Egy „csavar” az életben

    Furcsa a cím. Ez valóban igaz. Megpróbálom kicsit érthetőbbé, világosabb tenni. Minden az ember megjelenésével kezdődött. Egyre okosabb, egyre kreatívabb, egyre ügyesebb, egyre inkább használta a fejét. Egy aránylag hosszabb folyamat végén, azaz most, több mint nyolc milliárd ember él a Földön. Nézzünk körül. Gazdagság, szegénység. Két véglet. Van azért valami, amit talán érdemes lenne megfogadni. Az emberiséget a természet irányítja. Na, de ez nem úgy van ám! Majd mi emberek megmutatjuk, hogy kell alakítani, formálni, beavatkozni a természet rendjébe. Hát itt az eredmény. Mindenki ma már napi szinten megtapasztalja. Ezt érte el az ember. Növekvő népesség, növekvő energiaigény, növekvő élelmiszer igény, növekvő vízigény. Talán ezek a legfontosabb dolgok az emberek életében. Nem véletlenül említettem a gazdagságot és a szegénységet. Ebben a jelenlegi rendszerben egyre inkább előtérbe kerül ez a két véglet. Főleg az élelmiszer és a víz tekintetében hanyatlott nagyon a rendszer. A növekvő igények egyre nagyobb területeket próbálnak termelés alá vonni, csakhogy nincs. Így marad az a megoldás, hogy kis területen próbálnak több terményt előállítani, illetve bevonni a körforgásba a kémiát. Igen, nem írtam el. A vegyi anyagok manapság már nélkülözhetetlen része a napjainknak. Nincs olyan termék, amiben ne lenne valamilyen idegen anyag. Az élelmiszerekben megjelenő idegen anyagok beláthatatlan következményeket szülnek. Lásd, itt vannak az újkori betegségek.

                                                               Hazai adatok

     Ezek nem véletlenül alakultak ki. Ez ellen ma már nem lehet tenni semmit, mint az ellen sem, hogy a globális melegedés tönkreteszi a Földet. Sokan, nagyon sokan még mindig nem hisznek ebben. Még mindig azt hangoztatják, hogy a Föld majd megbirkózik ezzel az állapottal. Nem fog. Elég idős vagyok ahhoz, hogy a környezetemben tapasztalom a rossz irányba történő haladást. Úgy gondolom, hogy mostani fiatalság egy teljesen más világba fogja magát találni. Minden téren. A változás egyre gyorsabb lesz, és az emberiség nem lesz képes ezeket a változásokat áthidalni, a problémákat megoldani. Talán nem mondok furcsaságot, amikor azt mondom, hogy az Új Világrend. Ez a fogalom már igen régóta a tudatban van, de az utóbbi néhány évben kezdték el hangsúlyozni. Ma még senki nem tudja, ez mit takar. Egyelőre annyi, hogy jól hangzik. Szinte azt sugallja, hogy a jelenlegi vezetők, itt a világ vezetőit értem, valamit tudnak. De mit? Erre nincs válasz. Vagy nincs is válasz, csak hangzatos és tudálékos. Egy felsőbb szintet feltételez. Pedig igen sok esetben nem így van. Ha ezt a felsőbb szintet kiragadjuk, akkor nem itt tartana az emberiség. Magyarul, tudna a természettel összhangban élni.  Jelenleg éppen az ellenkezője zajlik. Az emberiség rohan a vesztébe. Tudják, eszembe jut egy bölcs mondás. „Addig, amíg két ember tartózkodik a Földön, nem lesz egyetértés”. Milyen igaz. Nézzünk körül. Erőszak, agresszió, kilátástalanság, bizonytalanság, bizalmatlanság, hazugság. Ez jellemzi a XXI. század emberét. A béke, a nyugalom, a szeretet, a tisztelet kiment a divatból. Azt venni észre, az emberek nem is igénylik. Háborúk, konfliktusok szabdalják a világot. A vélhetően okos vezető, vezetők emberéletekkel játszanak. Hiszen ezek a nézeteltérések komoly pusztítást okoznak. Az emberi elme torzul. Az eredmény igen szomorú. Emberek ezrei, tízezrei esnek áldozatul ezeknek a félresikerült, felelőtlen döntéseknek, köztük gyerekek, asszonyok. Lehet, hogy meg kellene vizsgálni a döntéshozók alkalmasságát a vezetésre. Józan ember nem okoz kínlódást, szenvedés ártatlan embereknek. A hatalom persze mindenek felett. Az „egyszerű” ember a szenvedő alanya az egésznek. Ez az állapot így van, amióta az ember uralkodik a Földön, bocsánat, mások fölött. Ez a hatalomvágy a mindennapi életben is egyre erőteljesebben jelentkezik. A mai modern ember egy fogyasztó.  Tudomásul kell venni, hogy ez így van. Minden dolog másodlagos. Vegyél, vigyél minél többet. Erről szól a világ. A reklámok, az akciók, a legkülönbözőbb trükkök előtérbe kerülnek, csakhogy valami jobban eladható legyen. Semmi nem számít. Jó, rossz, még rosszabb, még jobb. Az emberek agya át van állítva. Emlékeznek az Új Világrend megnevezésre? Ez már az előszobája egy gyökeres változásnak. Jelenleg elég képlékeny, de nem kell sok idő ahhoz, hogy igazából kialakuljon ez az új rendszer. Ennek egyik alapfeltétele, hogy az embereket lebutítsák. Ez már javában tart. Ugyanis a buta, tájékozatlan embereket nagyon könnyű irányítani, bármerre, bármire. Ehhez társul a hazugság, mely olyan méreteket öltött, hogy semmi sem biztos, semmi sem valódi. Bizonytalanság félelem, bizalmatlanság lengi át a társadalmakat. A vezényszó: hogy majd én megmondom mit, mikor, hogyan csinálj. Magad ne gondolkodj, mert az káros rád nézve. A büntetés nem marad el. Itt tartunk. Az emberi elme torzul, átalakul, közönyössé válik, mert nem tud mit tenni a hatalommal szemben, amely egyre jobban kizsákmányolja. Tudják az a borzalmas, hogy az emberek azt hiszik, a döntések sorozata az ő kezében van. Ez már régen nem így van. Az illúzió érdekes állapot. Na, ebben az illúzióban él a XXI. század embere. Azon nevet, ami a valóság. Kineveti saját magát, mert azt hiszi, hogy ilyet ő nem tesz, ilyen vele nem fordulhat elő. Dehogynem. Ezzel van tele a sajtó, a tévé, a rádió. Ez már szinte paradoxon. Torz világ ez. A rendszernek szenvedő alanyai legfőképpen a fiatalok. Mit látnak? Ugyanolyan fiatalok osszák az észt. Tapasztalat, tudás nélkül. De hát sztár vagyok! Mibe. Hogy tudok hétvégén berúgni, mennyit költök el bulikra, csavargok a világban, nyilatkozgatok a semmiről, üres szólamokat pufogtatok, stb. Ez a követendő? Igen, nagyon sokan ezt veszik etalonnak. Utánozni szeretnék ezeket az embereket. Nem fog menni. Az általuk elmondottak üres szólamok. Nem érnek semmit. Tudásuk, műveltségük, intelligencia szintjük rendkívül alacsony. Mégis ők a sztárok. Ez a trendi? Úgy látszik igen. Sok esetben a normálisnak mondható értelmi szintet súrolja a cselekedetük, a nyilatkozataik. Egy hajszál választja el a pszichológiai esettől. Sok felmérés éppen ennek ad hangot. Senkit nem érdekel. Na, ez az az állapot, amikor elindul a butítás. Azt hiszed, Te döntesz? Ezt a mondatot el lehet felejteni. Említettem miért. Ha valaki egy kicsit odafigyel dolgokra, emlékezhet egy érdekes eseményre, egy érdekes valamire, amin felkapta a világ a fejét. Ez nem más, mint az emberiség jövőjével kapcsolatos irányelvek. Okos, művelt, intelligens, rendkívül tájékozott, és főleg előrelátó emberek mindig is voltak, vannak, és lesznek is. Az említett dolog a jövőt vetíti elénk. Van benne egy nagyon is fontos mondat. Az ember és a természet harmóniája. Ezt nem volna szabad háttérbe szorítani, ezt nem volna szabad figyelmen kívül hagyni. Sajnos úgy látszik, ez már nem cél. A cél a tudatlanság elősegítése. Szerencsére most is vannak olyanok, akik gondolkodnak, és odafigyelnek dolgokra. Sajnos ők nem kapnak teret a gondolataiknak. Ostobának tartják őket. Vajon miért? Hát nem az előrehaladás a cél. A fogyasztó társadalomnak biztos nem. Aztán történik egy érdekes dolog. Mikor az emberek már nem hisznek senkinek, és nem hisznek semmiben, átvándorolnak a hit világába. Cseberből vederbe, mondja a régi közmondás. Az egyház ugyanúgy hitegeti, tartja bizonytalanságban az embereket. A természetet nem lehet megerőszakolni. Miért mondom ezt? Az ember állandóan meg akarja változtatni a környezetét, a természetet. Ez történik az egyház berkein belül. A biológia mindenkire egyetemes érvényű. Azzal csak rosszat teszek, hogy megtiltom a házasságot a papoknak. Az eredmény, több ezer pedofil pap. Vagy. Miért higgyek egy olyan rendszernek, amelyik emberek ezreit pusztította el. Parancsra, akárcsak a mostani világban az egyes háborúkat. Kérem, el van felejtve. Az emberek ide menekülnek, és ezt tarják elfogadhatónak. A másik rosszat. Emlegetik a bűnösséget. Mindenki bűnös. Hogy mer valaki ilyet kijelenteni egy másik emberről? Egy valóban bűnös elmond néhány imádságot, és azt hiszi, fel van oldozva, nincs több bűne. Miről beszélünk? Azt elhiszi valaki, hogy néhány imával el lehet tussolni mindent? Hát nem álságos dolog? Az anyagi és szellemi világ ilyen értelemben semmiben nem különbözik egymástól. Egy fontos mindkettőben. Úgy magyarázzák, ahogy a vezetőknek kedvező. Ennyi. Nincs mit hozzátenni. A szenvedő alany a lebutított ember. Ahogy említettem. Az ember és a természet. Ez ma nincs meg. Komolynak mondott vezetők, tudósok, mérnökök, szakértők különböző véleményen vannak, holott nem kellene. Az egyet nem értés juttatta el az emberiséget erre a pontra. A Föld szenved. Akiknek a dolguk lenne, hogy ezt megértsék, és változtassanak rajta, azok nem teszik meg. Vajon miért? Hát persze. A hatalom, a pénz, az uralkodás. Ez a lényeg, más nem számít. Ámítanak, hitegetnek bennünket. Majd jobb lesz. Hol, mikor? Higgyék el, nem lesz jobb. Sőt, rosszabb lesz. Magunk tehetünk ellene. Csak két szó: „A tudás hatalom”. Vigyázat, ezt mások is tudják. Vissza is élnek vele komolyan.  

