Éghajlat változás

    Szomorúan vettem tudomásul, hogy megint egy olyan oldallal találkoztam, ami nagyon szépen leírta az egyes teendőket, hogy mit kellene tenni ahhoz, hogy a felmelegedés csökkenjen, illetve a klíma visszaálljon egy bizonyos szint alá. Csodás megállapítások szerepelnek ebben a cikkben. Ez szintén az a testület, mely politikai síkon van jelen. Nem rendelkezik semmilyen tudományos tapasztalattal és mérési eredményekkel. Más szakértők által benyújtott anyagokat mérlegelnek, és döntenek valahogyan. Azért írom, hogy valahogyan, mert innentől kezdve hiteltelenné válik a dolog. Ugyanis úgy döntenek, ahogy az érdekek kívánják. Azt hiszem, ezt nem kell különösebben kiemelnem. Ebben a cikkben többek között szerepel a következő megállapítás: „A dokumentumban számolnak azzal a valószínűséggel, hogy a döntéshozóknak nem sikerül 1,5 fok alatt tartani a felmelegedést”. Hát egy kicsit érdekes. Ugyanis több mint 8 milliárd emberről van szó. Már ott tartunk, hogy „bocs gyerekek, de ez most nem sikerült”, és játszanak ennyi ember megélhetésével, egészségével, fennmaradásával? Mire valók az állítólagos döntéshozók? Miért nem tudnak konkrét döntéseket hozni, ami elősegíti a változást? Mire a várakozás? Miért tolják már évtizedek óta az időpontokat? Lenne ötletem, hogy miért. A cikkben szerepel, hogy milyen összegek merülnek fel ezzel kapcsolatban, mely területeket érinti legfőképpen ez a hatás. Talán lépjünk vissza egy kicsit. A koromnál fogva tudom, hogy már az 1970-es években foglalkoztak a klíma kérdésével. Az akkori írások említették a 2000-es évre történő változásokat, aztán 1980-ban a 2000-es, 2010-es évet célozták meg, 2000-ben a 2020-2030-as év került előtérbe. Most benne vagyunk az említett időpontban. Mit mondanak most? Majd 2030-2050-re kellene a változást meghozni, sőt már olvasni 2100-as évszámról is. Csak egy kérdés? Mennyire veszik komolyan ezeket a változásokat? Így ránézésre egyáltalán nem. Az időpontokat tolják egyre feljebb, a környezet meg egyre jobban károsodik. Valóban tenni akarnak valamit? Valóban változtatni akarnak? Valóban érzik a változás súlyát? Ébresztő emberek! Több mint 50 éve nem tudnak mit kezdeni a klímaváltozással! Miért kellene hinni, hogy majd most. Szép nagy cikkek megjelennek, hosszú leírások, adatok, információk, statisztikák, elemzések. Mi fog történni? Semmi. Tudják mi a szomorú? Amint említettem: 8 milliárd ember sorsáról van szó. Nagyon úgy néz ki, hogy ez egyáltalán senkit nem érdekel, és nem számít. Hogy mennyire az érdekek vannak túlsúlyban, mi sem bizonyítja jobban, hogy akik ezeket a döntéseket meghozzák, tudják, hogy őket ezek a változások nem fogják érinteni. Olyan körülmények között élnek, és olyan helyen, ahol egyáltalán nem érintik olyan problémák, amelyek ma már milliókat érintenek.

