Aszály, szárazság

   Sajnos egyre inkább foglalkozni kell ezekkel a fogalmakkal, és azzal, miképpen lehet megoldani ezeket. Öntözés, légnedvesség, sivatagosodás, hőmérséklet emelkedés, lehullott csapadék mennyisége. Ezek a szavak mind azt jelzik, hogy milyen változások vették kezdetüket. Sajnos azt kell mondani, hogy ez nem csak helyi jellegű probléma, hanem általános világjelenség. Az egyes szavak mögötti megértés sok esetben szélsőséges értékeket is mutat. Ahogy szoktam emlegetni, a természetben minden összefügg mindennel. A felsoroltak is szerves részei a másiknak. A szárazságnak és aszálynak az egyik lényeges eleme a hőmérséklet. Többször elhangzott már különböző fórumokon, hogy jelentősen megnőtt a meleg időszakok száma. Sőt! Több egymást követő évek erőteljesebben rontják a helyzetet. Érdemes megnézni ezt a táblázatot.

    Látható, hogy a maximum hőmérséklet az extrém szintet több esetben is eléri, sőt, át is lépi, ami 35 Celsius fok. Miért választottam a maximum hőmérsékletet? Egyszerűen azért, mert ezt a hőérzetet érezzük, és ez hat a környezetünkre is, azaz mindenre. Ezek a hőfokok hosszú órákon keresztül fennmaradnak, és teljes egészében ki tudják fejteni a szárító, illetve párologtató hatásukat. Ezzel párhuzamosan kialakul egy olyan légköri állapot, mely a talaj közelében is jelentős, mely a levegő nedvesség tartalmát erőteljesen lecsökkenti. Ez a vízpartok közelében enyhébb, míg a városokban, illetve a sík vidékeken, főleg az Alföldön igen erősen érezhető. Szokták mondani, hogy fojt a levegő, nehezebbé válik a légzés. Bár annak ellenére, hogy a melegebb levegő több párát tud megtartani, nincs több pára, mert a kipárolgás, mint tudjuk, a víz felületéről történik. A talaj is párologtat, de ilyen esetben már nincs mit. Ugyanis a hosszú meleg napok alkalmával hamar kimerül a talaj felszínének nedvesség tartalma. Elindul egy folyamat, amely a sivatagosodás felé veszi az irányt. Jelenleg hazánkban a Homokhátsági területek félsivatagos vidéknek vannak nyilvánítva. Az is tény, hogy a mezőgazdasági művelésre alkalmas területek nagy része került aszályos területté. Ha ezt megnézzük, akkor hazánk területének közel 53,72% része került a jelentős, illetve súlyos aszályos kategóriába. Ez nagyon sok. Gyakorlatilag éppen a művelt területek, tehát a sík vidékek kerültek ebbe a helyzetbe. Ez kilenc megyét érint.  Ez nagyon sok. Szeretnék visszautalni a talaj párolgására. A folyamatos hőség, ami napi szinten éri a talajt, teljesen kiszárad. Nincs utánpótlás. Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy ez éveken keresztül tart, akkor már nagyon komoly gonddal állunk szemben. Érdemes egy kicsit megállni ennél a témánál. Nagyon fontos lenne a talaj nedvességtartalma. Az egymást követő igen meleg időszakok nagyon kiszárítják a talajt. Igen, lehet azt mondani, hogy az eső azért esik, hogy legyen folyadék pótlás. Ez igaz, csak az a baj, hogy megváltozott a csapadék mennyiségének és eloszlásának az aránya. Ma már elfogadott tény, hogy nagy mennyiségű csapadék hullik kis területre rövid idő alatt. Ez azt is jelenti, hogy villámárvizek alakulnak ki, amelyek még inkább pusztítják a mezőgazdasági terményeket és a termőtalajt. Most már évek óta megfigyelhető, hogy a nagyobb esőzések és a nagyobb viharok a dél-nyugat, észak-kelet irányban vonulnak. Ez azt jelenti, hogy éppen azokon a területeken esik több csapadék, ahol nem, vagy alig végeznek mezőgazdasági munkálatokat. Érdemes rápillantani az éves csapadékmennyiség alakulására.