Még több szén-dioxid?

     Az új kutatás során a tudósok azt vizsgálták, hogy a szén-dioxid hogyan áramlik a tenger felszíne felett, illetve alatt, melyet nagyrészt a turbulencia szabályoz. David Woolf, a skóciai Heriot-Watt Egyetem docense, a kutatás vezetője elmondta, a vizsgálatuk bebizonyította, hogy évente három gigatonna szén-dioxidot nyelnek el a földfelszíni vizek.

     Sajnos még ma sincs megfelelő értékű információ arról, hogy mennyi szén-dioxidot nyelnek el az óceánok évente. Találgatás van. Ez ma már nagyon kevés. A szakértők olyan dolgokon szeretnének javítani, amit maguk sem ismernek. Ma jelenleg ott tart ez a szén-dioxid mennyi, hol, miért, hogyan kérdéskör, hogy csak leiratok szerepelnek, konkrétumok nem, illetve beszélnek arról, amit nem tudnak. Van valami viszont, amit igencsak lehet mérni. Ez pedig a kibocsátás évi mennyisége. Van valami, ami nem igazán fér a fejembe. Úgy, több mint hatvan évvel ezelőtt volt egy nemzetközi kutatási program. Több mint száz ország kutatói vizsgálták a légkört, a talajt, a vizeket, világűrt, a tengereket, óceánokat, légköri áramlatokat, hőmérsékleti változásokat, stb. Számtalan adat, információ gyűlt össze. Ezeket még a mai napig is használják. Oda szeretnék kilyukadni, hogy talán éppen itt lenne az ideje valami hasonló mérési folyamatokat elindítani, hiszen egyre veszélyesebb a földi élet. Olyan technológiák állnak ma már rendelkezésre, ami akkoriban elképzelhetetlen volt, mégis sokkal pontosabb, érthetőbb, világosabb adatok, információk, összefüggési magyarázatok láttak napvilágot, mint most. Hát nem érdekes? Lehet, hogy akkor a tudomány volt előtérben, nem pedig a pénz? Ma már egy kutatónak megmondják, hogy mit publikálhat, és mit nem, teljesen mindegy, hogy igaz-e vagy sem. Itt tartunk. Ebből aztán az következik, hogy nincs konkrét adat, nincs pontos mérés, nincs egységes elmélet, nincs egységes megfogalmazás, stb. Azt olvasni, hogy tavalyhoz képest ennyi százalékkal nőtt vagy csökkent valami, de még az sincs megadna, hogy tavaly mennyi volt. Teljes bizonytalanság van szinte minden területen. Pedig ha valahol észnél kell lenni, az éppen a bolygónk „egészségi” állapotának megőrzése és javítása. Nézzük, mi van jelenleg a témát illetően, illetve a saját elméletem szerint mi várható? A légkör hőmérséklete és telítettsége egyre nő. Egyre inkább kialakulnak időjárási szélsőségek, melyek intenzívebbek, mint korábban. Ez azzal is jár, hogy a károk is egyre nagyobbak, valamint egy adott területről elvándorlók száma is jelentőssé kezd válni.

    Ha az összképet nézzük, akkor látjuk, a diagramon 701,298 gigatonna szén-dioxid valahol nincs meg. Ezen talán nem is lehet csodálkozni, hiszen sokkal durvább értékek is vannak.

 A trópusi erdők által a légkörből felvett szén mennyisége az 1990-es években érte el a maximumát, ekkor 46 mrd tonnát távolítottak el a fák, ami megegyezett az emberi tevékenység szén-dioxid kibocsátásának 17 %-ával.

Forrás: Klímapolitika Intézet

       A hír nagyon szép, de nem igaz. A hivatalos honlap szerint az 1990-es években kibocsátott szén-dioxid mennyisége 20,52 milliárd tonna, összesen. Ugyanebben az évben az írás szerint 270,58 milliárd tonna szén-dioxidnak kellett a levegőbe kerülnie, a cikk szerint. /1 milliárd tonna = 1 gigatonna./ Most akkor ki nem tud valamit? Ki nem számolt, vagy nem mért jól? Közel egy nagyságrend a különbség. Ez nagyon sok, mondhatni katasztrofális egy hivatalos írástól. A forrás: Klímapolitikai Intézet. Csak egy kérdés. Ha egy magát komoly intézménynek valló szervezet, akkor hogy lehet ilyen nagyarányú eltérés? Van egy híres mondás egy még híresebb humoristától: „Mielőtt bármit mondasz, egyeztess”. De nagyon igaz! Hiúság, hozzá nem értés, szakmaiatlanság, vagy valamit kell mondani? Nekem ezek a kérdések merültek fel az adatok ilyen jelentős eltérése kapcsán. Hogy lehet hinni akkor, amikor egy tudományosnak hangzó intézet ad ki egy ilyen nyilatkozatot. Döbbenet.

      Térjünk át a címbeli témára. Az idők során mindig is került szén-dioxid a légkörbe, főleg erdőtüzek, vulkán kitörések formájában. Aztán az ipari forradalom korában beindult a nagyüzemi szén-dioxid termelés. Gyárak, gőzgépek, üzemek, erőművek ontották a füstöt. Ennek következménye a mai légköri állapot. Mi történik? A szén-dioxid feldúsulása miatt a levegő egyre melegebb kezdett lenni. Ami a bolygónk szempontjából rossz, az minden nőtt. Légköri hígulás, káros anyagok mennyiségének növekedése, a légkör hőmérséklete. A dolog lényege itt a van, a hőmérsékletnél.

      A szén-dioxid folyamatosságának eredménye, hogy egyre kevesebbet tudnak a természetes helyek semlegesíteni. Ahogy a hőmérséklet emelkedik, az anyagok mozgása is gyorsul. A szén-dioxid vízzel vegyülve egy laza kötésű szénsavat hoz létre. A gyorsabb mozgás miatt valószínűbb, hogy nem elnyelődik a szén-dioxid, hanem kibocsátódik. Így egyre nagyobb mennyiségben halmozódik fel az alsó légrétegekben, éppen ott, ahol az élőlények élettere van, köztük az emberé. Több szén-dioxid, kevesebb oxigén. Az eredmény nehézlégzés. Egy kutatás kimutatta, hogy a légkörben 0,034 százalék oxigén van. Ez ekkor vált érdekessé, amikor kiderült, hogy a feldúsult szén-dioxid százalékos aránya éppen annyival emelkedett, amennyivel csökkent az oxigén százalékos aránya a légkörben. Képzeljék el ezt akkor, amikor a világ vizei elkezdik magukból kibocsátani a szén-dioxidot. Mivel ilyen fizikai paraméterekkel rendelkező állapot még nem állt fenn, így nem elképzelhetetlen ennek létrejötte. Lehetetlen? Talán igen, talán nem. Lehet, hogy a választ nem kellene megvárni?