    Sokat beszélnek mostanában a globális felmelegedésről, a klímaváltozásról. Számtalan konferencia, fórum, rendezvény, tanácskozás van, szinte havonta. A téma egységesen mindenhol a Föld éghajlatának változásairól, és azok hatásairól szólnak. Én ezekről már az 1970-es évek közepétől, ahogy visszaemlékszem, olvastam leírásokat. 1970-ben már említették, hogy változás lesz, ha így marad a szennyezés, úgy 1990-2000-es években. Aztán az 1980-as években ezt a határt kitolták úgy 2000-2010-es évekre, majd az 1990-es években megjelent tanulmány részletek 2010-2020-ra vetítették ki a jelentős változásokat. Tudják, az a furcsa, hogy azóta sem történt ezen a téren szinte semmi. Azért írom, hogy szinte, mert egy valami jelentősen változott, és ennek meg is van az eredménye. Ez nem más, mint, a hajtógázok betiltása. Ennek eredménye az ózonpajzs jelentős javulása. Ez azért is fontos, mert az ózonpajzs véd meg bennünket a káros kozmikus sugaraktól. Ezen kívül semmi eredmény nem született annak érdekében, hogy megvédjük Földünket a szennyezéstől. A jelentések íródnak, de konkrét döntések nem születnek. Nagyon úgy néz ki, hogy még most is az érdekek felülírják a védelmet. Egy 2018-as jelentés szerint már van konkrét időpont is. 12 év. 2030-ra a hőmérséklet emelkedés meghaladja az 1,5 Celsius fokot. /Zárójelbe teszem: egy másik cikk szerint ez az időpont 2040. A valóság, hogy már túlléptük az 1,5 Celsius fokot, 1,78 Celsius fok/. Nézzenek egy kicsit körül a világhálón. Rengeteg cikket lehet olvasni, mi lesz ha, mi történik ha, mi változik ha, mi változott eddig, mi fog változni, mikor fog változni, változott-e, rosszabb lesz, változtatni kellene, stb. Ez csak néhány, amilyen kérdésekkel lehet találkozni. Csak halkan kérdezném: döntött már egyáltalán valaki ezekben az ügyekben? Szintén halkan mondom: senki nem döntött. Szeretnék említést tenni egy jelentésről. Ezzel a jelentéssel kapcsolatban megkérdeztek egy szakértőt, ugyanis értelmezni kellene, amit jelentettek. Úgy látszik egyáltalán nem értünk el oda, hogy fontos dolgokban, amik százmilliókat érintenek, nem egyértelműek. Miért kell magyarázni olyan kérdést, aminek világosnak kellene lennie? A szakértő mondja a saját álláspontját. Pont. Most ismét megjelent egy klímajelentés. Ebben az áll, hogy 2040-re meg kell állítani azokat a folyamatokat, melynek révén a hőmérséklet emelkedés elérné, illetve átlépné az 1,5 Celsius fokot. Ebben a jelentésben sok minden van, de valami olvasható, ami rendkívül érdekes. Így szól: „A kutatók bizonyosak abban, hogy a világ óceánjai szünet nélkül melegszenek 1970 óta”. Ha valaki emlékszik egy korábbi cikkre abban már volt erről szó, sőt, a mostani cikk elején is említést tettem erről. A helyzet az, hogy mindenre megvan az álláspont, mi emelkedik, mi csökken. Ez nagyon jó dolog, csak most már tenni is kellene valamit, hiszen megvan a változások mértéke, helye. Vagy ez csak ismét egy jelentés, következmény és döntés nélkül? Sajnos eléggé benne vagyunk abban az időjárási csapdában, melyet globális felmelegedésnek, vagy klímaváltozásnak mondunk. Jellemző, hogy már abban sincs egyetértés, hogy melyik a helyes megfogalmazás. Sőt, lehet, hogy már van több is. Egy a lényeg, és ami biztos. A hőmérsékletekben is van jelentős változás, a csapadék mennyiségében is, a nagyobb viharok tekintetében is, az aszály formájában is, és lehetne még sorolni. Sok vonzata van ezeknek. Ha összevetjük, nincs olyan terület, amire nincs kihatással. Szinte mindenhol komoly változások érezhetők, észlelhetők. Innen kell valamit kezdeni a szakértőknek. Néhány adat, mely figyelemre méltó.

    Sajnos az adott területekről való elvándorlás is elkezdődött. Olyan helyzetek alakulnak ki, melyek nem teszik lehetővé a mezőgazdasági termelés normális folyamatát. Szerény véleményem szerint olyan helyeken is lehetne termesztést folytatni, ahol ma kimondják, hogy a terület nem alkalmas ilyen tevékenységre. Lenne néhány ötletem arra nézve, miképpen lehetne mégis termővé tenni bizonyos területeket. Túl nagy már az a rész, amit elhódított a sivatag. Tudom, a hőmérsékletet nem lehet szabályozni, de az öntözést igen. Ma már számtalan technológia rendelkezésre áll ahhoz, hogy termőhelyeket lehessen kialakítani, még extrém helynek mondott régiókban. Most a döntéshozókon és a szakértőkön van a felelősség. Még két adat. Ez viszont döbbenetes.