    Az ország dél-nyugati részén elérhető, sőt, meg is haladhatja a 800 mm-t a csapadék, míg az alföldi részeken az 500 mm-t alig éri el. Mondhatni azt, hogy úgy körülbelül azonos a lehullott csapadék mennyisége. Akkor mi a baj? A baj az, hogy jóval nagyobb a kipárolgás a talajból az extrém magas hőmérséklet miatt. Minden évben több az elpárolgott, és nedvesség hiányt mutató talaj, mint amennyi eső leesik, mely pótolná a talajnedvesség tartalmát. Na, itt nincs egyensúly. Ami még jobban tetőzi ezt, az az, hogy nem ott esik, ahol szükséges lenne. Ha megnézzük a következő ábrát, itt is elmondható, hogy valamennyire azért egy bizonyos tartományon belül van a csapadékos napok száma. Ezzel csak egy gond van. Ha megnézzük, láthatjuk, hogy csapadékos nap még a 0,1mm-es eső mennyiségét is jelöli. Ez egy deciliter vizet jelent négyzetméterenként. Ez szinte semmi.

    Ha egy kicsit tovább lépünk, hamar beláthatjuk, hogy ez a jelenség hazánk területén túlmutat. Ez azt jelenti, hogy felszíni vizeink vízhozama csökken. Jelentősen csökken. A híradások egyre többen foglalkoznak a folyók alacsony vízállásával, sőt, volt már arra példa, hogy a hajózás is szünetelt. Igen érdekes a következő ábra. Ez a Dunára vonatkozik, de bármelyik hazai folyónkra jellemző.

    Mivel lehetne enyhíteni a felsorolt vízhiányosságokat? Hát persze, öntözéssel. Felszíni vizeink egyben vízkivételi helyek is. Eddig nincs is probléma. A dolog ott válik érdekessé, hogy a korábban kiépített csatornák ma már nem működnek. Ez betudható annak, hogy az egyes korábban kiépített csatornákat karban kell tartani. Erre nem fordítanak kellő figyelmet. Mivel nagyobb áradások alkalmával óriási mennyiségű víz vonul le a folyókon, az elöntött területekről a vizet visszaszivattyúzzák a mederbe, holott ezt a vízmennyiséget el lehetne helyezni víztárolókban arra az esetre, amikor kevés a csapadék mennyisége. Az árvízkor elöntött területek megmutatják, hol gyűlik össze a víz. Ott kell tárolót építeni. Az ezzel összekötő csatornák el tudnák látni csapadékhiányos időszakban a víz pótlását, a termőterületek öntözését. Több alkalommal is találkoztam olyan területekkel, ahol valamikor csatorna volt. Ma elgazosodott, fákkal, gazzal benőtt, több helyen szeméttel megtelt csatornákkal találkozni. Érdemes lenne elgondolkodni, hogy vajon nem egyszerűbb lenne ezeket a csatornákat rendbe tenni, mint igen drága költségen kutakat fúrni, melyeket még be is kell vizsgáltatni őrült összegekért. Ezek a kutak mélységi kutak, melyek az alsóbb felszín alatti vizeket fogyasszák. Ugyanis ma már szinte nincs talajvíz. Az alföldi régiókban ez a szint egy-két évtized alatt 5-8 méterrel van lejjebb, mint korábban. Fogy a víz. Ezért fontos lenne több víztároló megépítése, és a csatornák tisztítása, karbantartása.