       Még valami. Mindig azt lehet hallani, hogy mennyi szén-dioxid került a légkörbe egy év alatt. Bár utaltam egy változásra, a mennyiségek valahogy nem egyeznek. Ne felejtsük el, hogy az oxigén a fontos. Ennek a gáznak százalékos aránya a döntő, hiszen ezt lélegzik be az élőlények. Mivel egyáltalán nincs egyértelmű adat a szén-dioxid éves mennyiségére, így bizonytalan meghatározni az oxigén hígulását is. A fenti mennyiséget figyelembe véve jelenleg a légkör szén-dioxid tartalma 1,787 százalék. /A szerző számítása/

Hőhullámok alakulása

    Egyre inkább bekerül a szókincsünkbe, hogy hőségnapok, extrém időjárás, szélsőséges időjárás, hőhullámok, stb. Hazánk területén is vannak olyan területek, ahol várható, hogy az elkövetkezendő időszakokban megemelkedjen a hőhullámok napokban kifejezett hossza is, és gyakorisága is. Ez az időjárási forma nemcsak a levegő hőmérsékletében, annak kevesebb páratartalmában jelentkezik, ami hatással van az emberekre, hanem abban is, hogy csökken a talaj nedvességtartalma, ezáltal elindul egy sivatagosodás. Lehet, hogy most ez erősnek tűnő kijelentés, de biztos vagyok benne, hogy sokan megtapasztalták már, hogy azt veszik észre, hogy nehezebb a légzés, illetve gyorsabban szárad ki az ember szája. Azt lehetne hinni, hogy a nagyobb hőmérséklet nagyobb párolgást eredményez, ezáltal a levegő páratartalma is megnő. Csak egy összehasonlítás. A trópusi őserdőkben a hőmérséklet olyan 30-32 fok. Erre azt lehet mondani, hogy még elviselhető. A baj ott kezdődik, hogy a páratartalom több mint 95 százalék. A hőérzetet a levegőben lévő pára közvetíti. A pára pedig a sok eső miatt magasabb. Ezért érezhető az, hogy borzalmas meleg van. Hazánkban ez úgy módosul, hogy a hőmérséklet már sok esetben a 33-35 Celsius fok körül mozog, sőt, sok esetben már meg is haladja,viszont nincs annyi csapadék, ezáltal a közvetítő pára közeg is alacsonyabb. Az időjárás jelentés három értéket mond. Hőmérséklet, csapadék, szél. A páratartalom is fontos. Amit mérnek, az a relatív páratartalom. Ez azt jelenti, hogy az adott körülmények közötti telítettségi mennyiséghez viszonyított nedvességtartalom %-ban megadott értéke. Így egy 35 Celsius fokos levegő 39,6 gramm vizet képes megtartani köbméterenként. Ehhez viszonyítják a relatív páratartalmat. A példa kedvéért, ha a mért érték 70 százalék, akkor a levegőben köbméterenként 27,72 gramm víz van. Előfordul, mostanában elég gyakran, hogy nincs, ami párologjon. Így kialakul egy száraz érzetű levegő. Hogy mégis nagyon meleget érzünk, azért van, mert a bőr felületén izzadság jelenik meg, ami erősen közvetíti a hőérzetet. Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a nyári hónapokban nő a hőségnapok száma.

    Az is tapasztalható, hogy növekedik azoknak a napoknak a száma, melyek felelősek a hőhullámok kialakulásáért. Hőhullámos napokról akkor beszélünk, ha legalább három napig a napi középhőmérséklet 27 Celsius fokot eléri. Ezek az időszakok nagyon megterhelik a szervezetet. Ilyen hosszan tartó hőség alkalmával gyakorlatilag minden annyira átmelegszik, hogy még éjszaka sem képes jelentősen visszahűlni, így az állandó melegség sok esetben elviselhetetlen. Ilyen időjárási helyzettel egyre többet fogunk találkozni.

       Sajnos mostanában már érzékelhető hazánk területén is az extrém hőmérséklet. Ez azt jelenti, hogy a mért érték több mint 35 Celsius fok. Az alábbi grafikon egy kicsit rémisztő is, hiszen a 35 Celsius fok feletti hőmérséklet már igen jelentős. Ha még azt is hozzá tesszük, hogy a mérsékelt éghajlati övben vagyunk, akkor igencsak érezhető a változás. Erre a körülményre is fel kell készülni.

Hőhullámok

   Talán már sokan észrevették, hogy egyre inkább előtérbe kerül, és nyaranta számolni kell azzal, hogy melegebb lesz, és időszakonként hőhullámok követik egymást. Mit nevezünk hőhullámnak? Azt az időszakot, amikor a napi középhőmérséklet nem csökken 27 Celsius fok alá három napon keresztül. Valamit egyáltalán nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ez nem más, mint a tényleges hőérzet kialakulása. Ugyanis az átlag, a középhőmérséklet ténylegesen ad egy támpontot, de az érezhető, valóságos hőmérséklet az, amit napközben megtapasztalunk. A hőhullám másik mérőszáma a hőfok. Ennek értéke 30 Celsius fok. Viszont most már sok esetben ettől lényegesen magasabb hőfokokat lehet mérni. A 35 Celsius fok feletti hőmérsékleti tartomány az extrém kategóriába esik. A napi szinten érezhető magas és egyenletes hőmérséklet az igen veszélyes. Sajnos egyre inkább megtapasztalni ennek tényét szerte a világon. Sőt! Vannak területek, ahol már a 40 Celsius fokot is meghaladják a nappali hőmérsékletek. Egyszóval: a melegedés folyatódik, és a Kárpát-medence éghajlata nagyobb mértékben van kitéve ennek, mint más európai helyek. Ennek magyarázata a medenceszerű kialakulás. Hazánk területén az Alföld ennek elsődleges elszenvedője.    

    Nagyban hozzájárul a meleg idő fenntartásához, hogy a nyári napok kitolódnak, egyre hosszabbak lesznek. Oly annyira, hogy már az ősz eleji időszakban is jelentős hőmérséklet emelkedés tapasztalható. Egy 2021-es példa. 2021. szeptember 26-án 32 Celsius fok, strandidő. Sokan még mindig azt mondják, hogy ilyen szélsőségek régen is voltak. Ez természetesen így van. Az a különleges, hogy ez a meleg tartós, és hosszasan belenyúlik az amúgy sokkal enyhébb időjárási tartományba. Ezek azok az értékek, melyek korábban nem voltak. A szélsőség jelentkezett, jelentkezik, és jelentkezni is fog. Az a nagy különbség, hogy egyre nagyobb mértékben, egyre hosszabb időtartamra, és a hőhullámok tartósabb, szinte egyenletesebb kialakulása fog jelentkezni. Úgy gondolom, és ezt már elég sokan megtapasztalták, hogy érezhetően a melegedés felé tolódik időjárásunk. Valószínű ezzel nem mondok újdonságot, csak azért említem, mert még mindig vannak olyanok, akik nem tulajdonítanak ennek a változásnak szinte semmi jelentőséget. Hogy ezt miért gondolják, nem tudom. Nagy a valószínűsége, hogy ezt kell mondaniuk. A 2,55 Celsius fok emelkedés nem kevés 120 év alatt. Az már biztos, hogy hazánkban jóval intenzívebben fog jelentkezni a hőmérséklet emelkedés úgy tényszerű adatokban, mint hőérzetben. Sőt! Nyugodtan ki merem jelenteni, hogy egyre gyakoribbak lesznek az extrém hőmérsékleti értékek, ami azt jelenti, hogy 35 Celsius fok feletti értéket mérünk. Sok esetben már ezek az értékek is jelentkeznek. Nem elhanyagolható az sem, hogy a hőségnapok száma jelentősen megemelkedett. A szervezet hőérzete 30 Celsius fok felett már igen érdekesen reagál, és jobban oda kell figyelni. Tíz év nem nagy idő, de látni, hogy ennyi idő alatt mennyivel növekedett a hőségnapok száma. Ennek tartama több nap is lehet, ami még inkább megterheli a szervezetet. Lehet, hogy nem ide tartozik, de meg kell említenem. A hőmérséklettel nem nő arányosan a sugárzás, a káros sugárzás. Az UV-sugárzás független a hőmérséklettől.

Miért vannak nagyobb viharok?

    Lehet, hogy kissé érdekes a kérdés, de azt hiszem eléggé megalapozott és időszerű. Igen sűrűn lehet hallani, hogy a világ különböző pontjain mennyire sok nagy erejű vihar alakul ki. E tekintetben hazánk sem kivétel. Itthon is hallani és látni, hogy évek óta egyre nagyobb intenzitású légköri események zajlanak. Sőt! Ma már azt is láthatjuk, hogy ezeknek a viharoknak van egy szinte állandó útvonaluk is. Ez nem más, mint a dél-nyugat, észak-keleti irány. Ha egy kicsit visszanézünk az időben, úgy 60 évet, akkor tapasztalatból említenék néhány dolgot. Mikor kisgyerek voltam, nagyon féltem a viharoktól. Mivel sokat tartózkodtam a szabadban, a játék javarészt ott történt, az égbolt is szem előtt volt. Így aztán amikor egy kis felhőt megláttam, már szaladtam a szobába, és elbújtam a dunna alá. Ha anyukám nem talált, akkor tudta, hogy hol kell keresni. Ugye akkor még csak a ház udvara volt a „világ”. A tapasztalat az volt, hogy jött a vihar, aránylag nagy széllel, elkezdett villámlani, dörögni, majd esni. Ez eltartott úgy másfél-két órát, majd a vihar elvonult, akkor már előmerészkedtem, és néztem a zivatar elvonulását, a távoli villámokat, a kísérő dörgéseket. Kisütött a nap, és ment tovább a játék. Ezek a nagyobb viharok főleg nyáron alakultak ki. A lényeg, hogy általában melegebb időszak után volt várható egy-egy vihar. Ez szinte törvényszerű volt. A csapadék mennyisége, a szelek nagysága, a hőmérséklet csökkenése nagyjából egyenletes volt az egyes zivatarok alkalmával. Aztán ahogy telt az idő, egyre érdekesebb és furcsább időjárási viszonyok keletkeztek. Már kinőttem abból, hogy féltem a vihartól, sőt, egyre inkább érdekelt ezek kialakulása. Sok furcsaságot lehetett megfigyelni. Az összehasonlítás az akkori, és a mostani viharok között elég jelentős. Hogy a címbeli kérdésre térjek, egy olyan régióból szeretnék kiindulni, ami a Ráktérítő és a Baktérítő között van. Ebben  térségben lehet legjobban nyomon követni a tengerek, óceánok felszínének hőmérséklet változását. Miért fontos ez? Előbb csak néhány adat. A Földön a víz felszínének területe 361 126 400km². A Baktérítő és a Ráktérítő közötti óceánok felszíne 209 071 275km². Miért lehet érdekes ez? Mert itt melegszik legjobban a víz felszíne. Mivel sajnos elég sokat hallunk a globális felmelegedésről, összefüggés van a hőmérséklet, és a légkör vízmegtartó képessége között. Ez azért érdekes, mert minél nagyobb a vízmennyiség a légkörben, annál nagyobb feszültség alakul ki. /Itt a légköri feszültséget értem, azaz, a villámok kialakulásának ideális helyzetét/. Látható, hogy minél magasabb a levegő hőmérséklete, annál több vizet tud megtartani. Itt kezdődnek az érdekes dolgok. Minél magasabb a hőmérséklet, annál több vízpára jelenik meg a légkörben. Annál nagyobb felhők képződnek, és a vizek magas hőmérséklete miatt egyre nagyobb szélörvények alakulnak ki. A szélörvényekkel egy időben a csapadékot szállító felhőzet is egyre jobban hízik. Ez a két tényező okozza aztán az egyre nagyobb viharokat. A melegedő tengerek és óceánok akkumulátorként táplálják a viharokat. A viharok mesze a kontinensek belsejébe is el tudnak érni. Általában a két térítő között a hőmérsékleti tartományok magasak. A felmelegített víz, a magas hőfok elképesztő módon kedvez a zivatarfelhők képződésének. Ahogy látható, 30 Celsius fokos hőmérséklet mellett 30,4 gramm víztartalma lehet egy köbméter levegőnek.

