Globális változás

    Nagyon sokat foglalkoznak manapság a jövővel. Pontosabban, hogy milyen éghajlat, hőmérséklet, csapadék várható az elkövetkezendő időszakokban. Ezen belül, milyen szélsőséges, milyen lokális változások következhetnek be. Ennek a folyamata elindult, és évek óta tapasztalható, érezhető. Sajnos komoly problémákat okoz világszerte anyagi javakban is, és személyi sérülésekben is. Számtalan tesztet futtattak már le számítógépeken. A helyzet az, hogy minden az adatoktól függ. A gép azt tudja összevetni, hasonlítani bizonyos változások között, amit betápláltak. Ezért az egyes előrejelzések eléggé eltérőek, mivel különböző adatállományból áll össze a végeredmény. A sokféle mérési eredmények, melyek néha igen nagy eltéréseket mutatnak, más és más végeredményt produkálnak. Ezért van, hogy nem egységes eredmény, és nem egyforma eredmény születik. Egységes, globális rendszerben sokkal érdekesebb és látványosabb az eltérés. Tudvalevő, hogy a Föld egy meghatározott zónarendszer szerint van felosztva. Ezzel semmi baj nincs, hiszen ez a természetes. A baj ott kezdődik, hogy ezeken a zónákon belül hatalmas eltérések vannak. Ha megnézzük a Föld éves középhőmérsékletét, akkor látjuk, hogy az Egyenlítő mentén alakult ki a nagyobb érték. Az viszont már egyáltalán nem mindegy, hogy milyen mértékben. A lényeg ezen van. A mért érték nagysága. Az  éves átlaghőmérséklet sávja nagyon szélesedik. Nem véletlen. A tengerek, óceánok vize nagyon felmelegszik, ez pedig kihat globálisan is a hőmérsékletre. Sőt! Az egyes régiókban egyre sűrűbben előforduló viharok is e miatt alakulnak ki. Több tornádó, több tájfun, több ciklon, egyszóval több nagy vihar, nagy mennyiségű csapadékkal. A hőmérsékleti régiók nagyon sok mindent elárulnak. Többek között azt, hogy milyen változások kezdenek kialakulni az egyes, már elfogadott hőmérsékleti tartományokban tapasztalható éghajlati viszonyokon túl. Gondolok arra, hogy már több esetben is az északi területeken mértek olyan hőmérsékleteket, melyek azokra a területekre egyáltalán nem jellemzőek. Például a sarki zónában plusz 10, sok esetben még ennél is több a hőmérséklet.  Vagy az egyenlítői területek környékén nem ritka a 40 Celsius fok feletti érték. Ami komoly problémát jelent minden esetben, hogy az ott élő emberek nem ezt szokták meg. Szervezetük nem ezt rögzítette. Ezért komoly egészségügyi terhet jelent minden ember számára.

    A csapadék is szolgáltat egy bizonyos információval. Az utóbbi években eléggé elterjedt, hogy kis területen, rövid idő alatt nagy mennyiségű csapadék hullik. Ez több negatív dolgot von maga után. Talajerózió, villámárvizek, károk. Ennek ellenére sok olyan terület van, ahol nagyon kevés eső hullik. A melegedés miatt sok helyen aszály, szárazság lép fel, aminek következménye a sivatagos területek növekedése. Azt hinnénk, hogy az Egyenlítő területein van bőven víz. Csak a példa miatt. A Himalája hegységben számtalan gleccser található. Ezek látják el, látnák el a legnagyobb népességgel rendelkező országokat iható vízzel. Mivel ezek gyorsan olvadnak, így nincs egyenletes utánpótlás, így felütötte a fejét a vízhiány. Ugyanez tapasztalható Afrika nagy részén is.  A népességhez nézve kevés a víz. Egyre nagyobb gond a növekvő lakosságot élelmiszerrel ellátni. Ahogy említettem, a melegedés aszályt, szárazságot okoz, amely sivatagosodáshoz vezet, azaz, elvesznek olyan területek, amelyek alkalmasak lehetnének mezőgazdasági termelésre. Szintén a népesség gyarapodása miatt, az energia igény is jelentősen megnőtt. Ennek egyik káros velejárója a légkör szennyezése. Nem egyszer hallani a hírekben, hogy főleg a nedvesebb és hűvösebb időszakokban szmogriadót rendelnek el. Sajnos a légkör nagyon meg van terhelve. Ma már nagyon nehezen tud megtisztulni. Elérkezett az az idő, amikor több szennyező anyag kerül a légkörbe, mint amennyit a bolygó képes semlegesíteni, feldolgozni.

