Az új veszély

    Egyre inkább, és egyre többet lehet hallani arról, hogy a permafroszt, azaz a fagyott talaj milyen mértékben, és mennyi idő alatt olvad fel. Nézzük meg, mi a fagyott talaj definíciója. A permafroszt olyan fagyott talaj, amely legalább két éven keresztül fagyott állapotban van. A Föld szárazföldjeinek kb. 20%-a, kisebb-nagyobb mértékben, és változó mélységben fagyott állapotban van. A legnagyobb ilyen területek Szibériában 1,3 milliárd hektár, valamint Kanadában 60 millió hektár. Ez azért lényeges, mert ezek a területek válhatnak az elkövetkezendő időszakban a melegedés miatt termőterületté. Jelenleg a Földön megközelítőleg valamivel kevesebb, mint 6 milliárd hektár áll rendelkezésre valamilyen élelmiszernövény termelésére. Ebből könnyen ki lehet számolni, hogy jelenleg 0,75 hektár földterület áll rendelkezésre minden ember számára ahhoz, hogy megtermeljen minden élelmiszernövényt magának. Ez 7 500 négyzetméteres területet jelent. Ez akkora terület, mint egy futballstadion futópályával együtt. A fagyott talaj problémája nem mai keletű. Már az 1990-es években a tudósok jelezték, hogy Alaszkában és Szibériában felgyorsult a talaj olvadása. A nagymértékű olvadás Szibériát, Alaszkát, Kanada északi részét és a Himalája területeit érintik leginkább. Ami egyik oldalon kedvező, mármint, hogy növekedhet a mezőgazdasági termőterület nagysága, a másik oldalon komoly veszélyeket tartogat. Vajon melyek ezek? A légkör üvegházhatású gázainak növekedése, az épületek állagának romlása, az erdőségek fennmaradása. Milyen földrajzi területeken találhatóak ezek a viszonyok? Főleg az északi részek jöhetnek számításba. Ázsia középső részén, a Himalája, és annak környékén főleg az ivóvíz egyre nagyobb csökkenése jelzi, hogy a melegedés milyen veszéllyel jár. Ugyanis a gleccserek nagyfokú olvadása következtében hatalmas vízmennyiségek futnak le az alacsonyabb területek felé, hatalmas áradásokat okozva, mely még inkább károkat okoz. De térjünk vissza a komoly veszélyekre. A talaj olvadása következtében hatalmas mennyiségű metán kerül a légkörbe. Ez azért is aggályos, mert sokkal jobban szennyez, mint a sokat emlegetett szén-dioxid.

    A metán, melynek üvegházhatása a szén-dioxidnál 23-szor erősebb, az ún. permafroszt olvadása miatt egyre nagyobb mennyiségben van jelen a légkörben. A metán a fagyott talajban kötött állapotban van, hermetikusan elzárva a külvilágtól. Az olvadás miatt egyre több üvegházhatású metán kerül a légkörbe, következésképpen egyre nagyobb mértékben növekszik a hőmérséklet is. Ennek hatására pedig még több metán szabadul fel. Mi is a metángáz? Szintelen, szagtalan szénvegyület, a levegőnél kisebb sűrűségű, a levegővel keveredve robbanó elegyet alkot. Figyelembe kell venni, hogy nem csak a szárazföldek olvadása révén kerül több metán a légkörbe, hanem tengerek, tavak olvadása miatt is. Ezeken a helyeken a jég alatt nagy mennyiségű gáz halmozódott fel. Vannak becslések, bár ezek nagyon tág határok között mozognak, de úgy több száz milliárd tonnányi metán és szén-dioxid kerülhet a légkörbe a talaj olvadása után. Ki lehet jelenteni, hogy a folyamat gyorsulóban van, mivel egyre több metán kerül a légkörbe, azaz, egyre gyorsabban emelkedik a hőmérséklet is ezáltal. Sajnos több olyan esemény is köthető ehhez a jelenséghez, amely az ott élő emberek mindennapjaiban is már jelentkezik. Nevezetesen, az örök fagyott talajra épített házak, utak, vasutak állagának nagyfokú romlása. Az olvadás során a talaj laza szerkezetűvé válik, és az építmények instabillá válnak. Ez is nagy probléma a következő időszakban. Sok település, sok ezer kilométer úthálózat, sok száz kilométer vasúthálózat kerülhet veszélybe. Nemcsak az építményeket, hanem az erdőségeket is veszély fenyegeti. Ugyanis a talaj olvadása meggyengíti az erdőségek fáinak stabilitását, és megdőlnek, elhajlanak, sok esetben egyszerűen kifordulnak a talajból. Több esetben keletkeznek nagy kráterek. Az olvadás során a talaj alatt lévő hatalmas metán buborékok feltépik a talajt, és hatalmas üregek keletkeznek. Ezek olyan veszélyeket is hordoznak, hogy nem lehet tudni a keletkezésük helyét. Ez pedig veszélyes lehet az ott élő emberekre is. Az erdőségek és a növényzet is megváltozhat, melynek folyamata már elindult. Az ott élő állatvilágra is hatással van a melegedés. Van még egy igen lényeges dolog. Ez nem más, mint a fertőzésveszély. Mitől lehetséges ez? A baktériumok és vírusok mindig is jelen voltak a Földön. Az is tudható, hogy jó néhányuk arra vár, hogy megfelelő közegbe kerüljön, és elindul a szaporodásuk. Az a terület, ahol eddig fagyott állapotok uralkodtak, az ott elpusztult állatok is fagyott állapotban voltak. A melegedés hatására felolvadnak, és nem lehet tudni, hogy milyen fertőző organizmusok találhatóak ezekben az elhullott tetemekben. Sajnos sok veszély fenyegeti az embert. Ennek egyik modern változata a permafroszt, a fagyott talaj felolvadása. Miért akkora baj ez? Az első az, amit már említettem, hogy 23-szor erősebb, mint a szén-dioxid. Légköri koncentrációja napjainkban kb.1,84 ppm. Mivel a melegedés egyre intenzívebb, a fagyos talaj olvadása is felgyorsul, ennek révén a metán kiszabadulása is gyorsabbá válik. A metán jelenlétét a befagyott tavakban is kimutatták. A jég alatt keletkezett buborékokat meg lehet gyújtani. A metán kisebb sűrűségű a levegőnél, ezáltal a felsőbb légrétegekbe kerülve még jobban elősegíti a légkör melegedését. Aztán nagyobb melegedés, nagyobb gázkiáramlás. Ennek folyamata beláthatatlan. Sok állatfaj kérődzése során metánt termel. Ezek a szarvasmarhák, vizibivalyok, juhok, kecskék, lovak sertések. Bár nem tűnik nagy értéknek, de vegyük figyelembe, hogy ezekből az állatokból több millió van. Ha ezeket összeadnánk, akkor már jelentős mennyiségű gázról beszélhetünk. Az emberi tevékenységek során is kerül metán a légkörbe, nemcsak az egyének termelése révén, hanem egyéb más módon.

    A különböző klímavédelmi intézkedések világszerte a szén alapú szennyezőanyagokat kibocsátó tevékenységekre fókuszálnak. A metánról kevesebb szó esik. A globális felmelegedésben egyre nagyobb szerep jut erre a fajta gázra. A metán egy agresszívebb gáz, mint a szén-dioxid. Ezért jobban és hatékonyabban kellene kezelni ennek a gáznak az egyre nagyobb jelenlétét a Föld légkörében. Jelenleg is inkább a szén-dioxid csökkenést szorgalmazzák. Ez valóban jó dolog, de van egy lendület, melyet már nem lehet megállítani. A Föld egyre több hőt tárol, és úgy kezd működni, mint egy hőtároló. Ennek következtében egyre nagyobb területek olvadnak fel, és szabadul ki a metángáz. A metángáz meglétének és növekedésének kezelése nincs napirenden. A fenti diagramokból látni, hogy milyen sokféle területről kerül metán a légkörbe. A folyamatos metángáz emelkedés miatt, a Föld hőmérséklete is egyre magasabb lesz. Bár igaz, hogy a szén-dioxid csökkenésével a hőmérséklet is csökken, ezáltal a fagyott talajok nagysága is csökken, ami azt eredményei, hogy kevesebb agresszív metángáz szabadul ki. Ez így leírva egyszerűnek tűnik, de a valóságban ez sokkal bonyolultabb folyamat. Ugyanis, ma már egy olyan „lendület” uralkodik a Földön, amit nagyon nehéz kordában tartani. Arról van szó, hogy bár vélhetően csökken a szén-dioxid kibocsátás, de a sokkal agresszívebb metángáz a helyébe lép. Ha megnézzük, akkor látható a diagramon, hogy a metán jelenléte a légkörben már igen jelentős. 

   Van még valami, ami aggodalomra adhat okot. Ez nem más, mint az egyes szennyező gázok jelenléte a légkörben. Ugyanis az éltető oxigén nagyon hígul. Ennek folyománya, hogy egy adott térfogatban kevesebb oxigén van jelen, ami azt eredményezi, hogy nehezebbé válik a légzés. Ma már kimutatható, hogy valamennyivel csökkent a Föld oxigénjének mennyisége a légkörben. Ez idővel még inkább csökkenni fog.

Mitől lesz hideg?

 Jó kérdés, hangzana el első közelítésben. A válasz viszont eléggé bonyolult. Milyen hőmérsékletek uralkodnak egyes vidékeken? 

