A levegő szennyezése

     Bizonyára azt mindenki tudja, hogy nagyon sok olyan szennyező anyag van a légkörben, ami nehezebb a levegőnél. Ezek a gázok az alacsonyabb területeken gyűlnek össze. Nem véletlen, hogy a magasabb területeken a levegőt „harapni” lehet. Igen, sokkal tisztább, és mentes a szennyező anyagoktól. A hegyvidékekre jellemző fás vidék még inkább elősegíti a tiszta, oxigéndús levegő kialakulását. Természetesen itt is előfordulnak olyan területek, melyek alacsonyabb részein meg tud „ülni” a szennyezett levegő. Az viszont egyértelmű, hogy a káros anyagok az alacsonyabb területeket keresik, mert nehezebbek a levegőnél. A mai napig nem tudni, hogy vajon mennyi lehet a szennyező anyagok koncentrációja a talaj 2 méteres magasságában? Ugyanis az emberek ebben a tartományban élnek. Meg vannak határozva egészségügyi határértékek. Valami oknál fogva a szén-dioxid ezek között nem szerepel. Ugyanolyan veszélyes anyag, mint bármelyik más. Sőt! A szmog egyik fő alkotóeleme, hiszen a gépjárművek kipufogó gázaiban zömmel ez a vegyület található. A furcsa, hogy ezt sehol sem mérik. A másik ilyen veszélyes anyag a metán. Az elkövetkezendő években ez a két anyag lesz a legnagyobb mértékben jelen a légkörben. Vajon miért? A közúti forgalom egyre nagyobb térnyerése miatt, valamint a fagyos területek olvadása révén felszabaduló metángáz miatt. Az üvegházhatású gázok kibocsátása 1990 óta 41%-kal növekedett. 2016-ban csökkent a szén-dioxid kibocsátás, de azóta folyamatosan ismét emelkedik. Sokan mondhatják, hogy a szén-dioxidot az óceánok és a szárazföldek elnyelik. Ez valóban így van, de vajon milyen mértékben? Olvasni írásokat, mely szerint a szárazföldek és az óceánok, ezek az un. szén-dioxid elnyelők, olyan sebességgel nyelik el a gázt, hogy követni tudja a légkörben koncentrálódó szén-dioxidot, és ellensúlyozza a kibocsátás növekedését. Az óceánok és a föld több szén-dioxidot vesz fel, mint korábban. Ez valóban igaz, csakhogy régen nem volt ennyi a légkörben. Lehet viszonyítani, hogy a korábbi évekhez képest mennyit tudnak semlegesíteni. Ez is igaz, de jóval több marad a légkörben, mert már nem tudja elnyelni a telítettsége miatt, ezáltal a globális hőmérséklet még gyorsabban tud emelkedni. Ezen a diagramon látható, hogy mennyi az összes szén-dioxid kibocsátás, ha mindent beleveszünk: ipar, mezőgazdaság, elektronika, stb. Itt is hatalmas a növekedés.

   El lehet gondolkodni, hogy vajon miért nem mérik a szén-dioxid koncentrációt a légkörben? Tudom, az évek adatai nem pontosan fedik egymást, de azt hiszem, hogy számottevő eltérés nem mutatkozna. Viszont van még valami, ami jelentős, de nagyon.  Az 1960-as évektől kezdve a kimutatás szerint 1376,828 gigatonna szén-dioxid került a légkörbe. Ebből az óceánok és szárazföldek elnyeltek 314,85 gigatonnányi mennyiséget. Vajon hol van a fennmaradó jelentős mennyiségű 1061,978 gigatonna. Egy kicsit elgondolkodtató.

