Biogazdálkodás régen és ma

     Az emberek egyik fontos szükséglete az evés. A szervezet működése érdekében az embernek szüksége van élelmiszerre, amelyekkel fenntartja az életet. Az egyes élelmiszer fajták biztosítják a megfelelő kalóriabevitelt, a vitaminszükségletet, az ásványi anyagokat. Ezek szükségesek ahhoz, hogy életben maradjon az ember. Ma már egyre nagyobb teret hódít a biogazdálkodás. Koromnál fogva emlékszem arra, amikor még egyes piacokon megjelentek az un. biotermékek. Hát, nem voltak valami étvágygerjesztőek. Különböző gyümölcsök, főleg alma, körte, jelentek meg, és legfőképpen kukacos állapotban, de nagyon emlegették, hogy ez biotermék, mert nem permetezték, semmiféle vegyszerrel nem kezelték. Kezdett divatja lenni ennek a termelési módnak, de azt hiszem, hogy némi kívánnivalót hagyott maga után az, amilyen minőségben ezek a termékek megjelentek. Biztos sokan emlékeznek arra, hogy házi jellegű termékek. Csak zárójelbe teszem, hogy ez a mai világban is egyre nagyobb teret hódít. Korábban egy kissé „leült” a biotermék néven forgalmazott termékek piaca. Most újra divatos lett. Ha egy kicsit körülnézünk, akkor igen érdekes következtetéseket vonhatunk le a mezőgazdasági termelést végzők, és a termékek mennyisége, minősége és előállítási módja között. Leegyszerűsítve, a biogazdálkodás vegyszermentes gazdálkodást jelent. Korábban volt szerencsém egy biogazdálkodás szinte teljes menetét végigkövetni. Csak röviden. Azon a földterületen, ahol elkezdték a biogazdálkodást, három évig csak gaz nőtt. Ezt folyamatosan kihúzgálták és megsemmisítették. Ezt követte a terület befedése dupla bejárattal. Utcai ruhában nem lehetett bemenni. Ezután következett a talaj tápanyag utánpótlása szintén a biogazdálkodást megkövetelő anyagokkal. A magok szintén ilyen vizsgálatnak voltak alávetve, illetve csak biomagvakat lehetett elvetni. A locsolásra használt vizet be kellett vizsgáltatni. Az esetleges növényi károsodást az erre a célra kifejlesztett szerrel lehetett kezelni. A rendszer teljesen zárt volt a külvilággal szemben. Ez után kezdődhetett meg a termelés. De ne szaladjunk ennyire előre. A mezőgazdaság az egyik legfontosabb ágazat az ember számára. Az élelmiszert ez az ágazat állítja elő. Ez mindig is így volt. A szervezetnek szüksége van húsokra, zöldségekre, gyümölcsökre a megfelelő működéshez. Ha úgy hetven évet visszamegyünk az időben, akkor egy kicsit olyan érzésem van, mintha már akkor biogazdálkodást végeztek volna, csak nem így hívták. Mi kell ahhoz, hogy a mezőgazdasági termények megfelelően növekedjenek? Megfelelő tápanyagmennyiség, víz és hőmérséklet. Mivel korábban, úgy hetven évvel ezelőtt volt megfelelő darabszámú állatállomány, a legfontosabbak, úgymint, szarvasmarha, sertés, baromfifélék, nem volt gond a talaj megfelelő tápanyagellátása. Ugyanis az állati mellékterméket egyszerűen kivitték a földekre, beszántották, és megvolt a tápanyag utánpótlás. Ezzel megfelelővé tették a talaj szerkezetét. Laza, szellős lett, ami a benne élő földigilisztának nagyon is megfelelő volt. A többi talajjavító tevékenység rá hárult. Volt megfelelő talajnedvesség tartalom, és az évszakok normálisan követték egymást. A növények szépen fejlődtek. Mindennek megvolt az ideje. Csak zárójelbe tenném, hogy ma már vannak olyanok, akik megvásárolják az állatok termelte mellékterméket, mert nincs elegendő természetes tápanyag utánpótló anyag.