Dome Fuji, Antarktisz  - 93 Celsius fok

Vosztok Kutatóközpont, Antarktisz   - 89 Celsius fok

Amundsen-Scott Kutatóközpont, Antarktisz – 82-8 Celsius fok

Dome Argus, Antarktisz – 82,5 Celsius fok

Denali, Alaszka – 73,8 Celsius fok

Verhojanszki, Oroszország – 69 Celsius fok

Klinck Kutatóközpont, Grönland – 69,4 Celsius fok

Ojmjakon, Oroszország – 71,2 Celsius fok

North Ice Kutatóközpont, Grönland -66 Celsius fok

Snag, Kanada – 62 Celsius fok

     Úgy gondolom, hogy ezek a hőfokok eléggé „dermesztőek”. De vajon mi okozza az ilyen mértékű lehűlést? A meleg magyarázata egy kissé egyszerűbb. Az egyre magasabban járó nap felmelegíti a talajt, majd a levegőt. De a hideg? Ez fogósabb kérdés. A tél közeledtével az időjárás jelentésben elhangzik, hogy sarkvidéki eredetű hideg légtömegek árasztják el a területeket. Nézzük meg egy kicsit a listánkat. Négy hely a Déli-sarkon van, kettő Oroszországban, a többi különböző helyeken. A legalacsonyabb hőmérsékletet a Déli-sarkon mértek. Vajon van-e valami összefüggés a helyek és a hőmérséklet között? Egy halvány összefüggés van. Ez a hely az Antarktisz. Itt ugyanis a legkisebb a Föld mágneses mezejének erőssége. A sarkok felett igen sűrűn előfordul a kis mágneses mező jelenléte miatt levegő molekulák lépnek ki a világűrbe. Ez egy mérhető jelenség. Ez azért is érdekes, mert talán magyarázatot ad a hidegre. Az, hogy elindul a hideg légtömeg, rendben van. De mi táplálja a hideget? A meleget a Nap energiája. A hideget milyen energia? A hideget a molekuláris energia biztosítja az én véleményem szerint. Ugyanis, ahol a Föld légkörének részecskéi „elszöknek”, ott a Világűr hidege „beszökik”. Ez magyarázatot adhat, hiszen az űr hőfoka igen alacsony. Megközelíti az abszolút nulla fokot, a mínusz 273,16 Celsius fokot. Ebből jöhet a sarkokon hideg. Ez az állapot olyan lehet, mint a sötét szobában, ha gyufát gyújtunk, világos lesz, fordítva ez nem lehetséges, tehát világos szobában nem tudunk valami által sötétet csinálni. A hőmérsékletek tartományában a meleg egyértelmű, mint a gyufagyújtás, a hideg esetében ez már nem olyan egyértelmű. A sarkokon ez érthető lehet. De mi van a kontinentális vidékeken? Oda hogy kerül igen erős hideg? Az első tényező a Nap alacsonyabb járása. Kevesebb hőenergia jut a talajra. A második a légáramlatok igen érdekes jelenségei. Csak egy példa. Egy igen régi vizsgálat kapcsán, ahol a szennyező anyagok szintjét mérték a levegőben, azt tapasztalták, a szennyezett légtömeg egyszerűen eltűnik a felső légrétegekbe. Keresték a megjelenését, de nem találták. Néhány hónappal később egy állomásról légköri szondát bocsátottak fel, amin olyan műszerek voltak, melyek a levegő szennyezettségét mérték. Az elemzés kapcsán igen érdekes összetételű gázt találtak. A lényeg, hogy pontosan megegyezett az onnan több mint 80 kilométerre lévő kiinduló ponton mért levegő összetételével. Ebből fakadóan könnyű elképzelni, hogy az igen hideg levegő -80-90 Celsius fok, melyeket a sarkokon mérnek, egy ilyen „légifolyosón” jut el ahhoz a földrajzi ponthoz, melynek elviekben semmi köze nem lenne a hideghez, mégis az van. Ennek egyik ékes példája az Oroszországban található Ojmjakon település. A nyári időszakokban bizony még plusz 30 Celsius fok feletti hőmérsékleteket is mértek. Így az éves hőingadozás 100 Celsius fok közelében van. Ez nem kevés. Hazánkban – 35 Celsius fok volt az eddigi legalacsonyabb hőmérséklet. Itt inkább az uralkodó szelek által válik érezhetővé a hideg. Van viszont egy másik kérdés. A kontinens belsejére a hideget sarkvidéki áramlat hozza, ahogy említettem, és ahogy mindenki tudja. Az időjárás jelentésekben is így fogalmaznak. Viszont van egy érdekes dolog. Ugyanis azt említik, hogy derült idő esetén nagy a kisugárzás, így hidegebb lesz éjszaka, ha pedig felhős az idő, akkor a meleg visszaverődik a talaj közelébe, és enyhébb marad az idő. A kipárolgás a talajt hűti, nem a levegőt. Ez olyan, mint amikor a meleg levest szeretnénk hűteni egy kicsit gyorsabban. Megfújjuk, így a leves hűl, nem a fölötte lévő levegő. Ugyanez játszódik le nagyban. A meleg kipárolgás a talajt hűti, nem a levegőt. Akkor mégis, mitől hűl le a légkör? Szerény véleményem szerint ugyanaz játszódik le, mint a sarkokon, csak kisebb mértékben, azaz, a magasabb rétegekből áramlik le a nagyon is hideg levegő. A derült éjszaka ezt eredményezi. Csak még valami. Nem a hó és jég határozza meg a hideg fokát, hanem az áramlatok. Ilyen áramlatok miatt alakulhatnak ki olyan helyeken is igen alacsony hőmérsékletek, ahol egyszerűen nem lenne indokolt. Ilyen például az oroszországi Ojmjakon, illetve ha hazánkat nézzük, akkor a Bükk fennsík alacsonyabban fekvő részei. Ezek a területek külön kategóriába tartoznak. Ennek megállapítása egy külön terület, ugyanis egyáltalán nem valósulnak meg a fentebb leírtak fizikai paraméterei, illetve a légköri folyamatok összességei.

Biogazdálkodás régen és ma

     Az emberek egyik fontos szükséglete az evés. A szervezet működése érdekében az embernek szüksége van élelmiszerre, amelyekkel fenntartja az életet. Az egyes élelmiszer fajták biztosítják a megfelelő kalóriabevitelt, a vitaminszükségletet, az ásványi anyagokat. Ezek szükségesek ahhoz, hogy életben maradjon az ember. Ma már egyre nagyobb teret hódít a biogazdálkodás. Koromnál fogva emlékszem arra, amikor még egyes piacokon megjelentek az un. biotermékek. Hát, nem voltak valami étvágygerjesztőek. Különböző gyümölcsök, főleg alma, körte, jelentek meg, és legfőképpen kukacos állapotban, de nagyon emlegették, hogy ez biotermék, mert nem permetezték, semmiféle vegyszerrel nem kezelték. Kezdett divatja lenni ennek a termelési módnak, de azt hiszem, hogy némi kívánnivalót hagyott maga után az, amilyen minőségben ezek a termékek megjelentek. Biztos sokan emlékeznek arra, hogy házi jellegű termékek. Csak zárójelbe teszem, hogy ez a mai világban is egyre nagyobb teret hódít. Korábban egy kissé „leült” a biotermék néven forgalmazott termékek piaca. Most újra divatos lett. Ha egy kicsit körülnézünk, akkor igen érdekes következtetéseket vonhatunk le a mezőgazdasági termelést végzők, és a termékek mennyisége, minősége és előállítási módja között. Leegyszerűsítve, a biogazdálkodás vegyszermentes gazdálkodást jelent. Korábban volt szerencsém egy biogazdálkodás szinte teljes menetét végigkövetni. Csak röviden. Azon a földterületen, ahol elkezdték a biogazdálkodást, három évig csak gaz nőtt. Ezt folyamatosan kihúzgálták és megsemmisítették. Ezt követte a terület befedése dupla bejárattal. Utcai ruhában nem lehetett bemenni. Ezután következett a talaj tápanyag utánpótlása szintén a biogazdálkodást megkövetelő anyagokkal. A magok szintén ilyen vizsgálatnak voltak alávetve, illetve csak biomagvakat lehetett elvetni. A locsolásra használt vizet be kellett vizsgáltatni. Az esetleges növényi károsodást az erre a célra kifejlesztett szerrel lehetett kezelni. A rendszer teljesen zárt volt a külvilággal szemben. Ez után kezdődhetett meg a termelés. De ne szaladjunk ennyire előre. A mezőgazdaság az egyik legfontosabb ágazat az ember számára. Az élelmiszert ez az ágazat állítja elő. Ez mindig is így volt. A szervezetnek szüksége van húsokra, zöldségekre, gyümölcsökre a megfelelő működéshez. Ha úgy hetven évet visszamegyünk az időben, akkor egy kicsit olyan érzésem van, mintha már akkor biogazdálkodást végeztek volna, csak nem így hívták. Mi kell ahhoz, hogy a mezőgazdasági termények megfelelően növekedjenek? Megfelelő tápanyagmennyiség, víz és hőmérséklet. Mivel korábban, úgy hetven évvel ezelőtt volt megfelelő darabszámú állatállomány, a legfontosabbak, úgymint, szarvasmarha, sertés, baromfifélék, nem volt gond a talaj megfelelő tápanyagellátása. Ugyanis az állati mellékterméket egyszerűen kivitték a földekre, beszántották, és megvolt a tápanyag utánpótlás. Ezzel megfelelővé tették a talaj szerkezetét. Laza, szellős lett, ami a benne élő földigilisztának nagyon is megfelelő volt. A többi talajjavító tevékenység rá hárult. Volt megfelelő talajnedvesség tartalom, és az évszakok normálisan követték egymást. A növények szépen fejlődtek. Mindennek megvolt az ideje. Csak zárójelbe tenném, hogy ma már vannak olyanok, akik megvásárolják az állatok termelte mellékterméket, mert nincs elegendő természetes tápanyag utánpótló anyag.

   Ennek ténye egyértelműen leolvasható a diagramról. Ennek a csökkenésnek többféle oka van. A lényeg, hogy előtérbe került a műtrágya. Ezzel nincs semmi baj, hiszen azokat a tápanyagokat pótolják, amire a növényeknek szükségük van. Itt a mennyiség a döntő. Ugyanis a túl sok műtrágya savassá teszi a talajt, valamint rontja a talajvizek, illetve a mélyebb felszín alatti vizek nitrát és nitrit tartalmát. Voltak olyan műtrágya tároló helyek, ahol közvetlen a talajra tették a több tíz tonna műtrágyát, és valahogy ott is felejtették egy jó darabig. Meg is lett az eredménye, ugyanis a környező kutak elfertőződtek. Megnőtt a nitrát és nitrit tartalmuk, amely veszélyes az emberre, azaz, ihatatlanná tette a vizet.

    A szerves trágya csökkenésével nőtt a műtrágya felhasználás. Ma már szerencsére ennek a mennyisége szabályozva van, és annyit juttatnak ki a termőföldekre, amennyire szükség van. Ennek két oka is van. Az egyik, hogy egyre drágábbak a műtrágyák, a másik, hogy a környezetet feleslegesen ne terheljék. Ma egy hektárra, ami 10 000 négyzetméter, 135 kilogramm műtrágya kerül kiszórásra. A biogazdálkodás azt mondja, hogy természetes anyagokat szabad használni. Nem véletlen említettem, hogy ma már veszik a szerves trágyát. A kevesebb állatállomány kevesebb szerves trágyát termel, ezért pótolni kell műtrágyával, hogy a növények fejlődése megfelelő legyen. Említettem a víz utánpótlását is. Nagyon lényeges. A korábbi időszakban ez természetes úton megoldódott. Itt arra gondolok, hogy az őszi esőzések, és a téli időszakban esett hó biztosította a megfelelő talajnedvességet. Biztos hallották már az idősek által hangoztatott mondást: a májusi eső aranyat ér. Mennyire igaz, hiszen az elvetett magvak éppen ebben az időszakban növekednek a legintenzívebben. Aztán itt van a szintén említett hőmérséklet. Korábban az évszakok ritmusa és hőmérséklete ideális volt a növényzetnek. Ma már ez nem így van. Személyes tapasztalat, évek óta elfagynak a gyümölcsfák, és már többször előfordult, hogy meg kellett ismételni a vetést, mert egyszerűen nem keltek a ki a nem megfelelő hőmérsékleti viszonyok miatt. Aztán amikor nagy nehezen kikelt, jöttek a nagy melegek, és az tette tönkre. Nem a vízhiány volt a baj, hanem a magas hőmérséklet. Ugyanis az itteni növényzet nem olyan éghajlati viszonyokhoz van szokva, mint ami az utóbbi években kialakul. Aztán van még valami. A növényvédelem. Ma már hihetetlen mennyiségű növényvédőszert alkalmaznak. Ennek az egyik oka, hogy télen nincsenek kemény fagyok, amelyek megritkítanák ezeket a kártevőket. Csak egy érdekes példa. Korábban nem fordult elő, hogy a hagyma, szilva, cseresznye, meggy kukacosodjon. Ma ez ellen már védekezni kell.

    Igen nagy mennyiségű növényvédőszert alkalmaznak egyszerűen azért, mert máskülönben nincs termés. Talán itt jegyezném meg ismét, ami a címben is szerepel, hogy elképzelhető, hogy a régi mezőgazdasági termelés valójában már biogazdálkodás volt, csak nem így hívták, és nem ismerték ezt a szót. Ugyanis természetes alapú tápanyag utánpótlást alkalmaztak, a zöldség- és gyümölcsféleségeket nem kellett permetezni, a talajvíz összetétele megfelelő volt, és a hőmérséklet is ideális szinten mozgott. Ma már egyértelmű, hogy a korábban termelt mezőgazdasági termények tápanyag tartalma jóval magasabb volt. Érdekes a két diagramban feltüntetett értékeket tanulmányozni. 

Jelmagyarázat: Sárga oszlop 1970, lila oszlop 2023

    Ma már egyre inkább tolódunk a felé, hogy előjön a régi mondás, hogy „háztáji”, „házias jellegű”, sőt egyes esetekben fel is hívják a figyelmet, hogy ilyen jellegű boltokból vásároljunk, ha jó minőségű terméket akarunk fogyasztani. Az adalékmentes élelmiszer egy kincs.

Néhány adat forrása a KSH.

