Három igen érdekes témát szeretnék megemlíteni. Mindhárom szorosan kapcsolható az emberi tevékenységhez, illetve ahhoz, hogy mennyire ártalmas, káros, veszélyes helyzetek alakulnak ki ezekkel kapcsolatban. A légkör víztartalma, a tüzek gyakorisága, a felszín viselkedése.

A légkör víztartalma.

     Miért lényeges ez a kérdés. Mivel minden a hőmérséklet emelkedésére vezethető vissza, így ez az állapot is. Tekintsünk egy kicsit vissza időben. Ez koromnál fogva személyes tapasztalat. Gyerekként azt hiszem nemcsak én féltem a viharoktól, hanem sokan mások is, természetesen a felnőttek is. A késő tavaszi és nyári időszakok kísérő jelensége a zivatarok voltak. Hogy zajlott ez úgy 50-60 évvel ezelőtt? Kezdett borulni, aztán jött a szél, majd villámlás, dörgés, eső. Alaposan megázott a talaj. Néhány óra múlva a felhők elvonultak, és kisütött a Nap. Ezek a zivatarok aztán ismétlődtek a nyár folyamán. Milyen formában zajlik most? Szinte mindegy milyen hőmérsékletek uralkodnak, a zivatarok megjelennek. Ami lényeges eltérés a korábbiakhoz képest, hogy kis területen, rövid idő alatt, nagy mennyiségű csapadék hullik. Ez nem jó. De vajon miért alakul ez így ki? A kérdést a levegő páratartalma, vízmegkötő képessége adja meg. Mivel az eső kialakulása összefügg a párolgással, így ezzel kell foglalkozni. A korábbi időszakokban a zivataros időkben a hőmérséklet 30 Celsius fok körül volt. Ilyen hőmérsékleten a levegő páramegtartó képessége  30,4 gramm/köbméter. Bár akkoriban a műholdak nyújtotta lehetőségek még nem voltak, így is tudomásunkra jutott egy-egy zivatar körülbelüli kiterjedése. Nagyon egyszerűen több helyről érkeztek emberek egy adott munkahelyre, és szóba került az időjárás. Így fogalmat alkothattunk a felhőzet nagyságára. Nem szélsőséges értékeket írok. Általában egy ilyen zivatar úgy, 1300-1500 négyzetkilométer kiterjedésű volt. Nagyon erős becsült érték. Ma már ez jóval pontosabban meghatározható. De, maradjunk ennél, mert ezzel az értékkel nem estem át a ló másik oldalára. A zivatarfelhők 0,5-8 kilométer vastagságúak. Ha átlagot veszünk, akkor 4,25 kilométert kapunk. Ez azt jelenti, hogy egy ekkora zivatar felhő 167,9 millió köbméter vizet tartalmaz. Ez a talajra hullva 30 milliméter csapadékot jelent. Mivel 1 milliméter csapadék mennyiség 1 litert jelent, így 30 liter esik egy négyzetméterre. Elviekben. A gyakorlatban nem esik le minden, hanem akkor egyenlítődik ki, illetve akkor áll el az eső, amikor a légköri hőmérséklet már nem gyakorol kellő hatást a légkör páratartalmára, azaz, kiegyenlítődnek a viszonyok. Napjainkban egy ugyanekkora felhőből 39,6 milliméter eső esik, ami ugye 39,6 liter négyzetméterenként. Közel 10 literrel több négyzetméterenként. Ez annak a következménye, hogy 5 Celsius fokkal nőtt a hőmérséklet, azaz 35 Celsius fok mellett alakult ki. Ez a hőfok manapság már nem ritka. Azt viszont el lehet képzelni, hogy plusz tíz liter csapadék mennyiség milyen károkat tud okozni, hiszen a talaj nem tudja elszívni, mert az említett hatás, azaz, rövid idő alatt, kis területen, nagy mennyiség esik. Egy zivatarfelhő 1300 négyzetkilométeres kiterjedése nem számít nagynak. 50x26 kilométer. Így mindenki körülbelül be tudja határolni a távolságokat. Ami nagyon fontos, hogy manapság ez a csapadék mennyiség néhány óra alatt esik le. Ami még lényeges. Régen sűrűbben voltak záporok, hirtelen, rövid ideig tartó, kis mennyiségű csapadék hullott, jelenleg ezek gyakorisága jóval sűrűbb, és ahogy említettem, rövid idő alatt, kis területen, nagy mennyiség hullik, hiszen a kipárolgás is intenzívebb.