    A hőségnapoknak nevezzük azokat az időszakokat, melynek során 30 Celsius fok fölé megy a hőmérséklet. Mikor megláttam az adatokat, nagyon meglepődtem. Sajnos ez a valóság. Ezek mért, lejegyzett, nyilvántartott adatok. Sok esetben találkozni az „átlaghoz képest” kifejezéssel, amikor megadnak egy időszakot viszonyítási alapként. Ez minden esetben nem valós érték. Sőt! Sok esetben eléggé megtévesztő. Az említett kifejezés főleg időjárási összehasonlítások kapcsán lát napvilágot. Próbáltam kideríteni, vajon hány hőségnap volt 2010 óta. Jó néhány oldal át kellett néznem, mire össze tudtam szedni az adatokat. Itt is találkoztam az említett viszonyítási alappal. Sokadik alkalommal foglalkoznak a klímaváltozással, és nagyon szép írások jelennek meg, hogy így kell tenni, meg úgy kell tenni. Mindent közölnek ezzel kapcsolatban. Említik a tényeket, hogy egyes helyeken ezt okozta, másik helyen mást, stb. Konferenciák sokaságát tartják ebben a témában már mióta. Ezzel kapcsolatban csak egy kérdés: ennyire nem értenek hozzá, hogy évek óta nem tudnak kellő döntést hozni a kérdésben? Egy tippem van, hogy miért nem. Ezt is a politika és az érdekek irányítják, bármi legyen is az ára. Tény, hogy a változások negatív hatásai a mostani döntéshozókat nem érintik. De nem gondolnak az utódaikra? Az egyes klímajelentések leragadtak azon a ponton, amit már évek óta hangsúlyoznak szakértők. A kulcsszó a 1,5 fokos hőmérséklet emelkedés. Ezen rágódnak már hosszú ideje. Most az újabb az, hogy ez az emelkedés 2030-2052-ben elérheti az 1,5 fokot. E köré csoportosítanak minden dolgot. Különböző szemszögekből jelennek meg írások. Ismét a kérdés. Ennyi szakértő vajon miért nem tud megfelelő és jó döntést hozni? Szerintem több ezer oldal foglalkozik ezzel a témával, viszont konkrét javaslattal egy sem. Illetve lenne, de azt nem hajtják végre. Vajon miért nem? Hát lenne pár ötletem. Nem volna szabad bizonyos megállapodásokra, szerződésekre és egyéb hivatalos fórumokra hivatkozni, hogy ezért, meg ezért nem lehet változtatni. Igenis lehet. Vannak törvények, melyeket egyik napról a másikra meghoznak és alkalmaznak is. Ebben nem lehet? A lakhelyünk a tét, a Földünk jövője a tét, az utánunk jövő generáció a tét. Ha ez tönkremegy, azok sem tudnak sehova sem menni, akik halogatják a jó döntéseket. Különböző modellekre hivatkoznak. Egyszerű hétköznapi formában meg lehet tapasztalni a változásokat, megállapítani a változások jelentőségét, mindenféle tudományos fokozat és szakértelem nélkül. Mi az akadály? Mi okozza ezt a nemtörődöm magatartást? Hát persze. Az érdekek és a pénz. Tudják mi a legszomorúbb? Hogy ennyi állítólagos szakértő döntésképtelen. Valami még. Egy Jr. Albert Arnold Gore nevezetű ember, aki az Egyesült Államok alelnöke volt, politikus és környezetvédő, elkészített egy filmet, melyet 2006-ban tettek közzé. Talán sokan emlékeznek rá. A címe: „Kellemetlen igazság”. Kérem, ha tehetik, nézzék meg. Itt csak azért említem, mert már a 2000-es években komolyan foglalkoztatta a közvéleményt a Földünkön zajló változások. Most mennyit írunk? 