Kőolajtermelés, a kőolaj keletkezése

    Nemcsak nekem, hanem másoknak is feltűnt, hogy valami nincs rendben a kőolaj keletkezésével kapcsolatban. Az emberiség 2023-as évben 3,73 billió hordó kőolajat termelt ki. /egy hordó 143,01kg/. Hogy maradjunk a számoknál, a világ szénkészlete 10 billiárd tonna. Van feketekőszén, barnakőszén, lignit és tőzeg. Keletkezése, kialakulása a növényzet jóvoltából jött létre a föld alá kerülve. A kőolaj képződése állati anyag, főleg planktonok, amelyek sekély tengerekben gyűltek össze. Az oxigén hiánya mellett alakultak át az állati tetemek kőolajjá. A kőolaj tároló kőzetben, főleg homokkőben feldúsult.  Mindkettő a klasszikus elmélet. Valami azért nem igazán stimmel. Főleg a kőolajjal kapcsolatban. A feltételezett planktonok elég nagy felületen uralták a tengerek felszínét. Ha ezek le is süllyedtek, az apró lények nem tudtak akkora telepeket létrehozni, amelyeken most a kőolajat lehet találni. Érdekes dolgokat találtam a témával kapcsolatban. Csak a lényegesek. Az egyik leírás szerint az olajtartalmú réteg vastagsága néhány métertől néhány tíz méterig terjed. A másik meghatározás, hogy 600-700 méteres réteg kell ahhoz, hogy kőolaj alakuljon ki. Aztán az is meglepett, amikor azt emlegetik, hogy vannak olajkutak, melyek mélysége elérheti a 15 kilométert is. Itt a hőfok 450 Celsius fok. Elég magas. Tudnám még ragozni a különböző, és teljesen eltérő adatokat, leírásokat. Valami azt súgja, hogy nincs teljesen tisztázva a kőolaj kialakulásának története. Valami hiányzik a láncszemből. Valami nem stimmel. Talán csak én látom így?

                                                          Egy hordó kőolaj 158,9 liter.

    Már több neves kutató is feszegette azt a témát, hogy talán mégsem úgy keletkezett a kőolaj, ahogy eddig hittük, tanultuk. Talán érdemes egy kicsit utána nézni. A tanultak úgy szólnak, hogy az állati maradványokból oxigén elzárása mellett kőolaj keletkezik, a növények oxigéntől való elzárása esetén bizonyos szénfajták keletkeznek. Mikor éltek a legnagyobb ősállatok? Az ősállatok a dinoszauruszok 230 millió éve jelentek meg, és kb. 65 millió évvel ezelőtt haltak ki, 165 millió éven át uralták az ökoszisztémát. Van egy még jelentősebb organizmus, ez pedig a planktonok. A dinoszauruszokkal ellentétben, melyek a szárazföldön éltek, ezek a parányi élőlények a tengerek és óceánok lakói. Vegyük először a nagytestű állatokat. Mivel abban az időben is voltak dögevő állatok, így gyakorlatilag minden elhullott tetemet elfogyasztottak. Ez ma sincs másképpen. A természet mindenkor megoldotta azokat a helyzeteket, amik kialakultak. Ebből egyenesen következik, hogy ezekből az állatokból kőolaj nem keletkezhetett. Van egy másik lehetőség, ami szintén kizárja, hogy olyan rétegekbe kerüljön, ahol kőolaj keletkezne belőlük. Az elhullott állatok egyszerűen néhány hét alatt, ha nem is dolgoztak az apró élősködők, kiszáradtak. Egyszerűen nem volt olyan feltétel, amelyik biztosította volna a feltételezett kőolaj kialakulást. Mi marad? A planktonok. Ezek az apró élőlények igen régóta jelen vannak a Földön. Ebből következik, hogy valószínűsíthető, hogy ezekből az apró állatkákból alakult ki a kőolaj. Elpusztult, leülepedett, rárakódott, összenyomódott, kőolaj lett. Ugye milyen egyszerű? Van egy kis probléma. Ezek az állatkák igen nagy területen éltek a tengerekben és óceánokban. Ebből következik, hogy a fenékre került mennyiség is eloszlott. Ha tovább gondoljuk, akkor ezekre ugyanis földrétegnek kellett volna kerülni, aztán megint plankton, majd megint fölréteg, ahhoz, hogy kőolaj legyen. Valami nem stimmel. Bármekkora tömegű plankton réteg is süllyedt le, nem tudott ekkora mennyiségű kőolaj keletkezni. Ha ezt a szisztémát követjük, akkor a mai nap is kell keletkeznie kőolajnak. Ennek nyomát nem lehet megtalálni, csak a kőolaj jelenlétét, azaz, a kész kőolajat. A kitermelt mennyiséget látva valahogy nem akar összeállni a kép az elhalt apró élőlények, a föld alá kerülés, és a nyomás által keletkezett termék között. Lehetne még tovább ragozni az erre vonatkozó keletkezési elméletet, de azt hiszem, nem jutnánk közelebb a megoldáshoz. Van egy másik elképzelés, melyet ma már több tudós is felvetett, ahogy korábban jeleztem. E szerint a kőolaj a Föld keletkezésével nagyjából egy időben történt. Ide lehet sorolni sok más fontos, az életfeltételeket biztosító anyagokat. Ilyen az oxigén, a víz. Ennek pontos menetét nem tudjuk. A kőolaj sok esetben a talaj bizonyos rétegeiben halmozódott fel. Ezt úgy kell érteni, mint amikor szivacsot tartunk a vízcsap alá. Egy darabig telítődik. Van egy állapot, amikor éppen annyi van benne, hogy nem folyik vissza. Akkor, amikor összenyomjuk, kifolyik belőle a víz. Valahogy így működik a talajban felhalmozódott kőolaj kiválása. A folyamatot a szivattyúk által felszínre hozott kőolaj után keletkező üresség okozza. Egyszerűen a „szivacsból” ahogy összenyomjuk, az olajos talajból kifolyik a kőolaj, feltöltve az üressé vált területet. Vajon mennyi kőolajat termelt ki az emberiség eddig? Erre azt hiszem, még becslést sem lehet mondani.

Szeretnék néhány érdekes sort ide írni. A hazai kőolaj kitermelés egyik érdekes eleme volt, amikor gyorsítani akarták a kitermelést. Ennek az lett a következménye, hogy elvizesedett a kitermelt kőolaj. Ugyanis a gyors szivattyúzásnak ez az eredménye. Azért látni szép komótosan dolgozni a himbákat, mert van ideje az olajnak összegyűlni a szivattyúzás helyén.

    Az emberiség energia igénye hatalmas. Sok becslés látott már napvilágot arra nézve, hogy vajon mennyi kőolaj tartalékkal rendelkezik az emberiség. Ez azért is nehéz, mert a nagy kőolajtermelő országok magasabb mennyiségeket jósolnak. Ha egy kicsit jobban belegondolunk, ezt a hatalmas mennyiségű kőolajat elégetik. Egyáltalán nem csoda, ha összevetjük a szén, a kőolaj, a földgáz, és egyéb tüzelőanyagok elégetéséből keletkező szén-dioxidot, hogy a légkör kezd telítődni. A keletkezett káros anyagot a természet már nem képes feldolgozni, ezáltal felgyülemlik. Tehát több a kibocsátás, mint az elnyelés. Ennek következménye lehet, sőt, lesz is, hogy az oxigén jelenléte a légkörben csökkenni fog. Az egyes veszélyes gázok nagymértékű felhalmozódása kiszorítja az éltető oxigént a légkör azon rétegéből, ahol az ember él. Ilyen helyek már vannak a Földön. Ha mindezeket összevetjük, akkor egyáltalán nem lehet csodálkozni, hogy egyre szennyezettebb a Föld légköre.   

    Egy hordó kőolaj 158,98 liter. Egy nagyon feltételezett számítás szerint eddig 222 402km³ kőolajat termeltek ki a földből. Képzeljünk el egy hasábot, amely 100x100x22 kilométer.

    Ekkora térfogatot lehetne megtölteni az eddig kitermelt kőolajjal. Ez hatalmas mennyiség. A Föld egyre népesedő lakosságának egyre több energiára van szüksége. Ennek a vége nem látható. Igazából az energia igény akkor válik problémássá, amikor a jelzett tartalékok kezdenek kimerülni, és jelentős hiány lép fel. Ennek végkimenetele ma még meg sem jósolható. Egy biztos. A szén, a kőolaj, a földgáz, mint energiaforrás kimerülése, igen nagy feladatot fog jelenteni a kutatóknak, mérnököknek a jövőben.   

Az eső

     A csapadék bármilyen változata a legfontosabb éghajlati változó, amely közvetlenül érinti az embereket. Ezen hatások intenzitása, időtartama, gyakorisága, vagy esetleges hiánya befolyásolja a vízellátást, ebből fakadóan a megélhetést. Az együttes hatása árvizekkel, földcsuszamlásokkal, lavinákkal, más esetekben aszállyal sújt nagy területeket. A csapadék szorosan összefügg a felhők tulajdonságaival, azok méretével. Az egyes kontinenseken is eltérőek a felhőképződési viszonyok. Ebből következik, hogy a csapadék bármely formáját is nézzük, attól függ, hogy mekkora egy adott helyen a kipárolgás, milyen szélviszonyok uralkodnak, milyenek az áramlási csatornák. Nagyban hozzájárul még egy fontos tényező. Ez nem más, mint a levegő hőmérséklete. Ugyanis az egyes hőmérsékleti régiók különbözőképpen tudják megtartani a felhő csapadék mennyiségét.

    Az ábrán látható, hogy minél magasabb a léghőmérséklet, annál több a levegő páramegtartó képessége. Ez csak egy állapot arra nézve, hogy mennyire bonyolult egy felhőrendszer, illetve kialakulási módja. Az idejéről is érdemes szólni. Sok esetben igen gyorsan megvalósul az az állapot, amikor rövid idő alatt létrejönnek az esőfelhők. Talán eléggé szembeötlő, hogy milyen kevés „vízről” beszélünk köbméterenként. Ha viszont figyelembe vesszük a felhők kiterjedését, akkor már tetemes mennyiségről beszélünk. Megközelítőleg milyen méretekről beszélhetünk? Sajnos ez nagyon változó. Csak egy példa kedvéért. Vegyünk egy 50 km hosszú, és 20 km széles zivatar felhőt, ami nem tartozik a nagyok közé. A magasságát is középértékben vehetjük, ami 3 km. Ez kereken 3000km³. Ha a hőmérsékletet is egy átlagos szinten nézzük, mondjuk 30 Celsius fokban, akkor a táblázat szerint egy köbméter 30 Celsius fokos levegő 30,4 gramm vizet tud megtartani. A számítás szerint ez már egy ekkora felhőnél 91,2 milliárd liter vizet jelent. Hogy ebből a mennyiségből mennyi esik le, és mekkora területen, az nagyon változó lehet. A nagy zivatarok alkalmával sok esetben, sajnos egyre gyakrabban, rövid idő alatt, kis területen, nagy mennyiség ér talajt. Ez főleg a mezőgazdaságnak nem jó, de úgy vélem, hogy senkinek. Mi történik ilyen esetben? A felső termőtalaj lemosódik, áradások alakulnak ki, aminek a következménye sok esetben katasztrofális. A talajerózió hatalmas probléma. Ami talán még aggasztóbb, hogy egyre növekszik az esőzések által okozott árvizek száma. Azt hiszem,  az alábbi táblázat önmagáért beszél. Nagyon nagy anyagi károkat is okoznak ezek az esőzések. 

     Mondhatnánk azt, hogy nagyon sok csapadék hullik, tehát sok víz van jelen. De hol? Azt kell mondanom, hogy nem ott, ahol kellene. Ugyanis a nagy mennyiség hirtelen lezúdul, és sok esetben nem a folyókba ömlenek, hanem árasztott formában van jelen. Ebből adódik, hogy a felszíni vizek szintje nem emelkedik. Bár az alábbi ábra egy kicsit csalóka, mert ugyan jelzi a csapadékos napok számát, de mint látható már a 0,1mm-nyi esőt is bele veszi a csapadékos napok számába. A 0,1mm-es eső mennyiség, 1 deciliter víznek felel meg. Lássuk be, ez nem valami sok egy négyzetméterre.  