    Hazánk területe 9,3 millió hektár. Ebből mezőgazdasági művelésre alkalmas terület 5,8 millió hektár. Ebből 4,5 millió hektár szántóföldi élelmiszer-termelésre alkalmas terület. Ebből a táblázatban látni, mekkora területen végeznek öntözéses gazdálkodást. Szinte elenyésző. Ha mindezeket összefoglaljuk, láthatjuk, hogy sajnos, de elég nagy léptekkel haladunk a felé, hogy hazánk területe is egyre inkább sivatagos területté alakuljon. Ennek egy módon lehet gátat vetni, ha igen komoly vízkészlet gazdálkodást folytatnak. Nem vagyok szakember, egyáltalán nem, de látom, hogy valami nagyon nem jó. Ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelés megfelelő szinten legyen, be kell vezetni az öntözéses művelést. E nélkül nem lehet terményeket előállítani, mert a víz hiányzik az egyenletből. Ha kilépünk a világba, akkor látjuk, hogy mindenhol problémák vannak a mezőgazdasági termelés szintjén. Az aszály, a szárazság igen komoly gondot állít a szakemberek elé. Sürgősen lépni kell ebbe az irányba is, amíg nem késő.

   Van még valami. Az egyre növekvő hőmérséklet több vizet párologtat el. Ezzel jelentősen megnöveli a légkörben jelenlévő vízgőz mennyiségét. Nagyobb mennyiség nagyobb esőt okoz. Ez az oka annak, hogy kis területeken rövid idő alatt nagy mennyiségű csapadék hullik. Ennek valószínűsége a következő időszakokban egyre gyakoribbá válik. Ezzel együtt a viharok intenzitása is megnő. Látható, hogy ebben a témában is igen szoros összefüggésekről lehet beszélni. Nem véletlenül említem, hogy a természetben minden összefügg mindennel. Ez alól semmi sem kivétel. Ezért van szükség egy globális tervre, ami valamennyire korrigálni tudja ezt a helyzetet is. Szeretnék még utalást tenni a 2011-es, 2012-es évekre. Sajnos ez a két év alapozta meg azokat a talajtani viszonyokat, melyeket még most is érzünk. Az ezt követő évek sem emelkedtek ki a csapadék mennyiségét illetően. Nevezetesen a talajnedvesség meglétét, a folyók vízszintjét, a talajvíz magasságát. Emlékezzenek vissza, hogy a 2018-as évben nem lehetett a Dunán árufuvarozást végezni az alacsony vízállás miatt. Magam is tapasztaltam olyan homokpadokat a Dunán, melyeket azelőtt egyszer sem. Ez többek között azért is alakult ki, mert az egyre jobban elterjedő említett csapadékhullási események nem a folyót tápláló kisebb folyók és patakok területén esnek. Ezáltal a folyók vízszintje leapad. Ez kihatással van a természetes vízkinyerő helyekre is. Ahogy látjuk, elég összetett dologról beszélünk, melyre hamarosan megoldást kell találni. Sajnos már hazánkban is fellelhető a sivatagosodás. Ennek példája a Homokhátság, mely félsivatagos területté lett nyilvánítva.    