2024-et. Változás semmi, sőt! Valószínűleg nem mondok újdonságot, amikor azt mondom, hogy a hőmérséklet és az aszály szorosan összefügg. Bizonyára mindenki tapasztalta, hogy a magasabb hőmérséklet nagyobb kipárolgást, és idő előtti szárazságot okoz. Ha csak egy virágoskertet veszünk alapul, akkor is látni, ha nem kapnak rendszeresen vizet a növények, akkor bizony károsodnak. Képzeljük el ugyanezt nagymértékben. A hőmérséklet emelkedés szárazságot, hosszabb távon aszályt okoz. A veszély mérhető. Már most is nagyon nagy területek szenvednek vízhiányban. Az is már előfordul, hogy éppen e miatt emberek vándorolnak el korábbi lakóhelyükről. A népesség növekedésével egyre több vízre van szükség. Ez már most érezhető, és századunk egyik nagy problémája. A hőmérséklet emelkedés és az aszály egy ökológiai kockázat. Mondhatjuk azt is, hogyha távolabbra tekintünk, akkor többek között e két állapot globális kockázatot jelent. Az aszály befolyásolja a mezőgazdasági területeken folytatott termesztés sikerét. A hőmérséklet növekedésével ezeken a területeken csak öntözéssel lehet fenntartani a növények fejlődését. Ez azt vonja maga után, hogy még több vizet vonunk el az amúgy is fogyó folyókból.  Erre egy konkrét példa, amikor a gyapottermesztés miatt elapasztottak két folyót, e miatt egy hatalmas tó szinte kiszáradt, veszélyeztetve a környékén lakó embereket. Ez megismétlődhet bárhol a világon. Az aszály velejárója, hogy a talajvizek is eltűnnek, illetve sokkal mélyebbre kerülnek. Tapasztalatból tudom mondani, hogy egy nyári hőségnap után a kertek locsolása következtében a kutak vízszintje 40-45 perc alatt 3 métert, jól olvasták, három métert csökkent. Az aszály által érintett területek növekednek, és egyre nagyobb problémát támaszt az ott élő emberek elé. Hazánkban is működik talajvíz figyelőkút, és rétegvíz figyelőkút rendszer. Talán érdemes lenne több víztárolót építeni. Tudják, régen, amikor még nem volt vezetékes víz, és hegyvidékeken nehezen lehetett vízhez jutni, úgynevezett ciszternákat alakítottak ki. Ebben tárolták az esővizet arra az időre, amikor nem volt csapadék. Az általam említett tárolók talán enyhítenék a vízhiányt. Csak egy ötlet. Egy biztos. Nagyon hamar megoldást kell találni a csökkenő vízhiány pótlására. Embereknek, állatoknak, növényeknek egyaránt szükségük van vízre. Víz nélkül nincs élet.

    Ez a diagram önmagáért beszél. A hőség, a hőségnapok, a hőhullámok gyakorisága emelkedni fog. Sőt! A hőhullámok időtartama is növekszik. Úgy gondolom érdemes igen komolyan venni az ezzel kapcsolatos változásokat, illetve amit tenni kellene, hogy ne legyen még rosszabb. 