    Összességében elmondhatjuk, hogy bár a csapadék nagyon fontos tényezője az emberi létnek, a változó időjárási körülmények, a változó éghajlat úgy néz ki, nagy károkat is okoz az emberiségnek. A másik, hogy a lehullott csapadék nem növeli sem a felszíni vizeket, sem a feszín alatti vizeket, amelyek az élőlények számára nélkülözhetetlen folyadék forrás.  

Eső, árvizek

     Sajnálatos módon már több éve sok helyen az országban jelentős károkat okoznak az un. villám árvizek. A károk bőven meghaladják a százmilliós nagyságrendet. Azért feltennék egy kérdést. Vajon miért nem tesznek annak érdekében, hogy ezeket az eseményeket enyhítsék, amennyire lehet, amennyire tudják? Miért kérdezem ezt? Most már több éve hallani és látni, hogy melyek azok a területek, ahol jelentős károkat okoznak a viharok és a nagy mennyiségű csapadékok. Ennek nyomvonala hazánk területén dél-nyugat, észak-keleti tengely. E mentén 10 olyan megye található, ahol az elmúlt években jelentős károkat okozott a nagy mennyiségű csapadék, és az azt követő villám árvizek. Sok felé jártam az országban, és mindig megütötte a szememet, hogy azok a természetes vízfolyások, árkok, csatornák, melyek azt szolgálnák, hogy nagy esőzések alkalmával a felgyülemlett esővizet elszállítsák, teljesen benőtte a gaz, a fű, sok helyen már bokrok, fák nőttek ezekben a mélyedésekben. Ezeket korábban azért alakították ki, hogy éppen az ilyen esetekben gond nélkül elvezessék a nagy mennyiségű vizet. Lehetne most kérdezni, hogy abban az időben nem voltak ekkora esők, ekkora mennyiségű csapadékot hozó esők? Higgyék el, ha ezek az árkok, csatornák rendben lennének, ha odafigyelnének arra, hogy ezek tiszták legyenek, közel sem lenne ekkora kár. A magasabb helyeken főleg, de még a sík vidéken is régen odafigyeltek erre. Manapság ezek a természetes árkok be vannak szántva, be vannak temetve. Hogy miért? Hogy nagyobb legyen a földterület. Higgyék el, nem azon az aránylag kis helyet foglaló árkon múlik a nagyobb haszon. Amikor viszont szörnyülködnek, hogy elönt a víz, még akkor sem arra gondolnak, hogy szárazabb időben érdemes lenne ezekkel a csatornákkal is törődni. Tudják mit nem értek? Ezek a jelenségek az utóbbi években ütötték fel a fejüket. Még mindig nincs senkinek olyan gondolata, hogy esetleg tényleg ki kellene ezeket a csatornákat tisztítani, hogyha jön egy következő ilyen idő, akkor ne legyen akkora kár hidakban, utakban, terményben, házakban, személyes javakban, stb. Vajon meddig kell várni arra, hogy valakinek ez eszébe jusson, tényleg érdemes lenne az árkokkal foglalkozni? Van olyan település, ahol szinte minden évben bekövetkezik ez az állapot. Még mindig nem tettek semmit. Vajon miért? Nem tudják, hogy ez kire tartozik? Vagy nem tartozik senkihez sem ennek a kezelése? Nem tudnak tenni azért, mert magánterület? Arra is láttam példát, hogy magánterületen sem foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Sőt! Talán érdemes lenne az erdőgazdaságoknak is elgondolkodni ezen a problémán, hiszen a dombos, hegyvidékes területek hozzájuk tartoznak. A természet által kialakított vízmosások szintén be vannak nőve bokrokkal, sok esetben fákkal. Ezeket a természetes csatornákat a víz maga alakította ki hosszú évek alatt. Most is ezeken folyna le, ha tudna, de mivel el van szinte tömve, így más helyet, más útvonalat keres magának, és talál, ami aztán egy lakott területen csapódik le, hatalmas károkat okozva. Olyan helyről ömlik a nagy mennyiségű víz, ahonnan nem is számítanak rá, pontosan a miatt, hogy nem a megfelelő mederben folyik a víz.

Forrás: MABISZ

     Talán érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy vajon ekkora összegből, mennyi karbantartási munkát lehetne elvégezni, nem beszélve arról, hogy hány családnak okoz igen nagy gondot, ha viharkár éri őket. A testi, lelki megrázkódtatást vajon nem lenne jobb elkerülni? Az esőzések miatt, az egyre gyakrabban előforduló, és aránylag kis területeket érintő földcsuszamlások okozhatnak földrengést. Csak gondoljunk bele. Néha egész hegyoldalak omolhatnak le, csúszhatnak egy völgybe. Ha még azt is hozzávesszük, hogy ezek a hatalmas földdarabok teljesen át vannak itatva vízzel, sőt ha még komoly sziklákat is tudnak magukkal sodorni, akkor elképzelhető, hogy rengést idéznek elő. Egy ilyen omlás alkalmával több tízezer tonna földréteg is mozgásban lehet. Arról ne is beszéljünk, hogyha olyan helyen alakul ki, ahol a szintkülönbség jelentős. Képzeljünk el egy ekkora föld- és sziklatömeget becsapódni úgy száz, kétszáz, vagy esetleg mélyebb területre. Ha kipróbálja valaki, hogy mondjuk, tíz kiló súlyt derék magasságból leejt maga mellé, érezhető a talaj rengése. Ez csak ennyi, de több ezer, több tízezer tonnáról van szó. Nem elképzelhetetlen, hogy ilyen előforduljon olyan helyen, ahol ezek a feltételek adottak. Ez valami hasonló, mint a lavina, csak föld és szikla keveréke, és nem csúszik, hanem zuhan, azaz, egyszerűen leválik a hegy oldaláról. Méterek, esetleg száz métereket zuhanva. Komoly természeti károkat is okozhatnak. Patakok, kisebb folyók vizét is eltudják terelni, ami lakott területeket is veszélyeztethet. Nem beszélve a félelemről, mely kialakul az emberekben, hiszen olyan helyen él, ahol ez előfordulhat. Mindez összefügg azzal, hogy vigyázzunk környezetünkre, nemcsak szűk, hanem még tágabb viszonylatban is.

     Talán ide tartozik, hogy nem szabad természetesnek venni, hogy a csapadék hirtelen nagy mennyiségben hullik. A mostani helyzet is igazolja, hogy ez nem magától érthetődő dolog. Lehet azt mondani, hogy régen is volt ilyen. Igen voltak, de azok nem egyszerre nagy mennyiség, hanem több alkalommal hullott közepes mennyiségű eső volt. Ez nyomon követhető az eső napi, havi, évi mennyiségén. Ma már szinte semmi sem természetes. Ez az élet minden területére vonatkozik. Sajnos!

Extrém hőmérsékleti esetek

    Sajnos egyre inkább tapasztalható, hogy olyan szélsőséges hőmérsékleti viszonyok alakulnak ki, melyek már veszélyesek mindenkire és mindenre. Ezek a mért értékek messze túlmutatnak a normális kereteken. Szokták mondani, hogy ez nem is olyan szélsőséges, hiszen régen is voltak kiemelkedő hőmérsékleti különbségek. Ez valóban így van. A különbség ott van, hogy ezek az anomáliák olyan időszakban, helyeken alakultak, alakulnak ki, ahol az nem egészen megszokott, és nem csak egy alkalommal, hanem tartósan. Csak egy példát említek. Ma már teljesen elfogadott, hogy hőhullámok alakulnak ki, vagy a sivatagban havazik. Már arra sem lehet fogni, hogy a kommunikáció, a hírek nem jutnak el mindenhova, vagy csak késve. A 90-es évektől annyira megszokott és természetes a világháló használata, hogy szinte a minden napok részévé vált. A történések percek alatt bejárják a világot. Sőt! Ma már a telefonoknak köszönhetően szinte mindenhonnan tudósítanak. De térjünk vissza az extrém hőmérséklethez. Mikor beszélünk erről a hőmérsékletről? Akkor, amikor a hőmérő higanyszála túllépi a 35 Celsius fokot. Számomra az eddigi legmegdöbbentőbb hőmérsékleti anomália térképe.

Akárhogy is nézzük, ez már ténylegesen és tartósan elgondolkodtató. Nagyon itt az ideje, hogy valami megváltozzon, mert a természet alaposan kezd eltorzulni.

2019.május 12. Montijo, Portugália 35,5 Celsius fok Ész: 38,7 fok Nyh. 8,9 fok

2019.május 12. Kojnas, Oroszország 31,2 Celsius fok Ész: 64,7 fok Kh. 47,5 fok

2019.július 25. Geilenkirchhen, Németország 40,5 Celsius fok Ész: 51,5 fok Kh: 7 fok

2019.július 25. Helsinki-Vantaa, Finnország 29,6 Celsius fok Ész: 60,1 fok , Kh: 24,9 fok

2019.január 02. Sonndalsora, Norvégia 19 Celsius fok Ész: 62,6 fok Kh: 8,5 fok

2020.február 06. Seymour-sziget, Antarktisz 18,3 Celsius fok.

2021.június 24. Fülöpháza 40 Celsius fok Ész: 46,8 fok Kh: 19,4 fok

2021.június 29. Lytton, Canada, 49,6 Celsius fok. Ész: 50,2 fok Nyh.: 121,5 fok

    A felsoroltak közül kettőt szeretnék kiemelni. Az Antarktisz 18,3 Celsius fokos, és a Kanadai 49,6 Celsius fokos hőmérsékletet. Ez számomra döbbenet. Ráadásul Kanadában három egymást követő napon emelkedett 40 Celsius fok fölé. Ez már extrém hőhullámnak is megfelel. Sajnos, a következmények nem maradtak el. Semmilyen élő szervezet nincs ráállva ilyen magas hőségre, főleg nem közel az Északi sarkkörhöz. 

   Itt egy kis összehasonlítás azonos hónapban, a különböző helyeken mért hőmérsékletek között. Az egyes településeken a hőfokok átlagban vannak megadva. Azt hiszem ez egyáltalán nem gátja annak, hogy belássuk, hatalmas változások alakulnak ki, és még ennél is szélsőségesebb helyzetek fognak kialakulni a jövőben.  

Extrém hőmérsékletek és változások

      Nem tudok napirendre térni a fölött, hogy az ember ennyire felelőtlen. Olvasom a híreket, tanulmányokat, adatokat, elemzéseket. Egy valami nagyon is kitűnik belőlük. Fogalmuk sincs az íróknak, hogy mit állítanak. Itt is igen erősen jelentkezik a bizonytalanság. Talán nem kellene. A különböző viszonyítási alapok, összehasonlítások, az átlagok átlagai számok százalékban, grafikonon. Ezekből kiolvasni igazából pontosan nem lehet semmit. Az előrejelzések egyre bizonytalanabbak. Nem csoda. A döbbenet az, hogy még most sem hiszik el azok az emberek a változásokat, akik maguk is szakemberek, hozzáértők. Vagy mégsem? Már ezt is el lehet képzelni. Ugyanis a számok makacs dolgok. A mérések úgyszintén. A magyarázat viszont lehet teljesen eltérő. Attól függ, ki milyen érdekeket képvisel. Sajnos, de ezt kell mondani. Nem a döntéshozók, akik képtelenek jó döntéseket hozni, szenvedik meg a változások okozta tragédiákat, hanem a közemberek. Szomorú, hogy több ezer állítólagos szakértő nem tud megfelelő döntéseket hozni. Bár valamit kitalálnak, de nem tartja be senki. A klímavédelem gyakorlatilag nulla. Ha lenne valamilyen foganatja, akkor már valami elindult volna, de éppen az ellenkezője zajlik. A fosszilis energia felhasználás ismét előtérbe került, ami még jobban elősegíti a légköri változásokat. Csak egy kérdés. Mi kell ahhoz, hogy ténylegesen komolyan vegye mindenki a globális felmelegedést, és a vele járó immár nagyon is tapasztalható katasztrófákat? Itt főleg azokra gondolok, akik tehetnének azért, hogy elég sok minden megváltozzon annak érdekében, hogy kedvező fordulatot vegyen az éghajlatváltozás. Ha még lehet.