      Az eddig emlegetett anyag a szén-dioxid. Ez csak egy. Van további fontos négy szennyező, úgymint szén-monoxid, nitrogén-dioxid, kén-dioxid, ózon, illetve inkább öt, hiszen a metán is felsorakozott ezen gázok közé, amelyek jelen vannak a légkörben valamilyen formában és töménységben.  Valami fontosat még szeretnék mondani. Korábban utaltam arra, hogy a szakértők azt mondják, hogy a kibocsátott szén-dioxidot a szárazföld és az óceánok semlegesítik. Akkor miért mondják azt, hogy a szén-dioxid miatt emelkedik a hőmérséklet és változik meg az éghajlat, a klíma? Valami akkor nem stimmel. A változás túl gyors ahhoz képest, amit a természet produkálna. Ebből következik, hogy a szárazföldek és az óceánok nem tudják elnyelni a kibocsátott szén-dioxidot, ami miatt bekövetkeznek a változások, mert ha elnyelnék, akkor nem lenne hőmérséklet emelkedés. Ez eléggé érdekes gondolatokat ébreszt. Mégpedig azt, hogy vajon akkor mi okozza ezt a jelentős változást, ha nem a szén-dioxid? Az ózon és a szálló porról nem hallani annyit, mint a légkörbe kerülő szén-dioxid mennyiségről. Van egy definíció a tájékoztatási küszöbértékről: „a légszennyezettségnek egyes légszennyező anyagok tekintetében a lakosság egyes érzékeny /gyermek, időskorú, beteg/ csoportjaira megállapított szintje, amelynek túllépése esetén a lakosságot az illetékes önkormányzatnak tájékoztatni kell. Elérése és túllépése enyhébb intézkedéseket jelentő, tájékoztatási fokozatú szmog-helyzetet eredményez”. A másik definíció a riasztási küszöbérték: „a légszennyezettség azon szintje, amelynek rövid idejű túllépése is veszélyezteti az emberek egészségét. Elérése és túllépése forgalomkorlátozással járó intézkedéseket jelentő, riasztási fokozatú szmoghelyzetet eredményez”. Érdemes néhány szót szólni mindkettőről. Az ózon egészségügyi határértéke 120 mikrogramm/köbméterben van megadva. Hogy keletkezik az ózon a talajfelszín közelében? Legfőbb forrása a járművek kipufogó gázai, melyeket a napsugárzás alakít át ózonná. Tájékoztatási küszöbértéke 180 mikrogramm/köbméter, riasztási küszöbértéke 240 mikrogramm/köbméter. A szálló por egészségügyi határértéke PM₁₀ esetében 40 mikrogramm/köbméter, PM_2,5 esetében 25 mikrogramm/köbméter. A furcsa, hogy ez utóbbit nem mérik, vagy nagyon kevés helyen. Hogy keletkezik? A nevében is benne van, hogy szálló por. Az egyik az utakon lévő poranyag, bár ez ülepedő mértéket mutat. Ennek ellenére a  ráragadó vegyi anyagok veszélyesek lehetnek. Az apróbb méretű szemcsék erdőtüzeknél, vulkán kitöréseknél, szilárd tüzelőanyagok elégetésénél, gépjárművek közlekedése közben, erőműveknél, és más egyéb ipari tevékenységek során keletkeznek. Csak emlékeztetőül. A szénmonoxid kis koncentrációban is káros, addig a szén-dioxid csak nagy koncentrációban jelent életveszélyt. A kilélegzés során szén-dioxid áramlik ki a tüdőnkből. A jó idő beköszöntével egyre inkább megnő a szálló por a levegőben. Vajon miért baj ez? Megpróbálom több oldalról is megvilágítani ezt a kérdést. Tudom, sokan talán legyintenek, akik olvassák, hogy na, már megint valaki kitalált egy történetet. Talán azért érdemes néhány percet rászánni erre a témára. Nem olyan messziről kezdeném. Úgy 50-60 évvel ezelőtt elkezdődött egy ipar felvirágzása. Ez nem más, mint a vegyipar. Azért emelem ki ezt az egyet, mert ez okozza a legnagyobb gondot a mai napig is. A vegyi termékek a legveszélyesebbek. Nem látható, nem érzékelhető, csak bizonyos esetekben. Mindenhol jelen van. A levegőben, a talajban, a vizekben. A régi lőterek ólomszármazékai, amik a felszínre kerülnek, a vegyi gyárak által termelt salakanyagok, melyeket nem semlegesítettek, a gyógyszergyárak által termelt melléktermékek, melyeket nem tudunk, hol vannak. Egy biztos. Több nagy veszélyes hulladéklerakót tartanak nyílván. Ezekben tonnaszámra állnak a különböző vegyi anyagok. Némelyikről már nem is tudni, hogy mi. Ezek az anyagok roppant veszélyesek, hiszen kemikáliák. Sajnos azt is el kell mondani, hogy ez így van szerte a világban. Az ember sajátja, hogy ami tőlem messze van, az nem árthat. Ez a gondolkodás mélyen benne van az emberek gondolatvilágában. Ennek ékes példái, hogy országszerte rengeteg szemetet lehet látni. Ebben minden benne van. Kommunális és veszélyes hulladék egyaránt. Csak egy példát szeretnék kiemelni, ami talán érzékeltetni tudja egy kicsit, hogy miként is áll hazánk lakossága a hulladék kérdéshez. Már az gondot jelent, ha szelektíven kell gyűjteni. Az még nagyobb gond, ha lát egy szemétkupacot, máris az ő szemetét is oda rakja. Nem fárad azzal, hogy a megfelelő helyre elvigye. Minek. Ott jó, ahová tettem. Ezzel letudja ezt a kérdést. Aztán jön a következő „környezetbarát” ember, és ő is oda teszi. A végén kialakul egy tekintélyes szemétkupac. Ez még ott is jellemző, ahol szemetes konténerek vannak. Nem bele, hanem mellé teszi, mert így könnyebb. Nem kell bajlódni, hogy kinyitom, beleteszem, visszacsukom. Ezen a gondolkodáson nagyon nehéz már változtatni. Olyannyira, ha az ember szól érte, hogy legyen szíves a konténerbe tenni, akkor hatalmas arccal üvölt, hogy foglalkozzon a saját dolgaival, és ne szóljon bele a másokéba. Hát úgy néz ki, ez a helyes magatartás. Az ilyen embernek egyszerűen kár bármit is mondani, mert agyilag nem tudja felfogni az egész lényegét. Itt tartunk most. Hazánk a szemét országa lett. Utcákon, tereken, utak mellett, vasutak mellett, erdőkben, kiránduló helyeken, gyakorlatilag mindenhol találkozhatunk szeméttel. Az érdekes az, ha megkérdeznénk az embereket, akkor olyan szépen elmondják, hogy ők mindig pontosan oda teszik a szemetjüket, ahová kell. Ez egy álságos dolog. Az emberek hazug voltát erősíti ez a hozzáállás. A lényeg, hogy a szemét gyűlik, és egyre inkább csúfítja el a környezetünket. Van viszont egy ennél sokkal veszélyesebb oldala is. Említettem, hogy nagyon sok hulladéklerakó van az országban évtizedek óta. Ezekben a lerakókban általában veszélyes hulladékokat tárolnak. Mondhatni azt, hogy jó helyen, egy helyen vannak, mi történhet. Egyszerűen annyi történik, hogy ez a veszélyes anyag leszívódik a talajvíz szintjéig, sőt sok esetben még az alá is, és szennyezi a felszín alatti vizeket, a talajról nem is beszélve. Az emberek is kiviszik a szemetjüket az erdő szélére, és lepakolják. Függetlenül attól, hogy milyen hulladékról van szó. Mi történik ezeken a helyeken? Az időjárásnak köszönhetően ezek a hulladékok kezdenek kiszáradni, a talajba jutó vegyi anyagok átitatják a felszínt, majd a meleg ezt is kiszárítja. Aztán jönnek a szelek, és igen messzire elszállítják ezeket a porszemeket, amik magukkal viszik a szennyezést. Éppenséggel még az is előfordulhat, hogy az a valaki szívja be ezt a finom port, aki az erdő szélére vitte a szemetét. De ahogy említettem, ez nem jut el az agya központi részébe. A sajnálatos az, hogy ilyen módon, ezeken a helyeken folyamatosan termelődik a finom por, és folyamatosan hordja szét a szél. Többször előfordul, hogy meggyújtják ezeket a lerakókat. Ez még inkább veszélyes, hiszen a füsttel még messzebb eljut a vegyi anyag a levegőben. Miért veszélyes ez? Egyszerűen azért, mert ezek a részecskék az úgynevezett PM_2,5-es tartományba esnek. Ez az a minőség, ami már túljut a szájon, a garaton, és bekerül a tüdőbe, ahonnan már nem űrül ki. Ez a veszélyes. A PM_2,5 azt jelenti, hogy a részecske 2,5, vagy ennél kisebb méretű mikronban kifejezve. A mikron a méter egymilliomod része. Az emberi hajszál 80mikron körüli. Persze keletkezik ennél nagyobb méretű, úgynevezett PM₁₀-es méretű részecske is. Ez ugye 10 mikront jelent. Ha összevetjük a hajszállal, akkor beláthatjuk, hogy ez is túljuthat a szájüregen. A veszély abban rejlik, hogy ezek a finom szálló porok viszik magukkal a vegyi anyagokat is, amit aztán belélegzünk. Hogy honnan kerül a környezetünkbe ez a veszélyes anyag, úgy értem, hogy melyik lerakóból, azt igazából nem tudni, mert több száz kilométert is megtehetnek ezek a részecskék a szél által. Az erdőszéli lerakóból könnyebben. Ez a hozzáállás azt is jelenti, hogy saját magunkat mérgezzük. Itt visszatérhetünk egy korábbi mondathoz: ami tőlem távol van, az nem árthat. Itt az egyszerű példa, hogy nagyon is árthat. Talán érdemes lenne ezt is felfogni, és tudatosítani, hogy ezáltal magamat is mérgezem, sőt, a családomat is. Itt említenék egy korábbi példát, ami a leírtak esetében is igaz. Egy társaság a kocsmából hazafelé „jó dolgukban” összetörik a telefonfülkét. Hazaérve tapasztalják, hogy sajnos, de mentőt kellene hívni egy családtagjukhoz. Igen ám, de a telefonfülke összetört. Ez így van a hulladékkal is. Biztos, hogy az emberek saját maguknak tesznek rosszat azzal, hogy úgy kezelik a szemétkérdést, hogy saját magukban tesznek kárt. Nagyon is oda kell figyelni ezekre a dolgokra. Mindig kicsiben kell elkezdeni, saját környezetünkben, és szóljunk, ha rendetlen embereket látunk. Nagyon sok más egyéb hatás éri az embert nap, mint nap, ne tetézzük még azzal is, hogy erőteljesen mérgezzük saját magunkat. Ez a táblázat megmutatja, hogy a különböző méretű részecskék milyen mélyen tudnak behatolni a tüdőbe.

  Néhány a légkörben megtalálható szennyező anyag értékek. Látszik, hogy a szén-dioxid érték mennyire magas. Ha azt vesszük, hogy ezeket az anyagokat napi szinten beszívjuk, akkor nem lehet azon csodálkozni, hogy miért van annyi légúti megbetegedés.