Kiegészítés

       Igen sokat, és egyre sűrűbben lehet hallani arról, hogy egyes helyeken milyen események játszódnak le az időjárás kapcsán. A szélsőségek szinte minden naposak. Azt is lehet tudni, hogy sok fórumot, konferenciát tartanak ezzel a kapcsolatban a világon. Az eredmény nulla. Sőt! Folyamatosan lehet hallani arról, hogy mit kellene, és mit lehet tenni. Zöldövezet, a megújuló energiaforrások nagyobb szerepvállalása, fásítás, stb. Rengeteg ötlet van, aztán tovább semmi. Mindenki vár valamire, mert még mindig azt hangoztatják a döntéshozók, vagy ki tudja kik, hogyha ezt és ezt megvalósítjuk, akkor minden rendben lesz. Csak halkan mondom, már semmi nem lesz rendben. Ugyanis semmi nem áll le annak érdekében, hogy jelentős változások lépjenek életbe. Ez így megy több mint ötven éve. Mi fog változni? Semmi. A döntéshozók még mindig az érdekek mentén döntenek. Rendezvény, megállapodás, aláírás, hazamenetel, és minden marad a régiben. Ez folyik jelenleg. Nézzük, hogy milyen összefüggések vannak az egyes természeti jelenségek között. A természetben minden összefügg mindennel. A hőhullámok, a talajnedvesség, a sivatagosodás, vízhiány, termőtalaj hiány. Mielőtt belemélyednék, két esetet szeretnék megemlíteni. Az egyik, amiről mostanában elég sokat hallani, hogy bizonyos helyeken, ez főleg hegyoldal, vagy más természeti szépség közeli terület, építkezni kezdenek. Egy domb, vagy hegyoldalban csak úgy lehet építkezni, ha fákat vágnak ki. Neki is állnak, aztán bejelentik annak a tényét, hogy környezetkárosítás történt a fakivágás során. Mi a válasz. Ültetünk helyette több fát. Hova, mikor? Ugyanis erdős területről van szó, tehát oda nem lehet. Ez még csak a kisebbik rossz. A nagyobb az, hogy a kivágott fák minden esetben 30-40-50 évesek. Az esetleges újraültetés kapcsán ugyanazt a hatást 30-40-50 év múlva éri el a fa. A lombkorona egy ilyen idős fánál már jelentős, míg egy néhány éves fa ezt még nem produkálja. Azért egy kérdés felmerül a sok mellett. Vajon az, aki ezt kimondja, hogy a kivágott helyére ültetünk más fákat, tisztában van azzal a ténnyel, hogy a kettő nem ugyanaz? Vagy csak annyira ért hozzá, hogy ennyi darabot kivágtunk, ugyanannyit ültetünk? Szakmai hozzáértés sehol. Vagy. Sok civil szervezet egy szemétszedési akció során tonnaszámra gyűjti a hulladékot. Miért van az, hogy gyakorlatilag bármerre megy az ember hazánkban, mindenhol találkozik szeméttel. Én sokat túrázok, de még nem találkoztam olyan hellyel, ahol ne láttam volna műanyag flakont, papírzsebkendőt, sörös dobozt, de még autógumit is. Hát így alakul hazánk hulladéknívója. Mindenki tehet azért valamit, hogy esetleg jobbá alakuljon éghajlatunk. Sajnos nagyon úgy néz ki, ez nem megy. Hőhullámok, talajnedvesség csökkenés, sivatagosodás, vízhiány, termőtalaj vesztés. Csak néhány azok közül, amikre számítani kell a következő években. Elég messzire kell visszamenni időben ahhoz, hogy némi rálátásunk legyen a változásra. Ez pedig az ipari forradalom ideje. Ekkor indult meg a hihetetlen nagyarányú szén kitermelés, és elindult egy folyamat, mely a légkört kezdte szennyezni. Ez a szennyező anyag nem más, mint a szén-dioxid. Elképzelhetetlen mennyiségű anyag került, és kerül a levegőbe. Csak egy furcsaság. A szén-monoxidot, a kén-dioxidot, a nitrogén-oxidokat, az ózont, és a szálló port  mérik egyes helyeken. A szén-dioxidot nem. Vajon miért nem? Beszéltem egy elviekben hozzáértő emberrel, aki azt mondta, azért nem, mert ez a gáz elnyelődik. Valahogy ez engem nem nagyon győzött meg. Ebből a gázból kerül a legtöbb a levegőbe, és ezt nem kell mérni?

     A diagramból látható, hogy 1178 gigatonna szén-dioxid valahol itt van a légkörben. Gondoljunk bele, ha esetleg színházba, vagy valamilyen előadáson vagyunk. Egy idő után „nehézzé” válik a levegő. Elhasználjuk a levegő oxigénjét, és a szén-dioxid feldúsul. Egy idő után rosszullétet is okozhat. Na, ezt nem mérik ezeken az állomásokon. Ez még csak egy szennyező anyag. Ennek a gáznak a légkörbe juttatása révén a Föld hőmérséklete emelkedni kezdett.