Tüzek és hőség

   Sajnos a kettő szorosan összefügg. Ha körülnézünk a világban, mindenhol hallani, hogy melegrekordok dőlnek meg. Ez még olyan helyekre is érvényes, ahol eddig egyáltalán nem volt jellemző a meleg időjárás. Ez azt jelenti, hogy már a sarkkörön túl is érezhető a melegedés hatása. Ha hazánk területén maradunk, itt is egyre érezhetőbb a melegedés. Sajnos ezt már a koromnál fogva is tudom igazolni. Ehhez nem kell különösebb tehetség. Megfigyelés, tapasztalat, az kell. Talán már kevesen emlékeznek egy több mint 18 évvel ezelőtti eseményre, és egy személyre. A neve: Al Gore. Összeállított egy filmet, melynek címe: „Kellemetlen igazság”. Érdemes megnézni. Egy idézet ebből a dokumentumfilmből:

„Az emberiség egy ketyegő időzített bombán ücsörög. Ha a Földön dolgozó tudósok túlnyomó többségének igaza van, csak tíz évünk maradt, hogy megakadályozzunk egy óriási katasztrófát, amely egész bolygónk klímarendszerét örvényszerű pusztítássá változtatja, extrém időjárást, árvizet, aszályt, járványokat és halálos hőhullámokat szabadít ránk, nagyobbakat mindennél, amit valaha megtapasztaltunk. Ezt a katasztrófát mi magunk fogjuk előidézni”.

   Mi történt?  A leírtak tökéletesen illeszkednek, és tökéletesen szemléltetik a mai helyzetet. Csak még egyszer. Ez 18 évvel ezelőtt volt. Azóta semmi nem változott. Ugyanis, ha változott volna, akkor most nem azzal lennének tele a híradások, hogy hőhullám, aszály, hőségnapok, forróság, extrém időjárási körülmények, tüzek. A nagy kiterjedésű erdőtüzek felgyorsítják a klímaváltozást, a klímaváltozás miatt több az erdőtűz. Csökken az erdős területek nagysága, nő a károsanyag-kibocsátás. A 2020-as években komoly erdőtüzek voltak az egész világon. Görögország, Spanyolország, Svédország, Brazília, Bolívia, Szibéria, Alaszka, Kalifornia, Angola, Kongó. A tűzesetek kialakulása miatt még hazánkat is ide lehet sorolni, bár itt kisebb mértékű, de több alkalommal volt ilyen eset. Nagyságukat tekintve több millió hektár területről beszélünk. Ennek megkötő képessége is jelentős, de a káros anyag kibocsájtása még inkább. Sajnos azt kell mondani, hogy egyre inkább be kell rendezkedni arra, hogy a melegedés révén nagyobb szárazság, ezáltal több tűzeset fog kialakulni világszerte. A szárazság és aszály minden napos dolog a világban. Ha ide soroljuk a talaj nedvességtartamának jelentős csökkenését, akkor egy olyan helyzet teremtődik, mely tökéletes alapja bármilyen nagy tűznek. Sajnos ezek várhatók a következő időszakokban. Talán érdemes megnézni a következő táblázatot. A hőségnapok száma erőteljesen növekedik.

   Van egy másik tényező, ez pedig a hőhullámok száma és ideje. az alábbi diagram némi magyarázatra szorul. Ugyanis a hőhullámok száma nem szerepel rajta, csak a hőhullámos napok száma.  

   Területileg az Alföld teljes területe, valamint az észak-keleti régióban lehet számítani több olyan napra, amikor hőségnapról beszélünk, illetve ebből következik, hogy több hőhullám is kialakul ezeken a területeken. A hőhullámok hossza nagyon változó lehet. Világszerte is már jelenség, hogy különböző helyeken alakul ki tartós hőhullám. Ez alól már az északi területek sem kivételek, sőt, az Északi sark sem kerülheti el, hogy ne alakuljon ki a területen az ottani viszonyoknak megfelelően hőségnap. A szárazföldi régiókban az ezekkel a napokkal járó nagy veszély a tüzek fellobbanása. Csak néhány esemény, ami összefüggésben van a hőmérséklettel. 

   Ahogy látható, szinte minden kontinensen jelentős a tűzesetek kiterjedése. A számok úgy 70-100 000 között mozoghatnak. Mi okozhatja ezeket a fellángolásokat? Sajnos sok esetben az emberi felelőtlenség olyan formában, hogy túrázások alkalmával a tűzrakó helyeken nem kerül rendesen eloltásra a rakott tűz. Aztán vannak, akik szándékosan gyújtják fel az erdőt azért, hogy termőföldhöz jussanak. A másik része pusztán „szórakozásból”, bár ez igencsak büntetendő, de sajnos szép számmal akadnak ilyen elvetemült emberek. Lehet villámcsapás által is, ami nem ritka. Van még valami, ami talán furcsának hangzik. Harcászati lövedékek által okozott tüzek. Az öngyulladást sem szabad kizárni elég sok esetben. A lényeg, hogy egy ilyen természeti katasztrófa kipattanása nagyon komoly károkat okoz. Megfékezése elég sok esetben nagyon nehézkes. Sokszor erős szél is társul ahhoz, hogy hihetetlen gyorsasággal terjedjen a tűz. Ott, ahol jelentős aljnövényzet van, még inkább veszélyes. Talán meglepő lehet, hogy a sarkvidéki körzetekben is kipattannak jelentős erdőtüzek. Ennek az az oka, hogy az extrém időjárásnak köszönhetően ezeken a helyeken is kialakulnak komoly hőhullámok. Mivel egyre többször alakul ki olyan helyzet, amikor magas, sok esetben 35 Celsius fok feletti hőmérséklet alakul ki, így a növényzet viselkedése is megváltozik.