2022-es év

Norvégia, Saltdal 31,6 Celsius fok

Finnország, Vihti Maasoja 31,4 Celsius fok

Olaszország, Róma 40,7 Celsius fok

Tunézia, Medenine 47,8 Celsius fok

    Miképpen jelentkezik a változás konkrét adatok formájában? Azt hiszem, sok magyarázni való nem szükséges. A természet ma már önállóan nem tud megújulni. Bár nagyon sok tudós, szakértő, hozzáértő ember mondja azt, hogy a természet igenis meg tud újulni. Rossz hírem van. Ha eddig ez nem jelentkezett, akkor ezután már biztos nem fog. Nevezetesen, hogy kedvező irányba forduljon a klíma. Ugyanis egyre romlanak az adatok. Egyre szélsőségesebb időjárási helyzetek alakulnak ki, oly annyira, hogy nem lehet előre jelezni az időjárást. Sok esetben ennek igen nagy jelentősége lenne. Akár a mezőgazdaság területén, akár turizmus területén, akár az emberi tevékenységek bármilyen területén. Sőt! Ma már egyértelművé vált, hogy amennyivel emelkedett a légkör szén-dioxid tartalma, annyival csökkent a légkör oxigén mennyisége. Ugyanis a levegő egyik fontos alkotó eleme az oxigén.

    Az oxigén fogyása komoly gondot jelent. Meg kell jegyeznem, hogy rohamosan nő a légkörben a metán nevű gáz. A fagyott talaj olvadása során hatalmas mennyiségű metán szabadul fel. Ide kell még sorolni az emberi tevékenység során keletkezett metánt, valamint a Föld állatállománya által termelt metánt. Mindkettő komoly tétel a légkört illetően. Ahogy korábban feltettem a kérdést, hogy adatok formájában mit jelent a globális felmelegedés. Íme, a diagram megmondja.

    Mindazért a változásokért, ami eddig bekövetkezett, és a továbbiakban, ami be fog következni, és ami egyre erősödni fog /ha minden így marad/ az alábbi két diagram ad magyarázatot. Nem volna szabad ennyire félvállról kezelni a klímakérdést. Tudom, nagyon sokat beszélnek éppen erről a témáról, és talán sokan már eléggé unják, de úgy érzem, nem eleget beszélnek róla. Ki, mit tehet azért, hogy valami pozitív változás induljon el? Ha csak abból indulunk ki, hogy a családok életében különböző minőségű hulladék keletkezik, és azokat megfelelő módon kezelik, akkor már elértünk valamit. Ha bárhová elmegyünk a világban, és mindenhol azt az elvet követjük, ami otthon történik, nevezetesen szemetünket megfelelően kezeljük, akkor már megint tettünk egy lépést bolygónk védelmében. Milyen szép is lenne, ha így történne. Sajnos az ember kivetkőzik magából, ha kikerül a természetbe, ha eljut bárhová a világban. Természeti látnivalókat, strandokat, műemlékeket, és más látnivalókat zárnak be, mert az ember gondoskodott arról, hogy azon a helyen szemét halmozódjon fel. Magam részéről ezt egyáltalán nem értem. Otthon meg tudja tenni, máshol már nem? Vagy én értékelem az embereket környezettudatos polgárokká? Nagyon rendet kellene tenni a fejekben, hogy mindenki megfelelően odafigyeljen a környezetére, mert másképpen nem lesz sokáig élhető bolygónk. Erős szavak? Talán. De nézzünk körül. Szinte minden pusztul. Ezek közül a három legfontosabb a talaj, a víz, a légkör. Ezek nélkül nincs élet. Na, éppen ezt akarjuk teljesen tönkretenni. Ilyen a XXI. század embere? Igen, ilyen. Szomorú ezt kimondani, de ezt látom. A nemtörődömség, a szemét, az erőszak, a gyűlölet. Ez uralja manapság az emberiséget. Ezt aztán szépen megfejelik a természeti katasztrófák. Összeáll egy eléggé zavaros, zűrös, problémás világ. El kellene kezdeni egy jobb világot építeni addig, amíg nem késő.

    Így a végére még valami. Az emberiség rohan a saját elpusztítása felé. Gondoskodik arról, hogy egyre szennyezettebb környezetben éljen. Nem sok gondot fordít erre, sem gondolatban, sem tettekben. Nézzünk körül. Egyre inkább elterjed az erőszak, a gyűlölet, a bizonytalanság, a bizalmatlanság. A hazugság olyan méreteket öltött, hogy már senki nem tudja, mi a valóság. Egy álomvilág, egy illúzió mentén él az ember. Sajnálatos módon ez a magatartás mindent átsző. A hétköznapi ember semmi mással nem találkozik, csak az álságos dolgokkal. A fiatalok eltorzult világnézete, a felnőttek gyűlölködése. Az emberek tudatlansága magával hozza felelőtlenséget és a közömbösséget. Ez oda vezet, hogy egyáltalán nem foglalkozik a környezetével, és szennyezi azt. Az emberek fejében kellene nagyon hamar megváltoztatni a gondolatokat és a világképüket, ha van. Nagyon szomorú, de az látszik, hogy az emberek nem törődnek kellőképpen azzal, hogy mi történik a bolygónkon. A veszteségek már így is nagyon nagyok. Sokkal komolyabban kellene hozzáállni ahhoz, hogy élhetőbb legyen a Földünk. Nincs máshova menni. Azt kell megvédeni, ahol élünk. Ezt csak egyszer lehet tönkretenni. Csak egy esély van. A természet kegyetlen, de megfelelő hozzáállással gyönyörűvé lehet tenni. Védjük meg ezt a csodás bolygót.

    Valami, ami már igazán aggasztó jelenség. Ezek tények, adatok, mérések eredményei. Mindhárom hónapban nem volt olyan nap, hogy valahol az országban ne lett volna 30 Celsius fok felett a maximum hőmérséklet. Ismét megjegyzem, a maximum hőmérsékletet érezzük. Ez fontos. Úgy gondolom a két diagram önmagáért beszél.

Élelmiszer hulladék

   Sajnos az egyre növekvő fogyasztás mellett egyre inkább emelkedik a hulladékoknak az a fajtája, mely a háztartásokból ételmaradékként, élelmiszeri hulladékként kerül ki. Azt is be kell látni, hogy a pazarlás is egyre nagyobb méreteket ölt. Ez viszont igaz más területekre is. A Föld lakossága meghaladta a nyolc milliárd főt. Az élelmiszer elosztásban igen jelentős eltérések vannak az egyes országok között. A háztartási hulladék termelése ennek fényében szintén nagyon változó. A pazarlás igen szembetűnő. Nagyon nehéz igazából párhuzamot vonni a fejlett országokon belül a fogyasztási szokásokra, és hogy mennyi a hulladék termelés. Egy biztos. Nagyon nagy mennyiség kerül a szemétbe. Az EU-ban 87,6 millió tonna élelmiszeripari hulladék keletkezik évente. Ez sok. Felállítanak különböző értékeket, viszonyítási alapokat, százalékokat, és más egyéb számokat. Ezek között elvesznek a valódi problémák. Ez olyan, mint amikor valamilyen esetről beszélünk, de egy teljesen jelentéktelen adat kerül elő valahonnan, és innentől kezdve ez a fő kérdés. A valódi esemény háttérbe szorul. Ma ennek a félretájékoztatásnak a fénykorát éljük. A bizalmatlanság felütötte a fejét mindenhol, úgy itt is. Mivel jelentős eseményről van szó, hiszen a Föld lakosságának az élelmezéséről van szó. Ez szintén egy létkérdés, hiszen maga a feldolgozás más területeket is érint. Vízfelhasználás, energia, szállítmányozás, stb. Ezek is környezetterhelő dolgok. Meg kellene találni azt az ideális elosztást, termelést, amely a legjobb. Biztos nem egyszerű, de úgy gondolom, egyre nagyobb szükség van rá.  

    A hulladék termelés már így is igen sok. Sok helyről érkeznek információk, hírek, hogy gondot jelent a szemét kezelése. Erre több példa is akadt az elmúlt néhány évtizedben. A városok egyre nagyobb létszáma egyre nagyobb terhet ró erre a területre is. Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy sok esetben az emberek felelőtlen viselkedése okoz környezeti gondot. Az illegális szemétlerakó helyeken ugyanúgy meg lehet találni a veszélyes hulladékot, mint a háztartási hulladékot. Annak veszélyei a levegőben vannak, hogy mikor indul el ezekről a helyekről egy fertőzés. Lásd a középkori Európa. A különbség csak annyi, hogy nem az utcára dobálják ki a szemetet, hanem „kulturáltan” elviszik a közeli erdőbe, patakba, elhagyott bányák területére, perem kerületekbe, településektől aránylag távoli helyekre, stb.

   A pazarlás mértékét jelzi a diagram. Azt ki kell hangsúlyozni, hogy ez csak élelmiszer hulladék. A keletkezett hulladék arányaiban, ha megnézzük mekkora előállítási energia társul, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy mennyire figyeljünk oda élelmiszereink gazdaságos felhasználáshoz. Ha csak annyit említek, hogy 1 kg hús előállításához több ezer liter vizet használunk fel, akkor lehet némi fogalmunk arról is, a többi termékek előállítási folyamatai mennyire terhelik a környezetünket. A feldolgozóipar igen tetemes energiát használ.

     Hogy némi fogalmunk legyen, a diagramban feltüntettem az egyes hulladék fajták mennyiségét. Hatalmas számról van szó. Ennek kezelése szintén őrült energiát emészt fel. Igen nehéz megtalálni azt az egyensúlyt, amikor a lehető legkedvezőbben és leggazdaságosabban lehet kezelni a hulladékgazdálkodás problémáját. Hogy egyre nagyobb gond lesz a hulladék, az szinte biztos. Sőt! Már most is az. Az is gond, hogy hiába az egyes felhívások, az ember gondolkodása még mindig le van ragadva azon a helyen, hogy majd lesz valahogy, majd megoldják az illetékesek, és ami a legrosszabb, hogy ennek tudatában semmiféle felelősség érzet nincs az emberekben. A témához kapcsolódó gondolkodást kell megváltoztatni ahhoz, hogy változások történjenek. Van ahol ez már elkezdődött, de jóval több helyen kellene megvalósítani. A környezettudatos gondolkodással a magunk életét tudjuk szebbé, nyugodtabbá, élhetőbbé tenni. Sajnos annak ellenére, hogy egyre kisebb területen lehet mezőgazdasági termelést folytatni, azaz, növényeket és gyümölcsöket termeszteni, egyre több élelmiszer kerül a kukába. A termőföld területe egyre inkább kisebb lesz. Ha a diagramban feltüntetett értékeket összeadjuk, akkor 37 909 596 km² jön ki. Ez hatalmas terület. Ekkora terület kiesik a mezőgazdasági termelésből. Az egyre szűkülő lehetőségek azt diktálják, hogy egyre többet kell termelni egyre kisebb területen, hogy a Föld lakossága el legyen látva mezőgazdasági terményekkel. Ebből olyan következtetéseket is le lehet vonni, hogy a megtermelt alapanyagok vitamin és ásványanyag tartalma csökken. Ha valamit valahol növelünk, jelen esetben a nagyobb terméshozam elérését, akkor valaminek csökkennie kell. Ez ebben az esetben a minőség.

