Vajon meddig?

     Azt hiszem, hogy ezt a kérdést már nagyon sokan feltették. Hogy mivel kapcsolatban? A Föld túlélésével kapcsolatban. Ugyanis jelenleg az zajlik, hogy kibírja-e a bolygónk a rá nehezedő hatalmas terhet, magyarul az emberek okozta környezetkárosító tevékenységet, vagy egyszerűen leállnak a természeti öngyógyító folyamatok. Ez azt jelentené, hogy a Föld egy olyan fázisba lép, amelyből nincs visszaút. A teljes pusztulás veszi kezdetét, mely talán néhány tízezer év múlva ismét teljes pompájában fog ragyogni. A természet visszaveszi, ami az övé. Így vélhetően kigyógyítja magát abból a betegségből, amit az ember okozott neki. Az emberiség, bár okosnak tartja magát, mégis egy olyan alapvető hibát vétett, vét a természet ellen, mely megbocsáthatatlan. Ugyanis több milliárd emberről van szó. Vannak felszólalások, kezdeményezések arra vonatkozóan, hogy mit kellene csinálni annak érdekében, hogy ne romoljon tovább a helyzetünk. Sajnos, a klímakutatással foglalkozó szakemberek is csak elmélkednek, hogy mit kellene csinálni. Egyik esetben sem követte semmiféle tett. Sőt! Egyezmények, szerződések, megállapodások születtek, amiket aztán senki nem tartott be. Mindenki hallgatott, minden folyt a megszokott úton, semmi nem változott. Valami azért mégis változott. A természet, a környezet. Sajnos rosszabbra. Még ezt sem vette senki komolyan. Ez mai napig is így van. Ha felismernék a komoly veszélyt, akkor már tettek volna valamit.  A folyamat nem most kezdődött. Az 1970-es években már jelezték a változásokat. Senkit nem érdekelt. Majd így zajlott ez úgy tíz évente. A válasz mindig az volt, hogy a komoly változás majd x év körül várható. Jelenleg ott tartunk, hogy a 2030-as, a 2050-es, és a 2100-as évet jelölik meg valami megújulásnak. Az a megállapítás egy illúzió. A hihetetlenül nagy baj az, hogy szakértők ezrei vannak a porondon, és tehetetlenek. Vagy nem értenek hozzá, vagy nem érthetnek hozzá. Úgy vélem az utóbbi inkább elképzelhető. Amit előszeretettel hangsúlyoznak, az a természet megkötő ereje. Van egy nagy baj. A természet már nem tud több káros anyagot megkötni. Általános iskolában tanultuk, hogy tudunk készíteni bizonyos oldatokat. Vannak telítetlen, és telített oldatok. A telített oldatok jellemzője, hogy hiába teszünk bele újabb és újabb feloldani kívánt anyagot, az oldódás nem jön létre, mert többet nem tud feloldani. A természet ugyanígy működik. Ha egyszer telítődik a légkör, az óceánok, tengerek és a fák sem győzik, akkor halmozódás lép fel. Magyarul, a kibocsátott szén-dioxid és egyéb káros gázok itt maradnak a légkörben, és teszik a dolgukat, azaz, melegítik a levegőt, és rontják az oxigén jelenlétének arányát. Bizonyára sokan emlékeznek több nemzetközi konferenciára, ahol több ezer vélhetően hozzáértő szakember tanácskozott. Meg is állapodtak 2015-ben a szén-dioxid kibocsátásával kapcsolatban. Aztán nézzük csak mi történt? Szépen emelkedett tovább a káros anyag kibocsátás. Csak halkan megkérdezem, akkor mi értelme volt az egésznek? Igen, úgy ahogy válaszolnának, semmi. A számítások szerint 1750 óta 1520 gigatonna szennyező anyag került a légkörbe, amely 1,78 Celsius fokos hőmérséklet emelkedést okozott.

     Ez az 1,78 Celsius fokos hőmérséklet emelkedés pedig azt okozta, hogy szerte a világban bonyodalmak támadtak. Emberek milliói vándoroltak el valahonnan valahová, mert az adott területükön a változások miatt nem lehet élni. A természeti katasztrófák ellehetetlenítik az életet. Árvizek, szárazság, élelemhiány, ivóvízhiány sújtja ezeket a helyeket. A szám nem kicsi. A vándorlás magával hozza a következő konfliktust, mely egy adott terület túlnépesedését okozza, ezzel együtt pedig az emberek békés egymás mellett élés kérdését is megkérdőjelezi. Vajon meddig lehet ódázni a természeti javakat? Vajon mikor lépnek érdemben a kutatók, tudósok, szakértők, hogy komoly változást, komoly döntést hozzanak. A magam részéről el tudnám mondani, hogy mit kellene tenni. Ugyanezt teszik a klímakutatók, szakemberek. Nekik kellene egyre hangosabban kifejteni a véleményüket, hogy nagyon nagy a baj. Talán már közhelynek számít ez a kifejezés. Már nagyon sokan azt mondják, persze 50 éve ezt mondják, hogy megijednek egy kis árvíztől, egy kicsit nagyobb melegtől, egy kicsit nagyobb viharoktól. Régen is voltak ilyen állapotok, mondják. Úgy gondolom, hogy jelentős minőségi különbségek vannak a kettő között. Ha csak a magam tapasztalatát mondom pedig az „csak” 60 év, hihetetlen változás állt be. Miért kell még mindig magyarázni ezeket? Jó kérdés. A felelőtlen viselkedés, a cinikus megjegyzések még mindig előnyt élveznek a józan, megfontolt, előrelátó viselkedésnél. Még annak ellenére is, hogy ma már mindenki a saját bőrén tapasztalhatja meg a változást. Vajon meddig lesz még így? Vajon meddig nem tesznek semmit? Vajon miért nem hoznak drasztikus döntéseket, hiszen a bolygónkról van szó, ott ahol közel nyolc milliárd ember él. A vezetők részéről ez egy felelőtlen magatartás. Tehetnének ellene, de nem tesznek. Mindent a lakosságra hárítanak. Élj tudatosabban, élj takarékosabban, élj megfontoltabban, élj környezettudatosabban, stb. Biztos sokat jelent ez is, de a lényeges dolgok nagyban történnek. Ez a legfontosabb. Tudjuk, ezen a ponton már az érdekek számítanak. Minden más háttérbe kerül. Vajon meddig? Fiatalok szajkózzák, hogy tönkretettük a jövőjüket. Valami igazságuk van, hiszen az elmúlt 50-60 év kegyetlen rohanásban telt. A fogyasztás növelése érdekében, a profit növelése érdekében, minden a háttérbe szorult. Az eredmény itt van. Lehet ötletelni, hogy mi legyen? A válasz tudom nem egyszerű. Higgyék el, semmi más nem kellene, csak odafigyelni egy kicsit a természet intelmeire. Hogy mik ezek? Emberek, lassítani kellene, mert nagy baj van. Vajon meddig?  Mi kell ahhoz, hogy komoly lépéseket hozzanak meg a döntéshozók. Vagy egyáltalán nem is akarnak jó és hasznos, az emberiség számára elfogadható döntéseket hozni? Van esetleg ilyen forgatókönyv is? Ma már minden elképzelhető. Még az is, hogy elpusztul a Föld, és néhány tízezer év múlva egy új civilizáció alakul ki. Vajon miből, hiszen a Föld tartalékai elfogytak? Annak a civilizációnak az lesz a kiinduló pont. Onnan kell kialakítania mindent. Elképzelhetetlen? Talán nem.