   Ennek ténye egyértelműen leolvasható a diagramról. Ennek a csökkenésnek többféle oka van. A lényeg, hogy előtérbe került a műtrágya. Ezzel nincs semmi baj, hiszen azokat a tápanyagokat pótolják, amire a növényeknek szükségük van. Itt a mennyiség a döntő. Ugyanis a túl sok műtrágya savassá teszi a talajt, valamint rontja a talajvizek, illetve a mélyebb felszín alatti vizek nitrát és nitrit tartalmát. Voltak olyan műtrágya tároló helyek, ahol közvetlen a talajra tették a több tíz tonna műtrágyát, és valahogy ott is felejtették egy jó darabig. Meg is lett az eredménye, ugyanis a környező kutak elfertőződtek. Megnőtt a nitrát és nitrit tartalmuk, amely veszélyes az emberre, azaz, ihatatlanná tette a vizet.

    A szerves trágya csökkenésével nőtt a műtrágya felhasználás. Ma már szerencsére ennek a mennyisége szabályozva van, és annyit juttatnak ki a termőföldekre, amennyire szükség van. Ennek két oka is van. Az egyik, hogy egyre drágábbak a műtrágyák, a másik, hogy a környezetet feleslegesen ne terheljék. Ma egy hektárra, ami 10 000 négyzetméter, 135 kilogramm műtrágya kerül kiszórásra. A biogazdálkodás azt mondja, hogy természetes anyagokat szabad használni. Nem véletlen említettem, hogy ma már veszik a szerves trágyát. A kevesebb állatállomány kevesebb szerves trágyát termel, ezért pótolni kell műtrágyával, hogy a növények fejlődése megfelelő legyen. Említettem a víz utánpótlását is. Nagyon lényeges. A korábbi időszakban ez természetes úton megoldódott. Itt arra gondolok, hogy az őszi esőzések, és a téli időszakban esett hó biztosította a megfelelő talajnedvességet. Biztos hallották már az idősek által hangoztatott mondást: a májusi eső aranyat ér. Mennyire igaz, hiszen az elvetett magvak éppen ebben az időszakban növekednek a legintenzívebben. Aztán itt van a szintén említett hőmérséklet. Korábban az évszakok ritmusa és hőmérséklete ideális volt a növényzetnek. Ma már ez nem így van. Személyes tapasztalat, évek óta elfagynak a gyümölcsfák, és már többször előfordult, hogy meg kellett ismételni a vetést, mert egyszerűen nem keltek a ki a nem megfelelő hőmérsékleti viszonyok miatt. Aztán amikor nagy nehezen kikelt, jöttek a nagy melegek, és az tette tönkre. Nem a vízhiány volt a baj, hanem a magas hőmérséklet. Ugyanis az itteni növényzet nem olyan éghajlati viszonyokhoz van szokva, mint ami az utóbbi években kialakul. Aztán van még valami. A növényvédelem. Ma már hihetetlen mennyiségű növényvédőszert alkalmaznak. Ennek az egyik oka, hogy télen nincsenek kemény fagyok, amelyek megritkítanák ezeket a kártevőket. Csak egy érdekes példa. Korábban nem fordult elő, hogy a hagyma, szilva, cseresznye, meggy kukacosodjon. Ma ez ellen már védekezni kell.

    Igen nagy mennyiségű növényvédőszert alkalmaznak egyszerűen azért, mert máskülönben nincs termés. Talán itt jegyezném meg ismét, ami a címben is szerepel, hogy elképzelhető, hogy a régi mezőgazdasági termelés valójában már biogazdálkodás volt, csak nem így hívták, és nem ismerték ezt a szót. Ugyanis természetes alapú tápanyag utánpótlást alkalmaztak, a zöldség- és gyümölcsféleségeket nem kellett permetezni, a talajvíz összetétele megfelelő volt, és a hőmérséklet is ideális szinten mozgott. Ma már egyértelmű, hogy a korábban termelt mezőgazdasági termények tápanyag tartalma jóval magasabb volt. Érdekes a két diagramban feltüntetett értékeket tanulmányozni. 

Jelmagyarázat: Sárga oszlop 1970, lila oszlop 2023

    Ma már egyre inkább tolódunk a felé, hogy előjön a régi mondás, hogy „háztáji”, „házias jellegű”, sőt egyes esetekben fel is hívják a figyelmet, hogy ilyen jellegű boltokból vásároljunk, ha jó minőségű terméket akarunk fogyasztani. Az adalékmentes élelmiszer egy kincs.

Néhány adat forrása a KSH.