     A romlás csak egy dolog a hihetetlen összetett rendszerben. Az élelmiszer fogyasztás manapság az egész világon pazarló. Látható, hogy mennyi élelmiszeripari alapanyag kerül a hulladékba. Hazánkban évente 59 kilogramm fő/év. Ez nagyon sok. Csak gondoljunk bele, hogy ez mennyit jelent országos szinten, és mennyit jelent a Föld összlakossága szintjén. Hatalmas szám jön ki. Manapság minden apró dologra érdemes odafigyelni, mert rengeteg minden múlik rajta. Ez így van az élelmiszeri hulladékokkal is. Biztos sokan belegondoltak már abba, hogy vajon mi lesz azzal a nagy mennyiségű hulladékkal, amit kidobunk. Csak egy dolgot említek meg. Ezek a termékek erjednek, rothadnak. Sajnos keletkezik egy olyan gáz, ami még erőteljesebben és agresszívebben szennyezi a Föld légkörét, mint a szén-dioxid.  Ez nem más, mint a metán. Már most is felfigyeltek erre a gázra, és egyre inkább a figyelem középpontjába fog kerülni. Az üvegházhatás emelkedésének döntő tényezője lehet, és lesz is.  Maga a hulladék már korábban is okozott igen nagy problémát több országban. Igaz, hogy ez anyagi vonatkozású volt. Gondoljunk bele, ha valami oknál fogva nem szállítják el a hulladékot. A könnyen romló, bomló élelmiszeri hulladék nemcsak rossz képet, rossz szagot jelent, hanem jelentősen fertőzés veszélyes. A kóbor állatok, apró rágcsálók, madarak hamar rátalálnak ezekre a hulladék hegyekre, és onnantól kezdve ellenőrizhetetlenné válik a kezelése. Ilyen és hasonló dolgokból kiinduló eseménysorozat korábban is előfordult. A rágcsálók által hordozott és terjesztett betegségek nem mai keletűek. Ennek valószínűsége annál inkább nagyobb, minél több, és minél nehezebben kezelhető hulladékról beszélünk. Szerte a világban nagyon sok helyen nem megfelelő formában tárolják és kezelik a hulladékot. Hozzá kell tenni, nemcsak az élelmiszer hulladékot. Sajnos hazánkban is nagyon sok illegális hulladéklerakót alakítanak ki az emberek, felelőtlenül. Ugyanis az esetlegesen kialakuló fertőzés senkit nem kímél, azt a személyt sem, aki azt hiszi, hogy ha távol a lakhelyétől egy erdőszélen kidobja a szemetét, akkor részéről rendben van minden, mert ő megszabadult egy gondtól. A helyzet az, hogy itt nemcsak esetlegesen élelmiszer hulladék kerül kidobásra, hanem más egyéb, sok esetben veszélyes hulladék. Ennek káros hatásai beláthatatlanok, és a felelősség tudjuk nagyon jól, nem megállapítható. Így egyre több illegális hulladéklerakó alakul ki. A bomlás során keletkező különböző anyagok, melyek mérgezőek is lehetnek, így eléggé szabadon erjedhet, veszélyt jelentve a környéken, és távolabb levők egészségére. Fel kellene már nőni oda, hogy valóban felelősségteljesen védjük a környezetünket, mert egyre nagyobb kárt okozunk benne. Javításra kicsi az esély.

Káros anyag kibocsátás

    Azt hiszem ez a téma örök. Erről mindig, mindenhol, mindenkivel kell beszélni, több okból is. Az egyik, és  talán a legfontosabb, hogy egyre többen legyünk azok, akik tesznek annak érdekében, hogy tisztább legyen a levegő. Sajnos van mit tenni. Ma már csak a hegyvidékes helyeken lehet friss levegőt lélegezni. A helyzet az, hogy már igen komoly egészségkárosító hatása is van. Ma már előkelő helyen szerepel a légúti megbetegedések száma világszerte. Egyre több összetevője van ezeknek az anyagoknak, és nem mindegyiket mérik. Van egy egészségügyi határérték skála. Ez ad némi támpontot arra nézve, hogy hol, mennyi a káros anyag szintje. Ezt ma már az egész Földön figyelemmel kísérik.

     Az egészségügyi határértékek itt vannak feltüntetve. A végén van egy szén-dioxid érték, ami elég magas, és ez az egyik anyag, amely a Föld légkörének melegedését okozza. Egy valamit fontos leszögezni. A kulcs a hőmérséklet emelkedése, azaz, a globális felmelegedés. Ez kihat mindenre. Ami számomra eléggé furcsa, hogy a szén-dioxid mértékét nem mérik, még annak ellenére sem, hogy ebből a vegyületből van legtöbb a légkörben. Ennek a gáznak tulajdonítják a globális felmelegedést. Arról is szólnak a hírek, hogy a természet feldolgozza a kibocsátott szén-dioxidot. De mennyit? Mára már olyan töménységű a szén-dioxid, hogy már nem tud olyan ütemben, és olyan mennyiségben elnyelődni, tehát jelen van a levegőben, amit belélegzünk. A szén-dioxid nehezebb a levegőnél, ezért nyugalmi helyzetben az alsó légrétegekben helyezkedik el. A légkör állandó mozgása miatt mindenhol jelen van ez a gáz. Hogy mennyire veszélyes? Bizonyára mindenki volt már olyan helyen, ahol sokan gyűltek össze egy teremben. Egy idő után észre lehetett venni, hogy „nehézzé” vált a levegő, „rossz” lett a levegő. Ez annak a következménye, hogy az emberek által kilélegzett szén-dioxid eldúsult, és kevesebb lett az oxigén. Ez a helyzet rövid időn belül komoly légzési és egészségügyi problémát okoz.

    Ha összeadjuk a 2021-es év károsanyag kibocsátásának mennyiségét, akkor 60 811 000 tonna került ezekből a légkörbe, azaz, közel 61 millió tonna. Ez nagyon sok, és ez csak hazánkra vonatkozik. Megközelítő fogalmunk lehet arról, hogy ez globálisan mennyit jelent. Az alábbi diagram megmutatja. Valamit itt figyelembe kell venni. Az elnyelt szén-dioxid mennyiségét. A tengerek, az óceánok, zöld felületek mind besegítenek abba, hogy minél kevesebb szennyező anyag legyen a levegőben. Ennek ellenére már nagyon sok van, ugyanis elérkezett egy olyan küszöb, ami fölött már jóval lassabban, és jóval kevesebb mennyiségben nyeli el ezt a gázt, mert a telítettsége kezdi elérni a határát, amikor már nem tud többet felvenni. Ezt úgy kell elképzelni, mint amikor cukrot vagy sót teszünk egy kevés vízbe, és összekeverjük. Aztán még teszünk hozzá, és a végén már nem tudunk többet benne feloldani, mert telítődik. Amikor ez elérkezik, akkor a plusz mennyiség kicsapódik. Szerencsére a szén-dioxidnál ez nem fordul elő, mert egyszerűen nem tudja elnyelni. Nincs olyan tényező, nevezetesen túlnyomás, ami még préselne bele a gázt. Viszont jelentkezik egy másik káros dolog. Ez pedig a savasodás. Ugyanis a szén-dioxid-víz elegy szénsavat hoz létre. Bár ezt a formát isszuk, viszont a tengerek, és óceánok egyensúlyában zavart okoz. A légkörbe kerülő gázok közül a kén-dioxid a veszélyesebb, mert vízzel találkozva kénessav keletkezik. Ez sokkal agresszívebb, mint a szénsav.  

    A károsanyag kibocsátás másik nagy veszélye a szálló por. A világszerte jelentős járműpark, az üzemek, gyárak, erőművek és háztartások jelentős mennyiségű szálló port juttatnak a légkörbe. Ennek is van már egészségügyi határértéke. Két formája van, a PM₁₀, illetve PM_2,5. A kettő közül a PM_2,5 a veszélyesebb, mert teljes egészében bekerül a tüdőbe, és onnan nem ürül ki. Ahogy látható a nagyobb értékű szálló por az orrnál tovább nem jut, mert az orr meggátolja a részecskék továbbjutását. A kisebb értékű részecskék viszont már olyan helyekre is eljutnak, ahol komoly egészségkárosodást okoznak. Sajnos ennek mérése még nem mindenhol megoldott. A szálló pornak éppen akkora a veszélye, mint a szén-dioxidnak, hiszen ezek részecskéi is nagy mennyiségben vannak jelen a légkörben. 

    Sajnálatos módon még 55 százalékban jelen van a fa vagy szén a háztartásokban. Ebből van egy még veszélyesebb tartomány, ez az egyéb kategória, ami 3 százalék. Ez azt jelenti, hogy itt mindennel fűtenek, ami ég. A melléktermék pedig rendkívül mérgező. Azt is el kell mondani, hogy ez eléggé összetett probléma, hiszen ezek a családok nem olyan körülmények között élnek, hogy erre odafigyeljenek. Sem anyagi, sem szellemi vonalon nem törődnek azzal, hogy ők milyen káros tevékenységet folytatnak.

      A felsoroltak együttes hatása azt eredményezi, hogy jelentősen megnőtt a légúti megbetegedések száma hazánkban. A feltüntetett értékek jelentősek, és vélhetően nem fognak csökkenni, sőt. Jóval nagyobb figyelmet kellene szentelni arra, hogy milyen minőségű levegőrétegben élünk.

Nézzük a csapadékot

    Tudományos körök előre vetítik a „nagyobb mennyiségű eső, rövid idő alatt, kis helyen”. Erről már meg is bizonyosodhattunk jó néhány alkalommal. Sajnos hazánk belekerült abba helyzetbe, hogy egyre melegebb lesz szinte minden hónapban. Ez azzal jár, hogy elsivatagosodnak a területek. Már van is ilyen, mégpedig a Homokhátság. Hivatalosan is félsivatagos területként van bejegyezve. Bár annak ellenére, hogy időnként az éves csapadékösszeg igen kedvező, a problémát korábbról kell elindítani. Ugyanis van egy igen égető dolog, amire igen gyorsan megoldást kell találni. Ha időben visszamegyünk úgy 100 évvel, akkor azt láthatjuk, hogy a mezőgazdasági gazdálkodás egyik sarokköve az esővíz gyűjtése. Még a mai napig is tudok olyan helyeket mondani, ahol még ciszternák működnek. Ez egy kis víztároló. A lényeg ebben a mondatban van. Víztároló. Jelenleg a tapasztalat azt mutatja, hogy bár eső van, de sok esetben nem ott, ahol legjobban kellene. Illetve, ahogy jeleztem, rövid idő alatt, kis területen, nagy mennyiség hullik. Mi történik ebben az esetben? Egyszerűen az, hogy mivel a mezőgazdasági művelés cégek kezében van, így a nagyobb haszon kedvéért egyszerűen beszántanak minden kis területet. Koromnál fogva még én is láttam olyan művelést, hogy a parcellák között meghagytak egy csíkot, amin keresztül a csapadék szépen lefolyt a közeli patakba, majd onnan  a víztárolókba. Itt aztán volt arra alkalom, amikor a nyári időszakban nem volt eső, akkor csatornákon keresztül elvezették a vizet a megfelelő helyre. Így meg tudták oldani, hogy nem maradtak víz nélkül a mezőgazdasági területek. Ezzel szemben ma már egyáltalán nem látni ezeket a csatornákat, mert ahogy írtam, beszántották, illetve már az a csatorna sem létezik, amivel esetleg elvezetnék a vizet. Sokat túrázok az országban, és igen sok helyen látni még a régi csatornák nyomait. Beszakadva, eltömődve, gazosan, néhol már fa is növöget, sőt, az emberek jóvoltából sittet, háztartási hulladékokat, autógumikat is látni. Ahová ezek a csatornák eljutnak, ott ugyan vannak még igen nagy területek, ahol korábban befogadták a lehullott csapadékot, de ezeket is benőtte a gaz, illetve feltöltődött. Mi történik? A nagy esőzések alkalmával a hirtelen lezúduló eső lemossa a termőföldet, mert nincsenek árkok, így szabadon keres magának utat, és árvizeket okoz. A másik, hogy ezek a vizek nem szívódnak be a talajba, mert átfut rajta. Így a termőtalaj, ami megmarad, egyre szárazabb lesz. Ezt az egészet még megfejeli az, ami a diagramon látható, hogy egyre kevesebb azoknak a napoknak a száma, amikor eső hullik. 