     A párolgás a két térítő között 209 071 275 km²-en történik. Miért van jelentősége a víz melegedésének? A vízben lévő hő hatására egyes molekulák elég gyorsan mozognak ahhoz, hogy a levegőbe kerüljenek, azaz elpárologjanak. A Földet, így az adott terület vizeit is napsugár éri. Ennek teljesítménye 1,36 kW/négyzetméter/óra. Mivel a beeső napsugár nem merőleges, illetve más tényezők is közrejátszanak, mondhatjuk azt, hogy egy liter víz elpárologtatásához, egy négyzetméterről egy órát vesz igénybe. Mivel a pára képződés folyamatos, így vehetjük azt, hogy ekkora felületről óránként 209 071 275 liter  víz párolog el. Természetesen a két térítő közötti szárazföldi területek le lettek vonva. Ez hatalmas mennyiségű víz. Nézzük meg, hogy ez a vízmennyiség mit jelent a valóságban. Vegyünk egy átlagos zivatarfelhőt. Ez legyen 20x50x5km. Ez 5000 köbkilométer. A táblázat szerint egy köbméterben, maradjunk a 30 Celsius fokos hőmérsékletnél, 30,4 gramm víz van. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen nagyságú zivatarfelhő 152 millió köbméter vizet tartalmaz. Ez nagyon nagy mennyiség. Nem csoda, hogy egy tájfun, hurrikán, vagy orkán alkalmával nagy mennyiségű eső hullik, hiszen ezek kiterjedése jóval nagyobb az általam megadott szemléltető zivatarfelhőnél.

    Ezért fontos a melegedés megállítása, hiszen ez minden rossz okozója. Sajnos a tengerek, óceánok egyre inkább melegednek, ezáltal jobban párolognak, erőteljesebben előidézve a nagyobb viharokat. Még pár gondolat az ezzel járó egyéb következményekről. Tudjuk, hogyha valamit melegítünk, az tágul. A víz sem kivétel. Ezzel nő a vízszint, veszélyeztetve az alacsony területeket. Ugyancsak a melegedés miatt csökken a víz oxigéntartalma, illetve a jég és hó alvadása miatt hígul a sós víz. Még valami. A fokozott szén-dioxid jelenléte savas állapotot idéz elő, ami árt az élővilágnak. Összességében elmondhatjuk, hogy a globális melegedés miatt vannak a nagyobb viharok, nemcsak a parti vizek mentén, hanem a szárazföldek belsejében is. Ez ma már hazánkat sem kerüli el, hiszen főleg a nyári időszakokban egyre sűrűbben hallani a károkkal is járó viharokról szóló híreket.

Csak zárójelben: Mallorcán 2024. augusztus végén 31,87 Celsius fokos volt a tenger vize.

Mérés, avagy mérési pontatlanság

   Az embereket mindig is érdekelte, hogy valamit valamivel összehasonlít. Ez a mérés. A hőmérséklet mérése 1592-ben Galilei berendezésével kezdődött. Ezt az eszközt a levegő nyomása is befolyásolta. A hőmérsékleti skálát először Daniel Gabriel Fahrenheit német fizikus állította fel 1714-ben, de már voltak mérések az 1700-s években. .  Ezt a skálát még a mai napig is használják, de csak az Egyesült Államokban.  Aztán Anders Celsius svéd csillagász megalkotta a Celsius-skálát 1742-ben. Ezt a mai napig is használjuk. Majd William Thomson, később Lord Kelvin megalkotta a Kelvin-skálát 1848-ban. Ezt a skálát a csillagászok használják az égbolt objektumainál. De vajon mi a mérés? A mérés egy ellenőrzés, melynek során egy ismert értéket hasonlítunk össze egy ismeretlennel. Rengeteg mérési lehetőség van. Hosszúság, tömeg, idő, stb. Minket most a hőmérséklet mérés érdekel. Ez azért is fontos, mert a mai világ egyik döntő állapota a hőmérséklet, a globális felmelegedés egyik ismérve. Hogy mennyire más értékek kerülnek napvilágra, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egy tudományos műsor keretén belül az átlaghőmérséklet emelkedés 1880 óta 0,86 Celsius fok, holott, 3,4 Celsius fok.

    Nagyon sok mérési eredmény lát napvilágot. Az egyes kutatóintézetek, kutató állomásokon követik nyomon ezeket a változásokat. Itt most csak a hőmérsékletről beszélünk. Mi okozza a mérésen alapuló eltérést? Az egyik, hogy nincsenek egységesen kalibrálva, azaz, a kezdő mérési pont eltérő. A másik, hogy a mérési pontosság nem egyforma. Ezt arra értem, hogy egy értéket lehet több tizedesig is venni. Ugyanazon a helyen lehet mérni, mondjuk 31,9, 31,95, vagy 31,951 Celsius fokot, attól függ, mennyire pontos a műszerünk. Ez a későbbi számításoknál fontos, hiszen más-más értékek vannak feltüntetve. Van egy még jelentősebb harmadik tényező. Ez pedig a mérési hiányosság. Egy furcsa dolog derült ki. A hőmérsékletet nem az egész bolygón mérik. Vannak helyek, melyek szinte teljes egészében kimaradnak. Ezek között van sarki, illetve trópusi jellegű terület is. Lehet, hogy sok van, de az is kevés. Ugyanis jóval több mérőpont szükséges ahhoz, hogy megfelelő eredményeket kapjunk, főleg úgy, hogy átlagszámítás a vége.  Az egyre pontosabb mérési eredmények, egyre jobb és pontosabb további eredményeket mutatnak. Volt egy nagyon jelentős globális mérés, kutatás az egész Földre vonatkoztatva. Ez kitért a talajra, a légkörre, a vízre, és a földön kívüli térség egy bizonyos alacsonyabb tartományára. Ezt úgy hívták, hogy Nemzetközi Geofizikai Év. Időpontja 1957. július 1-től, 1959. december 31-ig. Ebben az időszakban rengeteg vizsgálati eredmény született. Még a mai nap is vannak adatok, melyek onnan származnak. Nagyon lényeges lenne, hogy bármilyen mérést hajtunk végre a Föld bármely pontján, egységesen kalibrált műszerekre van szükség a hibák elkerülése érdekében. A mérési fogalomban az egységes és pontos jelzők a fontosak. Ezeknek a birtokában lehet alapos, átfogó, pontos, és főleg biztos következtetéseket levonni az egyes szakterületeken. Manapság már vannak olyan műszerek, amikről régen nem is álmodtak, mégis sok esetben vannak olyan adatok, melyek pontosabbak, mint a mostaniak. Jó lenne, ha ismét egy átfogó, az egész Földre kiterjedő kutatási programot állítanának össze, hiszen most már több területtel is bővült a paletta. Ilyen terület például a hulladékgazdálkodás, amely egyre nagyobb gondot jelent. Sokkal több olyan lehetőség van, melyekkel még alaposabban meg lehetne ismerni a Földünkön történő változásokat, és azok okait, okozóit. 

