van úgy, hogy mesterséges szökőkutat működtetnek a tóban, ezáltal előidézve az oxigén pótlást. Eső alkalmával is ugyanez történik. A vízcseppek szinte „beleverik” az oxigént a vízbe. Még egy személyes tapasztalatot szeretnék megosztani. A gyerekkorom a Duna mellett zajlott. Telente a jeget kitermelték, és vermekben tárolták, de ami lényegesebb, hogy időnként jégtörő hajó ment végig a folyón, hogy megfelelő oxigént kapjanak a halak. A víz elég nagy utat tesz meg körforgása során. Ha csak azt említem, hogy a talajvíz csökkenése egyes helyeken eléri a 6-8 métert az 1970-es évekhez képest. Ez nagyon sok. A természetes tavak egyik fontos eleme a talajvíz megléte. Így is tud cserélődni a víz, tehát az oxigén is nagyobb százalékban van jelen ezeken a helyeken. Sajnos az is megfigyelhető, hogy sok olyan természetes tó van, kisebb, nagyobb, melyeket elhanyagolnak, így a növényzet elburjánzik, és az oxigén szinte teljesen eltűnik a vízből. Itt nem is beszélhetünk halállományról. Összegezve: sajnos a melegedés növekedésével csökken a felszíni vizekben található oxigén mennyisége, mely kihat minden élőlényre, melyek ezekben a vizekben élnek. Egy természetes folyamatot is megszakít, hiszen a vízben és vízpartokon élő növények és állatok természetes egyensúlyát is megbontja. Talán érdekesnek tűnik, de ez is tapasztalati tény, hogy a patakok, folyók, tavak környezetében megnő a páratartalom. Úgy vélem, ez nem véletlen. Ahogy a lakásokban, úgy a természetben is nagyon fontos, hogy megfelelő egyensúly legyen a hőmérséklet és a páratartalom között. Hőérzetünket jelentősen befolyásolja a páratartalom. Ugyanis a páratartalom a közvetítő közeg. Talán hallottak róla, hogy a sarkvidékre utazók, illetve a hideg égövön tartózkodók legnagyobb ellensége a víz. Vajon miért? Mert abban a pillanatban, hogy testük bármely pontját víz éri, azonnal megfagy. Ez akkor nagyon veszélyes, ha folyóba, tóba, vagy a sarki befagyott vizekbe beszakad valaki. Rögtön csonttá fagy, hiszen nemegyszer mínusz 35-40 Celsius fok van. A légkör melegedése miatt egyre nagyobb mennyiségű pára képes a légkörben megmaradni. Miért baj ez? Egyszerűen azért, mert ezáltal nagyobb mennyiségű víz tud a felhőkben megmaradni, így nagyobb mennyiségű csapadék tud lehullani lokálisan, azaz, egy kis területen. Sajnos már nagyon is tapasztalható, hogy egy hirtelen lehulló eső komoly károkat tud okozni. Az eddig szelíd patakok megduzzadnak, szinte folyókká válnak, és jelentősen veszélyeztetik az ott lakókat. Ez a jelenség főleg a hegyes vidékeken okoz komoly gondot. Tehát azzal, hogy a hőmérséklet emelkedik, megnő annak a veszélye, hogy nagyobb mennyiségű csapadék fog hullani, sok esetben kis területen.
A táblázat azt mutatja, hogy mennyi párát tud megtartani a levegő különböző hőfokokon. Látszólag nem jelentős, de gondoljunk bele, hogy mekkora egy zivatarfelhő. Hatalmas. Ez pedig jelentős vizet jelent, ami valahol le fog hullani. Vajon mennyi az a jelentős? Talán hihetetlennek hangzik, de egy méretes zivatarfelhő 1 milliárd liter vizet is tartalmazhat. El lehet képzelni, hogy ez mennyi víz. Hogy ez területileg mit jelent, tehát a felhő mérete, akkor azt mondhatjuk, hogy valamivel több, mint Bács-Kiskun megye területe, ami 8443 km2. Így talán jobban el lehet képzelni, hogy amikor egy zivatarfelhő átvonul az országon, mennyi vizet „cipel” magával. Ez az érték 30 Celsius fokos hőmérséklet mellett valósul meg. El lehet képzelni, a hőmérséklet emelkedésével ez mekkora mennyiséget jelent. 35 Celsius foknál ez 12,2 grammal több köbméterenként. Ez rengeteg. Ezt csak azért említettem, mert így világosabbá válik, hogy a természetben minden összefügg mindennel. A páratartalom, a párolgás, a lehulló eső, amely elősegíti az oxigéndús víz kialakulását. Hogy egy kicsit még tovább lépjek, a patakok, folyók, tavak egyik nagyon is jelentős mércéje a vízszint. Nagyobb vízszint esetén nagyobb a víztömeg, tehát nagyobb az oxigén jelenléte. Ki lehet jelenteni, hogy folyóink vízállása kezd apadást mutatni. Ez nagyon sajnálatos, mert az egyik vízbázisunk éppen a Duna. Visszatérő jelenség az alacsony vízállás. Csak gondoljunk vissza, hogy volt idő, amikor