    Van még elég sok tényező, amely befolyásolja az aszály egyre súlyosabb létezését. Az egyik ilyen az egyes földfelszíni képződmények fényvisszaverő képessége. Ebben az esetben a szántóföld, a csupasz talaj, a homok a lényeges. Ahogy látható maximum 30%-át veri vissza a beérkező napsugárnak az adott talajforma, a többit elnyeli, ezáltal egyre inkább forrósodik, szárad. Ez akkor gyorsul fel még inkább, amikor már van olyan terület, amely sok napsugarat, és ezzel energiát nyel el. Ezeken a területeken a harmatképződés sem alakul ki, így fokozottan szárad a környezet. A másik tényező a párolgás. Nagyon fontos, hiszen a csapadék ebből alakul ki. A párolgás minden hőfokon megvalósul, de a hőmérséklet emelkedésével igen felgyorsul. A nagyobb párolgás nagyobb felhőket alakít ki, amiből aztán nagyobb viharok képződnek sok esővel. Csak hát, ahogy említettem ez kis területre, rövid idő alatt, nagy mennyiséget jelent. Sajnos, az csapadék eloszlása sem kedvező hazánk területén. Van egy tengely a dél-nyugat, észak-kelet vonal, amely mentén nagyobb valószínűséggel alakulnak ki esők, mint máshol. Ez a földrajzi vonal kizárja az alföldi részekre történő eső hullását. A nagy termőterületek pedig itt vannak. Azt is látni kell, hogy bizony ez a tengely sem olyan biztos már. Egyre inkább kezd kaotikussá válni, hogy hol alakul ki valamilyen góc, amiből eső alakulhat ki. Mivel a bizonytalanság egyre nagyobb, így még inkább szükség lenne azokra a víztárolókra, amelyek régen működtek, és hatékonyan működtek.

     A 2024-es évben eddig 204,6 mm csapadék hullott. Ez 0,85 mm csapadékot jelent naponta. Ezt még azzal is szűkíteni kell, hogy mekkora területre jutott ez az eső. Azt kell mondani, hogy ebből a legkevesebb az alföldi részekre hullott. Egy személyes tapasztalat. Már 2014-ben volt olyan eset, amikor a kútból 20 perc alatt 3 métert esett a víz. Magyarul, sokan locsoltunk, és elfogyott a víz az adott rétegből. Ez mérhető volt, mert a csövön látható volt az eredeti, locsolás előtti vízszint. Azóta eltelt már 10 év. A gondok akkor kezdődtek, amikor a 2011-es évben igen kevés csapadék hullott. Ezzel párhuzamosan a hőmérséklet igen magasan maradt. 2012-től extrém hőmérsékleti maximumok voltak jelen a nyári időszakokban. Az extrém hőmérséklet a 35 Celsius fok feletti hőmérséklet. Márpedig ezt a hőfokot érzi mindenki, illetve minden. Ha legmagasabb értéket vesszük, /664mm/ akkor is csak 1,81 mm eső kerül egy négyzetméterre naponta. Bizonyára mindenki locsolta már a terményeit a kertben. A feltűntetett érték 1,81 mm egyenlő 1,81 liter vízzel. Hát ez nagyon kevés. Csak gondoljunk bele. Ez a vízmennyiség 1,81 mm vastag vízréteget alkotna egy szilárd felületen. Talán így jobban el lehet képzelni a mennyiséget. Viszont, a nagy hőmérséklet miatt a talaj egyre mélyebben kezdett el száradni. A száraz talajréteg nem szívja fel a hírtelen lezúduló esővizet. Úgy viselkedik, mint a zsír. Egyszerűen leszalad róla a víz, nem szívódik be a talaj mélyebb rétegeibe. Úgy is mondhatnánk, mint a régi öregek, sajnos magam is az vagyok már, hogy olyan jó „áztatós” eső kellene. Ez azt jelenti, hogy hosszan, egyenletesen esik az eső, van ideje leszivárogni a talaj mélyebb rétegeibe is. Ez ma már nem igen van. A villám árvizek, amelyek ma jellemzőek. Különben nagyon nagy mennyiségű vízről beszélünk. Ezt kellene összegyűjteni, mint régen tették. Úgy gondolom, utalva az idei évre, hogy a melegedés egyre inkább szárazzá, aszályossá teszi a termőföldeket. Ezért kellene sürgősen lépni abba az irányba, amely lehetővé tenné, hogy a természet adta vizeket minél hatékonyabban felhasználhassuk. Az éghajlat egyre melegebb lesz, és az öntözéses rendszert ki kell építeni, mert másképpen nem lesz semmilyen termény sem.

    Úgy gondolom, hogy a lehullott mennyiséghez képest a hőmérséklet igencsak sok. Látható, hogy a 2011-es év után minden évben 35 Celsius fok felett volt a hőmérséklet maximuma. Hangsúlyozom a maximum hőmérséklet azért fontos, mert ezt érezzük, illetve a talajt, a növényeket is ez a hőmérséklet éri. Ki lehet jelenteni, hogy az aszály növekedése folyamatos. Ehhez még két kedvezőtlen tényező társul. Ez nem más, mint a talajnedvesség tartalmának a jelentős csökkenése, illetve a növényzet párolgása. Mennyi vízre van szüksége a növényzetnek? Az általános „szabály” úgy szól, hogy napi 2,4-2,6 mm eső kellene. Ez azt jelenti, hogy négyzetméterenként 2,4-2,6 liter vízre lenne szüksége a növényzetnek. Hangsúlyozom, hogy ez igen becsült érték. A talajnak 30-40 centiméter mélyen nedvesnek kell lennie. Ez az ideális. Jelenleg hazánkban a talaj egy méter mélységben 25-30 százalék vizet tartalmaz. Ez nagyon kevés. Jelenleg 1,9 liter vizet kellene pótolni naponta a növényeknek. Csak gondoljunk bele, ez mennyi vizet jelent a termő területeken. A helyzet az, hogy öntözés nélkül az elkövetkezendő időkben nem lehet számítani semmilyen haszonnövény normális növekedéséhez. Ahogy említettem, még a párolgás egy fontos szempont. A növények általában 120-130 gramm vizet párologtatnak el óránként és négyzetméterenként. Ez 1,2-1,3 deciliter vizet jelent. Ez elég jelentős.

   Foglaljuk össze. A lokális csapadék hullás, a növekvő hőmérséklet, a csökkenő talajvíz, a csapadék mennyisége, a növényzet párolgása van kihatással az aszályra. Ennek tükrében elmondhatjuk, hogy hazánkban kialakult az a helyzet, amikor arról beszélünk, hogy aszály van. Lásd: Tisza száradása, tavak kiszáradása, víztárolók jelentős vízszint csökkenése, a termények silányabb minősége, és mennyisége, stb. A megoldás: összegyűjteni a vizeket, gazdaságosabban felhasználni ezeket, a csatornarendszer újjáépítése, a már meglévő, és kialakításra váró víztárolók rendbetétele. Ezekkel talán meg lehet oldani az egyre aszályosabbá váló területek fenntartását. Ha ez nem valósul meg, hazánk sivatagosodása igen erős mértékben fel fog gyorsulni.

Jelenleg 4,3 millió hektár a szántó, gyümölcsös és szőlő területe. Ebből 119 183 hektárt öntöznek.

No comment.

Amikről nem beszélnek

     Földünkön számtalan olyan esemény, történés zajlott, zajlik, amik részben, vagy teljes egészében el vannak felejtve. Egyszerűen nem foglalkoznak vele. A régi épületek, építmények, fizikai, kémiai, matematikai állandók, bölcseletek gyakran kerülnek a szóbeszéd részévé. Ilyenek a piramisok, a régi korok építményei, a Húsvét-szigeti szobrok, a fizikai, kémiai törvények. Azért akad egy néhány, amelyik figyelemre méltó. Vannak dolgok, események, történések, amik részben, vagy teljesen elfelejtődtek. Ilyen pl. a Delhi-oszlop. Igaz, ez csak egy, de elég sokat lehetne sorolni. Rengeteg különböző elképzelés lát napvilágot nagyon sok témakörben. Az embereket a jövő, mi lesz később, mi várható, mit várhatunk kérdések foglalkoztatják. Azt viszont nagyon sokan elfelejtik, hogy nem a szélsőséges kitalációkat kellene követni, hanem olyan dolgokat, melyek esetleg előrébb viszik az emberiséget egy jobb élet felé. Miért írom, hogy jobb élet felé? Nézzenek körül. Mi látható, hallható ma a nagyvilágban? Erőszak, politikai csatározások, melyeknek se vége, se hossza. Az ember, mint személy megszűnt létezni. A mai modern ember egy fogyasztó. Ez a kifejezés minden területre érvényes. Ma a hatalomért, a pénzért folyik a harc. Ez a történelem folyamán mindig is így volt. Ma sincsen másképpen. Az ehhez a körhöz tartozó emberek egyáltalán nem foglalkoznak elméleti dolgokkal. Nem érdekli őket, és nem is tudnak vele mit kezdeni. Ehhez, és más egyéb mindenhez buták. Egy valami érdekli őket, ez nem más, min a hatalom. Ezért mindenre készek. De kanyarodjunk vissza az eredeti témához. Van valami a világon, mely igen érdekes irányt mutat a jövőt illetően. A történelem során mindig voltak olyan emberek, akik nagy bölcsességre tettek szert, és komoly követendő dolgokat alkottak, hirdettek. Sok mással egyetemben talán a legutóbbi, melyről kevés szó esik a Georgiai-kövek. Létezik, de nem beszélnek róla. Vajon miért? Nézzük, miket véstek ezekre a hatalmas kőtömbökre még 1980-ban, azaz, negyven évvel ezelőtt. Az egész az értelem diadaláról, és a józanságról szól.  

„Nagy veszély korszakában élünk. Az emberiséget és a földön töltött gyermekkorának büszke teljesítményeit súlyos veszély fenyegeti. A tudásunk túlhaladta a bölcsességünket. (…) Előrehaladtunk a természettudományos ismereteinkben, de nem tudtuk kellően kordában tartani a primitívebb állati ösztöneinket. Kezdjük elfogadni a jogrendet, de korlátozzuk ennek hatását: csak az egyénekre és kicsinyes politikai vitákra alkalmazzuk, miközben nem engedjük érvényesülni a nagy­szabású konfliktusok kezelésében. Betiltottuk a gyilkosság és az erőszak alkalmazását az egyéni viták eldöntésében, de nem találtuk meg a módját annak, hogyan tudnánk békésen megoldani a nemzetek közötti konfliktusokat”

"nyilvánvaló, hogy egyetlen vallásnak sincs monopóliuma az igaz­ságra”

Forrás: Vigyázó!

    Szerény véleményem, hogy nem kell túlbonyolítani a dolgot. Van egy komoly, nagyon komoly irányelveket adó írás, melyet érdemes megfontolás tárgyává tenni. Hogy miért? Nézzünk körül? Mi zajlik a nagyvilágban? Ez már nem nevezhető normális életnek. Ezeken a köveken a következő szöveg olvasható.

A tíz irányelv így szól:

1. Gondoskodj arról, hogy az emberiség 500 millió fő alatt maradjon, folyamatos egyensúlyban a természettel.
   Irányítsd bölcsen az utódnemzést – folyamatosan javítva az állóképességet és a sokféleséget.
   3. Egyesítsd az emberiséget egy új élő nyelvvel.
   4. Szabályozd a szenvedélyt, a hitet, a hagyományt és minden dolgot hangolj össze az értelemmel.
   5. Védelmezd az embereket és a nemzeteket igazságos törvényekkel és pártatlan bíráskodással.
   6. Hagyd, hogy a nemzetek önmagukat igazgassák, de a vitás külső ügyeiket nemzetközi bíróságon döntsék el.
   7. Kerüld a felesleges törvényeket és a haszontalan bürokráciát.
   8. Tartsd egyensúlyban a személyes jogokat a társadalmi kötelességekkel.
   9. Becsüld meg az igazságot, a szépséget és a szeretetet, keresve közben a végtelennel való harmóniát.
   10. Ne légy rosszindulatú daganat a föld testén. Engedj teret a természetnek. Engedj teret a természetnek.