 Az aszály és talajnedvesség

   Elég sok oldal foglalkozik az aszályhelyzettel, és a vele járó egyéb negatív dolgokkal. Amit én nagyon hiányolok, hogy nagyon sok esetben visszautalnak jóval korábbi adatokhoz, és azt hasonlítják össze a mai értékekkel. Ez legtöbb esetben egy torz információt ad. Ugyanis ez van a hőmérséklettel is. Vannak a különböző összevetések, de azt nem szabad elfelejteni, hogy az emberek az utcán, vagy bárhol a szabadban azt a hőfokot érzik, ami a maximum. Tehát mindig a jelenlegi, az akkori értéket érezzük, tapasztaljuk. A talajnedvességnél ugyanez van. Nem szabad viszonyítani egy korábbi értékhez, hanem mindig a legfrissebb adatokat kell felhasználni. Ez így lenne jó minden területen. Az egyértelmű, hogy egyre kevesebb csapadék hullik, illetve az is jellemző, hogy kis területre, rövid idő alatt, nagy mennyiségű eső hullik. Ez egyáltalán nem jó. Igen sok fórum foglalkozik azzal, hogy miképpen lehetne ezt a nagyobb mennyiségű csapadékot későbbre tárolni. Itt is egy nagy baj van. Nem csak emlegetni kellene, hogy mit kellene csinálni, hanem tenni is érte. Azt én is tökéletesen el tudom mondani, hogy mik lennének azok a megoldások, melyekkel csökkenteni lehetne a talajnedvességet, növelni az öntözött területeket. Nekem nincs meg a lehetőségem arra, hogy meg is valósítsam. Azoknak kellene ezt megtenni, akiknek lehetőségük van ebbe hatékonyan beavatkozni. Nagyon nagy szükség lenne rá. Vajon meddig kell várni egy ilyen átfogó döntésre? Tapasztalható, hogy egyre melegebbek, és egyre csapadékszegényebbek azok az időszakok, amikor igazán szüksége lenne a talajnak nedvességre. Ez sajnos az egész évet érinti, mert már hosszú ideje, hogy télen sincs megfelelő mennyiségű hó. Nagyon fontos lenne, hogy mindig a lehető legfrissebb információkat használjuk. Tudjuk, hogy a 2021-es év sem bővelkedett csapadékban, és a 2022-es év is ilyen volt eddig. Sajnos az aszály éppen azt a régiót érintette a legjobban, ahol a legnagyobb szükség lett volna rá. Az a terület az Alföld. Itt álljunk meg egy kicsit. Az lenne nagyon jó, ha azok az információk, adatok, amelyek hazánk éghajlati viszonyait tükrözik, minél több emberhez eljutna. Ezzel talán fel lehetne ébreszteni az embereket, hogy az a kicsi, amit ő tud tenni, az is nagyon fontos. Legyen mindenki részese a saját szintjén a környezetei károk enyhítésén. Ebbe bele lehet érteni a hulladékkezelést, a vízhasználatot, az élelmiszer pazarlást, stb. Visszatérve a témához. Tapasztalható az is, hogy Európában egy érdekes vonal mentén alakult ki az aszályos térség. Komolyabb szárazság hazánk keleti felében alakult ki. Ezek azok a területek, ahol szükséges lenne az eső, de most már nagy mennyiségben. Egy érdekes földrajzi vonal is kirajzolódik a térképen. Nevezetesen a globális dél-nyugat, észak-keleti iránytól délre lévő területek aszály sújtotta vidékei, illetve hazánk területén szintén, a dél-nyugat, észak-keleti vonal, melynek mentén alakulnak ki a zivatarok. A kialakuló hőhullámok erősítik az aszályt. A lenti két diagram igen érdekes adatokat tartalmaz. Az egyértelműen kijelenthető, hogy a csapadék mennyisége évente csökken, a hőhullámok gyakorisága pedig nő, valamint a nyári időszakra jellemző hőmérsékletek gyarapodnak. Mindezek elősegítik az aszály kialakulását, valamint a talaj nedvességtartalmának csökkenését.

 Aszály, szárazság,

    Sajnos egyre inkább meg lehet tapasztalni, hogy a melegedés hatására milyen változások lépnek fel. Ezek már érezhetőek, itt vannak. Ma már tagadhatatlan, hogy az évszakok eltolódnak, és az is megfigyelhető, hogy a nyarak egyre melegebbek és hosszabbak lesznek. Régen augusztus 20-a volt a választóvonal, annak ellenére, hogy a nyár szeptember 23-ig, illetve a meteorológiai nyár szeptember 01-ig tartott. Ma már ez nincs így. Saját tapasztalat, hogy szeptemberben még nyugodtan lehet strandolni, mert a hőmérséklet túl van a 30 Celsius fokon. Sőt! Most már több éve meg lehet figyelni, hogy az októberi hónap is meleg a korábbiakhoz képest. Több hír is foglalkozik a globális felmelegedéssel, és ezen belül az egyes hónapok különleges időjárásával. Ilyen volt a 2023. júliusi hónap. 