A légköri víz hiánya

    A Föld felszínén lévő víz és vizet tartalmazó anyagok a hő hatására folyamatosan párolognak. Ez a párolgás egy állandó állapot. Viszont felmerül egy érdekes kérdés, amivel mostanában egyre sűrűbben lehet találkozni. Mi van akkor, ha nincs mit elpárologtatni? Ugyanis a hőmérséklet ahogy egyre magasabbra emelkedik, úgy az egyre inkább kialakuló hőség szárazzá teszi a levegőt. Amikor ez az állapot hosszú időn keresztül fennáll, akkor eltűnik a nedvesség a légkörből. A páratartalom nagyon fontos, nemcsak a lakásokban, hanem a természetben is. A száraz levegő komoly légúti problémákat is okoz. A különböző levegő hőmérsékletek különböző mértékben tudják megkötni a párát, a nedvességet.

   A diagram jól szemlélteti a hőmérséklet emelkedésével a levegő nedvesség megtartó képességét. Többféle páratartalomról beszélünk. Abszolút páratartalomról akkor beszélünk, ha adott hőmérsékleten 1 köbméter levegő pillanatnyi vízgőz tartalmát grammokban fejezzük ki. Maximális a páratartalom, ha adott hőmérsékleten a levegő több nedvességet már nem fogad be. Ebben az esetben 100%-os a telítettség. Ezt másképp harmatpontnak is nevezzük, mert minden további páramennyiség kicsapódást okoz. A hőmérséklet csökkenésével is kicsapódás következik be. Ezzel magyarázható a hajnali harmat. Relatív páratartalomról beszélünk akkor, amikor a pillanatnyi páratartalmat nem grammokban, hanem a maximumhoz viszonyított százalékos arányban fejezzük ki. Gyakorlatban ez a meghatározás használatos. Minél magasabb a páratartalom, annál kisebb a növények párologtatása és a talajpárolgás. Ez a fontos, ez a lényeges. Ugyanis ahogy említettem, amikor a levegőből eltűnik a nedvesség, akkor elkezd a talaj száradni, és a növényeknél megnövekszik a kipárolgás, ami kiszáradást okoz, mivel nincs vízutánpótlás. A szél légkeverő hatása igen károsan befolyásolja a párologtatást, mert a páratelt levegő helyébe telítetlent szállít. Úgy gondolom azt már mindenki megtapasztalta, hogy szeles idő alkalmával megnő a párolgás is. Ez pontosan olyan, mint amikor egy meleg levest, vagy teát elkezdünk fújni. Ekkor hűtés következik be. Ugyanez zajlik akkor, amikor szél fúj, és szinte szárítja a talajt. Magas hőmérséklet és alacsony páratartalom esetén célszerű permetező öntözést végezni. A talajfelszín párolgása a talajnedvesség hiányát eredményezi. Ez akkor különösen veszélyes, ha csapadékszegény évek követik egymást. A mezőgazdasági munkálatok során szintén komoly talajnedvesség hiányt idéznek elő a szántással. A talajforgatás a felszínre forgatja az esetlegesen nedves altalajt, ezáltal előidézi a fokozott kiszáradást. Mivel az elkövetkezendő években egyre inkább érezteti hatását a hőmérséklet emelkedése, így egyre inkább várható a légkör, illetve a talaj kiszáradása. Ennek elkerülése egy módon lehetséges, öntözéssel. Itt utalok a fentebb említett növények viselkedése dologra. A magas hőmérséklet mellett a párolgás egyre intenzívebb, így a növényzet gyors nedvességvesztése még inkább előidézi a tüzek kialakulását.

     A felszín, a talaj és a vizek állapota is megváltozik. A kiszáradt talaj bármennyire is furcsa, nem issza be a csapadékot. Ezt tapasztalatból tudom mondani. Egy kiszáradt talajról a folyadék lepereg. A hirtelen lezúduló eső is úgy viselkedik, hogy átszalad rajta a víz, és a mélyebb területeteken okoz árvizeket. A lassú úgynevezett „áztatós” eső jelentené a megoldást. Ilyen pedig egyre kevesebb van. Ehhez még hozzájárul az erdők kivágása, mely elősegíti a termőtalaj lepusztulását. A hőség ezeket a területeket sem kíméli, így esély nincs arra, hogy talajnedvesség alakuljon ki. A talajnedvesség pedig nagyon lényeges dolog. Az egyensúly fenntartása érdekében elengedhetetlen. Bármelyik tényezőben változás áll be, kihat az egész rendszerre. A természetben minden összefügg mindennel. Nem lehet külön-külön megváltoztatni, mert akkor anomáliák alakulnak ki, ami egyáltalán nem kedvező, nem jó. Sajnos ilyen eseményeket egyre inkább látunk, hallunk, olvasunk. A baj ott van, hogy aki tehetne róla, és változtatni tudna, azt a személyt ez a dolog egyáltalán nem érdekli, illetve érdekből nem teszi. Aki viszont tesz valamit a maga módján, az nagyon kevés. Már.