    Elindult egy folyamat, mely jelenleg is gőzerővel zajlik. Személyes tapasztalatból tudom, hogy az elmúlt 63 év alatt jelentős változások álltak be. Melyek ezek a változások? Hőhullámok, a talajnedvesség jelentős vesztesége, a sivatagosodás, az erőteljesen jelentkező vízhiány, a termőtalaj csökkenése, stb. Mindezeket az üvegházhatású gázok légkörbe juttatása okozza. Csak egy megjegyzés, Ennek veszélyességét már az 1970-es években megemlítették az akkori tudósok, kutatók. Az eredmény tapasztalható. Milyen érdekes? Egy valami változik a légkörben, és mekkora változást okoz mindenhol. Igen, ez a hőmérséklet emelkedés. Az a fránya Celsius fok a felelős mindenért. Klímaváltozás, globális felmelegedés, szélsőséges időjárás, hőségnapok, hőhullámok, stb. Mostanában elég sokat hallani ezeket a szavakat. Néha már unalmasnak is tűnik, sőt, na, „már megint erről beszélnek” jelzővel illetik ezt a témát. Pedig nem lehet eléggé, és elégszer hangsúlyozni ennek a lényegét és tényét. Mert tény, hogy a változás jelen van. Vegyük sorra. Kezdetben is voltak szén-dioxid kibocsátó események. Ezt a természet gond nélkül meg tudta oldani. Aztán később egyre nagyobb mennyiségű szennyező anyag került a légkörbe, melyet már nem tudott a természet olyan hatékonyan kezelni. Kezdett a légkör melegedni. Kezdett kialakulni egy olyan állapot, mely egyszerűen nagyon eltért a korábbiakhoz képest. Szinte berobbant a köztudatba, hogy valami igen nagy változás van. A hőmérséklet emelkedése miatt megnőtt a hőségnapok száma. Ez igen nagy kihatással van az emberi szervezetre. Ki lehet jelenteni, hogy nemcsak az emberi szervezetet terheli meg jelentősen a hőmérséklet emelkedése, hanem mindent. Így az élelmiszert előállító mezőgazdasági területeket is. A talaj nedvességtartalma jelentősen csökkent. Megszűnik a növények kipárolgása, és a természetes hűtőközeg leáll. Csökken a talajvíz magassága, ami még inkább terhelő minden növényre. Sok helyen már méterekkel alacsonyabb a talajvíz. A talaj egyre szárazabb lesz, elveszti a benne levő tápanyag jelentős részét. Sivatagos állapotok alakulnak ki. A száraz területek fokozatosan nőnek. Mivel az erdőségek fái nem jutnak megfelelő vízmennyiséghez, a hőség hatására a párolgásuk felgyorsul, elindul a kiszáradás, mely erdőtüzekhez vezet. Ennek ékes példája a Brazíliában, Afrikában, Ausztráliában, Szibériában 2019-2020-ban tomboló tüzek. Ezek mellett sok kisebb erdőtűz is kialakult a világon. Az égés során még több szén-dioxid került a levegőbe, ami még inkább elősegíti a légkör melegedését. Ha már melegedés. Sajnos, de fokozatosan nőni fog a hőségnapok száma, ami azt jelenti, hogy 30 Celsius fokot meghalad a hőmérséklet. Ennek következménye, hogy hőhullámok is kialakulnak, ami azt jelenti, hogy tartósan, több napon, vagy héten keresztül marad a hőség. A magasabb értékek is már jelentkeztek. Ez az extrém meleg. Ez azt jelenti, hogy a hőmérséklet tartósan 35 Celsius fok felett marad. Mindkettő jelentősen befolyásol mindent. Gondoljunk csak bele. A nagyvárosok, városok, és minden olyan terület, ahol például beton vagy aszfalt van, napközben átmelegszik, és este, éjszaka ezt a tárolt meleget kisugározza, ezáltal fenntartja a meleg állapotot. „Közel 50 fok volt a hét végén a Közel-Keleten, /2021.május 24./. Közel 42 fokot mértek Franciaországban, /2020.augusztus 8./. Egy hét alatt 450 napi hőmérsékleti rekord dőlt meg az Egyesült Államokban, /2020.július 19./. Míg nálunk 20, Szibériában 30 fok van, /2020.május 26./. 