Mérési pontosság

    Az ember azt hinné, hogy a technika és technológia előre fejlődésével párhuzamosan a mérési értékek pontosabbak lesznek. Valóban vannak olyan területek, ahol ez megállja a helyét. A doppingellenőrzések alkalmával ezt nagyon is kihasználják, annak ellenére, hogy etikátlan. Ugyanis akkor, amikor azt a sportteljesítményt elérték, még nem voltak olyan berendezések, amivel az esetleges tiltott szereket ki lehetett mutatni. Sőt! Az sem biztos, hogy fogyasztott doppingszert, csak a mérési technológiák annyit fejlődtek, hogy ma már az is kimutatható, ami akkor nem. Tehát szerintem igazságtalan elvenni egy sportolótól az érmét, mert utólag, és ez közel tíz évet is jelent, kimutattak valamilyen szert. Ezt az élet minden területén lehetne használni és visszaélni vele. Csak egy példa. Ha mondjuk engem valamilyen kár ér az időjárás miatt, mondjuk jégeső okozta kár, ami elverte a termést, akkor hivatkozhatok arra, hogy a meteorológusok nem jelezték a jégesőt, mert most már az elkerülhető lett volna a mostani előrejelzési rendszerrel. Most ideértünk egy fontos kérdéshez. Vajon miért van az, hogy nincs egységes előrejelzés. sok esetben 5-8 Celsius fokos eltéréseket mondanak a különböző fórumokon. Most vagy a mérési eredmények ennyire pontatlanok, vagy maga a meteorológus teszi hozzá a saját elképzelését a várható időjárásról. Sok, nagyon sok esetben egyáltalán nem egyezik az előrejelzés a valós időjárási helyzettel. Persze lehet azt mondani, hogy ilyen hibahatár lehetséges. Vajon csak itt? Ugyanis vannak helyek, ahol már 4 napos előrejelzést tudnak mondani, pontosan. A hazai előrejelzéseket figyelők most azt mondhatnák, hogy itt egy hétre előre, sőt még távolabbra tekintve is megmondják az időt. Ez igaz, csak a baj az, hogy ez találgatás, vagy igen, vagy nem. Amit én említettem a négy napról, az valós, és az úgy van.

    Talán meg kellene kérdezni, vajon ott hogy csinálják? A mérés egy összehasonlítás. Egy ismert értéket hasonlítok össze egy ismeretlennel. Ez tökéletesen így van. A probléma ott kezdődik, hogy a mérési eredmények különbözőek. Hogy miért? Mert más műszerrel mérem. Felmerül a kérdés. Melyik a pontos? Ezt kérdezem azért, mert az a tapasztalat, hogy szinte minden műszer mást értéket mér ugyanabban a mérendő dologban. Konkrétan arról van szó, hogy az autó akkumulátor teljesítmény szintjét ellenőrizve, három helyen más-más értéket mértek, rövid idő alatt.  Vagy. A keréknyomás értéke más volt a gumisnál, és más volt a benzinkútnál. Vajon miért? Nem ugyanazt kellene mérni? Lehet, hogy csak én nem értem? Ebből adódik egy még érdekesebb kérdés. Vajon az etalon, a kalibrálás alapját adó eszköz nem azonos? Amin még jobban el kellene gondolkodni, hogy bizonyos szennyező anyagok mérésekor az egyik mérést végző „x” értéket mér, a másik, aki érdekelt a jó eredményben, az pedig „y” értéket. Ezeken hónapokig, évekig vitatkoznak, és hivatkoznak a mérési eredményekre, ami persze különböző. Ismét a kérdés. Vajon miért? Közben az emberek, a természet károsodik. Na, ez az igazi nagy baj.   

A víz

    Sajnos egyre inkább foglalkozni kell a víz témájával. Még inkább az iható víz kérdésével. Látható, hogy mennyire felgyorsultak azok a folyamatok, melyek éppen az édesvíz kérdését érintik. A gleccserek rohamos olvadása folyamán bekövetkező édesvíz hiány ma már elég jelentős. Százmilliós létszámban mérhető az a terület, ahol nem megfelelő az édesvíz ellátás. Mára már nagyon nagy méreteket ölt a vízhiány. Az Aral-tó szinte teljes kiapadása, szerte a világban több fontos víztároló vízszintjének jelentős csökkenése, a folyók csökkenő vízhozama, a talajvíz jelentős csökkenése, mind hozzájárul az egyre kevesebb édesvíz mennyiségéhez. Nézzük meg a Föld vízkészletét.

    Bár azt lehetne hinni, hogy a diagramban szereplő számok hatalmasak, valójában tényleg azok, de azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy erre a vízmennyiségre közel nyolc milliárd ember tart igényt. Az emberi fogyasztáson kívül nem szabad elfelejteni az öntözéses gazdálkodás során elhasznált, valamint az ipari célokra elhasznált vizek mennyiségét. Nagyon sok víz ez. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a gleccserekből származó vizek folyamatosan pótlódnak. A baj az, hogy a hóhatár egyre inkább kitolódik, egyre magasabbra kerül, illetve a jég olvadása olyan gyors, hogy egyszerűen leszalad a folyókba, és kikerül a tengerek valamelyikébe. A megszokott folyamatos, és mérsékelt olvadás már a múlté. A hőmérséklet annyira megemelkedett, hogy gyors olvadás történik. Ez oly annyira nem jó, mint a csapadék alkalmával a rövid idő alatt, kis területre történő, nagy mennyiségű eső hullása. Ilyen helyzetben is az történik, hogy a lehullott víz mennyiség nagyon rövid idő alatt átrohan az adott területen, és a vízgyűjtők rögtön továbbítják. Nincs tárolás. A kulcs ez volna. Olyan helyekre vezetni a vizet, ahol tárolni lehetne. Ez pontosan olyan, mint a hegyvidékeken élők ciszternákban történő víztárolása. El kellene gondolkodni ennek a technológiának az újbóli bevezetéséről. Ennek folyamán a talajnedvesség is meg lenne oldva, sőt még az öntözéses gazdálkodás is magasabb szintre emelkedne. Sajnos érezhető, és tapasztalható, hogy csökkennek a folyók vízhozamai. A gyors olvadás, igaz, hogy nagyobb mennyiséget jelent, de a vízkivétel is jelentősen megemelkedett. A „vízlábnyom” ma már egy fontos mérőszám.

    Az emberi, és ipari fogyasztás hatalmas méreteket ölt. Ha ránézünk a diagramra rögtön érthetővé válik a rengeteg édesvíz felhasználása. Ennek tükrében nem véletlen, hogy a folyók vízhozamai is csökkennek, nem is kis mértékben. Tudják, a természetben minden összefügg mindennel. Így a melegedés, amely egyre inkább az északi területek felé húzódik, magával vonja a nagyobb vízfelhasználást is, akár lakossági, akár ipari, akár mezőgazdasági területen. Sőt! Ma már egyre inkább láthatóvá válik, hogy a szabadföldi növénytermesztés elengedhetetlen része lesz az öntözés. E nélkül nincs termesztés. Sok helyen látni a kukorica, a napraforgó kiszáradását. Bizony fel kell készülni arra, hogy öntözéses gazdálkodás nélkül nincs mezőgazdasági termesztés. Ez minden terményre vonatkozik, zöldség, gyümölcs, gabona.  

Ma már beszélünk vízstresszről. Néhány fogalom ezen a területen.

Vízhiány: a Vízhiány az édesvízkészletek térfogati bőségére, vagy annak hiányára utal.

Vízstressz: a vízstressz azt a képességet, vagy annak hiányát jelenti, hogy képes kielégíteni az emberi és ökológiai igényeket az édesvíz iránt.

Vízkockázat: a vízkockázat arra a lehetőségre utal, hogy a gazdálkodó egység vízzel kapcsolatos hiányt tapasztal.

     A vízstressz mértéke, határa, az adott terület 80%-os vízfelhasználása. Magyarul, ha egy ország az ipari, és lakossági vízfelhasználásra ekkora mértékű mennyiségét fogyassza el, akkor vízstresszről beszélünk. Ennek nyomai már megtalálható néhány országban. Ahogy látható a diagramon 164 országból 68 országban beszélhetünk veszély helyzetről. Ez a Föld országainak több mint 40 százaléka, ez több mint 3,2 milliárd embert érint. Ami még problémásabb, hogy éppen olyan helyeken alakul ki, ahol nagyon sok ember lakik. Úgy gondolom, hogy éppen itt az ideje, hogy sokkal komolyabban foglalkozzunk az édesvíz kérdésével hiszen létkérdés. 

Az évszakok változása

     Úgy gondolom, hogy egyre inkább érezhető az évszakok közti változás, illetve, hogy az egyes évszakok időtartama eltolódik valamilyen irányba. Sok esetben ez már elég jelentős. Vannak szélsőséges esetek is, de folyamatosan látható és tapasztalható, hogy változás van az éghajlatot tekintve hazánkban is.

    Ha megnézzük a diagramot, akkor láthatjuk ennek számszerű jellegét is. Vannak azonban ennél mélyebb dolgok is a változást tekintve. Lényeges része a rendszernek a hőmérséklet és a csapadék. Ezeknek a tényezőknek is megváltoztak a számai, sajnos negatív irányba. Ez azt jelenti, hogy kedvezőtlen mért adatok kerültek rögzítésre, melyek egyáltalán nem jók. Az említett két tényező erőteljesen, sőt, teljesen befolyásolja hazánk éghajlatát. A csapadék csökkenése, az esős napok számának csökkenése a talaj nedvességtartalmának csökkenését is jelenti. Ez pedig aszályt idéz elő, amely a későbbiekben félsivatagosodást, majd teljes sivatagi jelleget eredményez. 

