Egy „csavar” az életben

    Furcsa a cím. Ez valóban igaz. Megpróbálom kicsit érthetőbbé, világosabb tenni. Minden az ember megjelenésével kezdődött. Egyre okosabb, egyre kreatívabb, egyre ügyesebb, egyre inkább használta a fejét. Egy aránylag hosszabb folyamat végén, azaz most, több mint nyolc milliárd ember él a Földön. Nézzünk körül. Gazdagság, szegénység. Két véglet. Van azért valami, amit talán érdemes lenne megfogadni. Az emberiséget a természet irányítja. Na, de ez nem úgy van ám! Majd mi emberek megmutatjuk, hogy kell alakítani, formálni, beavatkozni a természet rendjébe. Hát itt az eredmény. Mindenki ma már napi szinten megtapasztalja. Ezt érte el az ember. Növekvő népesség, növekvő energiaigény, növekvő élelmiszer igény, növekvő vízigény. Talán ezek a legfontosabb dolgok az emberek életében. Nem véletlenül említettem a gazdagságot és a szegénységet. Ebben a jelenlegi rendszerben egyre inkább előtérbe kerül ez a két véglet. Főleg az élelmiszer és a víz tekintetében hanyatlott nagyon a rendszer. A növekvő igények egyre nagyobb területeket próbálnak termelés alá vonni, csakhogy nincs. Így marad az a megoldás, hogy kis területen próbálnak több terményt előállítani, illetve bevonni a körforgásba a kémiát. Igen, nem írtam el. A vegyi anyagok manapság már nélkülözhetetlen része a napjainknak. Nincs olyan termék, amiben ne lenne valamilyen idegen anyag. Az élelmiszerekben megjelenő idegen anyagok beláthatatlan következményeket szülnek. Lásd, itt vannak az újkori betegségek.