teljesen megszűnt a folyami teherszállítás. Hatalmas kiesés az ezzel foglalkozó cégeknek akkor, amikor egy uszály 50 kamion árut képes továbbítani. Hogyan is mérik a vízállást, illetve mikortól, és mi a kiindulópontja, azaz, a „nulla” vízállás? A dunai vízállást 1823 óta mérik Pozsonyban és Budán, a tiszai vízállás mérőállomását 1833-ban állították föl Szegeden. A vízmérce „0” pontját az eddig mért legkisebb vízálláshoz határozzák meg, és ehhez mérten centiméterben adják meg. Ez a Duna esetében 1843-ban, a Tisza esetében 1842-ben volt. Természetesen a folyók medre nagyon változó, ezáltal a vízmélység is változik. A több pontoni mérés azért nagyon fontos, mert ezzel el lehet kerülni az imént említett változó vízmélységet. Ugyanis míg az egyik ponton a „0” jelen van a mérce és a folyófenék ez alatt 2 méterrel van, addig néhány száz méterrel arrébb csak a folyófenék 10 centire van a mérőjel alatt, ezáltal nem hajózható. Ennek oka a meder egyenetlenségei. A „0” pont feletti érték pozitív, az ez alatti érték negatív előjelű. A negatív előjel nem minden esetben jelzi azt, hogy ott nincs víz, csak annyit, hogy a mérce alatt van a vízszint. Az adott vízmérce „0” pontját a tengerszint feletti magasság értékével is rögzítik. Ez a Balti-tenger közepes vízszintjéhez viszonyított tengerszint feletti magasság. Jele: mBf. Sajnos egyre sűrűbben előfordul, hogy kevés a víz a Dunában.
Persze ez nem azt jelenti, hogy egész évben ilyen mértékű volt a vízszint. Viszont jelzés értékű, hogy egyre sűrűbben előfordul az igen alacsony vízszint. Ez azt is jelenti, hogy kevesebb csapadék hullik a Duna vízgyűjtőiben. Mint ahogy említettem, ez kihat minden felszíni vízre, és annak oxigén tartalmára. A természet nagyon jól ki van találva. Mindennek megvan az értelme és a pontos helye, ideje. Ha valami sérül, akkor elindul egy láncreakció, aminek nem látni a következményeit, csak hosszú idő után. Akkor pedig már elég nehéz visszafordítani a folyamatot. Ez így van a vizek oxigén tartalmával is.
Jelenleg a világon 156 olyan tó van, amelyek területe az 500km2-t meghaladja. 100km3 víztérfogatnál nagyobb tó 27 van, melyeknek összvíz térfogata 91 919km3. A legjelentősebb tavaink víztömege itt látható.
Hazánkban 244 tó található, 1170,993km2-es vízfelülettel. Ebbe beletartoznak a Holt-Tisza részei, a víztárolók, halastavak.
Ebbe a számba beletartoznak a természetes és mesterséges tavak is. Vizi túrázásra, fürdésre ezek a tavak alkalmasak, természetesen azokon a helyeken és azokban a tavakban, ahol ez engedélyezett. Gyönyörű környezettel rendelkeznek ezek a helyek. Igazi kikapcsolódásra ad alkalmat. Érdemes felkeresni, és akár séta formájában is szemlélni a tavak csodálatos hangulatát. Növényeket, madarakat, és magát a természetet. Persze a tavak környezetében is sajnálatos módon nagyon sok hely van, ahol az emberi felelőtlenség elrontja a szép látványt. Igen, a szemetelést említeném. Ez sajnos minden vizes környezet közelében megtalálható, még az erdei kis patakok mellett is. Talán érdemes lenne jobban odafigyelni ezekre. Hogy ez mennyire aktuális, mi sem jelzi jobban, hogy a Velencei-tó két év alatt elvesztette vizének 44 százalékát. A jelentős halpusztulás annak tudható be, hogy túlmelegedett a víz, és kevés volt benne az oxigén. A tó környéki területek egyszerűen kiszáradtak. A tó vízszintjének160 centiméter körülinek kellene lenni. Ez lenne az ideális. E helyett egy friss mérés szerint ez 84 centiméter. Ez nagyon kevés. Úgy gondolom, a túlzott melegedés itt is megmutatja romboló hatását. A tavak vízszint csökkenése az egész ország területén jelentkezni fog, ugyanis a hőmérséklet tartós extrém szintje naponta képes 1 centimétert elpárologtatni a tavakból. Utánpótlás pedig nincs. A kiszáradás komoly gondot jelent. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a jelenlegi éghajlati változások mellett, hogy kis területen, rövid idő alatt, nagy mennyiségű csapadék hullik, azt elvezetni azokra a helyekre, ahol szükséges. Ezt a módszert több száz évvel ezelőtt már alkalmazták, sikerrel. Jelenleg a többlet víz csak úgy elfolyik valahova. Érdemes lenne odafigyelni, hiszen egyre kevesebb az édesvíz.