     Sok esetben tényként kezelik, hogy az összmennyiséget nézik. Ez egy téves következtetést eredményez. Ha megnézzük, akkor a 2020-as év áprilisában 2,7 mm csapadék hullott. Nem írtam félre. Ennyi. Csak gondoljanak bele 30 nap alatt 2,7 mm eső, ami annyit jelent, hogy 2,7 liter víz egy négyzetméteren egy hónap alatt. Ha tovább boncolgatjuk, akkor beláthatjuk, hogy ez nem hogy kevés, hanem semmi. Több minden következik ebből, de az egy másik gondolatkör.

    Talán sokan vannak úgy, hogy már megint egy olyan hír, ami ezzel a témával foglalkozik. Senki ne vegye senkitől tolakodásnak, de emlegetni kell ezeket a dolgokat. Így tudatosul talán az emberekben, hogy nagy baj van az éghajlat terén. Ezt már mindenki tapasztalja a saját bőrén. A meleg sok baj okozója. Az átmelegedett lakások, az éjszakai magas hőmérséklet, az alvásszegény éjszakák rossz hatással vannak az emberekre. Nemcsak a magas hőmérsékletekkel kell megküzdeni, ami már abban is jelentkezik, hogy jóval hosszabb ideig tart, mint korábban. A magas hőség mellett hőhullámokkal is szembe kell nézni. Ezek sok esetben több napig is tartanak, de nem vagyunk messze attól, hogy ez az időtartam hetekre bővüljön ki.

    Lehetne kérdezni, hogy miért mindig a hőmérséklet a téma? Azért, mert innen indul ki minden, a hőmérséklet emelkedése okozza az összes problémát. Addig, amíg ez nincs normásan kezelve, addig az éghajlat és az évszakok változásában nagyobb elváltozások is keletkeznek, amelyek az emberekre is kihatnak.

A nyári időszak hossza

    Gyerekként emlékszem, hogy volt a kertünknek egy része, ahol édesapám nevelt szőlőt. Arra is emlékszem, hogy már javában jártunk iskolába, amikor szóba került a szüret. Ez úgy szeptember vége, október eleje volt. Az is beszédtéma volt, hogy az őszi érlelő napsugár, és hogy minél többet van a tőkén a szőlő, annál magasabb lesz a cukorfoka. Így alakult ki ez az időszak a szüretre. Ma már ez gyökeresen megváltozott. Nemcsak a szőlők fajtája miatt, hanem, hogy sokkal hamarabb kezdődik a meleg, és egyre tovább tart. Előfordul, hogy már augusztus közepén szüretelnek, mert beérett a szőlő, tovább nem lehet a tőkén hagyni, mert összeaszik, vagy elrothad. Igen érdekes a következő. A csillagászati évszakok az adott hónap 21-vel kezdődnek és végződnek, tehát, december 21-én kezdődik a tél, március 21-én a tavasz, június 21-én a nyár, és szeptember 21-én az ősz. A meteorológia évszakok mindig a hónap elsején kezdődnek, tehát december 1-én kezdődik a tél, március 1-én a tavasz, június 1-én a nyár, és szeptember 1-én a z ősz. Mára ez annyit változott, hogy a nyár kezdetét akkorra datáljuk, amikor a napi középhőmérséklet meghaladja a 17,71 Celsius fokot, a végét pedig az első ennél hűvösebb nap határozza meg. Talán kissé furcsának tűnik, de lehet, hogy van némi alapja ennek, ugyanis a meleg időszakok kezdenek növekedni. A másik oldal viszont az, hogy ez a meghatározás eléggé labilis. Ugyanis sok esetben áprilisban van már több mint 17,71 Celsius fok. Akkor már nyár van? Az említett új módszer szerint, igen. Ez viszont úgy gondolom kissé eltúlzott. Ha a másik oldalt nézzük, azaz, a nyár végi időszakot, akkor igen messzire elnyúlik a nyári időszak.

„hogy az egyes években mikor lépte át először a napi átlaghőmérséklet a 75. percentilishez tartozó értéket (17,71 °C), és mikor utoljára. Ezen két dátum határolja a nyarat”.

Forrás: energiaklub.hu

   Lehet nagyon sok formában számolni és viszonyítani. Egy biztos. Vannak mérési eredmények, melyek pontosan meghatározzák, hogy mikor mennyi volt a hőmérséklet. Ez a lényeg. Minél bonyolultabban, és minél több összehasonlítási adatot veszünk alapul, annál torzabb végeredmény jön ki. 

A nyári időszak évtizedes bontása:

1971-1980 június 21-től, augusztus 20-ig

1981-1990 június 20-tól, augusztus 27-ig

1991-2000 június 13-tól, szeptember 6-ig

2001-2010 június 6-tól, szeptember 9-ig

2011-2019 május 29-től, szeptember 17-ig

      Az évtizedekhez tartozó napok számának emelkedése. A lenti diagram számai azt mutatják, hogy az új meghatározás szerint, mikor van már 17,71 Celsius fokos átlag. Sőt! Ez így nem is teljes, hiszen vannak esetek, amikor áprilisban ennyi a középhőmérséklet. Felvetődik a kérdés. A definíció szerint ekkor már nyár van? A valóságban messze nem. Azzal, hogy a melegedés egyre fokozódik, az évszakok még maradnak. 

    Az viszont látható elég erőteljesen, hogy az évszakok, és köztük a nyári időszak egyre jobban kitolódik, amikor már nyárias hőmérsékletekről beszélhetünk. Hamarabb kezdődik, és tovább tart.

Kondenzcsík, CO₂, repülők, tankerek, autók

    A kondenzcsík nagy magasságon, hideg, párás területeken, az jég túltelített régiókban létrejövő felhő. Amikor a repülőgép üzemanyagát elégeti a motor, a vízgőz a koromrészecskéken kondenzálódik, és jégkristályok keletkeznek. Elegendő jégkristály esetén elkezdenek pehelyfelhőket alkotni – nagy magasságon vékony szálak, amik az eget átszelő repülőgép mögött kirajzolódnak. Ezek a nyomok az éjszaka folyamán a Földről felemelkedő meleg egy részét csapdába ejtik, és megakadályozzák, hogy a légkörből visszasugárzódjon – tehát üvegházgázként működnek és melegedést okoznak. A néhány percig az égen maradó kondenzcsíkok nem nagyon aggasztóak. De ha éjszaka jönnek létre, egy kicsit tovább maradhatnak, és melegítő hatásuk van éjszaka.

(Forrás: https://phys.org/)

    A kondenzcsíkok és a belőlük kialakuló pehelyfelhők Európa felett nagyobb területet fednek le, mint Észak-Amerika felett, ahol intenzívebb a légiközlekedés. Ezért az európai kontinens feletti hidegebb levegő felelős, mivel az szükséges a kondenzcsíkok kialakulásához. Másrészről az Atlanti-óceán északi része felett képződő kondenzcsíkok zöme átsodródik Európa fölé.

Forrás: Wikipédia

    2023-as adat szerint 100 000 járat közlekedik naponta a világon. Vajon egy gép mennyi üzemanyagot fogyaszt? Átlagban 5500-6700 kilogrammot óránként. Az utazási idő nagyban változik. Nem lehet pontos számokat mondani, de megközelítőleg átlagban 5-6 óra. Ha az alsó értékeket vesszük, akkor is óriási szám jön ki. Egy utasra 234 kilogramm szén-dioxidot számolunk egy London-Róma járat esetén oda-vissza, viszont London-New York 936 kg. 

    A rakéta értéke ne tévesszen meg senkit. Igaz, hogy hatalmas mennyiséget égetnek el a hajtóművek, de nagyon rövid ideig tartózkodnak a légkörben. Bár ennek az elégetett anyagnak nagy része előbb-utóbb visszahullik a felszínre, szennyezve mindent.