      Jelentős szerepük van a tengeri és óceáni áramlatoknak abban, hogy egyes helyeken milyen éghajlati állapotok alakulnak ki. A hideg és meleg áramlatoknak nagy jelentőségük van, még a halállomány tekintetében is. A melegebb vizekből kiszorulnak az ott eddig élő halfajok, és a számukra kedvezőbb hőmérséklettel rendelkező vizeket keresnek fel. Ez kihat legfőképpen a halászatra. Nagyobb távolságot kell megtenni a halászhajóknak, sajnos kevesebbet tudnak kifogni a csökkenő  halállomány miatt. Ha összevetjük globálisan a változásokat, akkor hamar rájöhetünk, hogy a melegedés, az éghajlat változás elindít egy népesség vándorlást is. Ez abban jelentkezik, hogy már léteznek olyan városok, amelyek sok ország egész lakosságán túltesznek. Tíz, húsz, harminc, sőt már negyven milliós városok is léteznek. Bele lehet gondolni, hogy ez milyen őrült megterhelést jelent az ellátás, az energia, a víz és a hulladék kezelés terén. A változások jelentősek. Egyre több helyen alakulnak ki szélsőséges időjárási állapotok.

    Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy ma a világban minden nő. Vajon meddig? Meddig képes eltartani a Föld ennyi embert? Meddig képes ellensúlyozni az ember károkozását? Mi a határ? Mikor következik be, amikor már visszafordíthatatlan állapot áll be? Mert lesz ilyen. Én úgy vélem, hogy ez nincs is olyan mesze, látva, hogy az emberiség semmit nem tesz annak érdekében, hogy változások álljanak be, mert szükséges lenne. Nagyon, de nagyon hamarosan. Emlegetik, hogy a Föld a 24. órában van. Igen, de senki nem tesz ellene. Itt a döntéshozókra gondolok. Rajtuk múlik, hogy meddig lesz a Föld élhető bolygó.

    Ami mostanában egyre inkább foglalkoztatja az embereket, az nem más, mint az oly sokat emlegetett 1,5 Celsius fokos átlag hőmérséklet emelkedés. Ugyanis, minden változásért a hőmérséklet emelkedés a felelős, amit az ember generál évtizedek óta. A másik, hogy azok az értékek, amiket közölnek, igen sok esetben nem igazán pontosak. Sőt! Ez abból adódik, hogy teljesen más mérési adatokkal dolgoznak. Így aztán az eredmények, ami igazán fontos lenne, más, és más megvilágításban kerülnek az újságok hasábjaira. Még valami. Minden esetben egy valami átlaghoz viszonyítanak értékeket. Ez annyira eltérő adatokat nyújt, ami használhatatlan. A viszonyítási alap mégis ez. Csak egy példa. Nyáron 30-35 Celsius fokos melegben nem azt érezzük, hogy az adott napon mennyi volt az átlag hőmérséklet. Azt érezzük a nap folyamán, ami direktben ér bennünket, tehát a 30 Celsius fok feletti hőmérsékletet, és a vele járó hőérzetet.

      A lényeg itt lapul ebben a diagramban. Az 1850-es évben, mert ezt veszik szinte mindig kiinduló pontnak, a Föld átlag hőmérséklete 13,72 Celsius fok volt. Ehhez képest 2023-ban 3,46 Celsius fokkal volt magasabb az átlag hőmérséklet, azaz, 17,18 Celsius fok. Az oly sűrűn emlegetett 1,5 Celsius fokot 2021-ben túlléptük. Most akkor hol tartunk? Milyen adatokat, milyen értékeket, mihez viszonyítunk? A feltüntetett adatok mindenki számára elérhetőek, csak egy kicsit kell kutakodni. Csak halkan megjegyzem, az itt feltüntetett értékek sehol máshol nem szerepelnek.

      Amit még érdemes megemlíteni. Azonos mérési eredmények nem születnek. Azonos összehasonlítás nem létezik. Azonos viszonyítási alap nem létezik, nem alkalmaznak. Sőt! Már az egyes mérési eredmények értékei sem azonosak. Néhány tized, fok, de előfordul néhány egész fok eltérés is. Egy kiadott közleménynek, és a benne foglalt adatoknak senki nem néz utána. Átveszik, leírják. Ez kerül az olvasóhoz. Hogy ezekből mi valós, és mi nem, az már senkit nem érdekel. Illetve az embereket az érdekli, ami a legképtelenebb, és legbizarrabb gondolatokat ébreszti az emberben, és amit tovább tud adni, hogy okosabbnak higgyék. Egy a lényeg. A hírek tartalma ma már komolyan megkérdőjelezendő valóság tartalmát illetően. Az itt megjelent diagram mindenki által elérhető oldalakon szerepel. Gondolták ezt?

   Magyarázat: a barna henger az emelkedés mértékét mutatja Celsius fokokban, 1850-hez képest. A piros henger a júniusi hónap közép hőmérséklete. Akkor kérdezném: hol az a másfél fok, amit annyira emlegetnek?