36 fokos kánikula Spanyolországban, /2020.május 4./. Eddigi legforróbb napjait élte át Ausztrália 41,9 fok volt, /2019.december 20./ Barcson 19,6 fokos meleg volt, 2019.december 17./.” Ez csak néhány az utóbbi 2-3 év hőmérsékleti csúcsaiból. Nagyon várható, hogy ezekből egyre több lesz. Ennek komoly következményei vannak, lesznek. Növekszik a hőmérséklet, nagyobb, hevesebb viharok alakulnak ki, a nagyobb kipárolgás mellett nagyobb csapadék mennyiség hullik le, sajnos kis területre, rövid idő alatt. Emelkedik a hóhatár, intenzívebben olvadnak a gleccserek, a sarkvidékek, növekszik a sivatagos területek nagysága. Több energia fogy, még több szennyező anyag kerül a légkörbe, több beteg kerül kórházakba. Csökken a termőtalaj, ezáltal az élelmiszeripari alapanyagok mennyisége növekvő lakossági létszám mellett. Egy furcsaság. Az ázsiai területen lévő Indiában folyik a Gangesz. A tudósok értetlenül álltak a mellett a tény mellett, hogy annak ellenére, hogy a folyóba temetkeznek, ott mosnak, és minden tevékenységet ott folytatnak, ami szennyezi a vizet, nem alakult ki jelentős fertőzés. Az ok, a nagy mennyiségű oxigéndús gleccservíz. Szinte fertőtlenítő hatással bírt. Manapság ez kezd megszűnni, hiszen erőteljesen fogy a gleccserek jéganyaga. Bele sem merek gondolni, hogy amikor ez a védőháló megszűnik, és az említett tevékenységek tovább folynak, milyen fertőzési góc fog ott kialakulni, ami kihat az egész világra. Igen sokszor hallani, hogy különböző eljárásokat találnak ki arra, hogy miképpen lehetne enyhíteni ezeken a kialakuló negatív dolgokon. Vízvezeték a járda alatt, zöldfelület a házak tetején, talaj nélküli növénytermesztés, és még számtalan más ötlet a kialakult helyzet enyhítésére. Én azt hiányolom, hogy nem a kiváltó okot akarják megszüntetni. Semmi plusz dolog nem kellene, egyszerűen vissza kellene állítani megközelítőleg az eredeti állapotot. Tudom ez nagyon nehéz, de más megoldás nincs. Ezt viszont tudomásul kellene venni. Minden ötlet, ami enyhít a kialakult helyzeten, energiát igényel, ez pedig többlet szennyezést is jelent, ami tudjuk, mit okoz. Szokták mondani 22-es csapdája. Igen, ez így van. Mi magunk tehetünk azért, ami kialakult. Az ember egy olyan lény, aki tönkreteszi a környezetét csak azért, hogy még gazdagabb legyen. Amíg ez a személet, addig nem tudunk érdemben miről beszélni. Ez a hozzáállás pedig nem fog változni. Az ember ilyen. Mindent tönkretesz a környezetében. Most olyan képet képzelek el, ami néhány esetben a filmek végén van. Kezd elsötétülni a képernyő. Ennek ténye csak idő kérdése.

     Mi várható? Ha összerakták a kockákat, akkor nem nehéz kitalálni. Növekvő népesség, csökkenő iható víz, növekvő energiaigény és hiány, kevesebb élelmiszer, még jelentősebb hőmérséklet emelkedés, nagyobb és sűrűbb viharok, intenzívebb sivatagosodás, termelésre és lakhatásra alkalmatlan területek, ezáltal városállamok kialakulása. Ezekben a hatalmas metropoliszokban fognak lakni, és valahogy élni az emberek, amelyek a több százmilliós nagyságrendet is meghaladják a népesség terén. Állandó harc az élelemért, az iható vízért, az energiáért, még a városállamon belül is. Egy erőszakos, agresszív társadalom fog kialakulni, mely egymással fog háborúzni vég nélkül a javakért. Sötét jövő. A film lepereg, a fények kialszanak. Vajon ez lesz? Nagy kérdés.