    Ez a felülről érkező vegyi anyag. Bár a szél által is felülről érkeznek ezek az anyagok, de most egy kicsit magasabb tartományokat céloznék meg. Igen, biztos mindenki hallott már róla, illetve látott is már furcsa, sok ideig látható csíkokat a repülőgépek után. Ezt úgy hívjuk, kondenzcsík. Ez gyerekkoromban néhány 10 másodperc alatt eltűnt, ma már ez több órát is jelen van a légkörben, sőt, olyan fátyolszerű bevonatot képez az égbolton. Aztán erről is vannak különböző vélemények. Az egyik, ami számomra eléggé megkérdőjelezi a szakértői véleményt, hogy ezeket a csíkokat több száz kilométerre is elviheti a szél. Ha egy kondenzcsík, ami elviekben csak néhányszor tíz másodpercig van jelen, hogy lehet, hogy ekkora távolságba elkerül? Egy magyarázat van rá. Nem természetes kondenzcsíkról beszélünk. Ma már úgy magyarázzák, hogy igen hosszú ideig is megmaradhatnak. Az érdekes az, hogy mikor én gyerek voltam, ezt soha nem tapasztaltam. Minden alkalommal igen hamar eltűnt. A hosszú jelenlétre csak egy magyarázat van. Nem arról van szó, és nem az, amit én láttam korábban. Akkor mi? Hát vannak találgatások. Ma már szinte senki nem beszél erről. Időnként felkapnak egy hírt, aztán abban az ütemben el is felejtődik. Sajnos most sem kapunk megbízható magyarázatot erre. Hosszú hónapokig semmi hír erről. Több írás megjelent már erről a jelenségről, de érdemi változás semmi nem történt. Lehet, hogy én vagyok lemaradva egy kicsit, hiszen rengeteg információ éri az embert minden nap, de most olvastam, hogy az EU tiltja a bárium, stroncium és alumínium mérést a légkörben. Miért érdekesek ezek az anyagok? Mert rákkeltő hatásúak. Olyan sokszor beszéltek már róla, annyi cikk jelent már meg erről, mégsem történik semmi. Mintha természetes velejárója lenne az égboltnak. Pedig nem az. Én megfigyeltem már többször. Ha esetleg valakinek van egy kis ideje, figyelje meg ő is. Érdekes lesz. A kondenzcsíkok, amik repülőgépek után keletkeznek, néhány tíz másodperc múlva eltűnnek. Ez így zajlott napokon keresztül. Aztán jött egy időszak, és ismét „szép” csíkok jelentek meg az égen. Abban a régióban, ahol ezek a repülők közlekednek, nem nagyon változnak meg azok a légköri viszonyok, amelyeknek jelen kell lennie ahhoz, hogy a jelenség létrejöjjön. Sőt! Emlegetik azt is, hogy most már a modernebb hajtóművek gazdaságosabban, jobban megfelelnek a környezetvédelmi előírásoknak. Ezzel szemben mégis a jelenség fennáll. Nagyon sok írás jelent már meg azzal kapcsolatban, hogy ez egy természetes valami. A szakértők is azt hangsúlyozzák, hogy ez egy normális dolog. Ennek ellenére én nem tudom összeegyeztetni a régi észlelést, amikor ezek a csíkok néhány másodperc után eltűntek azzal, ami most történik, nevezetesen, hogy órákig is láthatóak ezek a csíkok. Hallani olyan véleményt is, mely szerint több száz kilométert is megtehetnek ezek az anyagok a légkörben. Ezt több szakértő is említette, nyilatkozta. Valahogy ez nem igazán hihető. Volt valamikor régen egy meghatározás ezzel kapcsolatban, de sajnos ma már nem lehet megtalálni a definíciót ezekre a képződményekre. Lehet, hogy még valahol megvan, csak én nem találtam, mert ugye azt mondják, ami felkerült valahova, annak végleges nyoma van valahol. Ma már új leírást alkalmaznak erre a jelenségre. A kondenzcsík kifejezés maradt, csak a hozzá fűződő meghatározás változott. Korábban sokat beszéltek róla, ma már annyira természetes, hogy nem is említik ezek jelenlétét, vagy keletkezésének valódi okát. Hasonló dologgal számtalan helyen lehet találkozni. Bizonyos meghatározások eltűnnek, és újak kerülnek a helyükbe, ugyanazzal a névvel. Ezek idővel rögzülnek az emberekben, főleg a fiatalokban, mert ők nem látták, nem tudják a korábbi fejleményeket, meghatározásokat az adott dologról. Innentől kezdve ez az elfogadott.  Ha most egy kicsit visszaemlékezünk, akkor hamar rájövünk, hogy az utóbbi időben ezzel a témával már egyáltalán nem foglalkoznak. A repülők maradtak, a csíkok maradtak, nem változott semmi. Sajnos az ilyen, és hasonló dolgokból nagyon sokat lehet találni. Szinte minden esetben minden marad úgy, ahogy volt korábban. A természetben minden összefügg mindennel. Valahol ez a jelenség is kifejti romboló hatását. Az is lehet, hogy csak évtizedek múlva, de egyszer igen. Vagy az már a következő generáció problémája? Tények: a repülőgépek un. kondenzcsíkokat húznak maguk után. A kondenzcsíkok csak bizonyos légköri paraméterek alapján jöhetnek létre. Ennek pontos leírása a 80-as években meg is jelent. Lényege: hogy a repülők által létrejött csíkok élettartama kb. 2-7 másodperc. Ma már ezt a meghatározást sehol nem lehet megtalálni. Új megfogalmazást kapott: a kondenzcsíkok néha napokon keresztül is láthatók maradhatnak. Ez a lényege. Tehát, ha valaki erre keres rá, már ezt tudja olvasni a kondenzcsíkról, azaz a mai generáció ezt fogadja el etalonnak. A kondenzcsíkok előfordulásának paraméterei: A tartósan megmaradó kondenzcsíkok a mai hivatalos nézetek szerint 100% páratartalom alatt nem létezhetnének. Mégis kimutatható, hogy akár 60%-os páratartalom alatt is hosszan megmaradó ún. „kondenzcsíkok” bukkannak elő, tehát ott is, ahol egyébként már nem lenne szabad semmilyen kondenzcsíknak látszódnia.  A kondenzcsíkok –mínusz 40 Celsius fok alatt keletkeznek, és legalább kb. 70%-os relatív páratartalom mellett. Az új definíciót szakember írta, csak azt nem tudjuk mennyiért. A világhálón utána lehet nézni annak a ténynek, hogy egy adott terület fölött létrejöhet-e, avagy sem ez a jelenség. Az esetek igen nagy százalékában a válasz, hogy nem jöhet létre. Akkor mit látunk? Amit látunk, annak neve chemtrail, azaz vegyi csíkok. Sajnos a mai napig nem tudni pontosan, hogy ez mit takar, ki hozta létre, mi az igazi célja.  Sok elmélet, találgatás látott már napvilágot ezzel kapcsolatban. A két tábor természetesen nem ért egyet. Pilóták, biológusok, talajkutatók, orvosok nyilatkoztak arról, hogy ők mit tapasztaltak az évek során. Mint ahogy sok más esetben, ezeket is cáfolják, és olyan magyarázatokkal állnak elő, amin az ember csak elképed. Csak egy példa. Légköri jelenségekkel foglalkozó szakember állította, hogy a látott „kondenzcsík”-ot a szél fújta a tengeren túlról Európa partjai fölé. Egy megjegyzés: ha a kondenzcsík néhány másodpercig, esetleg egy-két percig látható, akkor az állítólagos szakértő általi szél hogyan fújhatta több száz kilométeres távolságból egy másik helyre anélkül, hogy ne oszlott volna szét. Itt alaposan megkérdőjelezhető a szakértő szakvéleménye. Ez a megállapítás annyira extrém, hogy a hazugság kategóriába lehet sorolni. Az ilyen szakértőnek semmi helye nincs ezen a területen, az ilyen szakértő véleménye egyenlő a nullával. Sajnos, több olyan cikktörlésre került sor a világhálóról, ami még behatóbban foglalkozott ezzel a témával. A jelenség észlelése óta a felszíni vizekben, talajban sokszorosára emelkedett az alumínium, cink, stroncium és a bárium jelenléte. Mindegyik anyag nagy veszélyt jelent az ember számára. Ezek az anyagok a szervezetbe kerülve nem ürülnek ki, hanem a szervezetben maradnak, és mérgező hatást váltanak ki.

Mi van a levegőben?

   Sajnos azt kell mondani, hogy nagyon sok olyan minden, aminek nem kellene ott lenni. A fűtési szezon beköszöntével egyre nagyobb a légkör terhelése. A háztartások mindegyikében a fűtés alkalmával káros anyagok termelődnek. A hagyományos tüzelőanyagokkal nincs baj, hiszen a régmúlt időkben is vagy fával, illetve szénnel tüzeltek. Ezek káros anyag kibocsátása elenyésző a nagy üzemek, gyárak, erőművek mellett. Azért írom, hogy káros anyag, mert ebben a kérdésben sajnos a háztartások előbbre járnak. Vajon miért? Ez nagyon egyszerű. A háztartásokban fűtési szezon alkalmával nemcsak természetes alapú anyagokat égetnek el, hanem más egyéb anyagokat is. Bontott ablakokat, ajtókat, amin rajta van a festék, pozdorja lapokat, műanyagokat, rongyokat, és mindent, ami éghető. Ezekből származnak aztán a nagyon káros, a légkörbe kerülő gázok.

    Látható, hogy ott van 3 százalék, amely az egyéb kategóriába van sorolva. Itt történik az a nagymértékű káros anyag kibocsátás, ami jelentősen szennyezi a légkört.  Olyan gőzök és gázok keletkeznek, amelyeket egy adott régióban szinte lehetetlen ellenőrizni, és nem is ellenőriznek. A gázok mellett ott van a szálló por. Na, ez az, ami nagyon nagy problémát jelent. Mi is az a szálló por? Ezt úgy jelzik, hogy PM. A szálló por a levegőben eloszlatott finomszemcsés 10 mikrométer részecske átmérőjű szilárd vagy folyékony halmazállapotú anyagok gyűjtőneve. A mikrométer a méter egy milliomod része. Hasonlításképpen a hajszál 80 mikron. Ez a particulate matter angolul, mely finomszemcsés anyagot jelent. Magyarul, a szálló por megnevezést az ülepedő portól való megkülönböztetésre használjuk. A 10 mikronnál nagyobb részecskék néhány óra alatt leülepednek, illetve fennakadnak az orrban és a szájban. A 10 mikronnál kisebbek már túljutnak a garaton.

    A PM₁₀-ről szó esett. A PM_2,5 a veszélyesebb. Hogy miért? Látható a diagramon, hogy ezek a kis részecskék már lejutnak a hörgőkbe, majd a hörgő ágakba, végezetül a tüdőbe, és onnan nem kerülnek ki. Maradandó nyomot hagynak. Kialakul egy légzőszervi megbetegedés.