                                                               Hazai adatok

     Ezek nem véletlenül alakultak ki. Ez ellen ma már nem lehet tenni semmit, mint az ellen sem, hogy a globális melegedés tönkreteszi a Földet. Sokan, nagyon sokan még mindig nem hisznek ebben. Még mindig azt hangoztatják, hogy a Föld majd megbirkózik ezzel az állapottal. Nem fog. Elég idős vagyok ahhoz, hogy a környezetemben tapasztalom a rossz irányba történő haladást. Úgy gondolom, hogy mostani fiatalság egy teljesen más világba fogja magát találni. Minden téren. A változás egyre gyorsabb lesz, és az emberiség nem lesz képes ezeket a változásokat áthidalni, a problémákat megoldani. Talán nem mondok furcsaságot, amikor azt mondom, hogy az Új Világrend. Ez a fogalom már igen régóta a tudatban van, de az utóbbi néhány évben kezdték el hangsúlyozni. Ma még senki nem tudja, ez mit takar. Egyelőre annyi, hogy jól hangzik. Szinte azt sugallja, hogy a jelenlegi vezetők, itt a világ vezetőit értem, valamit tudnak. De mit? Erre nincs válasz. Vagy nincs is válasz, csak hangzatos és tudálékos. Egy felsőbb szintet feltételez. Pedig igen sok esetben nem így van. Ha ezt a felsőbb szintet kiragadjuk, akkor nem itt tartana az emberiség. Magyarul, tudna a természettel összhangban élni.  Jelenleg éppen az ellenkezője zajlik. Az emberiség rohan a vesztébe. Tudják, eszembe jut egy bölcs mondás. „Addig, amíg két ember tartózkodik a Földön, nem lesz egyetértés”. Milyen igaz. Nézzünk körül. Erőszak, agresszió, kilátástalanság, bizonytalanság, bizalmatlanság, hazugság. Ez jellemzi a XXI. század emberét. A béke, a nyugalom, a szeretet, a tisztelet kiment a divatból. Azt venni észre, az emberek nem is igénylik. Háborúk, konfliktusok szabdalják a világot. A vélhetően okos vezető, vezetők emberéletekkel játszanak. Hiszen ezek a nézeteltérések komoly pusztítást okoznak. Az emberi elme torzul. Az eredmény igen szomorú. Emberek ezrei, tízezrei esnek áldozatul ezeknek a félresikerült, felelőtlen döntéseknek, köztük gyerekek, asszonyok. Lehet, hogy meg kellene vizsgálni a döntéshozók alkalmasságát a vezetésre. Józan ember nem okoz kínlódást, szenvedés ártatlan embereknek. A hatalom persze mindenek felett. Az „egyszerű” ember a szenvedő alanya az egésznek. Ez az állapot így van, amióta az ember uralkodik a Földön, bocsánat, mások fölött. Ez a hatalomvágy a mindennapi életben is egyre erőteljesebben jelentkezik. A mai modern ember egy fogyasztó.  Tudomásul kell venni, hogy ez így van. Minden dolog másodlagos. Vegyél, vigyél minél többet. Erről szól a világ. A reklámok, az akciók, a legkülönbözőbb trükkök előtérbe kerülnek, csakhogy valami jobban eladható legyen. Semmi nem számít. Jó, rossz, még rosszabb, még jobb. Az emberek agya át van állítva. Emlékeznek az Új Világrend megnevezésre? Ez már az előszobája egy gyökeres változásnak. Jelenleg elég képlékeny, de nem kell sok idő ahhoz, hogy igazából kialakuljon ez az új rendszer. Ennek egyik alapfeltétele, hogy az embereket lebutítsák. Ez már javában tart. Ugyanis a buta, tájékozatlan embereket nagyon könnyű irányítani, bármerre, bármire. Ehhez társul a hazugság, mely olyan méreteket öltött, hogy semmi sem biztos, semmi sem valódi. Bizonytalanság félelem, bizalmatlanság lengi át a társadalmakat. A vezényszó: hogy majd én megmondom mit, mikor, hogyan csinálj. Magad ne gondolkodj, mert az káros rád nézve. A büntetés nem marad el. Itt tartunk. Az emberi elme torzul, átalakul, közönyössé válik, mert nem tud mit tenni a hatalommal szemben, amely egyre jobban kizsákmányolja. Tudják az a borzalmas, hogy az emberek azt hiszik, a döntések sorozata az ő kezében van. Ez már régen nem így van. Az illúzió érdekes állapot. Na, ebben az illúzióban él a XXI. század embere. Azon nevet, ami a valóság. Kineveti saját magát, mert azt hiszi, hogy ilyet ő nem tesz, ilyen vele nem fordulhat elő. Dehogynem. Ezzel van tele a sajtó, a tévé, a rádió. Ez már szinte paradoxon. Torz világ ez. A rendszernek szenvedő alanyai legfőképpen a fiatalok. Mit látnak? Ugyanolyan fiatalok osszák az észt. Tapasztalat, tudás nélkül. De hát sztár vagyok! Mibe. Hogy tudok hétvégén berúgni, mennyit költök el bulikra, csavargok a világban, nyilatkozgatok a semmiről, üres szólamokat pufogtatok, stb. Ez a követendő? Igen, nagyon sokan ezt veszik etalonnak. Utánozni szeretnék ezeket az embereket. Nem fog menni. Az általuk elmondottak üres szólamok. Nem érnek semmit. Tudásuk, műveltségük, intelligencia szintjük rendkívül alacsony. Mégis ők a sztárok. Ez a trendi? Úgy látszik igen. Sok esetben a normálisnak mondható értelmi szintet súrolja a cselekedetük, a nyilatkozataik. Egy hajszál választja el a pszichológiai esettől. Sok felmérés éppen ennek ad hangot. Senkit nem érdekel. Na, ez az az állapot, amikor elindul a butítás. Azt hiszed, Te döntesz? Ezt a mondatot el lehet felejteni. Említettem miért. Ha valaki egy kicsit odafigyel dolgokra, emlékezhet egy érdekes eseményre, egy érdekes valamire, amin felkapta a világ a fejét. Ez nem más, mint az emberiség jövőjével kapcsolatos irányelvek. Okos, művelt, intelligens, rendkívül tájékozott, és főleg előrelátó emberek mindig is voltak, vannak, és lesznek is. Az említett dolog a jövőt vetíti elénk. Van benne egy nagyon is fontos mondat. Az ember és a természet harmóniája. Ezt nem volna szabad háttérbe szorítani, ezt nem volna szabad figyelmen kívül hagyni. Sajnos úgy látszik, ez már nem cél. A cél a tudatlanság elősegítése. Szerencsére most is vannak olyanok, akik gondolkodnak, és odafigyelnek dolgokra. Sajnos ők nem kapnak teret a gondolataiknak. Ostobának tartják őket. Vajon miért? Hát nem az előrehaladás a cél. A fogyasztó társadalomnak biztos nem. Aztán történik egy érdekes dolog. Mikor az emberek már nem hisznek senkinek, és nem hisznek semmiben, átvándorolnak a hit világába. Cseberből vederbe, mondja a régi közmondás. Az egyház ugyanúgy hitegeti, tartja bizonytalanságban az embereket. A természetet nem lehet megerőszakolni. Miért mondom ezt? Az ember állandóan meg akarja változtatni a környezetét, a természetet. Ez történik az egyház berkein belül. A biológia mindenkire egyetemes érvényű. Azzal csak rosszat teszek, hogy megtiltom a házasságot a papoknak. Az eredmény, több ezer pedofil pap. Vagy. Miért higgyek egy olyan rendszernek, amelyik emberek ezreit pusztította el. Parancsra, akárcsak a mostani világban az egyes háborúkat. Kérem, el van felejtve. Az emberek ide menekülnek, és ezt tarják elfogadhatónak. A másik rosszat. Emlegetik a bűnösséget. Mindenki bűnös. Hogy mer valaki ilyet kijelenteni egy másik emberről? Egy valóban bűnös elmond néhány imádságot, és azt hiszi, fel van oldozva, nincs több bűne. Miről beszélünk? Azt elhiszi valaki, hogy néhány imával el lehet tussolni mindent? Hát nem álságos dolog? Az anyagi és szellemi világ ilyen értelemben semmiben nem különbözik egymástól. Egy fontos mindkettőben. Úgy magyarázzák, ahogy a vezetőknek kedvező. Ennyi. Nincs mit hozzátenni. A szenvedő alany a lebutított ember. Ahogy említettem. Az ember és a természet. Ez ma nincs meg. Komolynak mondott vezetők, tudósok, mérnökök, szakértők különböző véleményen vannak, holott nem kellene. Az egyet nem értés juttatta el az emberiséget erre a pontra. A Föld szenved. Akiknek a dolguk lenne, hogy ezt megértsék, és változtassanak rajta, azok nem teszik meg. Vajon miért? Hát persze. A hatalom, a pénz, az uralkodás. Ez a lényeg, más nem számít. Ámítanak, hitegetnek bennünket. Majd jobb lesz. Hol, mikor? Higgyék el, nem lesz jobb. Sőt, rosszabb lesz. Magunk tehetünk ellene. Csak két szó: „A tudás hatalom”. Vigyázat, ezt mások is tudják. Vissza is élnek vele komolyan.