Forrás: Vigyázó!

      Ha figyelmesen elolvassuk, akkor rájöhetünk, hogy az emberiség javát szolgálja. A szomorú az, hogy ma már ebben senki nem hisz. Nem hiszi el senki, hogy valaki önzetlenül akar segíteni valakinek. Itt tartunk most. A teljes összeomlás társadalmi és emberi oldala határán, még konkrétabban, benne. Abban a világban, ahol már nem beszélhetünk sem értelmi, sem érzelmi intelligenciáról, minden elképzelhető. Sajnos. A téma végére csak annyit. Van néhány ember, akik a hatalmat és a pénzt bölcsességgel, tudással társítani tudja. Ekkor történnek igen jelentős dolgok. A felsorolt tételek nagy horderejűek. Hogy miért? Azon egyszerű oknál fogva, mert teljes egészében a Földön élő emberek javát szolgálják. Nem kell különböző elméleteket gyártani ezzel kapcsolatban. A reális dolgokat, a szépet, a jót, a haladó szellemiséget, a tudást kell előtérbe helyezni és gyakorolni. Sajnos a mai modern ember talán erre már nem képes. A mai ember hiszékeny a különleges dolgokra, és miden esetben gyakorolja ezt akkor, amikor többen vannak. Tudálékosabbnak, okosabbnak akarja magát beállítani. Sok esetben sikerül is. Sajnos a hiszékenység nagy ostobaság. Miért? Mert olyan kétes híranyagot közölnek, melynek semmilyen alapja nincs. De ez a lényeg. Egyfajta feszültséget kell fenntartani, hogy az érdeklődés meglegyen. Az nem számít, hogy valótlan. Tudják, a hazugságot megbocsátják, az őszinteséget és igazságot nem. Na, itt kezdődnek a gondok. A mai modern ember elsődleges ismérve az említett tulajdonság. Visszatérve még egy gondolat erejéig a fent említett irányelvekhez. Az első irányelv okozott eddig nagy gondot. Az emberiség létszámának említése. Ma jelenleg több mint nyolcmilliárd ember él a Földön. Nem szeretnék következtetéseket levonni, de azt hiszem, érdemes lenne belegondolni abba, hogy vajon mekkora az igazság alapja annak, ami a felsorolt irányelvekben szerepel. Minden tétel az embert szolgálja. Én azt gondolom, hogy ezeket a tételeket rá lehet illeszteni a nyolcmilliárd emberre is. Ennyit haladtunk negyven év alatt. Egy a lényeg. Együtt kellene élni a természettel. Van rá lehetőség? Én azt gondolom, hogy van. Mit kellene tenni? Meg kellene szabadulni a természet károsító tevékenységektől, meg kellene szabadulni a hazugságoktól, vissza kellene állítani a bizalmat, és hinni kellene egymásban. Vajon lehetséges ez még? Lehetséges, de nagyon nehéz. Én bízom benne, hogy lehetséges ennek az állapotnak a visszaállítása, bár nagyon sok negatív dolgot kell leküzdeni. Egy valamit mondok. Ha az emberiség fenn akar maradni hosszú ideig, akkor ezt meg kell lépni. Ha nem, akkor igen erős leépülés következik be az emberiség történetében, amely nem javítható.

    Összegzésül. Az emberiség számára lényeges meghatározások vannak leírva az irányelvekben. Ilyen az értelem növelése, az emberek védelme, az igazság előtérbe helyezése, a szeretet hangsúlya, a természet tisztelete. A felsoroltak közül ma minden az ellenkezője. Az emberiség butulása, az emberek kihasználása, a nagyfokú hazugság elterjedése, az erőszak, agresszió térhódítása, a természet rombolása. Ezek a tulajdonságok jellemzik a mai modern világot. Jó lenne változtatni rajta.   

                                                                  Georgiai-kövek

     Valamikor, úgy 50 évvel ezelőtt sok mindent magyaráztam az akkori fiataloknak. A természet összefüggéseit, a fizikai, kémiai törvényeket, a világegyetem mikéntjét, és minket, embereket ebben a rengetegben. Bár nekem is sok kérdés maradt megválaszolatlan, mégis igyekeztem reális válaszokat adni a feltett kérdésekre. Mert kérdések voltak. Olyanok is, amikre nem tudtam a választ. Ezt megértettem, és mentem tovább, gyűjtve az ismereteket. Ekkor viszont felmerült egy érdekes téma, ez úgy a nyolcvanas évek környékén, hogy mit takar az UFO mozaikszó. Olyan különleges elképzelések voltak ezzel kapcsolatban, hogy szinte hihetetlen. Mára talán ez is elfelejtődött az emberek gondolatvilágából. Abban az időben nem volt olyan hónap, hogy ne került volna címlapra valamilyen UFO jelenség. Aztán tisztáztuk. Mit is jelent ez a mozaikszó? Nem azonosítható repülő tárgy. Ennyi. Ezt sok más dologgal összekötik. Helytelenül. Csak egy példa. Abban az időben nagyon jól működött az amatőr csillagászati megfigyelés. Egyik alkalommal bejelentés érkezett egy azonosítatlan repülő tárgyról. Ez egy szivar alakú, aránylag lassan mozgó, rózsaszínes valami volt. Nem akarom részletezni, de közölték, hogy az a valami egy kísérleti eszköz volt. Vagy. Az egyes mesterséges holdak is okot adtak UFO jelenséget feltételezni. Mi történik manapság? Nincsenek ilyen hírek. Korábban a média csinált belőle hírt. Eladható volt. Ma már az emberi elme nem azt kutatja, hogy az a valami micsoda, hanem azt, hogy valóban léteznek-e olyan régiók, ahol esetleg fellelhető az élet valamilyen formája. De maradjunk ott, hogy ez a dolog is elfelejtődött. Legalábbis részben. A tudatban lévő korábbi információk semmit nem változtak. Ma is élnek ezek. Sőt! Az emberek semmilyen formában nem érdeklődnek az után, ha esetleg egy ilyen hírt hallanak. A mai napig is ez egy misztikus valami. Ez a megítélése ennek a dolognak. Meg sem fordul az emberek fejében, hogy mi ennek az igazi értelme. Még egyszer. Nem azonosítható repülő tárgy. Ez a lényeg. Sok dolog van, ami még ismeretlen az emberek előtt. Tanulni, ismereteket gyűjteni, tapasztalatokat gyűjteni. Ezekkel lehet előre haladni. A mai modern ember gondolatvilága ebből a körből teljesen kiesik. Egyszerűen nem érdekli. A régi Egyiptomban, amikor a nép lázadozni kezdett, a papok kiálltak a tömegek elé, és sötétségbe borították a tájat. Ők tudták, hogy napfogyatkozás lesz. A tudás náluk volt. Hosszú időre biztosítani tudták ezzel a hatalmukat. Ma ugyanez zajlik, csak hozzá kell tenni a fejlődés jelenlegi szakaszát. Ilyen egyszerű. A tudomány előre haladása, az új ismeretek átgondolása, a fejlődés nyomon követése fontos részének kellene lennie az emberek életében. Sajnos ez nincs így. Oly annyira nincs így, hogy úgy, ahogy régen Egyiptomban, úgy most el lehet hitetni az emberekkel olyan dolgokat, amiktől tartanak, mert nem ismerik, pontosan azért, mert nem tájékozódnak. Ezzel teljesen félre lehet vezetni az emberek. Senkit nem akarok bántani, de a mai modern ember ilyen. Vajon milyen? Sajnos azt kell mondani, hogy tudatlan, buta. Erről csak az emberek tehetnek. Senkit nem akarok bántani, de azt lehet tapasztalni, hogy egyre inkább eltorzulnak a viszonyok olyan irányba, ami rossz irányba halad. Az emberek értelmi és érzelmi leépülése elindult, és sajnos egyre inkább erősödik. Ez ott jelentkezik a témát illetően, hogy olyan vélemények, gondolatok, elméletek születtek, amik teljesen torzak. Vajon ténylegesen elitélendők a felsoroltak? Ebben nem vagyok teljesen biztos. Az embereknek sokkal öntudatosabban kellene élniük, és betartani azokat a szabályokat, melyeket előírnak, illetve, harmonikusan kellene élni a környezettel. Szerintem megoldható. Visszatérve az eredeti gondolathoz. A földön kívüli jelenségek mindig is foglalkoztatták az embereket. Sok téves információt hallunk, olvasunk időnként. Ma már nem annyira érdekli az embereket ez a dolog. Amiért mégis érdemes szót ejteni róla az, hogy egyáltalán nem biztos a kizárólagos földi élet. Nem tudjuk, nem ismerjük a világegyetem hatalmas tereiben zajló eseményeket, történéseket. Sok új dolog is fellelhető az egyes érdekes adatokból. Az ember próbálja elhitetni magával, hogy máshol is lehet valamilyen életforma. Milyen érdekes? Az ember igyekszik párkapcsolatban élni. Igyekszik kapcsolatban, valakivel élni, és nem magányosan. Ha ezt kivetítjük nagyba, azt eredményezi, hogy vágyik arra, hogy legyen még valaki ebben a hatalmas rendszerben. Keresi, kutatja. Nem véletlenül van az, hogy különböző fokozatú találkozásokat emlegetnek. Sok minden próbálkozás született már arra vonatkozóan, hogy vajon miképpen lehetne tényleges kapcsolatot teremteni más civilizációkkal? Több lehetőség is adódhat. Ha nincs más, akkor nincs miről beszélni tovább, bár ennek a tényét egyáltalán nem lehet lezárni véglegesen, mert nagyon sok mindent még nem ismerünk, és bárhol lehet még valamilyen élő szervezet. Ha sikerül valahogy kapcsolatot teremteni, akkor beszélhetünk tovább a találkozások és kapcsolatok érdemi részéről. Ekkor merül fel a következő gondolatkör. Vajon milyen módon tudunk együttműködni? Mennyire tudjuk értelmezni és értékelni a kialakult helyzetet? Van egyáltalán közös világképünk?

     Miért emeltem ki ezt a két témakört? Nagyon egyszerű. Ezek fogják meghatározni az emberiség további sorsát. Helyesen fog-e cselekedni, vagy elpusztítja saját magát. Ez a tét. Bizonyára Önök is hallottak már olyan dolgokról, amik valahol visszajönnek, mintha erről már hallottam volna, de nem így. Igen, változik a világ. Legtöbb esetben a rossz kerül előtérbe. Mivel a bizalom romokban hever, így mindenki kételkedik még abban is, ami valóságos. A lényeges dolgok elkerülik az emberek figyelmét. Amire felkapják a fejüket, nagy a valószínűsége, hogy az rögzül, az a torz módon hallott valami. Ebből, ezekből nagyon sok van. Sajnos még olyan hírcsatornákon is, ahol azt hinné az ember, hogy igaz dolgokat közölnek. Az emberek viselkedése ma már nem teszi lehetővé, hogy azokat a történéseket, amik figyelemre méltóak, és ténylegesen egy jó vonalat képviselnek, elhiggyék. Mindenben kételkednek, és más teóriákat építenek egy adott dolog köré. Ez torz, értelmetlen, értelmezhetetlen, kaotikus rendszert alkot, melyben ott az emberek, akik a saját tudatlanságuk révén teljesen mást találnak ki valamire, mint az valójában van. Ez talán egy reakció arra, hogy nem tudják igazából, hogy a hírek valósak vagy nem. A bizalmatlanság szüli ezeket a tévhiteket, melyek nagy kárt okoznak az emberek fejében. Nem tudja az okokat, és ebből fakad, hogy nem tudja a következményeket sem. Így olyan dolgokkal próbál kezdeni valamit, ami valójában egy nem létező gondolatsor. Téves információ, téves adat.

Ui: A Georgiai-kövek 2022. július 6.-án a reggeli órákban súlyosan megsérültek egy bombamerénylet során, és még aznap lebontották.