    Ez a kimutatás önmagáért beszél. Nagyon megemelkedett azoknak a száma, akik idült alsó légúti megbetegedésben szenvednek. Sajnos ez az egyre nagyobb légköri szennyezés eredménye. Pontosabban a légkörben egyre nagyobb számban jelenlévő PM_2,5-es jelölésű anyagoknak. Ez a szám már aggodalomra adhat okot. A szám azt mutatja, hogy hazánk lakosságának 7,63 százaléka szenved ebben a betegségben. Nagyon sok.  Sajnos ehhez a mérleghez még hozzá kell tenni az egyéb légúti és légzőszervi megbetegedéseket is. Ahogy látható, ezek is egyre növekednek. Az emberi szervezet nagyon érzékeny. Szinte minden apró változást megérez. A módosulatot, ha tudja, korrigálja, helyre igazítja, kijavítja. Van úgy, hogy sikerül, van úgy, hogy nem. Ez annak a függvénye, hogy közben még milyen egyéb, illetve a szóban lévő szennyezés csillapodik-e, avagy meg is megszűnik-e. Ha fennáll a szennyezés folyamatossága, akkor a javítás hasztalan, nincs eredmény, a szervezet károsodik. Itt lép képbe az orvostudomány. Valamennyire ez a szakterület javítani tud a helyzeten, de tökéletesre nem tudja visszaállítani az egészséget. Korábban egy orvosi konferencián volt alkalmam beszélgetni több nagy tudású orvossal. Sok kérdésem volt. Sajnos az idő rövidsége nem tette lehetővé, hogy ezekre a kérdésekre választ kapjak. Egy kijelentés viszont nagyon megmaradt bennem. Egyikőjük azt mondta, hogy a gyógyszerek ugyan meggyógyítanak, de egészséges nem leszel. Milyen igaz? Az emberi szervezet akkor működne jól és hatékonyan, ha minden külső hatást önmaga tudna gyógyítani. Sajnos ez ma már nem létezik. A külső beavatkozás elengedhetetlen. Ez így van a légúti megbetegedések terén is. Sokkal jobban kellene vigyázni a Földön fellelhető, az embereket kiszolgáló légkörre, vízre és talajra.   

      Vajon meddig?

     Azt hiszem, hogy ezt a kérdést már nagyon sokan feltették. Hogy mivel kapcsolatban? A Föld túlélésével kapcsolatban. Ugyanis jelenleg az zajlik, hogy kibírja-e a bolygónk a rá nehezedő hatalmas terhet, magyarul az emberek okozta környezetkárosító tevékenységet, vagy egyszerűen leállnak a természeti öngyógyító folyamatok. Ez azt jelentené, hogy a Föld egy olyan fázisba lép, amelyből nincs visszaút. A teljes pusztulás veszi kezdetét, mely talán néhány tízezer év múlva ismét teljes pompájában fog ragyogni. A természet visszaveszi, ami az övé. Így vélhetően kigyógyítja magát abból a betegségből, amit az ember okozott neki. Az emberiség, bár okosnak tartja magát, mégis egy olyan alapvető hibát vétett, vét a természet ellen, mely megbocsáthatatlan. Ugyanis több milliárd emberről van szó. Vannak felszólalások, kezdeményezések arra vonatkozóan, hogy mit kellene csinálni annak érdekében, hogy ne romoljon tovább a helyzetünk. Sajnos, a klímakutatással foglalkozó szakemberek is csak elmélkednek, hogy mit kellene csinálni. Egyik esetben sem követte semmiféle tett. Sőt! Egyezmények, szerződések, megállapodások születtek, amiket aztán senki nem tartott be. Mindenki hallgatott, minden folyt a megszokott úton, semmi nem változott. Valami azért mégis változott. A természet, a környezet. Sajnos rosszabbra. Még ezt sem vette senki komolyan. Ez mai napig is így van. Ha felismernék a komoly veszélyt, akkor már tettek volna valamit.  A folyamat nem most kezdődött. Az 1970-es években már jelezték a változásokat. Senkit nem érdekelt. Majd így zajlott ez úgy tíz évente. A válasz mindig az volt, hogy a komoly változás majd x év körül várható. Jelenleg ott tartunk, hogy a 2030-as, a 2050-es, és a 2100-as évet jelölik meg valami megújulásnak. Az a megállapítás egy illúzió. A hihetetlenül nagy baj az, hogy szakértők ezrei vannak a porondon, és tehetetlenek. Vagy nem értenek hozzá, vagy nem érthetnek hozzá. Úgy vélem az utóbbi inkább elképzelhető. Amit előszeretettel hangsúlyoznak, az a természet megkötő ereje. Van egy nagy baj. A természet már nem tud több káros anyagot megkötni. Általános iskolában tanultuk, hogy tudunk készíteni bizonyos oldatokat. Vannak telítetlen, és telített oldatok. A telített oldatok jellemzője, hogy hiába teszünk bele újabb és újabb feloldani kívánt anyagot, az oldódás nem jön létre, mert többet nem tud feloldani. A természet ugyanígy működik. Ha egyszer telítődik a légkör, az óceánok, tengerek és a fák sem győzik, akkor halmozódás lép fel. Magyarul, a kibocsátott szén-dioxid és egyéb káros gázok itt maradnak a légkörben, és teszik a dolgukat, azaz, melegítik a levegőt, és rontják az oxigén jelenlétének arányát. Bizonyára sokan emlékeznek több nemzetközi konferenciára, ahol több ezer vélhetően hozzáértő szakember tanácskozott. Meg is állapodtak 2015-ben a szén-dioxid kibocsátásával kapcsolatban. Aztán nézzük csak mi történt? Szépen emelkedett tovább a káros anyag kibocsátás. Csak halkan megkérdezem, akkor mi értelme volt az egésznek? Igen, úgy ahogy válaszolnának, semmi. A számítások szerint 1750 óta 1520 gigatonna szennyező anyag került a légkörbe, amely 1,78 Celsius fokos hőmérséklet emelkedést okozott.

     Ez az 1,78 Celsius fokos hőmérséklet emelkedés pedig azt okozta, hogy szerte a világban bonyodalmak támadtak. Emberek milliói vándoroltak el valahonnan valahová, mert az adott területükön a változások miatt nem lehet élni. A természeti katasztrófák ellehetetlenítik az életet. Árvizek, szárazság, élelemhiány, ivóvízhiány sújtja ezeket a helyeket. A szám nem kicsi. A vándorlás magával hozza a következő konfliktust, mely egy adott terület túlnépesedését okozza, ezzel együtt pedig az emberek békés egymás mellett élés kérdését is megkérdőjelezi. Vajon meddig lehet ódázni a természeti javakat? Vajon mikor lépnek érdemben a kutatók, tudósok, szakértők, hogy komoly változást, komoly döntést hozzanak. A magam részéről el tudnám mondani, hogy mit kellene tenni. Ugyanezt teszik a klímakutatók, szakemberek. Nekik kellene egyre hangosabban kifejteni a véleményüket, hogy nagyon nagy a baj. Talán már közhelynek számít ez a kifejezés. Már nagyon sokan azt mondják, persze 50 éve ezt mondják, hogy megijednek egy kis árvíztől, egy kicsit nagyobb melegtől, egy kicsit nagyobb viharoktól. Régen is voltak ilyen állapotok, mondják. Úgy gondolom, hogy jelentős minőségi különbségek vannak a kettő között. Ha csak a magam tapasztalatát mondom pedig az „csak” 60 év, hihetetlen változás állt be. Miért kell még mindig magyarázni ezeket? Jó kérdés. A felelőtlen viselkedés, a cinikus megjegyzések még mindig előnyt élveznek a józan, megfontolt, előrelátó viselkedésnél. Még annak ellenére is, hogy ma már mindenki a saját bőrén tapasztalhatja meg a változást. Vajon meddig lesz még így? Vajon meddig nem tesznek semmit? Vajon miért nem hoznak drasztikus döntéseket, hiszen a bolygónkról van szó, ott ahol közel nyolc milliárd ember él. A vezetők részéről ez egy felelőtlen magatartás. Tehetnének ellene, de nem tesznek. Mindent a lakosságra hárítanak. Élj tudatosabban, élj takarékosabban, élj megfontoltabban, élj környezettudatosabban, stb. Biztos sokat jelent ez is, de a lényeges dolgok nagyban történnek. Ez a legfontosabb. Tudjuk, ezen a ponton már az érdekek számítanak. Minden más háttérbe kerül. Vajon meddig? Fiatalok szajkózzák, hogy tönkretettük a jövőjüket. Valami igazságuk van, hiszen az elmúlt 50-60 év kegyetlen rohanásban telt. A fogyasztás növelése érdekében, a profit növelése érdekében, minden a háttérbe szorult. Az eredmény itt van. Lehet ötletelni, hogy mi legyen? A válasz tudom nem egyszerű. Higgyék el, semmi más nem kellene, csak odafigyelni egy kicsit a természet intelmeire. Hogy mik ezek? Emberek, lassítani kellene, mert nagy baj van. Vajon meddig?  Mi kell ahhoz, hogy komoly lépéseket hozzanak meg a döntéshozók. Vagy egyáltalán nem is akarnak jó és hasznos, az emberiség számára elfogadható döntéseket hozni? Van esetleg ilyen forgatókönyv is? Ma már minden elképzelhető. Még az is, hogy elpusztul a Föld, és néhány tízezer év múlva egy új civilizáció alakul ki. Vajon miből, hiszen a Föld tartalékai elfogytak? Annak a civilizációnak az lesz a kiinduló pont. Onnan kell kialakítania mindent. Elképzelhetetlen? Talán nem.