    A hőérzet azt jelzi vissza, amit valójában érzünk. A folyamatos napsugárzás, az állandóan érő hő egyértelműsíti a nagy meleget. Valljuk be őszintén, valóban nagy a meleg. Ha megnézzük, akkor a 2023-as év júliusi hónap 31 napjából 14 nap már az extrém hőmérsékleti kategóriába esett. Ez azt jelenti, hogy a hőmérséklet 35 Celsius fok felett van. A hőségnapok száma ugyancsak ebben a hónapban 13 nap volt. Összességében a 31 napból csak négy volt olyan nap, amikor 30 Celsius fok alatt maradt a hőmérő higanyszála. Ezek a hőfokok nagyban elősegítik az aszály kialakulását, a szárazság érzetét és meglétét, a pára eltűnését a légkörből, a növényzet leveleinek intenzívebb működését. Sajnos a sivatagosodás megindulása is bekövetkezik. A talajnedvesség tartalma már régen a veszélyes érték alatt van. Azok a viharokkal járó esők, melyek ugyan sok csapadékot hoznak, de csak lokálisan, rövid idő alatt, ezt sajnos már több alkalommal is meg lehetett tapasztalni hazánk dél-nyugati, észak-keleti területein. Nagyon is tapasztalható, hogy a fő tengely a viharok vonulásának. A baj, hogy ez a nagy mennyiségű csapadék egyszerűen elfolyik. A patakok megáradnak, kiöntenek, és a víz eltűnik valahol. Nem volt véletlen korábban, hogy a megművelt területek végén hagytak a víznek elfolyási lehetőséget. Ezek szabályosan elvezették a plusz vizet a megfelelő helyre, ahol tárolni tudták. Ma már ezek be vannak szántva a vélt nagyobb termőterület miatt. Arra nem gondolnak, hogy éppen ezzel teszik tönkre a termőtalajt, hiszen a rendezetlenül folyó nagy mennyiségű víz a talaj termőrétegét is lemossa, és valahol máshol lerakja, ott, ahol éppen nincs rá szükség. Így még az a kevés is veszendőbe megy, amit el lehetne tárolni. Látni kukorica és napraforgó táblákat, amelyek össze vannak száradva. Locsolni nem tudják, mert …. Aztán a nagy szárazság következő állomása az erdők nagyarányú kiszáradása, mely könnyen lángra kap. Az aljnövényzettel együtt igen gyorsan tud terjedni egy erdőtűz. A megfékezése nagyon nehéz. Már most is számtalan nagy erdőtűz tombol a világon. Hatalmas területek válnak a tűz martalékává. Jelenleg megközelítőleg több ezer tűzfészek van a világon. Ezek kiterjedése is nagyon változó. A lényeg, hogy egyre sűrűbbé válnak az ilyen tüzek szerte a világon. Vannak olyan helyek, amelyeket csak a műholdak segítségével lehet meglátni. Ezek eloltása a terepviszonyok miatt szinte lehetetlen. A felperzselt részek újraéledése igen hosszú idő. A felszabaduló szén-dioxid tovább melegíti a légkört, növekszik a hőmérséklet, nagyobb viharok keletkeznek, nagyobb területeket veszélyeztet az aszály, a sivatagosodás felgyorsul, az éltető iható vízkivételi helyeken jelentősen csökken a víz mennyisége. 

    Ha megnézzük a csapadékot hazánkban a 2023-es év júliusában, akkor 1,45 mm az átlag. Tudom az átlag eléggé csalóka, de ebben az esetben, és az elmondottak miatt ez helytálló. Ez a mennyiség nagyon kevés, mondhatni semmi. Ez egy nap alatt 1,45 liter víz egy négyzetméterre. El lehet képzelni, hogy a nagy szántóterületeknek ez mit jelent. Akinek van kertje, az tudja, hogy az ott fellelhető növényeknek mennyi vízre van szüksége ahhoz, hogy normálisan fejlődjön és teremjen.